Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-02-08 / 6. szám

4. oldal -2004. FEBRUÁR 8. Teológiai szeminárium Augsburgban „Halál, gyász és túlvilágról alkotott elképzelések a Bibliában és környezetében” - ez volt a témája annak az Augsburgban megrendezett szemináriumnak, me­lyen az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének vezetője, dr. Hausmann Jutta professzor, dr. Varga Gyöngyi tanársegéd, valamint a tan­szék jelenlegi doktoranduszai és néhány teológushallgató vettek részt. Az alka­lomra január 16. és 18. között az Augsburgi Egyetem Biblikus Teológiai Tanszé­kének, a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem Evangélikus Egyetemi Gyüle­kezetének és a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tan­székének az együttműködése jegyében kerülhetett sor. A szemináriumot dr. Pet­ra von Gemiinden professzor, dr. Peter Marinkovic lelkész és dr. Hausmann Jut­ta professzor készítették elő és vezették. Az egyes témakörök feldolgozása előzetes felkészülésen alapult, és referátumok meghallgatásával, azok közös megvitatásával, illetve csoportos szövegfeldolgozással történt. Az első napon azzal foglalkoztunk, milyen formában és milyen képekkel szól az Ószövetség a halálról, mit tudhatunk meg a temetkezési gyakorlatról és a Seol problematikájáról, a kollektív és individuális feltámadás kérdéséről, továbbá hogy a túlvilági várakozás milyen kezdeti nyomait találjuk Ézsaiás és Dániel könyvében, illetve hogy ez hogyan fejlődött tovább az intertestaúientális korban. A második na­pon a mezopotámiai, egyiptomi, szíriai-föníciai és a misztériumvallások halállal kap­csolatos sajátos elképzeléseit és az azokhoz kapcsolódó szokásokat vettük sorra. A harmadik napon az Újszövetség világába léptünk. A következő témák szerepeltek hangsúlyosan: a szadduceusok kérdése a szinoptikus evangéliumokban, az eszkato- lógiában fellelhető eltérések a páli iratokban, valamint a jelen és jövő idejű eszkato- lógia kérdése János evangéliumában. E három nap több volt, mint információszer­zés vagy a halálról alkotott elképzelések egybevetése. Szembesített minket azzal is, hogyan gondolkodunk mi a halálról, a gyászról, és milyen elképzeléseink vannak a túlvilágról. Jelen sorok írója talán a többi résztvevő nevében is szól, amikor megoszt­ja az olvasókkal azon jó tapasztalatát, hogy kellő nyelvismerettel és alapos felkészült­séggel bátran képviseltethetjük magunkat a teológia tudományának művelői között - nemzetközi szinten is. A szeminárium az elméleti előkészítése volt annak a párizsi tanulmányútnak, amelynek során a Louvre keleti, egyiptomi és antik görög gyűjteményeit tekintjük meg. Az értékes és érdekes műkincsek várakozásaink szerint elevenné teszik majd számunkra azt a világot, amely számtalan szállal kapcsolódik a Bibliához. Péter Attila A Vadosfai Evangélikus Gyülekezetért Alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik az 1996. évi CXXVI. törvény adta lehetőséggel élve a 2003. esztendőben személyi jövedelemadójuk 1%-át alapítványunknak juttatták. Alapítványunk 54 002 Ft adományt kapott. Az összeget a vadosfai templom renoválására fordítjuk. Várjuk a további felajánlásokat! Adószámunk: 18539192-1-08. Az Insula Lutherana Evangélikus Sziget Alapítvány köszönetét mond mindazoknak, akik 2002. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával célkitűzéseinek megvalósí­tását támogatták. Az ebből befolyt 1 066 135 Ft-ot műemlék épületeink kar­bantartására fordítottuk. Minden további támogatást köszönettel veszünk. Adószámunk: 18066995-1-41 Legyen partnerünk a holnapért végzett munkánkban, ajánlja fel adója egy százalékát a Magyar Evangélikus Kultúra Alapítványnak! Adószamunk: 18082449-1-41. Alapítványunk célja a magyar evangélikus értelmiség jelenének és jövőjének patronálása, így evangélikus oktatási intézmények, különösen is a Luther Már­ton Szakkollégium működésének segítése, evangélikus gyülekezetek életminő­ségének javítása, evangélikus médiumok, sajtótermékek támogatása. Magyar Evangélikus Kultúra Alapítvány, hogy legyen jövőnk! A Fraternitás Magyarországi Evangélikus Lelkészek Közössége gyógyító konferenciát szervez az iszákosságból szabadulni vágyók és más lelki bajoktól szenvedők részére. Az alkalom ideje és helyszíne: 2004. február 23-28. (hétfő estétől szombat délig), Piliscsaba, Béthel Missziói Otthon. Költség: 7000 Ft/fo/hét, teljes ellátással, állandó orvosi felügyelettel. Olyanok jelentkezését várjuk, akik felismert betegségükből gyógyulni szeretnének, s ehhez a gyógyuláshoz elfogadják a testvéri segítséget! A beteg mellett az egészséges házastárs részvétele is lehetséges, sőt kívánatos és fontos. A gyülekezetek és a lelkész testvérek segítségét kérjük, hívogassák és hozzák is el a rászorultakat, hiszen a meggyógyultak misszionáriusként segítségünkre lesznek a további lelki munkában! Van kiút - van remény! Jézus ma is gyógyít! Jelentkezés és bővebb felvilágosítás: Magassy Zoltán evangélikus lelkész, a Fraternitás titkára, telefon: 20/255-6085, 99/365-205. SZERETETTEL KÉRJÜK EVANGÉLIKUS TESTVÉREINKET, HOGY TÁMOGASSÁK ADÓJUK 1%-ÁNAK FELAJÁNLÁSÁVAL A BETHESDA KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNYT! 2004-ben a gyermekkórház két műtőjének felújítását kívánjuk támogatni, valamint segítjük a gyermekek keresztyén szellemű gyógyítását. ADÓSZÁM: 180 425 39-1-42. Evangélikus Élet KÉSZÜLÜNK A KERESZTÉNY NŐK VILÁGIMANAPJÁRA 2. PANAMA MÚLTJA Az amerikai kontinensen elsőként Pa­namában találtak a Kr. e. 2000-cs évek körüli időkből származó agyagedénye­ket, égetett kerámiákat. A Kr. e. 1000- es és Kr. u. 500-as évek közötti korból már szervezett kultikus szertartások­ra utaló eszközök is felszínre kerültek. Az első írásbeli feljegyzések - mint Amerikában mindenütt - a spanyol hódí­tók megjelenésétől, az 1500-as évektől kezdve tűnnek fel. Ezekből kiderül: a spanyolok jól szervezett indián törzseket találtak mindenütt, melyeket a törzsfö (kazika) irányított. Az indiánok gyűjtöge­tő, vadászó, halászó életmódot folytattak. Az első európai, Rodrigo Bastadies 1501-ben lépett Panama földjére a Karib- tengerparton. Őt követte negyedik ameri­kai útja során, 1503-ban Kolumbusz Kris­tóf aki megalapította Santa Maria Belon néven az első európai települést. Ezek a hódítók azonban nem maradtak sokáig, a nedves, trópusi klíma, a moszkitórajok és a barátságtalan hegyvidék elviselhetet­lenné tették számukra az itt-tartózkodást. Az arany és drágakövek utáni sóvárgás azonban nem hagyta őket nyugodni. 1511 -ben Vasco Nuez de Balboa újabb kí­sérletet tett arra, hogy megvesse lábát Pa­namában. A korábbi erőszakos fellépés helyett és az addig gyakori támadások után ő szelídebb eszközöket választott. Barátságot kötött az indián törzsekkel, sőt feleségül vette az egyik törzsfönök leá­nyát. Az ő célja is a kincskeresés volt, de ehhez a bennszülöttek segítségét is igény­be vette. 1513-ban expedíciót indított, hogy átszelje a földszorost. Ebben a ka­landban, amely hatalmas emberáldozatot követelt, aranyat ugyan nem találtak, de felfedezték az Atlanti-óceánt, amelyet V Károly spanyol király nevében Vasco Nu­ez de Balboa birtokba vett. Hamarosan Panama lett a Spanyol Bi­rodalom újvilágbeli centruma és „piac­tere”. A Dél-Amerikából hajóval érkező aranyat, ezüstöt és gyarmatárukat afrikai rabszolgák és öszvérek segítségével szállították át a földszoroson a Karib- tengerpartra, ahol újra hajóra rakták őket, majd vitték tovább Spanyolország­ba. A hosszú és fáradságos úton afrikai­ak és indiánok ezrei pusztultak el a ke­gyetlen bánásmód és a járványos beteg­ségek következtében. Közel háromszáz éven keresztül (1538-tól 1821-ig) Panama Spanyolor­szághoz tartozó gyarmat volt. Ez a füg­gőség gátolta meg az ország belső fejlő­dését, nemzetiségi együvé tartozásának kialakulását, ez pedig újra és újra belső konfliktusokhoz vezetett. Valaki ezt így fogalmazta meg: Panama történelmét a nagyhatalmak (Spanyolország és az USA) világpolitikai törekvései és a vi­lággazdaság fejlődése írta meg. 1821-ben Panama kimondta Spanyol- országtól való függetlenségét, és Ko­lumbia egyik tartományává vált. Simán Bolivar üdvözölte ezt a lépést. A kör­nyező kis országokat szövetségbe akarta tömöríteni annak érdekében, hogy ellen­súlyozni tudja az USA világpolitikai tö­rekvéseit. Terve azonban nem sikerült. A Spanyolországtól való függés meg­szűnt, ám ettől kezdve az USA egyre na­gyobb befolyást gyakorolt az ország kül- és belpolitikájára. A gazdasági fejlődés ugyanis enélkül nem volt elképzelhe­tő... A döntések túlnyomórészt Wa­shington nyomására születtek. Ugyanak­kor az ország belpolitikáját a befolyásos családok hatalmi harca is bizonytalanná tette. Ehhez hozzájárult a katonai dikta­túrák rendszere is. Csak egyetlen példa erre a bizonytalan szakaszra: 38 elnök váltotta egymást gyors egymásutánban. A törvényesség kialakulásáig még hosz- szú volt az út. Keveháziné Czégényi Klára A. csatorna Az ország viharos történetének talán legdöntőbb eseménye a csatorna megépíté­se volt. A gondolat először ötszáz évvel ezelőtt, még V. Károly császár uralko­dása idején fogalmazódott meg. Ahhoz ugyanis, hogy a kontinensek között fo­lyó kereskedelem igazán megindulhasson, szükség volt egy, az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő csatorna megépítésére. Ez persze hatalmas befektete- tést igényelt volna. De más akadály is felmerült. V. Károly utódja, II. Fiilöp „evangéliumi" alapot is talált az építés ellen: „Amit Isten összekötött, azt ember el ne válassza" - mondotta. így a csatorna megépítése századokig halasztódott. Amikor azonban 1848-ban aranyat találtak Kaliforniában, kitört az aranyláz. Évente harmincezer ember utazott Kalifornia keleti partvidékére abban a re­ményben, hogy ott majd meggazdagodik. Bár 1855-ben megépült az országon átvezető vasútvonal, az azon való szállítás nagyon sokba került volna. Égetően szükségessé vált tehát a csatorna megépítése, hiszen az megrövidíti az utazást, és olcsóbbá is teszi a fuvarozást. A 19. században aztán történt valami, ami döntőnek bizonyult az ügyben. Egy porosz tudós, Alexander Humboldt tudományos kutatást végzett az úgynevezett Spanyol-Amerika vidékén. Sokan ezt a kutatást tartják Amerika második felfe­dezésének. Maga Jefferson, az Egyesült Államok elnöke is kapcsolatba lépett a tudóssal, hogy megismerje kutatásai eredményeit. Ezzel aztán Amerika érdeklő­dése is a csatorna építése felé fordult. Végül is a tervezését a világhírű francia mérnökre, Ferdinand de Lespersre bízták. (Ő tervezte a Szuezi-csatornát is.) 1880-ben a franciák kezdték meg az építést. Munka közben azonban kiderült, hogy az előzetes számításokba több hiba is csúszott. A munkásokat malária és sárgaláz pusztította. A járványoknak mintegy harmincezer ember esett áldozatul. A vállalkozók is csődbejutottak, sőt hatalmas botrány tört ki a pénz kezelése kö­rül. Az események egész Franciaország gazdasági életét megrázták. (A panama szó mai jelentése is innen származik.) 1903-ban az ország függetlenné vált Kolumbiától. Roosevelt elnöksége alatt, 1904-ben pedig John Walker irányításával ismét megindult az építkezés - új len­dülettel, de most már amerikai irányítással. Hatalmas mennyiségű földet kellett megmozgatni ahhoz, hogy a csatornát szintbe hozzák. Csak a földmunka 223 millió dollárba került. 75 000 munkást alkalmaztak, akik közül 25 ezren baleset vagy járvány áldozatai lettek. A dolgozókat hátrányos megkülönböztetések is ér­ték: az ázsiai és afrikai munkások kevesebb bért kaptak, mint a fehérek, és szo­ciális körülményeik is rosszabbak voltak. A függetlenné vált ország anyagi fellendülést várt a csatorna felépítésétől: ab­ban bíztak, hogy Panama lesz a világ kereskedelmi hajózásának központja. Ez végül így is lett, ám borsos árat kellett fizetni érte: közben az ország Amerikától függő állammá vált. Lassan Amerika az ország kül- és belpolitikájába is bele­szólt. A csatorna megépülése után az USA 14 katonai objektumot épített annak övezetébe, és az őslakosságot kitiltotta onnan. A Panama-csatorna a Szuezi után a második leghosszabb vízi út, a hossza 81,6 kilométer. A munkálatok 10 évet vettek igénybe. 1914 augusztusában ke­rült sor az ünnepélyes megnyitásra, ekkor hangzott el az ünnepi beszédben: a csatorna a világ javára („pro mundi beneficio”) épült. Ez a jelszó később a pa­namai zászlóra is felkerült. S valóban: a csatorna nem csupán az országnak hozott fellendülést, hanem az egész világnak. Évente több mint 14 ezer hajó halad át rajta mintegy 20 millió tonna áruval. Az USA 60%-ban használja ki, de olyan országok is szállítanak rajta, mint Japán, Kína vagy Tajvan. A látogatót rabul ejti az, hogy a csatorna milyen harmonikusan illeszkedik be­le a természetbe. Nem egy „betonteknő” tárul az utazó szeme elé, amely zavar­ja a táj szépségét. A csatorna tavakkal, folyókkal és szigetekkel van összekötve, partjain dús és háborítatlan növényzet virul. Az állatvilága is élő és maradandó. A csatorna így tulajdonképpen természetvédelmi területté is vált. PJj gtjjl * Ü

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom