Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-02 / 1. szám
„Mit hoz a 2005. esztendő? Elég erősek leszünk-e egyénileg és a közösségben is? Megmarad-e a hitünk? Ezen a téren is tanulhatunk Luthertől, mert ő jól megértette Jézusnak a mindenkori tanítványért imádkozó szavát.” !► A 2005. év igéje - 9. oldal Velünk az Isten - mondja az ige. Velünk az Isten? - kérdezek vissza. Megéljük, hogy velünk az Isten? Nos, ez már egy olyan részlet, amelyet elrejtettek a bölcsek és az értelmesek elől, és csak azok érthetik meg, akik készek kisgyermekként elfogadni. Igacsere - 7. oldal- Püspöki hivatal, tessék!- Elnézést, rossz helyet hívtam.- Nem a hely rossz, hanem a szám! ► Szilveszteri hangultidézés a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületből -10. oldal A 2005. EV IGEJE Könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited... (Lk 22,32a) ÓÉVESTE - Mk 13,32-37 Velünk minden napon Az emberi élet - amelyet valaki jobb híján kontinuumnak, folyamatosságnak nevezett - ismert és ünnepelt nappal kezdődik, és amaz egyelőre ismeretlen, de bekövetkező végső napig és óráig megmaradó folytonosság. Életünk a végtelennek tűnő időnek a születés és halál közé eső, nekünk ajándékozott szakasza. Benne jeles napok cövekelik ki a múlt és a jelen fordulóit. Ilyen a mai is, amellyel az óév betelik, és kézbe vesszük az új naptárt. Az esztendő titkokat is rejt: váratlan fordulatokat, örömtelieket és szerencsétleneket egyaránt. Olyanokat, amelyekkel a józan embernek akkor is számolnia kell, ha azokat valójában sem elképzelni, sem szíve mélyén elfogadni, sem időben elhelyezni nem tudja. Mert számunkra elképzelhetetlen és elfogadhatatlan, hogy mi a „continuumból” „finitummá”, a folyamatosból befejezetté, lezárttá váljunk, és az időt értelmező mozgás, az életünk maga, holttá merevedjék. Ha mégis számolunk vele, a számításokba - talán a haldokló utolsó napjainak-óráinak mindentudását kivéve - mindig hiba csúszik. Mert „azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, (...) csak az Atya". A korai egyházban az a nap, az az óra a feltámadott Úr visszatérésének idejét jelentette. Azét, akinek „folyamatosságát” a halál csak időlegesen szakította meg. Beteljesülését jelentette annak a feszült várakozásnak, amely sokakat késszé tett arra, hogy életük minőségét és idejét, vagyonukat és önmagukat az Eljövendő- nek ajándékozzák. Sokféle és sokszínű várakozás volt honos az első gyülekezetekben. A beteljesülés közös nevezőjét Pál apostol fogalmazta meg az első Thesszalonikai levélben: „.. .mindenkor az Úrral leszünk." (iThessz 4,17) Folyamatosan, megszakítás nélkül - vele. Az ember igyekszik oldani a várakozás fárasztó feszültségét, s eközben hajlamos éretlen gyermekként viselkedni. Az egyház történetében sokan akarták ama napnak nemcsak időpontját meghatározni, de eljövetelét ki is kényszeríteni. A Isten országát megérkezettnek kijelentve az egyházzal akarták azonosítani. Mások - ezzel ellenkezőleg - az ügyet a saját kezükbe gondolták venni, mondván: megoldjuk Isten nélkül magunk is, az értelem, a ráció vagy a proletárforradalom segítségével. Olyanok is akadtak, akik magukat az ítélő Isten oldalán léAZ ÜNNEP IGEJE vöknek állítva, jogot formáltak arra, hogy a szerintük méltó ítéletet az általuk bűnösnek mondottakon' vadállati kegyetlenséggel végrehajtsák. Ha a Jézus-várás olyan egyszerű lenne, az első gyülekezetnek nem kellett volna megőriznie az igénkben olvasható példázatot. A várakozás nehézségét az adja, hogy a szolgáknak úgy kell élniük, munkájukat végezniük, hűnek bizonyulniuk, hogy nem érzik magukon a gazda szemét. Józannak, nagykorúnak kell lenniük - az éppen jelen nem levő Úr szolgáiként. Azért buktak el, mert azt hitték, nélküle is létezhetnek. Úgy tettek, mintha nem is volna. Mintha a maguk gazdái lennének. Egy alkalommal a tanítványok ama napot firtató kérdésére Jézus így válaszolt: „Isten országa közöttetek van.” A missziói parancsot pedig ezzel fejezi be: „íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Isten országa, Jézus gyógyítójelenléte, megelevenítő igéje velünk van. Minden napon, a világ végezetéig. Annak a napnak és annak az órának a meddő számolgatása helyett Jézus a jelenre irányítja figyelmünket. Az örök jelen örök „folyamatosságára”. A vele jelen levő életre. Arra, hogy ő közöttünk, velünk van. Vigyázni és ébernek lenni annyit jelent: vele lenni, őt követni ebben a világban. A jó cselekvésében, az irgalmasság gyakorlásában meg nem lankadni. Mert az a szelete az időnek, amelyet akár születésünk és' halálunk napja, akár az esztendő első és utolsó napja metsz ki a látszólag végtelenből, az ő jelenlétének ideje, a kegyelem ideje. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; só't ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (]n 5,24) ■ Krähling Dániel Imádkozzunk! Urunk, adj éló'hitet tebenned, hogy kegyelmed idejét hálával és józanul fogadjuk, és igédből és jelenlétedből erőt merítve méltóképpen szolgáljunk neked és embertársainknak. Ámen. Általános könyörgő imádság óév estéjén Örök Istenünk, mennyei Atyánk, az óesztendő utolsó óráiban hálatelt szívvel állunk meg előtted, és magasztaljuk szent nevedet. Megköszönjük neked az elmúló évben tőled kapott testi, lelki javainkat. Bár tudjuk, hogy méltatlanok vagyunk kegyelmedre, mégis csak benned bizakodunk, és most könyörgésünkben is ezzel a bizalommal lépünk eléd. jézus Krisztusért kérünk Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk embertársainkért, akik ebben az évben bármiben szükséget, nyomorúságot, hiányt szenvedtek, és emiatt aggodalom és keserűség tölti el szívüket; azokért, akik szerettüket veszítették el, és gyász fájdalma nehezedik a szívükre; azokért, akik elvétették életük útját, és ez nyomasztja, fájdalommal tölti el őket. Könyörülj rajtuk atyai szerete- teddel. Jézus Krisztusért kérünk. Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk szeretetre éhező és ebben az éhségüjcbep megelégítetlen testvéreinkért; azokért, akik betegek, magányosak; azokért, akik keresték a hozzád vezető utat, de nem találtak rá; azokért, akik a bűn útjára tévedtek, és ezzel neked, felebarátaiknak és önmaguknak is fájdalmat okoztak. Könyörülj »ajtuk atyai szereteteddel. Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk az örvendezőkért, az életükben, hivatásukban sikeresekért: nyisd meg szívükben az örömöt megszentelő hála forrását; az erősekért, hogy el ne felejtsék: erejüket neked köszönhetik; a boldogokért, hogy szívük ne keseredjék meg a hálátlanság miatt. Jézus Krisztusért kérünk. Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk egyházadért, amely ebben az évben is botladozó, a szeretetben gyakorta erőtlen volt, és sokaknak adósa maradt az evangéliummal. Könyör- günk önmagunkért. Te tudod legjobban, hogy sok alkalmat elmulasztottunk a jó cselekvésére, és sok alkalmat kihasználtunk a rossz megtételére. Bocsáss meg bűnbánó gyermekeidnek. Jézus Krisztusért kérünk. Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk hazánkért, nemzetünkért és az egész világért. Engedd, hogy áldásoddal fejezzük be az elmúló esztendőt, és így kezdjük az újat is. Tudjuk, hogy érdemtelenül és nem keveset kérünk tőled, mégis él a reménység a szívünkben, hogy megadod nekünk ajándékaidat, amelyek boldog, békés földi életünket és üdvösségünket munkálják. Jézus Krisztusért kérünk. Urunk, hallgass meg minket! Hallgass meg minket, Urunk, amikor múlt és jövő határán nyugtalan szívünk benned keres biztos támaszt. Légy ezután is oltalmunk és erős várunk Vezess napról napra a múló időben az örök élet felé, amelyet már elkészítettél a téged szeretőknek a te szent Fiad, a mi Urunk jézus Krisztus által. Ámen. Ha az imádságot istentiszteleten mondjuk, akkor a dőlt betűs kezdő- és zárószakaszt olvassa a lelkész, a szakaszokat a gyülekezet egyes tagjai, az „Urunk hallgass meg minket!” válaszokat és az „Ament” pedig együtt és hangosan mondja az egész gyülekezet. UJEV ÜNNEPE - Mt7,24-28 Aki házát kősziklára építette Helsinkiben mintegy harminc évvel ezelőtt egy különleges templomot építettek: sziklából robbantották ki a belsejét. Akkoriban szélsőséges csoportok tiltakoztak a felépítése ellen, elkészülte után azonban rövidesen a város legnépszerűbb s leglátogatottabb temploma lett. Hangulata egyedülálló, a természethez, Isten teremtett világához egészen közel érzi magát benne a templomlátogató. Kiváló orgonája is sokakat vonz. A szikla szilárd, biztos menedék. Oltalmat kínál, és elrejtettséget kölcsönöz. Közösséget ajándékoz, és Istenhez visz közel. Az új esztendőben mi is szilárd, biztos életre vágyunk. Szeretnénk, ha munkahelyünk nem jelentene csődöt, foglalkoztatottságunk egész évben folyamatos lehetne, s fizetésünk legalább az infláció mértékét követve emelkedne. Van-e olyan munkahely, van-e olyan foglalkozás, amelyről bizton állíthatjuk, hogy nem forog kockán a jövője? Talán néhány ilyen állás található, talán néhány beosztásban nem kell szorongani az elbocsátástól. De bizonyosan azok vannak többségben, akik józan mérlegelés után felismerték, hogy beosztásuk, állásuk nincs biztonságban. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Életünk, gondolkodásunk meghatározza belső lelki világunkat, hitünket. Az igazi kérdés ez: mire alapozzuk életünket? Napjainkban sokan házasságuk boldogságát és családi harmóniájukat féltik. Mindennapos a kísértő támadása, gyakori a meggondolatlan kapcsolatépítés, s máris veszélybe sodródhat férj és feleség meghitt viszonya, gyermekeik biztosnak vélt, csendes otthona. Nem ritka eset, amikor túl a negyvenen először jelentkező betegségtünetek rosszat sejtető fájdalma belső nyugtalanságot vált ki belőlünk. Orvoshoz még nem akarunk menni, de már félünk, és latolgatjuk, mit hoz számunkra az új év. Jézus ebben a példázatban arra biztat bennünket, hogy életünk házát sziklaszilárd fundamentumra építsük. Hogy mélyre ássunk, biztos alapot készítsünk, hogyha jönnek a nehéz napok, ha ránk tör az árvíz és a vihar, amikor minden romba dőlni látszik, biztosan álljon életünk építménye. Van biztos alap? Igen, maga Jézus Krisztus. Őrá, a vele.va- ló kapcsolatra építhetjük életünk sziklaszilárd házát. Ezért döntő, hogy vele maradjunk közösségben az új évben is. Ha eddig nem rá figyeltünk, mostantól vele járjunk, igéjére hallgassunk Ő életünk Ura s meghatározója. Ő tud sorsunkról, mindennapi kenyerünkről, állásunkról és családi helyzetünkről. Ismeri betegségeinket és érzelmi válságainkat. Viharok ezek, amelyek kike- rülhetetlenek, mint az időjárás változó hullámai, de legyőzhetők, ha szilárd a fundamentum, ha a viharban Jézus a segítőnk. Jézus igéje, a Biblia szava és a hirdetett élő ige eligazít minket életünk nehéz helyzeteiben éppúgy, mint amikor felelős döntés elé állít az élet. Fontos, hogy amit ő tanácsol, megtartsuk. Ahogy az orvos szavát komolyan kell vennünk egészségünk érdekében, akként lelkünk orvosa, Jézus tanácsát is érdemes fontolóra venni és megtartani. Mit tanácsol Jézus? Érdemes az ünnepnapot megszentelni, a hatnapos életritmus törvényét betartani testi-lelki egészségünk megőrzése és Isten igéjének megbecsülése érdekében. Aki nem becsüli testét, hanem utolsó energiáit is kipréseli belőle, az árt önmagának, és hitét, örök életét kockáztatja. Aki nem pihen és nem töltekezik, az elfárad és kiüresedik. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjé- tek velük..." (Mt 7,12) Ez nem csupán a viszonosság gondolatát hordozza, hanem azt is, hogy előzzük meg a másikat a jó cselekvésében, a segítőkészségben, a megbocsátásban, a szeretet gyakorlásában. Járjunk előtte jó példával. S akkor talán méltán várhatjuk, remélhetjük, hogy ő is hasonlóan cselekszik velünk. Jézus ezt is mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? (...) Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az 0 országát (az igazi lelki értékeket) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,31-33) Igazi új évi ajándék lehet mindnyájunknak Jézus igéje. A bölcs tanítvány ehhez méri életét, ez határozza meg döntéseit, s ez élteti jó és rossz napjain, Jézushoz való kapcsolatában egyaránt. Újévi igénk a Hegyi beszéd része. A tanítvány számára különösen fontos újszövetségi rész az evangéliumnak ez a sajátos leírása, melyben Urunk az őt követők számára magas erkölcsiséget állít elfogadandó mérceként és megvalósítandó feladatként. Adja Urunk önmagát, erejét és bölcsességét nekünk az új esztendő minden napjára, hogy igéjét örömmel hallgassuk, cselekedeteinket hozzá igazítsuk, és minden döntésünk, sőt életünk egésze neki tetsző legyen. Mert más fundamentumot senki sem vethet, mint amely vettetett, aki a mi Urunk, Jézus. ■ D. SzebikImre Imádkozzunk! Áldd meg, Urunk, új esztendőnket, ahogyan velünk voltál az elmúlt évben is. Nyugtalan a mi szívünk, de a te bölcsességed tölt el minket. Legyen áldott érte szent neved. Amen. Minden kedves olvasójának áldott új esztendőt kíván a 70. évfolyamába lépett Evangélikus Elet szerkesztősége. !► Lapunk új arculatáról és terveinkről részletesen a január 9-1' számban olvashatnak - Maradjanak velünk!... \
