Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-28 / 48. szám
8. oldal - 2004. NOVEMBER 28. Evangélikus Élet A Női Misszió „előkarácsonyi" csendesnapot tart Egyedülálló édesanyáknak és gyerekeiknek december 11-én, 10 órai kezdettel az evangélikus egyház országos irodájában (Budapest Vili., Üllői út 24.) A nap témája: a fény. Az alkalomra szeretettel várják azokat, akik részt vettek már az egyedülálló anyák nyári konferenciáján, de azokat is szívesen látják, akik ún. „csonka" családban élnek, és vágyat éreznek egy ilyen adventi találkozásra. Az alkalomról érdeklődni lehet, és a részvételi szándékot jelezni kell december 5-ig B. Pintér Márta lelkésznőnél az 1/498-2261-es telefonszámon. KARÁCSONY A MÚZEUMBAN Hittancsoportok, figyelem! Karácsonyfa-díszítő versenyre, játékra lehet jelentkezni , az Evangélikus Országos Múzeumba (1/317-4173). Időpont: december 11., 14 óra. Feltétel: salát készítésű díszek. Szempont: egységes, önálló koncepció. Kérés: gyülekezetenként egy, legfeljebb tízfős csoport. Körülbelül másfél méteres fákra számítsatok! Helyünk és lehetőségeink véges volta miatt a jelentkezés sorrendjében tudjuk fogadni a csoportokat. Az előírások miatt sajnos a múzeumban nincs lehetőség gyertya és csillagszóró használatára. A karácsonyfák december 19-ig lesznek láthatók. Vidám barkácsolást, jó készülődést kívánnak a szervezők. Ünnephez illő ajándék! Megjelent Érdemes tudni! címmel a magyar szállóigék bibliai forrásgyűjteménye az Ökumenikus Tanulmányi Központ kiadásában. Kapható és megrendelhető: ÖTK (1114 Bp., Bocskai út 15. 111/3.) és a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Bp., Üllői út 24.). Ára: 950 Ft. A Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola (Pápa, Árok utca 12., tel.: 89/313- 483) pályázatot hirdet gazdasági vezető-iskolatitkár állásra 2005. január 1-jétől. Szükséges képzettség: mérlegképes könyvelő vagy ennél magasabb szakirányú végzettség, számítógépes ismeret, gépírás. A munkaidő napi nyolc óra, bérezés a KJT szerint. A pályázathoz csatolni kell 1) részletes önéletrajzot a felekezeti hovatartozás megjelölésével és a pályázó eddigi munkásságának ismertetésével, 2) lelkészi ajánlást, 3) az iskolai végzettséget igazoló oklevelek másolatát. A pályázat beadásának határideje: 2004. december 3. A Kápolna Színpad Alapítvány köszönetét mond mindazoknak, akik 2003. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogatták. Az így befolyt összeg 84 227 Ft volt, amelyet az alapítvány ifjúsági előadások támogatására fordít. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 1%- ával támogatták a Protestáns Gimnáziumi Egyesületet, a Sylvester János Protestáns Gimnázium támogatóját. A 2003. évi adó 1%-ának felajánlásából 2 Oló 057 forintot kaptunk. Ezt az összeget az iskolában folyó munka szakmai színvonalának emelésére és eszközfejlesztésre fordítjuk. Ennek az összegnek a terhére szeretnénk támogatást nyújtani hátrányos helyzetű és rászoruló tanulóinknak kulturális, táborozási és kirándulási költségeik csökkentéséhez. A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség november 28-án, advent 1. vasárnapján tartja az összegyülekezés napját a békásmegyeri templomban. 10 órakor Paál Gergely prédikál. 12 órakor közös ebéd a gyülekezeti teremben. 13.40-kor a diósdi női kar francia és magyar kórusműveket énekel, vezényel Sirákné Kemény Kinga. 14 órakor Veress Pál kiállítását Ősi bálványok, új formák címmel Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg, aki ezt követően Papp Oszkár festőművésszel és Lukácsy Gábor tanárral együtt beszélget a jelenlévőkkel. 17 órakor Bednarik Anasztázia német orgonaműveket játszik, igét hirdet Donáth László. A kiállítás 2005. február végéig tekinthető meg. Cím: 1038 Budapest, Mező u. 12. Tel.: 1/240-3771 Az alkalomra a belépés ingyenes, de önkéntes adományokat szívesen fogadunk. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület internetes hittanversenyt hirdetett Külmisszióból jeles címmel gyerekeknek és fiataloknak. Az egyéni jelentkezőknek vagy csoportoknak kéthavonta kell válaszolniuk e-mailben az Indiából, Mesterházy Andreától érkező kérdésekre. A tanév végén bizonyítványt és indiai ajándékokat kapnak mindazok, akik külmisszióból jelest érdemelnek. Az EKME pedig ingyenes táborozást ajánl fel a legjobbaknak. A versenyről bővebb információt az gyermekmunkások ÓTLETtár című lapjának novemberi számában olvashatnak az érdeklődök. December 10-ig - a hirdetésünk késői megjelenése miatt meghosszabbítottuk az eredeti beküldési határidőt - az alábbi kérdésekre várjuk a válaszokat: 1. Mit tekintünk a „misszió parancsának"? 2. A hagyomány szerint Jézus egyik tanítványa hozta el a kereszténységet Indiába. Ki ő? 3. Ki volt Kunos Jenő? Mit tudsz/tudtok az életéről? (max. 1 oldal) 4. Mi a „folopa"? 5. Válassz(atok) ki tetszés szerint egy afrikai vagy ázsiai országot, és tájékozódj(atok) arról, hogy az ott élő emberek milyen nehézségekkel küzdenek. Ezek után írj (átok) egy imádságot az országgal kapcsolatosan, belefoglalva azokat a kéréseket, melyeket más is Isten elé vihet. A válaszokat a következő cimre kérjük eljuttatni: andrea@kis.ernet.in, ekme@freestart.hu (másolatban) Elmúlnak mellőlem a hegyek Állok a megállóban. Hangos csengetéssel érkezik a villamos, nyolcvannal dübörögnek el mögöttem az autócsodák. A tömeg lendülete felsodor a kocsiba, az egyik fiú fülhallgatójából tuc-tuc zene szól. Egy kis csöndre vágyom, friss levegőre, erdőre, mezőre, dombokra. Kinyitom a könyvet, és lám, ott vagyok. Hallom a kakukk hangját és azt, amint a nyári hajnalon a kaszák kikalapálása veri fel csak a csendet. A dűlők útjait szénával rakott szekerek mélyítik tovább, a faluszéli ház udvarán egy lányka hintázik pörgős szoknyájában a göcsörtös körtefa alatt. A vasárnap délelőtti napsütésben fejkendős nagymama mintákat rajzol a vizes tömlővel a földes szoba porába, és a zümmögő nyári csöndben csak száll, száll a harangszó. Simek Valéria verseit olvasom. A ba- konycsemyei evangélikus költőnek tizenéves kora óta jelennek meg versei különböző irodalmi folyóiratokban (Argus. Polisz, Tiszatáj, Palócföld), és két karcsú kötet után (Féltő tekintettel, Kancsónyi reménységgel) most egy gyűjteményes kiadással jelentkezett. Az Elmúlnak mellőlem a hegyek című könyv verseit valami finom mélabú hatja át. Megértő csend, szétszórt bokrok, visszaálmodott gyerekkor, évek, amikor össze kellett húzni a derékszíját, árnyékként gyűlő, mosolyta- lan nappalok... A múlttá lett, soha vissza nem hozható táj a hajdanvolt emberekkel. És hűség a szülőföldhöz: „Kötve vagy ehhez a tájhoz, mint lánccal a kerék, mint a nap küllője a földhöz. A szülőföld haSIMEK VALÉRIA: Napáldozat Elmúlnak mellőlem a hegyek, rétek, s a kiszáradt folyó medrében is Te sétálsz. Hajtod gondját a nyárnak, az égen terelgeted sehová sem siető felhőidet. Kipattintod az éj tojáshéjából a nappalokat, és megadod, mi megadható. Elveszed forróságoddal az elkérgesedett, megrepedezett föld termékenységét. Elmúlnak mellőlem az erdők, lombjukban az éltető csicsergéssel. Forróságodba bugyoláltan áléi a lelkem. A végtelenségbe terelgeted napjaid, már nélkülem tovább. rangja szívedben kongat.” A versek visszatérő alakja a nagymama, aki a falu végén lakott egy földes szobában, nyaranta hátára kötötte batyuját, és indult ki a határba. Akinek állandó olvasmánya volt a Biblia. A költő saját életéről, küzdelmeiről is vall, ha valaki olvasni tud a sorok között. Gyakran az egyes szám második személye mögé bújik a versekben, mert feszélyezi a kitárulkozás, de nem tudja magába fojtani sem az érzéseit. Hangvétele meditativ, monológszerű; költői képei tiszták, egymásba fonódnak, komplex képeket alkotnak. Ezek a versek csupa olyan értéket közvetítenek, amelyek ma már nem divatosak: hűség a szülőföldhöz, kitartás az asszonylét nehéz helyzeteiben, önmagunk vállalása még nehézségek árán is. Megállni tudás a szeretet és a gyűlölet állandó örvénylése közepette, az emberi élet helyének felmérése az istenihez viszonyítva... Becsukom a könyvet. Újra itt vagyok, hallom a város nyüzsgését, de valahol belül még mindig szól az a kakukk. Már tudom, hogy a hegyek nem múlnak el, csak mi múlunk ki mellőlük. J. V. Samu Katalin hetvenéves Az elmúlt hónapban sokszor feltettem a kérdést barátaimnak, ismerőseimnek: „Emlékeztek még Samu Katalinra?" Egy pillanatra eltűnődtek azon, hogy ki is ő, majd a legtöbben nemmel feleltek. „Az állatszobrász!” - csillant fel a szeme egy idősebb tanárnak, aki nemrég csodálta meg egyik munkáját egy iskolaudvaron... Mentségükre legyen mondva, hogy Samu Katalin harminc éve nem állította ki a szobrait. Húsz éve annak, hogy végleg letette a vésőt és a kalapácsot. Mint egy törött hangszer, elnémult és elhallgatott. Néhány hónap múlva a magány vastag fala is bezáródott körülötte. Egyesek azt mondják, megbántották. Megint mások úgy tudják, megsértődött. O azt feleli bölcsen: hagyjuk a múltat, ne szakítsuk fel a régi sebeket. Örüljünk annak, hogy élünk, örüljünk Isten szép, búcsúzó napjainak. Samu Katalin 1934-ben született Hódmezővásárhelyen. Budapesten tett érettségi vizsgát, utána a Képzőművészeti Főiskolára került, ahol egy évig Mikus-növendékként, majd az iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós tanítványaként folytatta tanulmányait. Itt szerzett diplomát 1958-ban. Önálló kiállítással 1964-ben jelentkezett először a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban. „Szobraim és rajzaim a Vásárhelyen élő emberekről és állatokról készültek - írta katalógusában. - Ismerem őket, közöttük nőttem föl, sok élményt nyújtanak számomra. Éppen ezért kötelességemnek tartottam, hogy itt mutassam be először munkáimat.” A szobrász fölfelé suhanó csillagként robbant be képzőművészetünkbe. Sokáig nem tudtak mit kezdeni forrás tisztaságú munkáival, szívmeleg üzeneteivel, később aztán üldözni kezdték eredetiséget, emberséget, magyarságot hordozó szobrait. Ha kiszolgálta volna az embernyomorító korszakot, akkor gazdag jövő várt volna rá. De nem tette. Őszinte maradt, és nem vette föl az absztrakció allűrjeit, amelyek oly sokakat, még tehetséges alkotókat is foglyul ejtettek. A maradandóságnak készítette szobrait. A legtöbbet két kezével faragta az erős kövekből, sugárzó tehetséggel és szilárd hittel. Amit Jézus szájából hallottunk, azt magára is érvényes parancsnak tartotta: „A ti beszédetek legyen igen, igen. nem. nem. ” Azokban a nehéz időkben is, amikor összevissza lehetett csak cselekedni, és a gondolatokat jobbára csak mellébeszéléssel lehetett elmondani, Samu Katalin világosan fogalmazott: tőmondatokban, „vásárhelyiül”. Mert ő csak ott élhetett. Remek pillanataiban mindig ott van az időtlenség, tenyérnyi felületein a parányi végtelenség. Sok bántalmazás érte, hát benépesítette környezetét pulival, csikóval, játszó mackókkal, tiszta arcú fiúval, énekes leánnyal, munkában megfáradt szép öregekkel. Rajzokkal és csillagkövekkel, melyek nem múló ragyogással tündökölnek most, hetvenedik születésnapján - érette is, hogy Isten éltesse, vigyázza és segítse még sokáig! Fenyvesi Félix Lajos Fiú csikóval
