Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-12-05 / 49. szám
6. oldal - 2004. DECEMBER 3. r Evangélikus Elet Azt mondtam egy angyalnak Aki az év kapujánál fogadott: Adj nekem egy lámpást, Hogy biztos léptekkel Mehessek szembe a bizonytalansággal. 0 így válaszolt: Indulj csak a sötétbe, Es tedd kezed Isten kezébe. Ez jobb, mint egy lámpás, és biztosabb, mint egy ismert út. E gy újabb adventi időszak köszönt ránk, és arra késztet, hogy forduljunk Isten felé! Advent ünnepe és öröme az Úr eljövetelének várása. Legszentebb és legfontosabb dolgunk őrá várni. Ez az időszak a boldog várakozásnak és reménységnek az ideje. Egyre több felgyulladó gyertya hirdeti, hogy közeledik az Úr. Vajon a szívünkben is felgyulladnak az adventi lángok? Bővelkedünk-e reménységben a Szentlélek ereje által? Tudjuk, hogy nincs másban reménységünk, csak az Úrban. Könyörögjünk hát élő reménységért, mellyel szüntelenül reá figyelve várakozhatunk. A próféta azt ígérte népének: „íme a te királyod jő néked.” Itt van már a küszöbön a várva várt ünnep, mely Jézus hozzánk érkezését hirdeti. Az egész kereszténység örömmel várja ezt az ünnepet szerte a földön. Vannak, Adventi áhítat akik gazdagon, szabadon és egészségesen. Vannak, akik szegényen, szenvedve, magányosan. Áldozatos és őszinte lelkeket keres és fogad el vendéglátójának az Úr. Ha nem ilyen lelkülettel készülünk az érkező fogadására, akkor csak hívjuk őt, de nem várjuk. Az Úr így biztat:,Ne félj, mert én veled vagyok!” Miért fél az ember? „Ne félj!” Miért van rá szükségünk, hogy maga a hatalmas Isten bátorítson így bennünket olyan sokszor? A félelem a bűnnel együtt lopózott be az emberi szívbe. A bűn erőtlenné, tehetetlenné teszi az embert, és éppen tehetetlenségének tudata teszi bizalmatlanná saját magával szemben is. Mivel nincs ereje, bizalma, bátorsága, nem lát kivezető utat, fél. Isten szánja az embert ebben az állapotában, szán téged is. Ki akar emelni a félelemből. Ezért elküldte a félelem éjszakájába Jézust, hogy megszabadítson általa a bűntől, a haláltól és minden félelemtől. Az ő neve Immánuel, amely azt jelenti: „Velünk az Isten.” O a várva várt vendég. Advent arról ad hírt, hogy Isten érkezik hozzánk. Ő jön. Nem te keresed őt, hanem ő keres téged! Nem te találod meg őt, hanem ő talál meg téged. O közeledik, mert te talán nem mennél hozzá: mert Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. A legnagyobb örömhír, hogy Jézus Krisztus megfizetett bűneinkért, szenvedésével megváltott az örök haláltól. A földi öröm csak a legközelebbi kellemetlenségig szokott tartani. De a Megváltóban, az Úrban való öröm állandó és örök. Nem vehetik el nehézségek, szenvedések, még a halál sem győzhet rajta. Lássuk meg a belülről érkező fényt. Ne csak a gyertyák fénye égjen, hanem a belülről jövő karácsonyi öröm is, amelyet nem pótolhat semmiféle drága ajándék. Hadd tartsa ebben az adventben meg királyi bevonulását szívünkbe életünk nagy öröme. így várjuk és fogadjuk az Urat, aki közel, egészen közel van, hiszen bennünk van, csak „tedd kezed Isten kezébe”! Áldott adventét és karácsonyt! H Elhangzott a Magyar Rádióban Ha égnek a lámpák, és mindenki hazatért, A nap zaja elcsitult, mindenki gondtalan, íme az ajtó előtt állok, és zörgetek Ha a fények tompák, a ház csendes, feladatod végtelen, S a levegőben csak tűnődés honol, íme az ajtó előtt állok, és zörgetek Ha a fények kihunynak, a ház szomorú, A hang reszkető', és életed céltalan, íme az ajtó előtt állok, és zörgetek És ma este nincsenek más házak, Más ajtók, más életek: ma este hozzád szólok, íme az ajtó előtt állok, és zörgetek Jöjj, Úr Jézus, légy a mi vendégünk, Maradj velünk, ha a nap véget ér. Hozd otthonunkba szegénységed, Akkor gazdagok leszünk. Hozd otthonunkba fájdalmad, Megosztva veled örömödből is részesülünk Hozd otthonunkba Szentlelkedet. így lehetünk szereteted bölcsője. Baráttal, idegennel, szomszéddal és ismerőssel, Légy közöttünk ma éjjel. Megnyitjuk házunk kapuját, Tárva hagyjuk szívünk ajtaját. H Beküldte: Schaller Bernadett A mellékletet Balog Eszter szerkesztette. Fotók: Bottá Dénes. Vegyél! Vegyél! - Vegyek? ■ Kőháti Dorottya Aki november elején az IKEA-ban járt, már láthatott feldíszített karácsonyfát. Az áruházban tehát jó másfél hónappal az ünnep előtt igazi előkarácsonyi hangulatunk lehet. Mindenfelé díszek, ajándéknak való, szebbnél szebb tárgyak, koszorúk, adventi mintás térítők, gyertyák, mécsesek és mécsestartók, üveggömbök... Egyszóval mindenféle hasznos és szép kiegészítők, karácsonyi „kellékek” kelletik magukat az év legjobban várt családi ünnepe előtt. Ha valaki netán ennek ellenére elfeledkezne arról, hogy mi közeledik, azt - például - a nagy múltú csomagküldő szolgálatok is szívesen emlékeztetik: hűséges vevőiknek már október vége felé eljuttatják katalógusuk ünnepi különkiadását. A vásárló kényelmesen, a fotelból megrendelhet mindent magának, a családjának, legyen az játék, ruha, cipő, DVD-lejátszó vagy finom karácsonyi gyömbéres keksz. És persze a tévéreklámokban is egyre gyakrabban tűnik fel egy-egy Mikulás vagy az ünneppel kapcsolatos hirdetés. Az újságok, magazinok cikkeiben és fotóin is biztatnak: ideje elkezdeni a nagy-nagy bevásárlást, hogy időben meglegyen minden, hogy azt a rengeteg pénzt, amelyet el akarunk, el kell (?) költenünk, ne az utolsó nap délutánján, kapkodva szórjuk el... Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - fontos, hogy elgondolkozzunk azon, mi is az ünnep igazi tartalma. A legjobb ezt november-december folyamán az ifjúsági órák témájává is tenni. Mégpedig azért, mert a reklámok, a tévés, magazinos, óriásplakátos stb. hirdetések leginkább célba vett közönsége éppen a fiatal korosztály, amelynek tagjai ugyan esetleg még saját keresettel sem, csak zsebpénzzel - egyetemistaként netán ösztöndíjjal - rendelkeznek, viszont roppant fogékony korban vannak. (Persze egy pályakezdő fiatal - még ha olyan szerencsés is, hogy van munkája, keresete - korántsem biztos, hogy megengedheti magának a fogyasztói társadalom diktálta verseny követését...) Mint fogyasztók, nagyon értékes „alanyok” a fiatalok: a „trendi” dolgokat elsősorban rájuk gondolva gyártják és reklámozzák. A CD-leme- zeket és -lejátszókat, a divatos és méregdrága mobiltelefonokat, a sport- cuccokat, a számítástechnikai újdonságokat, órákat, kozmetikumokat, parfümöket, márkás női és férfiruhákat, cipőket, ételeket, italokat stb. - mindazt, ami valamiért menő, divatos, karácsony közeledtével még harsányabban reklámozzák, mintha nélkülük nem is lenne igazán ünnep az ünnep. Mitől karácsony a karácsony? Ezt nagyon őszintén meg kell beszélnünk a fiatalokkal. Miként azt is, hogy kinél hogyan zajlik a karácsony. Mi benne a jó? Mit kellene másképp? Melyik volt életük legemlékezetesebb karácsonya, és miért? Minek örül egy kisgyerek és minek egy fiatal, aki maga is kiveszi a részét az előkészületekből? Miért van az, hogy sok felnőtt „előre fél” az ünnep körüli stressztől, a túlhajszoltságtól és attól, hogy nem tud annyit áldozni az ajándékokra, mint amennyit szeretne vagy amennyit „illik”? Egyáltalán: van olyan, hogy venni „kell” valamit? Mitől értékes egy ajándék? Ha drága? Ha külföldi? Ha másnak olyan biztosan nincs? Ki mit kérne, ha volna három kívánsága, de egyik sem tárgyi jellegű, nem megfogható? Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, mi a karácsony, mi lenne az a mondat? Ünnep, ha együtt van a család. Ha a családtagok békében, szeretetben egymásra figyelnek. Ha idejüket, odafigyelésüket, szeretetüket ajándékozzák egymásnak. És - mindenekelőtt - ha a krisztusi tartalmat, a megváltó Jézus születését ünnepelik együtt. Nagyon sok lelki erőtartalék gyűjthető össze egy közösen eltöltött ünnep napjai alatt.
