Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-07-18 / 29. szám

4. oldal-2004. JÚLIUS 18. r Evangélikus Elet Kárpát-medencei Református Generális Konvent Orvosolni kell a magyar reformá­tus egyház több évtizedes szétda- raboltságának káros következmé­nyeit - tartalmazza az a zárónyilat­kozat, amelyet a Kárpát-medencei egyházkerületek és -megyék veze­tői kétnapos budapesti tanácskozá­suk végén, múlt pénteken fogad­tak el. A Kárpát-medencei Refor­mátus Generális Konvent ülésén 64 egyházmegye és 9 egyházkerü­let elnökségei az egyházi jogalko­tás, a liturgia és a közös képviselet témáját vitatták meg. A generális konvent a Kárpát­medencei református egyháztes­tek elnökségeinek tanácskozó és javaslattevő testületé, amely tör­vényesen képviseli a térség mint­egy hárommilliós magyar refor- mátusságát. (A Kárpát-medencei gyülekezetek vezetői az elmúlt nyolc évtizedben nem tartottak közös eszmecserét.) A zárónyilatkozatuk szerint az új történelmi helyzetben „elkez­dődött a határok légiesedése, a közös érdekeket és értékeket munkáló régiók kialakulása”. Bölcskei Gusztáv püspök az ülés utáni sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: a szívében senki nem mond le arról a vízióról, hogy a magyar reformátusság új­ra egységes lesz. MTI Gyógyuló (?) szakadás 1054. július 16. A cím a keleti és nyugati egyház szétválására, az alcím pedig az időpontra utal. A 950 évvel ezelőtti eseménynek máig ható követ­kezményei vannak. Az ortodox (görög nem egyesült, görögkeleti, pravoszláv) egyház a kereszténység 3 fő ágának egyike, amely az egykori kelet-római biro­dalomban érvényes dogmákat, szokásokat és szervezeti formákat tar­totta meg. A nyugati római (latin, „katolikus”) egyházzal való kapcso­lattartást különböző tényezők nagyon meglazították, és ez az idő mú­lásával bonyolulttá vált. A szakadást Photiosz pátriárka alapozta meg a 866-ban kibocsátott enciklikájával, amely eretnekségnek minősítette a nyugati egyház el­térő szokásait, különösen a nicea-konstantinápolyi hitvallásnak azt a későbbi betoldását, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem a Fiútól is származik. 1054-ben a pápa követe a konstantinápolyi Hagia Sophia templom oltárára átokbullát tett le, amelyet Kérülariosz Mi­hály pátriárka még abban az évben „viszonzott”. Az egyesülést célzó későbbi kísérletek - leszámítva a görögkatolikus egyház létrejöttét - sikertelenek maradtak. Az ortodoxia és a protestantizmus közötti kö­zeledési kísérletek sem vezettek eredményre. Valamennyi nyugati egyháztól az említett, Szentlélekkel kapcsola­tos tanítása választja el. Megőrizték az ókori egyháznak a 7 szentség­re, Máriára, a szentek, képek és az ereklyék tiszteletére, a böjtre és egyéb jócselekedetekre vonatkozó tanítását, a papi rend fokozatait, a kolostori életformát, de: az apokrif iratokat eredetileg nem tekintették a kanonikus bibliai iratokkal egyenértékűnek. Az úrvacsoráról való ta­nításuk (átváltozás) a katolikushoz áll közel. Mária szeplőtelen fogan­tatását (eredendő bűntől való mentesség) és mennybemenetelét nem fogadják el dogmaként. Az ortodoxia nem ismeri el a pápaságot, a ke­resztelést az egész test háromszori bemerítésével végzi, összekötve vele a bérmálást, az olajjal való megkenést. A püspöknek a papi rend kiszolgáltatása van fenntartva, és csak ő nem élhet házasságban. Az úrvacsorát vizezett borba mártott, kovászos kenyérrel gyakorolják, el­utasítják a megszentelt ostya imádását, nem hiszik a purgatóriumot, szobrok helyett az ikonokat részesítik tiszteletben. Az ortodox egyház is egyedüli szent, katolikus és apostoli egyház­nak tekinti magát, amelyet látható fejei és papjai képviselnek mint Krisztusnak a Szentlélek által rendelt helytartói. Csak egy szerzetes- rendjük van. Aranyszájú Szent János (Khrüszosztomosz) és Nagy Szent Vazul (Baszileiosz) liturgiáját használják. Különleges szertartá­suk a vízszentelés. A templomi szertartások alatt állnak, az orgona használata tilos. Az egyház tagozódása:- a hierarchia (klérus), amely a felszentelés révén hordozója a meg­szakítatlan, apostoli utódlásnak;- a világi hívek, akik a keresztség és a bérmálás útján váltak az egy­ház tagjaivá;- a szerzetesek, akik külön kategóriát jelentenek az egyházon belül;- a katechumének (hitjelöltek), akik a hittanításban való részvétel­lel készülnek a keresztség felvételére. A földi egyház legfőbb tekintélyének letéteményese: az egyház „plérómája”, összessége. A diakónus-, pap- és püspökszenteléskor el­hangzik a templomi gyülekezet „axiosz” (méltó) kiáltása, amely nél­kül a felszentelés érvénytelen. A főpapok között csak tiszteletbeli sor­rend alakult ki a történelem folyamán. Elutasítják a nők papi szolgála­tát. Húsvét időpontjának kiszámításához nem a Gergely-, hanem a Ju- lián-naptárt használják, ezért csak az április 5. előtti időpont közös a nyugati egyházakkal. A kb. 40 000-es lélekszámú hazai ortodoxia felett 5 egyházi főha­tóság van: a szerb, a román, az orosz, a bolgár és a konstantinápolyi patriarchátus. Ebből következik, hogy hazánkban semmiféle közös szervük vagy szervezetük nincs, viszont tevékenyen vesznek részt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában, a különböző orto­dox egyházak pedig, a reájuk jellemző ,jánosi kegyességgel” tagjai az Egyházak Világtanácsának, bár az elmúlt években a protestánsok túl­zottnak tartott liberalizmusa sok problémával járt, egyesek ki is léptek. Legutóbb, a Lutheránus Világszövetség múlt évi, winnipegi nagygyű­lésén „Az egyház szakadásának gyógyulása” csoporttémaként feldol­gozásra került. Lélekszámúk a világon több mint 200 millió. A szakadás napjainknak is megtapasztalható valósága, annak elle­nére, hogy a közeledés folyamatában a legutóbbi évtizedekben több fi­gyelemre méltó esemény történt. 1965. december 7-én VI. Pál pápa hi­vatalosan is visszavonta a kiátkozást. A szakadás lassan gyógyul, de ezt a gyógyulást Jézus Krisztus munkálja. Ő imádkozott úgy, „.. .hogy mindnyájan egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, és hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,21) B. B. Kárpátaljai jegyzet A napokban jártam Kárpátalján, a Szovjet­unió összeomlása után sokadszorra. A mani­pulált oktatás következményeként sokan ma sem tudnak semmit erről a magyarok lakta te­rületről. Nem tudják, hogy létezik Bereg­szász, Munkács, Ungvár, a magyar történe­lem és egyháztörténelem fontos helyei. Egy falusi iskolában láttam olyan falitáb­lát, melyen gyöngybetűkkel az volt olvasható magyarul, hogy „hazánk fővárosa Moszkva”. Rá egy évre ugyanabban a tanteremben már ez volt a felirat: „Hazánk fővárosa Kijev”. Most mesélte el egy negyven körüli munká­csi férfi, hogy Magyarországról semmit sem tanultak. Első utam még a szovjet korszak utolsó évében volt. Záhonynál keltünk át a határon. Több kilométeres sorok voltak, hét stációnál kellett megállni, éjszaka volt, zuhogott az eső... Másnap egy Lenin-kép alatt tartottunk elő­adásokat keresztény ifjúsági vezetőképző ke­retében a beregszászi tanács kiürült épületé­ben, mivel az egyházaknak nem volt megfele­lő helyiségük ilyen célra. Prédikáltam tömött templomokban, melyeket több évtized után ••••••••••••••••••••a nyitottak meg. Egy faluban, mielőtt a kolhoz vezetői átadták a templom kulcsait a gyüleke­zetnek, még összetörték a berendezést, és gú­lába hordták. Látfam kézzel írt Bibliát, éne­keskönyvet. Akkoriban több helyen az erdő­ben tartottak ifjúsági összejöveteleket, melye­ken több száz fiatal is részt vett. A kommunis­ta időben tizennyolc év alatt senki nem mehe­tett gyülekezetbe. Gulácsi Lajos most nyolc­vanéves munkácsi lelkész azért töltött hét évet a gulágon, mert titokban megkonfirmált fiata­lokat. Nincs család, ahonnan ne vittek volna el férfiakat a háború után. Sokan nem jöttek vissza. Három evangélikus gyülekezet volt koráb­ban Kárpátalján, egyiket sem sikerült elindí­tani, így az evangélikusok más gyülekezetek­hez csatlakoztak. Kilencven református ma­gyar gyülekezetben a rendszerváltáskor húsz lelkész szolgált, akiknek még személyi iga­zolványuk sem lehetett. Ma már hetvenöt lel­készük van, és az egyház minden nehézség ellenére gyarapszik, erősödik. Templomok, gyülekezeti házak épültek az utóbbi években. Olyan tiszta tekintetű, szelíd magyarokkal se­hol sem találkozom, mint itt. ••••••••••••«•••••a*« Most a beregszászi magyar református ci­gánygyülekezetben szolgáltam. A táborban négyezren laknak. Van egy testvértáboruk Moszkva mellett. Elképzelhetetlen nyomor­ban él az emberek többsége. Az utóbbi évek­ben több keresztény cigányközösség is ala­kult, épültek templomok, tantermek, fürdőhá­zak számukra. Ha megtérnek, hitre jutnak, megváltozik az életük: abbahagyják az italo­zást, cigarettázást, keresik a munkát, rende­zik környezetüket. Találkoztam olyan hittest­vérekkel, akik korábban a maffia tagjai vol­tak. Isten kihozta őket onnan is. Most ők hir­detik az igét, és segítik a bajbajutottakat. Lát­tam az élő Isten .munkáját Kárpátalján. Imád­kozzunk értük! Aki tud, menjen, látogassa meg a kétszáz- ezres magyar közösséget, álljon meg Huszt várromja mellett, menjen fel a Vereckei-há- góra, vállaljon közösséget a sokat szenvedett gyülekezetekkel, és épüljön hitében, ember­ségében. Kevés ilyen hely van ugyanis Euró­pában. Szeverényi János (Elhangzott a Kossuth rádióban 2004. június 7-én) KÖZÖS NYELV ÉS A LÉLEK EGYSÉGE Küldetés Beszélgetés Horkay László püspökkel a kárpátaljai reformátusok életéröl Református püspök vendégeskedett a közelmúltban a nyíregyházi evangélikusok egyik - Vargabokorban tartott - csendesnapján. Az együttlét a lélek megtapasztalt egysége mellett a közös nyelv megtartó, összetartó erejéről is árulkodott. Nem véletlenül, hiszen Horkay László csak útlevél birtokában tehetett eleget a testvéri meghívásnak. A Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöké­től Garai András kért interjút lapunk részére.- Püspök úr! Ugye nem téve­dek, ha úgy vélem, hogy egyház­kerületük megalakulása 84 évvel ezelőttre datálható?- Bár az úgynevezett trianoni békeszerződést 1920. június 4-én írták alá, az autonóm terület jogát az akkori prágai kormány nem biztosította. A beregi, az ugocsai és az ungi egyházmegye képvise­lői csak 1923-ban alakíthatták meg a magyar nyelvű, önálló Kárpátaljai Református Egyház- kerületet, és választhatták meg első püspöküket, Berták Bélát. 1944-től a rendszerváltásig - a Szovjetunió részeként - a „ba­biloni fogság idejét” élte az egyház. Csak egyetlen adat eb­ből a fél évszázadból: a láge­rekben több mint ötvenezer kár­pátaljai magyar ember halt meg, és sok lelkészt letartóztat­tak, száműztek. Az 1990-es év egy új korszak kezdetét jelentette a kárpátaljai református egyház történetében. A kommunista uralom kéz érin­tése nélkül összeomlott. Isten ítélete volt rajtunk a negyvenöt éves babiloni fogság, és Isten ke­gyelme által szabadultunk meg. 1991-ben Ukrajna függetlenné vált, ez azonban gazdasági ösz- szeomlást is „eredményezett”. De éppen ekkor mutatkozott meg legfényesebben a hit megtartó ereje! Ezért nem is a nehézsé­gekről kell szólnunk, hanem in­kább hálaadással kell beszélnünk Isten diadalmas tetteiről és cso­dáiról, aki a sok nyomorúság után megemlékezett rólunk, és megelevenített minket.- Kezemben a nyíregyházi gyülekezetnek ajándékozott ké­peskönyve, a Kárpátaljai refor­mátus templomok című album, amelyben gyülekezettörténetek, megújult épületek fotói vallanak az utóbbi tizennégy évben átélt csodákról. Kérem, szóban is em­lítsen meg közülük néhányat.- Megnyíltak elemi iskoláink, gimnáziumaink. Egyház és isko­la összetartozik. Ahol ezeket kü­lönválasztják, ott Jézustól tiltják el a gyermekeket. A hitoktatás­ban is negyvenöt éves lemara­dást kellett, kell pótolnunk. Min­den nyáron szervezünk ifjúsági táborokat mind a három egyház­megyében. Az evangélizációs hetek után sok fiatal jut élő hitre, és épül be hazatérve a gyüleke­zeti közösségbe. Három szeretetintézményünk van. Több mint két tucat parókia és tíznél több új templom épült már. A nagydobronyi cigány­templom két hónap alatt épült fel a régi parókia romjaiból. De so­sem volt könnyű templomot épí­teniük a kárpátaljai reformátu­soknak. Egy feljegyzés V ame­lyet az utóbbi templom karzatán Horkay László a vargabokori gyülekezeti házban találtak - arról tanúskodik, hogy a régi fatemplomot „1775-ben, sok bajjal teljes szűk időben” építették.- A Kárpátaljai Református Egyházkerület havonta megjele­nő lapjának címe: Küldetés. A nehézségek közepette a gyüleke­zetek ma hogyan élik meg a gya­korlatban a missziói feladatot és lehetőséget?- Isten igéjét soha nem lehe­tett bilincsbe verni. Minden ke­resztény misszionárius lehet a saját családjában, munkahelyén, a társadalomban. A legnagyobb egyházüldözés idején, a vasfüg­gönyön keresztül is eljutottak hozzánk a Bibliák. Isten nagy kaput nyitott a misszió számára azzal, hogy a határon keresztül korlátlan mennyiségben bejöhet a vallásos irodalom. Például egyetlen évben, 1992-ben 49 ezer orosz és ukrán nyelvű Bibli­át kaptunk Hollandiából és Skó­ciából. Ezeket mi továbbküldtük a volt Szovjetunió tagországaiba. Beindult a lepramisszió is: ruhá­val, élelemmel, pénzzel támogat­juk az ukrajnai leprakórházat. Hároméves misszionáriusképzés után sokan vállalnak szolgálatot a kórházmisszióban, az ifjúsági munkában és a cigányok között. Áldásosán működik az iszákos­mentő misszió is.- Gondok, félelmek nincsenek is a mai kárpátaljai magyarok között?- A legfontosabbat említem: Kárpátalja kimaradt az Európai Unióból. Szomszédaink sorra vezetik be a vízumkényszert. Hogyan jutunk át ezután a hatá­rokon? A magyarigazolványt so­kan igényelték, ezzel lehetett utazni. Hogyan lesz tovább? — Ezek a kérdések valóban ag­gasztják gyülekezeteink tagjait.- Kérem, Ön is mutatkozzon be olvasóinknak! Hol szolgál, milyen közegyházi területeken van megbízatása?- Ukrajna különválása után az Alkotmány biztosítja az egyház függetlenségét. Jelenleg az állam nem avatkozik bele az egyház belügyeibe. 1991-től helyreállt a zsinat-presbiteri elven alapuló egyházkormányzás. Áldassék az Úr neve, amiért a teológiai lel­készképzés is megindult, és lel­készhiány miatt ma nem ürülnek ki a templomok. Engem 1998- ban választottak meg püspöknek, 2002-ben pedig újraválasztottak. Három cikluson keresztül tölthe­ti be ezt a tisztséget ugyanaz a lelkész, hetvenéves koráig. Je­lenleg is a nagydobronyi gyüle­kezet lelkésze vagyok, a püspöki székhely viszont Beregszászon van. Szolgálhatok a magyar re- formátusságért a Református Ta­nácskozó Zsinat alelnökeként is, és a Református Világszövetség elnökségi tagjaként a világ refor- mátussága között is van küldeté­sem. Éppen a közeljövőben lesz Ghánában egy konferencia, amelyre a Református Világszö­vetség ghánai származású elnöke hívta meg kétszáz ország kül­döttségét. Hazájában hitre jutott, „felébredt” reformátusok élnek, így majd ott is erősödhetünk egymás hite által.- Ugorjunk vissza egyházke­rületébe! Élnek-e magyar evan­gélikusok Kárpátalján?- Sajnos, itt megszűnt az evangélikus egyház! Munkácson sváb, Ungváron szlovák nemze­tiségűek látogatják a mi alkal­mainkat. Ismereteim szerint Sztá­lin a mieinkkel együtt az evangé­likus lelkészeket is a gulágra küldte...- Hófinan ered püspök úr sze­mélyes kapcsolata az anyaor­szágbeli evangélikus gyülekeze­tekkel?- Már harmadszor hívtak meg testvéri szolgálatra. 2000 nyarán a nyáregyházi evangélizációs és missziói napon hirdethettem Is­ten igéjét Kaptatok-e Szentlei­ket? címmel. Erről az alkalomról is hírt adott lapjuk, az Evangéli­kus Élet, amelynek néhány szá­ma eljutott hozzám is. Az elmúlt évben Szmolár Attila lelkész hí­vott meg egy ifjúsági konferenci­ára. S ma, pünkösdhétfőn ismét Adámi László meghívásának te­hettem örömmel eleget jelenlegi gyülekezetében, amelynek a ne­ve csak egyetlen betűben külön­bözik az előzőétől. A legköze­lebb ez az alkalom van hoz­zám ... már csak azért is, mert ma reggel ültem autóba, és 80 kilo­méteres utazás után lehetek együtt a vargabokori testvérek­kel, akiknek a pünkösdi örömhírt így adhattam át: „Ne félj, te ki­csiny nyáj!” Kárpátalján a magyar lakosság mintegy hatvan százaléka refor­mátus, így százhúszezer magyar református keresztény tartozik az egyházkerületemhez, Ukrajna népességéhez képest bizony «z is egy kicsiny nyáj...- Végezetül terveikről és célki­tűzéseikről illenék érdeklődnöm, de hadd tegyem személyessé a kérdést: melyek az Ön „ küldeté­sének" aktuális feladatai?- Valószínűleg azonosak a Magyarországon élő evangéli­kus és református kereszténye­kével, hiszen Isten Szentlelke felekezeti és földrajzi határokat átlépve munkálkodik, s a közös nyelv és a Lélek egysége fűz ösz- sze minket a kereszténység nagy családjában. Szerintem a lelki megújulásra van leginkább szükség, mert az egyház akkor erős, ha van hite az élő, feltámadott Krisztusban. Szükség van a családok tisztasá­gára, az ifjúság erkölcsi újjászü­letésére. Tisztségeimből adódóan törekszem arra, hogy szorosabb­ra fűzzük kapcsolatainkat a vi­lágban szétszórt magyar refor- mátussággal. Igehirdető presbi­tereket szeretnénk képezni, hogy ha újabb üldözés jön, ne találjon bennünket készületlenül. A szór­ványok gondozása is fájó se­bünk, mert nincs emberünk, akit odaküldjünk. Nincs, aki össze­gyűjtse a volt Szovjetunióban di­aszpórában élő magyarokat. De mindezek csak azt a meggyőző­désünket erősítik, hogy a pün­kösdi Lélek erejével Istenünk mindent megcselekszik, ami ja­vunkra van, ha hittel kérjük tőle. Övé legyen a dicsőség mind­örökké! G. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom