Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-28 / 48. szám

2004. NOVEMBER 28. - 9. oldal

Evangélikus Élet

Korlátoznak-e a törvények?

Állítólag lázadó, rebellis típus vagyok. Mit mondjak, kétségtelen, hogy a szabályokat, törvényeket sohasem kedveltem. Mindig is úgy gondoltam, hogy ezek korlátoznak a szabadságomban. Isten törvényeiről sem vélekedtem másképp. Ha egyszer tényleg szabad embernek teremtett, miért akar a törvényeivel korlátok közé szorítani? Később rájöttem, miként is működnek ezek a dolgok. Isten valóban teljes szabadságot adott nekünk mindenben. A törvényeket inkább segítségnek, használati utasításnak szánta, de ezeket persze nem kötelező betartani. Hadd szemléltessem mindezt egy történettel.

Ifjabb Vahronek kis „b” József általános termékmenedzser és ügyvezető igazgató hétvégéit általában kicsiny háza csinosítgatásával töltötte, amikor ideje engedte. Egyedülálló, magának való, keménykötésű ember volt. Ereiben ősi magyar vér folyt, ami esetünkben egészen konkrétan annyit jelentett, hogy ha a szomszéd mondjuk almafát ültetett, akkor ő is ültetett gyorsan kettőt. Kettőt, hogy ezzel is jelezze - magának is, meg környezetének is - hogy ő különb, ő mindenki másnál több egy kicsit. így teltek a hétvégék. Ifjabb Vahronek kis „b” József általános termékmenedzser és ügyvezető igazgató minden energiáját a rivalizálásnak szentelte.

Mivel nemrégiben a faluban valaki kerítést épített, így ifjabb Vahronek ezen a hétvégén természetesen szintén kerítésépítéssel foglalkozott. Nem mintha kis házacskája nem lett volna már szépen körbekerítve, de az kicsit alacsonyabb volt, mint a másik, frissen épült kerítés az utcában. Mint ahogyan az előbb már említettem, hősünk ereiben ősi magyar vér folyt. Ennek következtében gyűjtögető életmódot folytatott, padlásán volt minden: lomtalanításból származó régi mosógép, porszívó, tévé, hűtőgép, viseltes bútorok. Ami viszont most mindennél fontosabb volt: több mázsa terméskő is állt egy kupacban az egyik sarokban. Ez még az idősebbik Vahronek kis „b” József sztahanovista vasmunkásnak a szülői hagyatéka, aki hasonlóképpen gyűjtögető életmódot folytatott. Hogy a terméskő miért, illetve miként került fel a padlásra, valószínűleg örök rejtély marad, viszont tény, hogy kitűnő alapanyagnak ígérkezett a szomszédpukkasztó, -megalázó és -lealacsonyító kőkerítés építéséhez.

Ifjabb Vahronek kis „b” József általános termékmenedzser és ügyvezető igazgató felment tehát a padlásra, felszerelt egy csigát a kilógó mestergerendára, és átdobott rajta egy erős kötelet. A kötél végére egy nagy ládát erősített, amelybe - fent a padláson - elkezdte beledobálni a követ. A ládát úgy helyezte el a padlásajtóban, hogy az félig kilógjon onnan. Mivel nem volt segítsége, úgy tervezte, hogy amikor rakománya elkészül, lemászik, és a kötél erőteljes megrántásával kibillenti a ládát az ajtóból, aztán pedig szép lassan leengedi.

Ifjabb Vahronek kis „b” József általános termékmenedzser és ügyvezető igazgató rámenős ember volt, így a ládát roskadásig megrakta terméskővel. Aztán lemászott, és megrántotta a kötelet. A láda kibillent, és nem várt módon, meglepően hirtelen, iszonyatos sebességgel elindult lefelé. Mivel a ládányi kő emberünk testsúlyának többszörösét tette ki, ifjabb Vahronek - a fizika legegyszerűbb törvényének megfelelően - ugyanazzal az iszonyatos sebességgel indult el felfelé. Első meglepetésében nem tudta, mit tegyen, csak kapaszkodott görcsösen a kötélbe. A súlyos láda jött lefelé, kis „b” József pedig ment felfelé. Mivel a fizika törvényei nem ismernek tréfát, és kivételt sem tesznek senkivel, találkozásuk félúton bár tragikus, de elkerülhetetlen volt. Ekkor tört el ifjabb kis „b” fél válla.

Mivel hősünk csökönyös ember volt - mint mondtam, ereiben ősi magyar vér folyt még mindig a kötélen csüngött. Általában jellemző volt rá, hogy amit egyszer megkaparintott, illetve megragadott, azt nehezen engedte el. Emberünk így tehát tovább szárnyalt felfelé, a láda kő pedig zuhant lefelé, míg végül nagy robajjal földet ért. Mondhatnánk akár, hogy ifjabb Vahronek ekkor érkezett karrierjének csúcspontjára, de mindez csak egyetlen pillanatig tartott. Először azt hitte, harangoznak, amikor kopasz feje irtózatos lendülettel vágódott a gerendához erősített fém csigakeréknek. A kötelet még mindig nem engedte el,

hiszen így azonnal lezuhant volna. Viszont közben a láda feneke a földhöz csapódás következtében kiszakadt. Ezzel a csigán átvetett kötél két végén levő súlyok egyensúlyi állapotában alapvető változás állott be. A láda feneke a terméskővel együtt a földön maradt, ifjabb Vahronek viszont, aki immáron súlyosabbnak bizonyult a kötél másik végén lebegő ládamaradványoknál, egyenes vonalú, egyenletesen gyorsuló mozgásba kezdett (g = 9,86 m/s2), sebességvektorának iránya pedig sajnálatos módon a Föld középpontja felé - akkori földrajzi helyzetének megfelelően tehát lefelé - mutatott.

A fizika törvényei könyörtelenek, és senkivel sem tesznek kivételt. Ifjabb Vahronek kis „b” József általános termékmenedzser és ügyvezető igazgató csak zuhant, zuhant, és görcsösen kapaszkodott a számára jelenleg egyetlen biztos dologba, a kötélbe. Félúton lefelé találkozott a láda megmaradt részeivel, ekkor tört el a másik válla. De tragikus utazása még nem ért véget. Félig ájultan, összezúzott fejjel, erős agyrázkódással és most már két törött vállal feltartóztathatatlanul haladt tovább végzete felé. Már éppen kezdte megszokni a sebességet, amikor a földhöz csapódott. Érkezése pillanatában azonnal eltört a lába.

Ifjabb kis „b” József mindenféle termékmenedzser meg igazgató teljesen kimerültén, meggyötörtén feküdt a földön. Zsibbadtan engedte el a kötelet. Ezt nem kellett volna, ugyanis a fizika törvényei könyörtelenül működnek, és nem ismernek tréfát. Amikor ifjabb kis „b” József meggondolatlanul elengedte a kötél ezen végét, a másik végén még mindig ott himbálódzó ládamaradványok - súlyukból kifolyólag - elindultak lefelé. Ifjabb Vahronek kis „b” József általános termékmenedzser és ügyvezető igazgató még magánál volt, amikor régi jó ismerőse, a kötél végén menetrend szerint közlekedő láda összetörte bordáit.

Isten nem azért adta a törvényeket, hogy bármiben is korlátozzon.-James (Sass Elemér fizikusnak a Vasas szak- szervezeti lapban mintegy húsz évvel ezelőtt megjelent cikke nyomán)

HETI

[ i

JTRAVALÓ

Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9)

Advent első hetében az Útmutató reggeli igéi a Király eljövetelét adják hírül, aki a bűn sötétségéből a szeretet fényébe, az ő világosságába vezeti népét. Advent négy hete az Úr négy eljöveteléről tanít. A nagyhét és advent közös nyitánya Jézus jeruzsálemi bevonulása, amely új kezdetet jelez, és megtérésre hív. Ebben teljesedett be a próféta vezérigénkben olvasható jövendölése a szelíd és alázatos, szamárcsikó hátán érkező, békességet hirdető Messiás-királyról, aki egyben Isten szenvedő szolgája is. Mi is így köszönthetjük: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Mt 21,9) S kérhetjük: ó segíts, ments meg, üdvözíts! Mit jelent számunkra az Úr eljövetele? Őbenne élve, Krisztust magunkra öltve betölthetjük a törvényt: „Szeresdfelebarátodat, mint magadat" (Róm 13,9); mert ő lett a királyunk, „amikor hívőkké lettünk"! S ez az igazi célja az ő személyes adventjének Péter szerint is: „Ót szeretitek, (...) őbenne hisztek, (...) dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, telketek üdvösségét.” (lPt 1,8-9) András apostol, a „férfias” vértanú névnapján emlékezhetünk azokra a napokra, amikor sok, szenvedéssel teljes küzdelmet állott ki, gyalázták és gyötörték, megszégyenítették hitéért. De András úgy érezte, nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint Mestere, ezért ferdén állított keresztre feszítették őt. Ma is láthatjuk minden vasúti átjárónál a róla elnevezett andráskereszteket; ezek emlékeztessenek arra, hogy állhatatosságra van szükségünk Isten akaratának cselekvéséhez, és bátorítsanak: „ ...légyetek férfiak, legyetek erősek!" (lKor 16,13) Hozzá hasonlóan „mi nem a meghátrálás emberei vagyunk (...) hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk" (Zsid 10,39). Pál ezt tanácsolja: „Erősödjetek meg minden erővel az ő (Isten) dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre. " (Kol 1,11) A sötétség hatalmából a szentek közösségébe, a világosságba jutott keresztények számára a megváltás nemcsak bocsánat a múltra, hanem az új élet lehetősége is a jövőre nézve. Az elnyert üdvbizonyosság pedig e földön szent életre kötelezi a világosság és a nappal fiait.,, Vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. ” így fel- készülten várhatjuk Krisztus második eljövetelét, „hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, (...) hogy vele együtt éljünk" (IThessz 5,8-10). A Király uralkodásának jelvényei: a tövisből font korona, a nádszál jogar és a bíborszínű, ócska katonaköpeny. Megcsúfolói, a pogány katonák - bár gúnyolódva - az igazságot mondták ki: „ Üdvözlégy, zsidók királya! ” (Mt 27,29) Az az ember tragédiája, hogy mégsem ismeri fel benne Isten Fiát! Jézus panaszában másodszor hangzik el ez az üdvözlés: „Áldott, aki az Úr nevében jön! ” (Mt 23,39); de ez már a második adventjére utal. Eljövetele örömhír, mert „kik eltévedtek az úton, / Azokért jöttél, Jézusom” (EE 415,4). Garai András

Útmutató 2005 - Evangélikus Naptár 2005

Kérjük azon gyülekezeteket, akik még nem adták le a 2005. évi bibliaolvasó Útmutató, illetve Evangélikus Naptár iránti igényüket, hogy az idó'ben történő' kézbesítés érdekében legkésőbb december első hetében küldjék el rendelésüket kiadónk címére (1085 Budapest, Ülló'i út 24. • Fax: 1/486- 1229 • e-mail: kiado@lutheran.hu). Kiadványaink megrendelhetők internetes könyvesboltunkban is (bolt.lutheran.hu). Útmutató 2005: 250 Ft • Útmutató 2005 - olvasmányokkal: 420 Ft • Evangélikus Naptár 2005: 650 Ft.

ÚTMUTATÓ

A «(Rí JA Jffi.NOSZF.RFS OIVASÁSÁUOZ OtVASMÁNYOKKAl.

2005

Evolúció vagy teremtéshit?

„Kedves tisztelendő néni! Ötödik osztályos vagyok egy vidéki általános iskolában. Anyukám javasolta, hogy írjak az újságba, mert van egy nagy kérdésem. A biológiatanárnőm úgy tanítja nekünk, hogy a világ lassú, fokozatos fejlődés nyomán jött létre. Ez az evolúció. A hittanórán azonban mindig arról hallunk, hogy Isten teremtette a világot. Tudom, hogy a Biblia, Isten könyve leírja, hogy ez hogyan történt, de engem az is elgondolkodtatott, amit a suliban hallottam. Most akkor melyik az igaz?”

Kedves Fannikám! Köszönöm, hogy írtál nekem, és azt is, hogy őszinte kislány vagy, és keresed az igazságot. Érthető, hogy összezavarodnak a gyerekek, ha ugyanarra a kérdésre egymásnak ellentmondó válaszokat kapnak a felnőttektől. Szeretnélek megdicsérni azért is, mert világosan felismerted: a teremtés és az evolúció két különböző dolog. A kettő együtt nem lehet igaz.

A Szentírás azt tanítja, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. Ez azt jelenti, hogy itt egy gyorsan végbemenő, teremtői cselekedetről van szó, nem pedig arról, hogy a világ évmilliók alatt, fokozatos fejlődés során alakult ki. Az evolúció hívei szívesen beszélnek arról, hogy az egyedfejlődés tudományosan bizonyított tény. Pedig nem több mint hipotézis, azaz feltételezés. A mindenható Isten azonban maga jelentette ki nekünk, hogy a világ nem fejlődés következtében jött létre, hanem teremtetett. Igaz, hogy bizonyítékokkal nem szolgál nekünk a Teremtés könyve (Mózes első könyve), de nem is lép fel ezzel az igénnyel. Egyszerűen csak közli,

hogy ez így történt, és mivel Isten igéje közvetlenül a teremtő Istentől származik, mi hiszünk neki. Tudod, Istennek legyen hála érte, sok komoly természet- tudós - köztük biológusok, kémikusok és fizikusok is - Isten igéjének hisznek, és kutatási eredményeikkel rámutatnak arra, hogy a fejlődéselmélet nem más, mint emberi spekuláció. Talán hallottál már az iskolában Faradayről vagy Maxwellről, esetleg Pasteurről vagy Lord Kelvinről! Ok mind híres tudósok voltak, akik nagy meggyőződéssel hittek a teremtésben, és küzdöttek Lamarc és Darwin evolucionizmusa ellen.

Az evolúció hívei elképzelésük igazolására a földrétegekben fellelhető fosszíliákat (vagyis ősmaradványokat, kövületeket) használják fel. Igaz, hogy a földkéreg különböző rétegekből áll, amelyekben növények és állatok megkövesedett maradványaira bukkanhatunk. A kérdés csupán az, hogy ezek az ősmaradványok azt bizonyítják-e, hogy a múltban alacsonyabb rendű szervezetekből magasabb rendűek fejlődtek ki. No és mi a helyzet ma? Mára megtorpant ez a folyamat?

Szeretettel, de bátran tedd fel tanárnődnek a kérdést, Fannikám: hol figyelhető meg ma az evolúció? Kérj tőle néhány példát: hol látható napjainkban olyasmi, hogy egy alacsonyabb rendű szervezetből egy magasabb rendű alakulna ki? Azt is jó lenne megtudakolnod, hogy miként mutatható ki a fosszíliákból, hogy az állatvilág törzsei (például a férgek, a puhatestűek, az űr- belűek, az ízeltlábúak vagy a gerincesek) rokonságban vannak egymással. Engem rendkívül foglalkoztatna az a

EvÉlet - LELKI SEGÉLY

ROVATGAZDA:

SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX *- ■- IHM

kérdés is, hogy milyen fosszilis bizonyítékok vannak arra, hogy az ember egy majomszerű elődtől származik. Ne lepődj meg, ha ezekre a kérdésekre nem fogsz megnyugtató választ vagy tudományos magyarázatot kapni. Hiszen az evolúcióban való hit sem tudományosabb, mint a teremtéshit. Mindkettő egyaránt egy bizonyos életfelfogáson alapszik. Míg a hívő keresztények Isten szavát abszolút tekintélynek fogadják el ebben a kérdésben is, addig a legtöbb evolucionista függetleníteni igyekszik a világot Istentől.

Tudod, kedves ifjú testvérem, elég gyakori dolog, hogy azok, akik a fejlődéselméletet vallják, nyíltan beismerik, hogy bizonyítékok hiányában is hisznek benne. Pusztán csak azért, mert elutasítják a teremtést. Tény, hogy az egész növény- és állatvilág csodálatos rend szerint épül fel. Nagyon szépen és természetes módon törzsekre, osztályokra, rendekre stb. oszthatjuk fel őket. Véleményed szerint mindez az evolúciót vagy a teremtést igazolja? Hit kérdése. Az evolúció hívei azt mondják: „Ha valamennyi szervezet közös őstől származik, akkor ma is kimutatható köztük a rokonság felépítésükben és életmódi sajátosságaikban!” A teremtéshívők pedig így kiáltanak föl: „Isten a világot egy tökéletes és egybehangzó terv szerint teremtette meg, így nem lehet csodálkozni azon, hogy bizonyos állatfajok szerveit hasonlóan alkotta meg, hiszen azonos életfeltételek között élnek.” Nem tudom, hogy láttad-e már valahol azt a felvételt, amelyet több megkövesedett lóról készítettek. A sort egy olyan kis állat nyitja meg, amelynek minden lábán öt ujja van, majd az egymás után következő állatok egyre nagyobbak, lábujjaik száma pedig egyre kevesebb. A sor végén egy olyan ló áll, amelynek középső, nagyra nőtt ujjából pata lett. A baj csak az, hogy ez a látványos fotósorozat nem igazolja az evolúciót. Hiszen a sor végén álló állat is csupán ló. A lovak sorozata csak azt bizonyítja, hogy mennyi variáció lehet a „ló témáján” belül. Ami pedig a lábujjak számát illeti, ez inkább valamiféle degenerációra (korcsosodásra) utal, semmint fejlődésre. Egyébként pedig ezeket a lómaradványokat a föld különböző részein találták, úgyhogy semmiképpen sem fejlődhettek ki egymásból, sőt földtani és időrendi egymásutániságuk is teljesen bizonytalan.

Fanni, kérlek, olvasd el Mózes első könyvének első nyolc fejezetét! Ebből világosan láthatod majd, hogy Isten a növényeket és az állatokat nemük (fajtájuk) szerint teremtette. Ezek a fajok élesen elkülönülnek egymástól, és egymással egy bizonyos határon túl nem keresztezhetőek. Felfedezheted benne azt is, hogy bár Isten a világot tökéletesen jónak és szépnek teremtette, a bűn miatt egyre torzabb lesz, rányomja a bélyegét a romlás és pusztulás. Ismered az özönvíz történetét? Ez nem egy közönséges áradás volt. A földkéreg felhasa- dozott, a földfelszín összegyűrődött. A teremtéshívő geológusok sok könyvet írtak már arról, hogy miután a vízözön az egész földfelületet feltúrta, lassan süllyednek le a felkevert anyagok, mégpedig úgy, hogy a legegyszerűbbek, legkönnyebbek kerülnek alulra. A magasabban fekvő rétegekbe pedig a nehezebb súlyú, magasabb rendű állatok maradványai kerültek. Az a sok ősmaradvány, lelet éppen azért maradt ránk, mert a hirtelen jött áradat minden élőt elpusztított. Döntsd el magad, hogy akkor korukat tekintve mennyire megbízhatóak ezek a leletek, amelyek évmilliókról beszélnek!

És végül: az ember valóban egy „megnemesedett állat” lenne? Aligha. A Szentírásnak van igaza, amely bemutatja, hogy Isten iránt való engedetlensége miatt az ember útja lefelé vezet és nem fölfelé... Élete csakis Jézus Krisztus által lehet megváltott és nemes. Kívánom neked, hogy találj rá a nagy válaszra Istenben. Számolj vele, kutasd az írást, és ő megmutatja neked, hogy te is teremtménye, az ő gyereke vagy. Az Úr kísérjen!

Szókéné Bakay Beatrix

Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére.

Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.