Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-28 / 48. szám

2004. NOVEMBER 28. - 9. oldal Evangélikus Élet Korlátoznak-e a törvények? Állítólag lázadó, rebellis típus vagyok. Mit mondjak, kétségtelen, hogy a szabá­lyokat, törvényeket sohasem kedveltem. Mindig is úgy gondoltam, hogy ezek korlátoznak a szabadságomban. Isten törvényeiről sem vélekedtem másképp. Ha egyszer tényleg szabad embernek te­remtett, miért akar a törvényeivel korlá­tok közé szorítani? Később rájöttem, mi­ként is működnek ezek a dolgok. Isten valóban teljes szabadságot adott nekünk mindenben. A törvényeket inkább segít­ségnek, használati utasításnak szánta, de ezeket persze nem kötelező betartani. Hadd szemléltessem mindezt egy törté­nettel. Ifjabb Vahronek kis „b” József általá­nos termékmenedzser és ügyvezető igazgató hétvégéit általában kicsiny há­za csinosítgatásával töltötte, amikor ide­je engedte. Egyedülálló, magának való, keménykötésű ember volt. Ereiben ősi magyar vér folyt, ami esetünkben egé­szen konkrétan annyit jelentett, hogy ha a szomszéd mondjuk almafát ültetett, akkor ő is ültetett gyorsan kettőt. Kettőt, hogy ezzel is jelezze - magának is, meg környezetének is - hogy ő különb, ő mindenki másnál több egy kicsit. így teltek a hétvégék. Ifjabb Vahronek kis „b” József általános termékmenedzser és ügyvezető igazgató minden energiáját a rivalizálásnak szentelte. Mivel nemrégiben a faluban valaki kerítést épített, így ifjabb Vahronek ezen a hétvégén természetesen szintén kerí­tésépítéssel foglalkozott. Nem mintha kis házacskája nem lett volna már szé­pen körbekerítve, de az kicsit alacso­nyabb volt, mint a másik, frissen épült kerítés az utcában. Mint ahogyan az előbb már említettem, hősünk ereiben ősi magyar vér folyt. Ennek következté­ben gyűjtögető életmódot folytatott, padlásán volt minden: lomtalanításból származó régi mosógép, porszívó, tévé, hűtőgép, viseltes bútorok. Ami viszont most mindennél fontosabb volt: több mázsa terméskő is állt egy kupacban az egyik sarokban. Ez még az idősebbik Vahronek kis „b” József sztahanovista vasmunkásnak a szülői hagyatéka, aki hasonlóképpen gyűjtögető életmódot folytatott. Hogy a terméskő miért, illet­ve miként került fel a padlásra, valószí­nűleg örök rejtély marad, viszont tény, hogy kitűnő alapanyagnak ígérkezett a szomszédpukkasztó, -megalázó és -le­alacsonyító kőkerítés építéséhez. Ifjabb Vahronek kis „b” József általá­nos termékmenedzser és ügyvezető igazgató felment tehát a padlásra, felsze­relt egy csigát a kilógó mestergerendára, és átdobott rajta egy erős kötelet. A kö­tél végére egy nagy ládát erősített, amelybe - fent a padláson - elkezdte be­ledobálni a követ. A ládát úgy helyezte el a padlásajtóban, hogy az félig kilóg­jon onnan. Mivel nem volt segítsége, úgy tervezte, hogy amikor rakománya elkészül, lemászik, és a kötél erőteljes megrántásával kibillenti a ládát az ajtó­ból, aztán pedig szép lassan leengedi. Ifjabb Vahronek kis „b” József általá­nos termékmenedzser és ügyvezető igazgató rámenős ember volt, így a ládát roskadásig megrakta terméskővel. Az­tán lemászott, és megrántotta a kötelet. A láda kibillent, és nem várt módon, meglepően hirtelen, iszonyatos sebes­séggel elindult lefelé. Mivel a ládányi kő emberünk testsúlyának többszörösét tet­te ki, ifjabb Vahronek - a fizika legegy­szerűbb törvényének megfelelően - ugyanazzal az iszonyatos sebességgel indult el felfelé. Első meglepetésében nem tudta, mit tegyen, csak kapaszko­dott görcsösen a kötélbe. A súlyos láda jött lefelé, kis „b” József pedig ment fel­felé. Mivel a fizika törvényei nem is­mernek tréfát, és kivételt sem tesznek senkivel, találkozásuk félúton bár tragi­kus, de elkerülhetetlen volt. Ekkor tört el ifjabb kis „b” fél válla. Mivel hősünk csökönyös ember volt - mint mondtam, ereiben ősi magyar vér folyt még mindig a kötélen csüngött. Általában jellemző volt rá, hogy amit egyszer megkaparintott, illetve megra­gadott, azt nehezen engedte el. Embe­rünk így tehát tovább szárnyalt felfelé, a láda kő pedig zuhant lefelé, míg végül nagy robajjal földet ért. Mondhatnánk akár, hogy ifjabb Vahronek ekkor érke­zett karrierjének csúcspontjára, de mind­ez csak egyetlen pillanatig tartott. Elő­ször azt hitte, harangoznak, amikor ko­pasz feje irtózatos lendülettel vágódott a gerendához erősített fém csigakeréknek. A kötelet még mindig nem engedte el, hiszen így azonnal lezuhant volna. Vi­szont közben a láda feneke a földhöz csapódás következtében kiszakadt. Ez­zel a csigán átvetett kötél két végén levő súlyok egyensúlyi állapotában alapvető változás állott be. A láda feneke a ter­méskővel együtt a földön maradt, ifjabb Vahronek viszont, aki immáron súlyo­sabbnak bizonyult a kötél másik végén lebegő ládamaradványoknál, egyenes vonalú, egyenletesen gyorsuló mozgás­ba kezdett (g = 9,86 m/s2), sebességvek­torának iránya pedig sajnálatos módon a Föld középpontja felé - akkori földrajzi helyzetének megfelelően tehát lefelé - mutatott. A fizika törvényei könyörtelenek, és senkivel sem tesznek kivételt. Ifjabb Vahronek kis „b” József általános ter­mékmenedzser és ügyvezető igazgató csak zuhant, zuhant, és görcsösen ka­paszkodott a számára jelenleg egyetlen biztos dologba, a kötélbe. Félúton lefe­lé találkozott a láda megmaradt részei­vel, ekkor tört el a másik válla. De tra­gikus utazása még nem ért véget. Félig ájultan, összezúzott fejjel, erős agyráz­kódással és most már két törött vállal feltartóztathatatlanul haladt tovább vég­zete felé. Már éppen kezdte megszokni a sebességet, amikor a földhöz csapó­dott. Érkezése pillanatában azonnal el­tört a lába. Ifjabb kis „b” József mindenféle ter­mékmenedzser meg igazgató teljesen ki­merültén, meggyötörtén feküdt a földön. Zsibbadtan engedte el a kötelet. Ezt nem kellett volna, ugyanis a fizika törvényei könyörtelenül működnek, és nem ismer­nek tréfát. Amikor ifjabb kis „b” József meggondolatlanul elengedte a kötél ezen végét, a másik végén még mindig ott himbálódzó ládamaradványok - súlyuk­ból kifolyólag - elindultak lefelé. Ifjabb Vahronek kis „b” József általános ter­mékmenedzser és ügyvezető igazgató még magánál volt, amikor régi jó isme­rőse, a kötél végén menetrend szerint közlekedő láda összetörte bordáit. Isten nem azért adta a törvényeket, hogy bármiben is korlátozzon.-James ­(Sass Elemér fizikusnak a Vasas szak- szervezeti lapban mintegy húsz évvel ez­előtt megjelent cikke nyomán) HETI [ i JTRAVALÓ Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9) Advent első hetében az Útmutató reggeli igéi a Király eljövetelét adják hírül, aki a bűn sötétségéből a szeretet fényébe, az ő világosságába vezeti népét. Advent négy hete az Úr négy eljöveteléről tanít. A nagyhét és advent közös nyitánya Jé­zus jeruzsálemi bevonulása, amely új kezdetet jelez, és megtérésre hív. Ebben tel­jesedett be a próféta vezérigénkben olvasható jövendölése a szelíd és alázatos, szamárcsikó hátán érkező, békességet hirdető Messiás-királyról, aki egyben Isten szenvedő szolgája is. Mi is így köszönthetjük: „Hozsánna a Dávid Fiának! Ál­dott, aki jön az Úr nevében!” (Mt 21,9) S kérhetjük: ó segíts, ments meg, üdvö­zíts! Mit jelent számunkra az Úr eljövetele? Őbenne élve, Krisztust magunkra ölt­ve betölthetjük a törvényt: „Szeresdfelebarátodat, mint magadat" (Róm 13,9); mert ő lett a királyunk, „amikor hívőkké lettünk"! S ez az igazi célja az ő szemé­lyes adventjének Péter szerint is: „Ót szeretitek, (...) őbenne hisztek, (...) dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, telketek üdvösségét.” (lPt 1,8-9) András apostol, a „férfias” vértanú névnapján emlékezhetünk azokra a na­pokra, amikor sok, szenvedéssel teljes küzdelmet állott ki, gyalázták és gyötörték, megszégyenítették hitéért. De András úgy érezte, nem méltó arra, hogy úgy hal­jon meg, mint Mestere, ezért ferdén állított keresztre feszítették őt. Ma is láthat­juk minden vasúti átjárónál a róla elnevezett andráskereszteket; ezek emlékeztes­senek arra, hogy állhatatosságra van szükségünk Isten akaratának cselekvéséhez, és bátorítsanak: „ ...légyetek férfiak, legyetek erősek!" (lKor 16,13) Hozzá hason­lóan „mi nem a meghátrálás emberei vagyunk (...) hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk" (Zsid 10,39). Pál ezt tanácsolja: „Erősödjetek meg minden erővel az ő (Isten) dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel vi­selt hosszútűrésre. " (Kol 1,11) A sötétség hatalmából a szentek közösségébe, a világosságba jutott keresztények számára a megváltás nemcsak bocsánat a múlt­ra, hanem az új élet lehetősége is a jövőre nézve. Az elnyert üdvbizonyosság pe­dig e földön szent életre kötelezi a világosság és a nappal fiait.,, Vegyük magunk­ra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. ” így fel- készülten várhatjuk Krisztus második eljövetelét, „hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, (...) hogy vele együtt éljünk" (IThessz 5,8-10). A Király uralkodásának jelvényei: a tövisből font korona, a nádszál jogar és a bí­borszínű, ócska katonaköpeny. Megcsúfolói, a pogány katonák - bár gúnyolódva - az igazságot mondták ki: „ Üdvözlégy, zsidók királya! ” (Mt 27,29) Az az ember tragédiája, hogy mégsem ismeri fel benne Isten Fiát! Jézus panaszában másodszor hangzik el ez az üdvözlés: „Áldott, aki az Úr nevében jön! ” (Mt 23,39); de ez már a második adventjére utal. Eljövetele örömhír, mert „kik eltévedtek az úton, / Azokért jöttél, Jézusom” (EE 415,4). Garai András Útmutató 2005 - Evangélikus Naptár 2005 Kérjük azon gyülekezeteket, akik még nem adták le a 2005. évi bibliaolvasó Útmutató, illetve Evangélikus Naptár iránti igényüket, hogy az idó'ben történő' kézbesítés érdeké­ben legkésőbb december első hetében küldjék el rendelésüket kiadónk címére (1085 Budapest, Ülló'i út 24. • Fax: 1/486- 1229 • e-mail: kiado@lutheran.hu). Kiadványaink megrendelhetők internetes könyvesboltunkban is (bolt.lutheran.hu). Útmutató 2005: 250 Ft • Útmutató 2005 - olvasmányokkal: 420 Ft • Evangélikus Nap­tár 2005: 650 Ft. ÚTMUTATÓ A «(Rí JA Jffi.NOSZF.RFS OIVASÁSÁUOZ OtVASMÁNYOKKAl. 2005 Evolúció vagy teremtéshit? „Kedves tisztelendő néni! Ötödik osz­tályos vagyok egy vidéki általános is­kolában. Anyukám javasolta, hogy ír­jak az újságba, mert van egy nagy kérdésem. A biológiatanárnőm úgy tanítja nekünk, hogy a világ lassú, fo­kozatos fejlődés nyomán jött létre. Ez az evolúció. A hittanórán azonban mindig arról hallunk, hogy Isten te­remtette a világot. Tudom, hogy a Biblia, Isten könyve leírja, hogy ez ho­gyan történt, de engem az is elgondol­kodtatott, amit a suliban hallottam. Most akkor melyik az igaz?” Kedves Fannikám! Köszönöm, hogy írtál nekem, és azt is, hogy őszinte kis­lány vagy, és keresed az igazságot. Ért­hető, hogy összezavarodnak a gyerekek, ha ugyanarra a kérdésre egymásnak el­lentmondó válaszokat kapnak a felnőt­tektől. Szeretnélek megdicsérni azért is, mert világosan felismerted: a teremtés és az evolúció két különböző dolog. A kettő együtt nem lehet igaz. A Szentírás azt tanítja, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. Ez azt je­lenti, hogy itt egy gyorsan végbemenő, teremtői cselekedetről van szó, nem pe­dig arról, hogy a világ évmilliók alatt, fokozatos fejlődés során alakult ki. Az evolúció hívei szívesen beszélnek arról, hogy az egyedfejlődés tudományosan bizonyított tény. Pedig nem több mint hipotézis, azaz feltételezés. A minden­ható Isten azonban maga jelentette ki nekünk, hogy a világ nem fejlődés kö­vetkeztében jött létre, hanem teremte­tett. Igaz, hogy bizonyítékokkal nem szolgál nekünk a Teremtés könyve (Mó­zes első könyve), de nem is lép fel ezzel az igénnyel. Egyszerűen csak közli, hogy ez így történt, és mivel Isten igéje közvetlenül a teremtő Istentől szárma­zik, mi hiszünk neki. Tudod, Istennek legyen hála érte, sok komoly természet- tudós - köztük biológusok, kémikusok és fizikusok is - Isten igéjének hisznek, és kutatási eredményeikkel rámutatnak arra, hogy a fejlődéselmélet nem más, mint emberi spekuláció. Talán hallottál már az iskolában Faradayről vagy Maxwellről, esetleg Pasteurről vagy Lord Kelvinről! Ok mind híres tudósok voltak, akik nagy meggyőződéssel hit­tek a teremtésben, és küzdöttek Lamarc és Darwin evolucionizmusa ellen. Az evolúció hívei elképzelésük iga­zolására a földrétegekben fellelhető fosszíliákat (vagyis ősmaradványokat, kövületeket) használják fel. Igaz, hogy a földkéreg különböző rétegekből áll, amelyekben növények és állatok meg­kövesedett maradványaira bukkanha­tunk. A kérdés csupán az, hogy ezek az ősmaradványok azt bizonyítják-e, hogy a múltban alacsonyabb rendű szerveze­tekből magasabb rendűek fejlődtek ki. No és mi a helyzet ma? Mára megtor­pant ez a folyamat? Szeretettel, de bátran tedd fel tanár­nődnek a kérdést, Fannikám: hol fi­gyelhető meg ma az evolúció? Kérj tő­le néhány példát: hol látható napjaink­ban olyasmi, hogy egy alacsonyabb rendű szervezetből egy magasabb ren­dű alakulna ki? Azt is jó lenne megtu­dakolnod, hogy miként mutatható ki a fosszíliákból, hogy az állatvilág törzsei (például a férgek, a puhatestűek, az űr- belűek, az ízeltlábúak vagy a gerince­sek) rokonságban vannak egymással. Engem rendkívül foglalkoztatna az a EvÉlet - LELKI SEGÉLY ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX *- ■- IHM kérdés is, hogy milyen fosszilis bizo­nyítékok vannak arra, hogy az ember egy majomszerű elődtől származik. Ne lepődj meg, ha ezekre a kérdésekre nem fogsz megnyugtató választ vagy tudományos magyarázatot kapni. Hi­szen az evolúcióban való hit sem tudo­mányosabb, mint a teremtéshit. Mind­kettő egyaránt egy bizonyos életfelfo­gáson alapszik. Míg a hívő kereszté­nyek Isten szavát abszolút tekintélynek fogadják el ebben a kérdésben is, addig a legtöbb evolucionista függetleníteni igyekszik a világot Istentől. Tudod, kedves ifjú testvérem, elég gyakori dolog, hogy azok, akik a fejlő­déselméletet vallják, nyíltan beismerik, hogy bizonyítékok hiányában is hisznek benne. Pusztán csak azért, mert elutasít­ják a teremtést. Tény, hogy az egész nö­vény- és állatvilág csodálatos rend sze­rint épül fel. Nagyon szépen és termé­szetes módon törzsekre, osztályokra, rendekre stb. oszthatjuk fel őket. Véle­ményed szerint mindez az evolúciót vagy a teremtést igazolja? Hit kérdése. Az evolúció hívei azt mondják: „Ha va­lamennyi szervezet közös őstől szárma­zik, akkor ma is kimutatható köztük a rokonság felépítésükben és életmódi sa­játosságaikban!” A teremtéshívők pedig így kiáltanak föl: „Isten a világot egy tö­kéletes és egybehangzó terv szerint te­remtette meg, így nem lehet csodálkozni azon, hogy bizonyos állatfajok szerveit hasonlóan alkotta meg, hiszen azonos életfeltételek között élnek.” Nem tudom, hogy láttad-e már valahol azt a felvételt, amelyet több megkövesedett lóról készí­tettek. A sort egy olyan kis állat nyitja meg, amelynek minden lábán öt ujja van, majd az egymás után következő ál­latok egyre nagyobbak, lábujjaik száma pedig egyre kevesebb. A sor végén egy olyan ló áll, amelynek középső, nagyra nőtt ujjából pata lett. A baj csak az, hogy ez a látványos fotósorozat nem igazolja az evolúciót. Hiszen a sor végén álló ál­lat is csupán ló. A lovak sorozata csak azt bizonyítja, hogy mennyi variáció le­het a „ló témáján” belül. Ami pedig a lábujjak számát illeti, ez inkább valami­féle degenerációra (korcsosodásra) utal, semmint fejlődésre. Egyébként pedig ezeket a lómaradványokat a föld külön­böző részein találták, úgyhogy semmi­képpen sem fejlődhettek ki egymásból, sőt földtani és időrendi egymásutánisá­guk is teljesen bizonytalan. Fanni, kérlek, olvasd el Mózes első könyvének első nyolc fejezetét! Ebből világosan láthatod majd, hogy Isten a növényeket és az állatokat nemük (faj­tájuk) szerint teremtette. Ezek a fajok élesen elkülönülnek egymástól, és egy­mással egy bizonyos határon túl nem keresztezhetőek. Felfedezheted benne azt is, hogy bár Isten a világot tökélete­sen jónak és szépnek teremtette, a bűn miatt egyre torzabb lesz, rányomja a bé­lyegét a romlás és pusztulás. Ismered az özönvíz történetét? Ez nem egy közön­séges áradás volt. A földkéreg felhasa- dozott, a földfelszín összegyűrődött. A teremtéshívő geológusok sok könyvet írtak már arról, hogy miután a vízözön az egész földfelületet feltúrta, lassan süllyednek le a felkevert anyagok, még­pedig úgy, hogy a legegyszerűbbek, leg­könnyebbek kerülnek alulra. A maga­sabban fekvő rétegekbe pedig a nehe­zebb súlyú, magasabb rendű állatok ma­radványai kerültek. Az a sok ősmarad­vány, lelet éppen azért maradt ránk, mert a hirtelen jött áradat minden élőt elpusztított. Döntsd el magad, hogy ak­kor korukat tekintve mennyire megbíz­hatóak ezek a leletek, amelyek évmilli­ókról beszélnek! És végül: az ember valóban egy „megnemesedett állat” lenne? Aligha. A Szentírásnak van igaza, amely bemu­tatja, hogy Isten iránt való engedetlen­sége miatt az ember útja lefelé vezet és nem fölfelé... Élete csakis Jézus Krisz­tus által lehet megváltott és nemes. Kí­vánom neked, hogy találj rá a nagy vá­laszra Istenben. Számolj vele, kutasd az írást, és ő megmutatja neked, hogy te is teremtménye, az ő gyereke vagy. Az Úr kísérjen! Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom