Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-02 / 1. szám
2 2005. januar 2. FORRÁS "Evangélikus Élet_^ ÉLŐ VÍZ Újévi gondolatok AZ ESZTENDŐ ELSŐ VASÁRNAPJA - Mt 18,1-5 Kicsik-nagyok A VASÁRNAP IGÉJE Egy új év kezdődik: szórakozással, társasággal, evéssel, ivással. És persze elhangzik a jókívánság: „Boldog új évet!” De hogyan lesz „új” ez az év? Egyáltalán hogyan kezdődik valami „új”? A Biblia egyszerűen felel: „Kezdetben volt az Ige...” (Jn 1,1) Ami igazán lényeges és igazán új - az nem az embenől indul ki. A. kezdet titka Isten beszéde, az ige. Az ige pedig a karácsonykor testet öltött Ige, vagyis Jézus Krisztus. Vele és csakis vele kezdődhet, ami új, tehát az új év is. Látszólag tele vagyunk új dolgokkal. A közlekedés, az ipar, a tudomány szinte naponta hoz csodás újdonságokat az életünkbe. De mindattól, ami körülöttünk új - lehet bár lenyűgöző, varázslatos, vonzó, divatos -, az emberek nem lesznek újjá, nem változnak meg. És az a bizonyos új év pontosan azért nem jön el, mert a boldogsághoz, az újhoz új emberek kellenének. Az ember nem lesz új sem az új ruhától, sem az új lakástól, az új autótól vagy az új munkahelytől. Valljuk meg, hogy az évben magunkkal visszük a békéden, nyugtalan szívünket. Az önző, szeretetlen, magának élő énünket. Ez repeszti szét a családot, a házasságot. Ettől hidegül el egymástól szülő és gyermek, férj és feleség, ettől hűlnek ki a baráti kapcsolatok... Mit ér, mit változtat a dolgon, ha a legújabb luxusautóba ülsz is, de te magad maradsz, aki vagy...? Kezdetben volt az Ige. Vagyis „új" csak az Igével, azaz Jézussal kezdődhet. Isten kegyelméből ma is sokan elmondják: ez nálam is úgy kezdődött, hogy megütötte a fülemet egy igevers, vagy olvastam a Bibliát, és lassan nyílni kezdett a szemem; láttam egy képet, amely visszataszító volt, és ebben a visszataszító képben önmagámra ismertem. A zsoltáríró így mondja ezt el: .....utolértek bűneim, amelyeket végig sem né zhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13; Károli-fordítás) De az ige által sokan megismerik Jézust is. Ő éles fénnyel világít bele életünkbe. Ebben a fényben be kell vallanunk magunknak: én vagyok a békétlenség forrása, eddig is én rontottam el mindent az életemben, éspedig azért, mert önfejűén jártam a magam útját. Szép szokás, hogy január elsején boldog új évet kívánunk egymásnak. De ettől még nem változik semmi: mint . mondottuk, a boldog új évhez megváltozott, boldog emberek kellenek. Jézus úgy áll előttünk, mint aki nemcsak a vizet tudta borrá változtatni a kánai menyegzőn, hanem a régi embert is valósággal új emberré tudja formálni. Az új év kezdetén kapaszkodjunk bele az ige biztatásába:.....ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA [Mária] „sem szüzességével, sem alázatosságával nem dicsekedett, hanem egyedül Isten kegyelmes rá- tekintésével. Ezért a hangsúly nem a humilitas (alacsony sorsú, nemtelen állapot), hanem a respexit (rátekintett) szócskán van. Mert nem az ő semmisége, hanem Isten rátekintése magasztalandó, éppúgy, mintha a fejedelem kezet nyújt egy koldusnak, nem a koldus semmiségét, hanem a fejedelem kegyét és jóságát kell dicsérni.” ■ Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) Kicsinek lenni az Isten közelében, naggyá válni a szeretetben - ezzel a mondattal foglalhatjuk össze a mai vasárnap igéjét. Kilenc nappal ezelőtt volt a „legnagyobb gyermek” születésének ünnepe. A jászolbölcső a legnagyobbat fogadta be, Mária a mindenség Urát ringatta karján. Tegnap ősi keresztény gyakorlat szerint - Jézus neve napján, Jézus nevében léptünk az új esztendőbe. Mit kér ma a Mester egy új naptári év útjára lépett tanítványtól és gyülekezettől? Igénk szerint azt, hogy térjünk meg, legyünk olyanná, mint a gyermekek; legyünk alázatosak, és váljon életformánkká a befogadás. Nem kis feladat, de nem kis ígéretek fűződnek hozzá. Amit Jézus nevében kérünk, megkapjuk, és amit Jézus nevében végzünk, azon áldás nyugszik. Óvakodnunk kell attól, hogy nevével rosszul éljünk vagy visszaéljünk. A legnagyobb név, amelyre - Pál csodálatos himnusza szerint - „minden térd meg fog hajolni, mennyeieké, földieké és föld alattiaké", erőt, energiát, irgalmat, kegyelmet, azaz áldást rejt magában. Feladatról, kérésről, elvárásról beszéltem. Mégse riadjunk meg: nem egy újabb, már elviselhetetlen teherről van szó, hanem nagyszerű életlehetőségről, járható, sőt célhoz vezető útról! Ezért ajándékként fogadhatjuk, olyan ajándékként, amelyért meg kell - de érdemes is - dolgoznunk, hogy valóban a miénk lehessen. Térjünk meg - ez az első kérés. „A megtérés nem emberi döntés” - tör fel belőlünk önkéntelenül az ellenállás szava. „Magamtól nem vagyok képes rá” - fogalmazzuk meg kifogásunkat. Luther mondja a kilencvenöt tétel kezdetén: egész életünk megtérés kell, hogy legyen. Ha Jézus erre kér, ha Luther erre emlékeztet és tanít, akkor le kell győznünk belső ellenkezésünket. Többé nem mondhatjuk, hogy ez lehetetlen. Lehetséges, mert az isteni döntés már megtörtént. A tékozló fiú apja már kiszaladt a ház elé, hogy hazavárja fiát. A mindenható Isten kinyilvánította akaratát, hogy minden ember üdvözüljön. A mennyei Atya úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Nemcsak döntött: a kereszten hangzó „elvégeztetett” már arról tanúskodik, hogy a megváltás megtörtént. Isten Jézus Krisztusért rendezte viszonyát az emberrel. Most már rajtunk a sor: vissza kell térnünk hozzá. Meg kell találnunk, és végig kell járnunk a hazavezető utat. Be kell lépnünk az atyai házba, és ezt kell mondanunk: „Itt vagyok, Uram, veled akarok maradni.” Az év első vasárnapjának döntése s a következő 365 nap minden reggelének döntése legyen ez: „Tiéd vagyok, Uram, tiéd akarok maradni egész életemben és halálomban is. Úgy határoztam, hogy 2005ben újra veled indulok. Úgy határoztam, hogy 2005-ben minden reggel veled kezdem a napot.” Amint egyik énekünk mondja: „A megtérésre, Jézusom, kérlek, te adj erőt!” (EE 319,6) S ha belegondolunk, hogy nem vele teszünk jót, hanem magunkkal, ha hozzá visszatérve rendeződik az életünk, akkor még nagyobb a belső indító erő, hogy most és majd minden napon megtegyük ezt a lépést: vissza oda, ahova, akihez tartozunk. Legyünk olyanokká, mint a gyermekek - hangzik a második biztatás. Nem olyan rosszak, nem olyan szeleburdiak, nem olyan tudatlanok. Jézus szavaiban a gyermek alapvető, lényéből fakadó tulajdonságáról van szó: a gyermek kicsi. Ez azt jelenti, hogy önmagában életképtelen, rá van szorulva a felnőttre, a környezete segítségére. Ezt érzi a kisgyermek, még ha nem tudja is; minden mozdulata, egész viselkedése ezt tükrözi. Természetéből következően rábízza magát arra, aki gondoskodik róla. Ennek a bizalomnak az alapján él. Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek - mondja Jézus -, nem mentek be a mennyek országába. Csak a gyermeki bizalom, az Istenre mint mennyei Atyánkra való teljes ráhagyatkozás teszi lehetővé, hogy életünk ne ideiglenes (néhány évtizedig tartó) lét legyen, hanem örök élet. A bűneset lényege és percről percre megismétlődő következménye az, hogy önállósítjuk magunkat. Lemondunk Isten közelségéről, mert úgy érezzük, nincs szükségünk rá, megállunk a saját lábunkon. Azután amikor csetlünk-botlunk az életben, már el is feledjük, hogy miért esünk akkorákat, miért fáj annyi minden, miért nem működnek a dolgok. Legyünk, lehetünk újra gyermekek, a mennyei Atya boldog gyermekei! Gyermekek, akik biztonságban érzik magukat Isten tenyerén. Alázatosnak lenni ezt jelenti: újra bátran, boldogan kicsivé válni a nagy Isten nagyszerű közelségében. Végül a befogadásról szól Urunk. Ez az utolsó év eleji biztatás. A kicsikben (kortól független ez a jelző!) maga Jézus jön felénk. Ha befogadjuk, ha engedjük bennünk élni őt, akkor vele az élet is a miénk lesz. Mások számára osztható, nekünk gazdagodó módon. A kereszténység, a Krisztus-követés a befogadás életformáját jelenti. Nem mások felé gyakorolt kegyet, hanem természetes életmegnyilvánulást. Hiszen én is abból élek, hogy befogad az Isten. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Imádkozzunk! Segíts gyermekké lennünk, Urunk, hogy újra a bizalom boldogságában, a gyermeki létfelsza- badultságában, a befogadás minket megajándékozó örömében élhessünk Ámen. Oratio czcumenica Gondviselő Atyánk! Hálát adunk neked az új esztendő első vasárnapján az elmúlt év minden ajándékáért. Teremtett világod szépségéért és gazdagságáért, a mindennapi kenyérért, őrző szeretetedért, amellyel nap mint nap hordoztál és megtartottál bennünket. Köszönjük útitársainkat, akiket mellénk adtál. Fogadd mennyei otthonukba mindazokat, akiknek a földi zarándokútja az elmúlt esztendőben ért véget! Segíts, hogy tőled kapott testvérként tudjuk megbecsülni és szeretni mindazokat, akikkel együtt indulhatunk a 2005. esztendő vándorútjára! Bocsásd meg mulasztásainkat, mindazokat a cselekedeteinket, amikor hűtlen sáfárjaid, engedetlen gyermekeid vagy önző testvérek voltunk; amikor visszaéltünk türelmeddel, hálátlanul fogadtuk ajándékaidat, el- tékozoltuk a kapott, drága időt! Köszönjük, hogy most mégis kegyelmed új esztendejét kínálod föl nekünk. Irgalmas kezedbe ajánljuk hazánkat, népünket, az egész teremtett világot, melynek nemcsak alkotója, de fenntartója is gazdája is vagy. Segíts, hogy gondviselő szereteted alkalmasabb és hatékonyabb eszközei lehessünk a jövőben! Élő Urunk, Jézus Krisztus! Hálát adunk neked, amiért feltámadásod erejével indítasz útra bennünket az új esztendő első vasárnapján. Te, aki karácsonykor emberré születtél, légy ura hétköznapjainknak is! A napkeleti bölcsekhez hasonlóan kalauzolj minket fényeddel és igéddel, hogy rád találjunk, neked szolgáljunk minden kincsünkkel! Segíts, hogy a mai Heródesek parancsával szemben - küldötteid szavának engedelmeskedve - a „másik”, a „különb”, a valóban hazavezető útra lépjünk! A te nevedben kezdtük tegnap az új évet. A te neveddel indulunk neki az első munkahétnek, és veled szeretnénk végigjárni vándorlásunk újabb esztendejének minden egyes napját. Vezess élő és ható igéddel, táplálj testeddel és.véreddel minket! Add nap mint nap megtapasztalnunk, hogy ha a te küldetésedben járunk, te valóban velünk vagy minden napon a világ végezetéig! Szentlélek, erő, szeretet és józanság Lelke! Nélküled egy lépést se tudunk, de nem is akarunk megtenni az ismeretlen jövő felé. Te juttasd naponta eszünkbe mindazt, amire Mesterünk tanított minket! Te mozgósíts bennünket azok felé, akikhez Urunk küldött! Formáld egyházunkat, benne gyülekezetünket nyitott, vonzó közösséggé, mely Urára mutat, és hozzá hív másokat is a krisztusi szeretet erejével! Eleveníts, újíts meg bennünket, hogy az új esztendőben friss hittel, találékony szeretettel, élő reménységgel éljünk! A te erőddel tanúskodjunk Urunkról, Jézus Krisztusról, aki tegnap és ma és mindörökké - 2005- ben is - ugyanaz. Ámen. LUTHER ÉS AZ ISTENTISZTELET 9. liturgikus sarok Luther énekszerzői munkássága ► Három héttel ezelőtti számunkban már esett szó arról, hogy milyen fontos volt Luther számára az istentisztelet megreformálásában a gyülekezeti ének. A karácsonyi számban a hazánkban is oly kedvelt karácsonyi Luther-éneket igyekeztünk bemutatni. Most nagyítsuk ki a látószögünket, és figyeljünk általában a reformátor énekszerzői munkájára. A legújabb szakirodalom negyvenöt olyan éneket tart nyilván, amelynek a szövege vagy dallama valamilyen módon Lutherhez köthető. Akkor írta őket, amikor kiderült, hogy felhívására igen kevés kortársa reagál, anyanyelvű énekekre viszont égető szükség van. Az életműből harminchat gyülekezeti ének, a többi liturgikus dallam átdolgozása (ezek egy részéről múltkor ejtettünk szót). A gyülekezeti énekek nagy része különféle régi, értékes tételek átköltése. Luxher énekei mindig személyes hangúak, anélkül hogy szubjektivizmusba csúsznának át. A költemények erőteljesek és eredetiek mondatszerkezetben, szókincsben és rímelésben egyaránt. Mondanivalójukat tömören összefoglalják. Majdnem mindegyik istentiszteleti vagy katechetikai célra készült. Luther énekköltészete megrázó élménnyel indult. 1523 nyarán két szerzetestársát evangélikus hite miatt megégették. Ennek hatására született az Ein neues Lied wir heben an kezdetű ballada. Luther második éneke is személyes hitvallás, saját életének bemutatása: Nun freut euch, lieben Christen g’mein (jer, örvendjünk, keresztyének). Mostani énekeskönyvünk huszonnégy Luther-éneket tartalmaz, elmondható tehát, hogy jól reprezentálja Luther életművét. Ahol lehetséges, minden fejezet élén az ő énekeit találjuk. Vegyük most sorra ezeket az énekeket, melyeket - forrásukat vizsgálva - különféle csoportokba oszthatunk. Az elsőbe a gregorián eredetű énekek tartoznak. Himnusz (strófikus óegyházi költemény) átdolgozása az adventi Jöjj, népek Megváltója (131. - Ambrosius), a pünkösdi Ó jöjj, teremtő Szentlélek (231. - Hrabanus Maurus) és az esti énekként szereplő Szentháromság egy Istenség (108. — Nagy Szent Gergely). Más gregorián műfajból (is) származik a húsvéti Jézus, Megváltónk sírba szállt (215. - szekvencia és leis), a pünkösdi Jövel, Szentlélek Úristen (229., magyar dallammal - antifóna) és az Adj békét a mi időnkben (291. - antifóna). Különböző középkori német énekekre nyúlik vissza a karácsonyi Jézus Krisztus, dicsértessél (154., a Mennyből jövök dallamával), a pünkösdi, illetve Szendéiket hívó Jer, kérjük Isten áldott Szentleikét (232.), a törvényt bemutató Ez a szent tízparancsolat (433.), a hitvallásként vagy Szentháromság-dicsőítésként alkalmazható Mi valljuk: hiszünk Istenben (247.), az^Úrva- csora alatt éneklendő Krisztus Jézus, mi Megváltónk (303.) és Aldassék Isten, hála jó* ságáért (304.), valamint az élet-halál kérdését tárgyaló Életünkben szüntelen (499.). Luther önálló alkotásai közül az első fontos csoport a zsoltárparafrázisoké. A hét énekből három található meg jelenlegi énekeskönyvünkben. Az első kettő bűnbánati zsoltár: Lásd meg a mennyből, Úristen (257.; 12. zsoltár - mint a múltkor említettük, ez volt az az ének, amelyet Luther mintául szánt a kortársak számára) és Mélységes mélyből kiáltunk (402.; 130. zsoltár); a harmadik evangélikus identitásunk kifejezője, az Erős vár a mi Istenünk (254-/256.; 46. zsoltár). Az utóbbi nem klasszikus zsoltárfeldolgozás, mert egyéb bibliai szakaszokat is magába olvaszt, így sokkal gazdagabb a mondanivalója. A katekizmus-, vagyis tanító énekek csoportjából való az Úrtól tanult imádság parafrázisa, a Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (72.) és a keresztség titkát bemutató Jézusunk a Jordánhoz ment (295.). Luther eredeti ünnepi énekei közé tartozik két karácsonyi és egy húsvéti költemény: Mennyből jövök most hozzátok (150. - egy világi ének kontrafaktuma), Mennyei angyalseregek (155., a Mennyből jövök dallamával) és Jézus Krisztus, Üdvözítőnk, haláltól megmentőnk (214.). Végül Luther egyéb saját énekei következnek: Tarts meg, Urunk, szent igédben (255.), Jer, örvendjünk, keresztyének (318.) és Már megyek békén, örömmel (500.). ■ Ecsedi Zsuzsa Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220 ^^:í^e8>)“éko““
