Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-12-05 / 49. szám

2004. DECEMBER 3. - 5. oldal Evangélikus Élet Több csepp emberség A Magyar Rádió márványtermébe voltunk hivatalosak no­vember 26-án délután százhetvenen: mindazok, akik már­cius 15. és augusztus 31. között megszólaltunk a Kossuth Rádió Egy csepp emberség című sorozatának adásaiban. Perjés Klára főszerkesztő meghívására a műsor anyagából készült pompás könyv bemutatóján vehettünk részt. Az Egy csepp emberség március 15-én Vizi E. Szilveszter agy­kutatónak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének el­hangzott gondolataival kezdődött, majd a sorozat darabjai - megszakítás nélkül - minden áldott reggel fél hét után három perccel hallhatók voltak a Kossuth Rádió hullámhosszán. Amint a főszerkesztő fogalmazott, „űzve, hajszolva, zaklatot­tan élünk, mégis hiszek az ember harmóniára való törekvésé­ben, az értelemben, a munkában, az alkotásban, a lélekben. Hi­szem, hogy van még esélye a tartalmas, szép gondolatoknak, az erőt, kitartást, szeretetet közvetítő pillanatoknak. Napon­kénti sorozatunk a Kossuth Rádióban is ezt bizonyítja.” A műsorkészítők szándéka az volt, hogy reggelente napi út- ravalót adjanak a hallgatóknak, mégpedig azért, hogy „a tragi­kus, halált, harcot, békétlenséget, természeti katasztrófákat so­roló hírözönben legyen egy pont, egy pillanat, ami más, több a napi sok száz reklám- és »ficamhíméi« (...) amiben jó elme­rülni, ami értelmet ad a percnek, s eszébe juttatja a szegény­nek, milyen gazdagok vagyunk: múltunk a megfizethetetlen örökségünk”. Lengyel Anna, a műsor szerkesztője a legkülönbözőbb fog­lalkozású és beállítottságú embereket, kérdezett meg. Nők és férfiak vallottak, elődeink bölcsességét felhasználva. Tudósok és művészek, írók, tanárok, lelkészek, orvosok, sportolók tu­dásának egész tárháza nyílt meg a sorozat keretében. Különös műfaj ez. Több mint interjú vagy riport: személyes vallomások sora a megkérdezettek meggyőződéséről, értékítéletéről, a na­pi munkájukat vezérlő gondolatokról - röviden azt is mond­hatjuk: emberségükről. Társadalmunk különböző rétegeit kép­viselő neves és - számunkra - gyakran ismeretlen emberek fo­galmazták meg néhány mondatban ars poeticájukat. E sorok írójára is sor került július 22-én. A műsorban a Ka­rácsony Sándortól tanult, Pál apostoltól való jézusi idézet, a ,jobb adni, mint kapni” mondat alapján vallottam. Az először egyetemistaként hallott mondat mindig arra emlékeztet, hogy az ember akkor válik felnőtté, ha már adni is tud valamit a má­sik embernek, ha már meg tudja osztani másokkal azt, amit ta­nult. Elmondtam: életem értelme lett az, hogy adni tudjak kör­nyezetemnek, kortársaimnak és a következő nemzedéknek. Urunktól tanulom, hogy ő ad életet, időt és teret, foglalkozást és hivatást, erőt és reménységet embereinek. A hamis istenek minden korban sokba kerültek - az igaz Isten szüntelen adni akar, s tőle tanulhatjuk meg, hogy jobb adni, mint kapni. Az Evangélikus Életben - valószínűleg elsőként a magyar sajtóban - az elmúlt év tavaszán szóltunk a kitűnő kezdemé­nyezésről. E sorok írójának tollából az volt olvasható, hogy „a néhány perces műsor valóságos oázis a rossz hírek sivatagá­ban”. Valóban, minden reggel fél hét után vártam és várom ma is a kedves hangú adást. Egykor latinórán tanultuk a régi köz­mondást: „Gutta cavat lapidem”, azaz a csöpögő víz kivájhat­ja a követ is. Ez a rádió által közvetített „egy csepp emberség”, ha mindennap hallgatjuk az adást, „kivájhatja” megkövesült gondolatainkat, véleményünket, és az egy-egy cseppből több csepp emberség lesz. A sorozat hallgatói már az első néhány adás után kérték, szinte követelték az írásos megjelenést. Azok, akik naponta két-három percet fordítottak a szokatlanul tömör mondatok meghallgatására, írásban is szerették volna olvasni az elhang­zott bölcsességeket. Most megvalósult az óhaj. A 350 oldalas kiadványban az elhangzottak rövid, szerkesztett változata, il­letve a műsor meghívott vendégeinek fényképe jelent meg. Az ünnepélyes könyvbemutató alkalmával, körülnézve a te­remben, elcsodálkoztam azon, hány tehetséges, tudatosan gon­dolkozó ember él körülöttünk: hívők és nem hívők, akik szíve­sen osztják meg másokkal azt, ami számukra fontos, és ami emberségükhöz tartozik. Teológusként az is újra világossá vált számomra, hogy az emberség Isten megbecsülendő adománya, hogy a humánum és a divinum összetartozik, ahogyan a kará­csonyi igében is olvassuk: .....megjelent a mi üdvözítő Iste­nü nk jósága és emberszeretete (...), hogy reménységünk sze­rint részesei legyünk az örök életnek. " (Tit 3,4-5) Az egyetlen hely ez az Újszövetségben, ahol a filantrópiáról, az embersze- retetről van szó. A gyűlölet mai világában igazi jó hír ez. Bib­liaolvasó embereket erre is taníthat ez a külsejében és tartal­mában egyaránt nagyszerű, gazdag könyv. Dr. Hafenscher Károly Ismét látogatható a királydombi pavilon Gödöllőn A barokk színház megnyitása után újabb egyedülálló látványossággal gazdagodott Magyarország legna­gyobb műemlékegyüttese. A gödöllői királyi kastélyban befejeződött a 18. század második felében kialakított ki­rálydombi pavilon rekonstrukciója. Magyarország múltját az uralkodók képmásával több főúri kastélyban is megfestették. A gödöllői látványosság abban különbözött a többitől, hogy Grassalkovich I. Antal mesterségesen emelt magaslaton, önálló épületben he­lyezte el a vászonra festett olajképeket. A kastélyparkban emelt királydombi pa­vilonban a királyoké mellett a honfogla­ló vezérek portréit is bemutatták. A „királydomb” elnevezés arra utal, hogy koronázáskor a király az ország különböző tájairól hozott földből emelt dombra lovagolva kardjával a négy égtáj felé suhintott. Ezzel azt üzente alattvaló­inak, hogy az országot megvédi a beto­lakodóktól, bárhonnan érkezzenek is. A haza védelmében az uralkodó fő táma­sza a nemesség volt. Ismert példa, hogy gróf Grassalkovich buzdítására a ma­gyar nemesség „életével és vérével” tá­mogatta az örökösödési háborúban Má­ria Teréziát. Ezt a gesztust köszönte meg a királynő 1751 -es gödöllői látoga­tásával. A szabadságharc alatt a császár kato­nái szuronyukkal összehasogatták az olajfestményeket. Az elpusztított műve­ket 1857-ben a kastély akkori ura, Sina báró rendbe hozatta és kiegészíttette, így Ferenc József megnézhette ősei, köztük ükanyja, Mária Terézia arcképét is. Az osztrák császár akkor még nem sejtette, hogy tíz évvel később Magyarország ki­rályaként pihenőhelynek használhatja - mint a magyar nemzet jelképes koroná­zási ajándékát - a gödöllői kastélyt. A korabeli úti beszámolók szerint az épü­let nemcsak az uralkodó pár vendégei, hanem a látogatók előtt is nyitva állt. Erzsébet királyné halála után a fest­ményeket levették a helyükről, és a ma­gyarok szeretett királynéjának emlék­múzeumában helyezték el. A háború be­fejezése után a Magyar Nemzeti Múze­umba került tizennégy megmaradt ki­rályportrét dr. Dávid Ferenc és dr. Gala- vics Géza művészettörténészek fedezték fel újra. A hatszög alakú épületet dr. Máté Zsolt és Szabó Zoltán tervei alapján az Architekten Rt. állította helyre. A fabur­kolat Koppán Zsolt restaurátorművész munkája. A királyképeket a megmaradt festmények, a Képes krónika, a Királyok könyve és más ábrázolások felhasználá­sával Hapák József fényképész, vala­mint Filakowszky György és Szénái Ba­lázs grafikus készítette. A királydombi pavilont az adventi kastélynapok alatt - december első két hétvégéjén - a gödöllői királyi kastély karácsonyi ajándékaként 10 és 15 óra között ingyenesen lehet megtekintetni. Színes foltokat varázsol a télbe, a fehér falakra Várkonyi Lajos VÍZ(iók) című kiállítása a Teremtés Galériában A Teremtés Galéria idei utolsó tárla­tán Várkonyi Lajos festőművész mu­tatkozott be tizenhárom akvarellel a művészetszerető közönségnek. Aki ismeri Várkonyi Lajos képeit, az tudja, hogy a művész olajjal fest. Az ak- varellt mindaddig mellőzte, amíg „a végzet asszonya” elő nem állt az ötlet­tel: mi lenne, ha a másnapi vendégségbe egy képet vinnének ajándékba. Mivel az olajfestéknek hetekre van szüksége a száradáshoz, a művész - a főiskolai évek után - ismét előszedte régi vízfes­tékeit. A festékről azonban hamarosan kiderült, hogy „ambíciói voltak”. A hosszú mellőzöttség nemhogy bántotta volna, épp ellenkezőleg: bizonyítani akart, hát festeni kezdett. Az első képet így hamarosan egy tucat szebbnél szebb alkotás követte... A történetet Nádasi Tibor újságíró, a művész barátja osztotta meg velünk ad­vent első vasárnapjának ünnepén. Vár­konyi Lajosnak legélénkebben azokra a régi képeire emlékszik, amelyek titok­zatos vidékeken álló sejtelmes várakat és kápolnákat ábrázolnak, és amelyek sohasem mutatták meg a bennük lakó­kat. Bár a festő azóta embereket is meg­elevenített a vásznon, a magyar közön­ség mégsem láthatta őket, hisz a művész családjával együtt évek óta Angliában él. Ezeken a repülőgéppel hazaszállított képeken azonban bibliai alakok egész sora elevenedik meg, élénk színekkel és „igéző” szemekkel. Várkonyi Lajos nem pontosan a való­ságot ábrázolja. A látvány mozzanatait festi meg, úgy hogy képzeletével fel­emeli, annak égi másává teszi. Képei között kalandozva néhány sorra lettem figyelmes, amely Pilinszky János A „ te­remtő képzelet” sorsa korunkban című írásából való: „Művészi teremtés a szó szoros értelmében nincsen. De az enge­delmes képzelet érintkezésbe léphet az­zal az abszolút szabadsággal, szeretettel, jelenléttel és otthonossággal, amivel Is­ten a világot választotta. Röviden: az, amit mi »teremtő képzeletnek« neve­zünk, nem egyéb, mint a képzelet oda­adása: passzív teremtés.” A kiállítás 2005. január 2-ig vasárnap délelőttönként tekinthető meg a Buda- hegyvidéki Evangélikus Egyházközség templomában (1123 Budapest, Kék Go­lyó utca 17.). A belépés díjtalan. Sólymos Tamás A Teremtés Galéria munkatársai szeretettel várják olyan keresztény, elsősorban fi­atal, pályakezdő művészek jelentkezését, akik műveiket (fotókat, grafikákat, ak- varelleket, olajfestményeket stb.) szívesen bemutatnák a nagyközönség előtt. To­vábbi információért keressék Borókay Zsófiát (20/431-6733), illetve Vidovszky Istvánt (20/437-2972). Hangok, szavak és képek Egy jótékonysági koncert margójára I Hz r r*j HANGOK, SZAVAK ES KEPEK jótékonysági koncert a Mk.VlSZ Bárka javára 2004. 12.12. 12. 12. Mert könnyen megjegyezhető. Ha meg akarnám erőszakolni a saját gon­dolkodásomat, és ideologizálás végett nagyon erőltetett módon közelednék e két számhoz, azt is mondhatnám: O, mi­lyen biblikus! Biblikus szám, ráadásul kétszer egymás mellett. Ritka szép pilla­nat! De nem. Nem direkt volt ez a dá­tumválasztás. De ha már így alakult, örü­lök neki. Mert könnyen megjegyezhető. Bárka. Egy biblikus szimbólum. Most ironikus felhang nélkül mondom. És aki a magyar evangélikus környezetbe szocia­lizálódott, az tudja, hogy a Bárka szó hal­latán - mozgássérült- és Bóbita táborok emléke - sokaknak megdobban a szíveük És a szívdobbanás tetté nemesül. Sok személyes vallomás áll az előző monda­tok mögött. Vallomások, melyek mind ar­ról szóltak, hogy milyen fontos is odaáll­ni azok mögé, akiknek erre a leginkább szükségük van. Mögéjük állni. Ki-ki ahogy tud. Aki tud, szó szerint közelről, aki tud, szavaival távolról vagy a hangjá­val, képeivel. Ki-ki ahogy tud. Hangok, szavak és képek. Egy vers címe ez; a jótékonysági koncerten fellé­pő Szela együttes most megjelenő CD- jén hallható a vers feldolgozása. Az est másik zenekara a Promise együttes, melynek szintén nemrég jelent meg az új CD-je. Közvetlenül a koncert után mindkét zenekar CD-je kapható lesz a helyszínen. A két együttes ez alkalom­mal ott eladott minden egyes hanghor­dozó árából egy bizonyos összeget a Mevisz Bárka javára ajánlott fel. A két koncert között, az áhítat után adomány- gyűjtést hirdetünk meg a hamarosan megjelenő Andorka Észter-emlékkönyv kiadására, melynek bevétele majd a bár- kások számára épülő Esztus-ház építését fogja támogatni. Gáncs Tamás Mindenkit szeretettel várunk erre az alkalomra december 12-én 19 órától a Lágymányosi Ökumenikus Központban (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.). www.hangokszavakeskepek.fw.hu 12. 12. Könnyen megjegyezhető. Ugye? Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom