Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-15 / 7. szám
2004. FEBRUÁR 15.-9. oldal EvÉlet - LELKI SEGÉLY „Jómódú ember vagyok, de mindenért, amim van, keményen megdolgoztam. Bizalmatlan vagyok azokkal az alapítványokkal szemben, amelyek megkeresnek, hogy támogassam a rászorulókat. Vajon eljut hozzájuk a pénz? Nem értem: hogyha az egyház tevékenysége ingyenes, akkor miért kérnek folyton adományokat a híveiktől? Nagyon zavar az is, hogy most már fővárosszerte mindenütt könyöradományokért zaklatnak a hajléktalanok. Úgy tapasztalom, hogy többségében csak alkoholra kell nekik a pénz. Őszintén megmondom, nem szívesen adok pénzt senkinek. Dolgozzon meg érte más is úgy, mint én. A feleségem hozta haza a templomból az evangélikus újságot. Ha nem haragszik meg a lelkésznő, kérem, írja meg, hogy függ-e az üdvösség az alamizsnálkodástól.” , „Evangélikus Elet= Csöppet sem bántódom meg kedves levélírónk sorai miatt, hiszen az általa felvetett kérdés sokakat érint, szükséges is beszélnünk róla. Sajnos gyakran tapasztaljuk napjainkban, hogy becsapnak, megrövidítenek bennünket a piacon, az ABC-ben, a vendéglőben. Szenvedünk a zsebtolvajok, a lakást és autót feltörő bűnözők, az otthonainkba becsöngető és álnéven bemutatkozó csalók szándékosan megkárosító tevékenysége miatt. A rengeteg befizetésre váró csekk, a sokféle adófajta, az ilyen-olyan járulék megjelenése mind azt sugallja, hogy minden és mindenki a pénzünkre pályázik. A rendszerváltozás után találkoztunk először szemtől szembe a hajléktalanok, munkanélküliek tömeges megjelenésének problémáival. Az elmúlt évtized sok megoldatlan helyzetet tárt fel a nyilvánosság előtt az egészségügy, a magukra maradt idősek, árvák, fogyatékkal élők támogatását illetően. Az egyre tökéletesebb híradástechnikai eszközök, a nemzetközi kommunikáció lehetővé tette a gyors információ- áramlást. A háborúk kitöréséről, a természeti katasztrófákról szinte azonnal tájékozódhatunk. Ezzel egyidejűleg a médiumokon keresztül az otthonainkba is belépő emberi szenvedés szörnyű látványa sok együtt érző embert indít arra, hogy segíteni akarjon, akár vallási, akár humánus eszméi által vezéreltetve. Az alapítványok, szeretetszolgálatok, közhasznú civil szervezetek és egyházak szervezetten vállalják fel a bajba jutott emberek felemelését. Önként vállalt személyes döntésünk az, hogy anyagi eszközeinkkel, természetbeni adományainkkal, esetleg munkaerőnk felajánlásával kiket, hogyan és milyen mértékben kívánunk segíteni. A bejelentett, közjegyző által nyilvántartásba vett, elérhetőségekkel és adószámmal rendelkező alapítványok, egyházak Erősen havazott. A kövér hópelyhek rátelepedtek mindenre, s fehérré varázsolták a tájat. Igaz. ezt csak ott lehetett látni, ahol az ostorlámpák szórt fényükkel kimetszettek a hajnali sötétségből egy- egy területet. Szinte üres volt az utca, még a házak ablakaiból sem szűrődött ki fény, aludt a város. A téli hajnal amúgy sem vonzó, aki csak teheti, húzza, halasztja az elindulást. Forgalom sincs, mert látva a kíméletlen havazást, sokan - akik máskor autójukban látják meg a pirkadatot - ilyenkor inkább elhalasztják az utazást. Hiszen nem túl kellemes élmény a makacs, sűrű hóesésben autót vezetni. Nem elég, hogy küzdeni kell az állandóan bepárásodó ablakokkal, szüntelenül figyelni kell a váratlanul felfelbukkanó gyalogosok miatt, és jó nagy rutin szükségeltetik a síkos úton a jégbordák, hóbuckák, burkolathibák közötti állandó manőverezéshez. Ráadásul még így sem biztos a célba érés. Egy rossz döntés, és az autó kerekei - még a legjobb gumival is - Jcátyúba csúsznak, vagy jeges felületre futnak, ahonnan aztán nem könnyű a szabadulás. így volt ez ezen a havas, hideg, sötét hajnalon is. A régi, sokat próbált autó csak küszködött a jégen: a kerekek makacsul pörögtek, de nem tudták legyőzni a fizika törvényeit. Nedves gumival a csúszós jégen: a nullánál csak alig valamivel nagyobb a súrlódás. A kertvárosi utcákon egy lélek sem járt. A vezető kiszállt, körülnézett. Középkorú mérnökembernek lehetett vélnie aki,, műszakot vezetni ” indul folyamatosan dolgozó munkásai közé; vagy üzletembernek, akit cége vár a hajnali nyitásra: netán orvosnak, aki a korai vizitet nem szeretné lekésni a kórházban. Rá kellett ébrednie, hogy egyedül van. Nincs segítség. Vagy meg tudja oldani egyedül a. problémát, vagy elmarad a mai autózás. Illetve mégsem? A szeméi egyéb szervezetek hitelességében nyugodtan megbízhatunk. Az általunk befizetett adományokról visszaigazolást kapunk, és azokat a legtöbb esetben (meghatározott mértékben) levonhatjuk adónkból. Természetesen az ilyen engedélyezett és ellenőrzött közhasznú szervezetek, szeretetszolgálatok arra a célra használják fel adományainkat, amire kérték, vagy amire mi Szántuk azokat. Természetesen érthető, hogy bizalmatlanok vagyunk az ellenőrizhetetlen eredetű vagy célú társaságokkal és személyekkel szemben, így helyesen tesszük, ha adakozás előtt informálódunk róluk személyesen, esetleg telefonon. Levélírónk külön megemlíti, hogy zavarják őt az alkoholista hajléktalanok zaklatásai. Tény, hogy egyre több koldulni kényszerülő emberrel találkozhatunk - főként a fővárosban. Sokan közülük talán lustaságból nem akarnak dolgozni, és bűnözésre adják fejüket, vagy alkoholba fojtják bánatukat. De nem lehet általánosítani. Hála Istennek egyre többen vannak közöttük, akik rendezni akarják az életüket. Az egyházak karitatív és missziós szolgálatának köszönhetően sok értékes ember nem vész el a társadalom süllyesztőjében, hanem megtalálja az utat Krisztushoz, és visz- szatér családjához. Igazi öröm, emberlétünk egyik fő célja, hogy ebben segítsünk. Amikor a metsző januári fagyban újságpapírral takarózó, földön fekvő, kilátástalan sorsú embereket látok, miközben jó meleg télikabátomban sietve intézem feladataimat, hogy aztán kellemes vacsora mellé ülhessek le szeretteim körében, nem tudom megtenni, hogy némi közti templom előtt egy hatalmas kabát tolta a havat. Járásán, mozgásán látszott. hogy már nem ifú ember. Komótos léptekkel kérés nélkül elindult a jégen vergődő jármű felé.- Üljön csak be, tegye kettesbe, és kis gázzal induljon. Én meg majd innen hátulról megtolom. Ki kell ennek mennie - mondta határozott, de szelíd hangon. S valóban: egy kis csúszkálás után az eszeveszetten pörgő gumik lassan elindultak előre, a szabadulást jelentő sónedves aszfaltburkolat felé. A vezető nem lassított - hogyan is lassított volna! amikor a gumi érezhetően megkapaszkodott, majd meglódult az üres úttesten. Valamit kiszólt ugyan a letekert ablakon, de azt nemhogy érteni, még hallani sem lehetett. A lapátos egy kicsit nézte, majd halkan utánaszólt: „Isten áldja, jóember" - és elindult, hogy felvegye félretett munkaeszközét. Alig tolt azonban néhány csíkot, amikor az imént kiszabadított autó állt meg vele egy vonalban az út közepén. A vezető kiszállt, és a segítőjéhez sietett.- Isten fizesse meg! - szólt, majd ki tudja miért, hiszen már régen nem szokás Budapesten idegeneknek így köszönteni egymást, hozzátette: - Dicsértessék a Jézus Krisztus! Talán meg sem lepődött, amikor magától értetődő természetességgel érkezett a válasz:- Mindörökké, fiam. Amen. A két ember mosolyogva megszorította egymás kezét. Az autós visszaült járó motorú autójába, de mielőtt beszállt volna. még egyszer megköszönte a segítséget. Az idős atya elmosolyodott, s féltő szeretettel csak ennyit szólt: „Aztán vigyázzon magára. ’’ Majd ott folytatta a munkát, ahol abbahagyta. Am mintha egy picikét serényebben, vidámabban haladt volna az a hólapát... Gyarmati Gábor készpénzzel, étellel, jó szóval meg ne álljak hajléktalan embertársaim mellett. Uramisten, én is feküdhetnék ott, vagy az édesanyám, esetleg a gyermekem... Ha másért nem, legalább a jó sorsom iránti hálából igenis szívesen alamizs- nálkodom! És szívesen adakozom lelkészként is egyházam javára. Természetesnek tartom, hogy - több százezer evangélikus testvéremmel együtt - én is befizetem az egyházfenntartói járulékot, hiszen az evangélium ingyenes ugyan, de a templom, imaterem, szolgálati autó és lakás költségeit, a szeretetvendégségek kiadásait, a hittanos gyermekek jutalmazására szánt ajándékokat ki kell fizetnie a gyülekezetnek. Az üdvösségünk persze nem ettől függ. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik" (Mk 16,16) — mondja Jézus. Jézus áldozati kereszthalála az üdvösség forrása, és csak ő adhatja át nekünk az örök élet ajándékát. De útbaigazításul szeretettel ajánlom kedves testvérünk és felesége figyelmébe a második korinthusi levél 9. fejezetében foglaltakat. Kérem a mindenható Urat, hogy e szakasz elolvasása után jókedvű adakozóvá válhassanak, és megtapasztalják Istenünk emberszerető kegyelmének bőséges kiáradását életükre. Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelkisegély” jeligével várjuk az Evangélikus Élet szerkesztőségének címére: 1085 Budapest, Üllői út 24. Nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt, fiatalokat és időseket a 3. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS BÁBVERSENYRE, amely idén Budapesten, a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében lesz 2004. február 28-án, szombaton. A bábverseny programja: 10.00 Áhítat (Joób Máté) 10.10 Döbrentey Ildikó: A színházról... 10.20 Előadások (11 csoport) 13.30 Ebéd 14.30 A szépen szóló Grüffmadár - bábjáték a győri Vaskakas Bábszínház előadásában 15.15 Eredményhirdetés A belépőjegyek ára 100 Ft. Joób Réka gyermekreferens Szornlt helyzetemből adj nekem kiutat Istenem.” (Zsolt 4,2) Az Evangélikus Kórházmissziói Szolgálat keretében új telefonos szolgáltatás indul. A Budapest területén lévő kórházakban - rendkívüli esetekben, amennyiben a területileg illetékes gyülekezet nem érhető el - súlyos betegek, krízishelyzetben lévők, műtét előtt állók, haldoklók részére azonnali elérhetőséget, látogatást, lelkigondozást, igény szerint úrvacsorái szolgálatot kínálunk fel. Sürgős esetben az alábbi telefonszámon vagyunk elérhetőek: 30/644-5402. A kórházmisszió munkatársai Téli történet ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX EMLÉKKÉPEK 102- Még egy kicsit! Még egy kicsit! Már majdnem százzal megyünk! Egy Trabant hátsó ülésén ültünk, egymás mellett négy gyerek. A Trabant Emil bácsié volt, aki miközben nyomta a gázt, velünk együtt nézte autójának kilométeróráját, és férfias szerénységgel élvezte, hogy lenyűgözi a kis srácokat. Mert I minket valóban lenyűgözött a sebesség. Soha nem ültünk még ilyen gyorsan ha- : ladó járműben. Nem is volt kocsink, így maga az autózás is nagy élmény volt. I Most pedig igazán száguldottunk. Még nem volt autósztráda, de a balatoni út már j akkor is helyet adott az ilyen erőpróbáknak. A kilométeróra mutatója lassan kúszott a százas szám felé. De nem állt meg. Már nem kiabált senki. Visszafojtott izgalommal néztük, ahogy megy még tovább és még tovább. Talán már ott felvillant előttünk annak az egyedülálló lehe- 5 tősége - ami aztán valóban be is következett -, hogy még hosszú időn keresztül | lehet majd büszkélkedni az osztály férfitársadalma előtt: mi már száguldottunk j százkettővel. Százkettőnél a mutató megremegett, megállt, és lassan elindult | visszafelé. Az utazásból nem maradt meg más emlékem, de ez az egy talán örökre emlékezetes marad. Százkettővel mentem. Most életemnek azokra a pillanataira gondolok, amikor valami különös csoda elsőként lépett be az életembe, hogy elvarázsoljon, lenyűgözzön. Aztán arra, hogy miként fogyott el ez a varázs. Gondolatok diadalmas felfedezése, mélységekbe való megrendült pillantások, találkozások könnyes boldogsága, a megérin- tettség boldogító szégyene - hová lett a megannyi drámai élmény? Emlékszem még rájuk? Igen, természetesen sokukra emlékszem, de elrejtőztek már emlékeim poros dobozai között. Másfelől... Igen, olykor Isten felnőttként is gyermekké tud tenni meglepetéseivel. Túlságosan elszálltak a gondolataim. El fogok késni. Ránézek a kilométerórá- I ra. Ha ilyen lassan haladok, egészen biztosan. Felgyorsítok. Figyelem magam, de a gyerekkori izgalomból nem érzek semmit. Nem csoda: hetente többször is át- I élem ugyanezt. A mutató százötven körül jár. Koczor Tamás HETI UTRAVALO Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. (Zsid 3,15) Hatvanad hetében az Útmutató reggeli igéi Isten örök igéjének a sorsáról szólnak azért, hogy vezérigénk kérésének mi is eleget tegyünk. Bizonyára mindnyájan ismerjük a magvető példázatát, amelyben a mag az Isten igéje, a föld az ember szíve. Csak egy nyitott kérdés maradt: milyen „típusú” föld a te szíved? Lukács példázatának sajátossága, hogy a jó föld „csak” százszoros termést tud teremni! Ez a teljesség, az üdvösség képe, amelyet a szívünkbe fogadott Jézusban való hit által nyerhetünk el. Ez Isten országának a titka (Lk 8,10). De nyilvánvaló lehet mindenki előtt, hogy „Isten igéje élő és ható, (...) és megítéli a szív gondolatait és szándékait" (Zsid 4,12). Mózes a halála előtt azt tanácsolta népének, hogy szívleljék meg az Úr igéit, „mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek" (5Móz 32,47). Az útszéli, sziklás és tövises szívre is olvashatunk példát: „A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr. " (2Móz 7,13) Újszövetségi ellenpélda is van: a názáretiek megbot- ránkoztak, amikor Jézus tanítani kezdett a zsinagógában. Jézus „csodálkozott is hitetlenségükön ” (Mk 6,6). Ő minket is tanítani szeretne. Nem elég hallani az ő beszédeit, de igéje szerint kell cselekednünk is. Ha így teszünk, akkor nem egy alap nélküli házhoz hasonlít az életünk. Ha őreá, a kősziklára építünk, nem omlik össze életünk háza, „mert jól volt megépítve" (Lk 6,48). Jézus nyilvános működésének a végén ezt kéri népétől: „higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" (Jn 12,36) Ám ők mégsem hittek benne (Jn 12,37). Éppen ezért kell felemeltetnie az Emberfiának, hogy szívükkel értsenek, és megtérjenek, és ö meggyógyítsa őket. Mert „az ő sebei árán gyógyultunk meg" (Ézs 53,5). Evangélikusként minden igehirdetés után elénekeljük az istentiszteleten, hogy „Jézus, a te beszéded / Teremjen jó gyümölcsöket, / Szent igéd és Szentlelked V ítélje meg bűneinket” (EÉ 283,3). Gondolkodjunk el azon, hogy vajon megvalósultak-e életünkben ezek a kérések. Garai András MEGHÍVÓ az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelőinek és lelkészeinek találkozójára. Időpontja: 2004. február 28., délelőtt 10 óra. Helye: az Aszódi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti terme (Aszód, Szontágh lépcső 1.). Az Északi Egyházkerület presbitériuma által elfogadott program alapján szeretettel hívjuk az Aszódi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termébe a felügyelők és lelkészek találkozójára. Az együttlét programja a következő: 10.00: Áhítat - Detre János esperes 10.30: Bemutatkozás 11.00: Előadás megbeszéléssel: Az istentiszteleti rend megújításának lehetőségei és szempontjai - D. Szebik Imre 12.00: Elvárások, felügyelők elvárásai: A lelkészek iránt elvárások - dr. Győri József A gyülekezetek iránt elvárások - dr. Garády Péter Az egyházmegyék iránt elvárások - dr. Bárdossy Tamás Az egyházkerületek iránt elvárások - Fischlné dr. Horváth Anna Az Országos Egyházzal kapcsolatos elvárások - dr. Breuer Katalin A zsinattal kapcsolatos elvárások - dr. Meskó László A társadalomban tanúsított magatartással kapcsolatos elvárások - Benczúr László EBÉD FÓRUM - Válaszadók: Benczúr László, Helfrich Péter, D. Szebik Imre püspök, esperesek 15.00: A lelkészek kérései: Győrfy Mihály, Thuránszky István, Szabó András esperes, Blázy Árpád 15.30: Záróáhítat - Bozorády Zoltán esperes A résztvevők útiköltségét megtérítjük. Kérjük, hogy részvételi szándékukat 2004. február 20-ig jelezzék az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában. Testvéri szeretettel: Benczúr László D. Szebik Imre kerületi felügyelő püspök
