Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-21 / 47. szám

4. oldal - 2004. NOVEMBER 21. Evangélikus Élet A Károli Gáspár Református Egyetem Tanácsa - a Hittudományi Kar javaslatára - úgy döntött, hogy az intézmény fennállásának százötvenedik évfordulója alkal­mából (2005-ben, az egykori Egyesült Protestáns Theológiai Tanintézet alapításá­nak évfordulóján) dr. Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus lelkésznek és címzetes teológiai tanárnak doctor honoris causa címet adományoz. Indoklásként a professzor tudományos, oktatói munkáját és a testvéri közösség ápolása érdeké­ben kifejtett tevékenységét jelölték meg. (A díjra jelöltek a külföldi és hazai tudo­mányos, illetve egyházi élet képviselőinek a soraiból kerülnek ki.) A megtisztelő elismerés reménység szerint ébren tartja a két testvéregyház kapcsolatát, és elősegíti a kölcsönös gazdagodást közös Urunk szolgálata érdekében. Ötödik alkalommal rendeztek Szent Márton-napi ünnepséget a pannonhalmi bencés apátságban. A november 12-én tartott hálaadáson ismét átadták a monostor védőszentjéről elnevezett díjat, amelyet az idén Kukorelli István alkotmányjogásznak ítéltek oda. Ünnepi köszöntőt mondott Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. (A köszön­tő teljes terjedelmében az egyházkerület honlapján olvasható a http://nyugat.lutheran.hu/okumene/marton2004/cimen.) Hogy nemcsak az Országgyűlésnek, de a főváros közgyűlésének is van kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottsága, az - egyebek között - abból is tudható, hogy a grémium az illetékességébe tartozó témákban évről évre konferenciákat szervez. Az egyházak vonatkozásában idén a médiával összefüggő kérdéskörre fókuszáltak. A vallásosság megjelenése a médiában témacím jegyében múlt pénteken arról értekez­tek a felkért előadók, hogy a krisztusi tanítás miként jelenik meg a szekularizált saj­tóban Magyarországon. A Fővárosi Közgyűlés Váci utcai dísztermében rendezett fó­rum összességében arról győzhette meg a résztvevőket, hogy a keresztény értékrend közvetítésének legnyilvánvalóbb akadálya a liberális beállítottságú médiumok túlsú­lya. A Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) titkára, Csorna Áron a történelmi egyházakat érő sorozatos médiatámadásokról szólván hangsúlyozta, hogy az egyik vagy másik felekezet ellen irányuló támadások valójában a keresztény egyházak mindegyikét érintik. A Református Zsinati Iroda szóvivőjén kívül nem volt más pro­testáns előadója a konferenciának. Katolikus részről felszólalt Spányi Antal, a Szé­kesfehérvári Egyházmegye püspöke, Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezér­igazgató-helyettese, Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Eszté­tika Tanszékének adjunktusa, Pákozdi István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferen­cia televízióreferense és Kiss Ulrich S. J. médiaoktató. Mellettük a délelőtt folyamán Osztovits Agnes, a Heti Válasz felelős szerkesztője és Sasvári Szilárd fideszes média­politikus is megosztotta gondolatait a hallgatósággal. Reformáció ünnepe Erdélyben A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház ünnepi úrvacsorái istentiszte­letet tartott a reformáció napján a Brassói Evangélikus-Lutheránus Egy­házmegye szervezésében Pürkerecen, a Barcaság egyik legrégebbi, 1883-ban épült templomában. Az alkalmon kö­zel kétszázötvenen vettek részt. Az istentiszteleten az első oltári szol­gálatot Székely Levente tatrangi és Rab Gyula zajzoni lelkész végezte, igét hir­detett Adorjáni Dezső Zoltán püspök, aki prédikációjában kiemelte a hagyomány­nak, az etnikai hovatartozásnak és az identitástudatnak a fontosságát, de ezek­nél is fontosabbnak nevezte a hitet. Rá­mutatott, hogy az egyház nem lehet mú­zeum és nem lehet relikvia, amelyet csak megcsodálunk, mert régi és talán szép is, hanem - főként most, a 21. században - élő közösségnek kell lennie: mozgó, mű­ködő, gyarapodó, bátor, missziózó, sze­rető közösségnek. A püspök felhívta to­vábbá a figyelmet arra, hogy a reformá­ció nem forradalom és nem vallásújítás volt, hanem az apostoli hit visszahelye­zése és visszaalakítása, illetve Krisztus visszaállítása a keresztény hit közép­pontjába, hiszen az egyház feje, közép­pontja és ereje Krisztus Jézusban van. Az igehirdetés után a helyi lelkész, Mátyás Lajos köszönetét mondott a nemrégiben beiktatott püspök szolgála­táért, Zelenák József püspökhelyettes­nek pedig azért, hogy erre az alkalomra a pürkereci templomot választották. Az istentiszteletet a gyerekek éneke, az if­jak szavalata és a kórus dalai tették ün­nepélyesebbé. Az istentisztelet végezté­vel a sepsiszentgyörgyi Mikó Lőrinc Református Kollégium evangélikus tör­ténelemtanára, Rab Sándor tartott érde­kes előadást a reformációról, illetve annak előzményeiről és fejleményeiről. Az ünnepség a tatrangi kultúrotthon- ban folytatódott, ahol a pürkereci nép­tánccsoport - Mátyás Etelka pürkereci lelkészfeleség vezetésével - szatmári táncot és dalt, illetve csángó legénytán­cot, „boricát” adott elő az egybegyűltek nagy örömére. Fehér Attila KOMMENTÁR NÉLKÜL KOMMENTÁR NÉLKÜL Hiller István találkozója egyházi vezetőkkel KOMMENTÁR NÉLKÜL KOMMENTÁR NÉLKÜL KOMMENTÁR NÉLKÜL A történelem egy nemzetbe rendezett minket... Főként az oktatás kérdéseiről, az egyházi iskolák jövő évi költségvetési helyze­téről volt szó Hiller István és az egyházak vezetőinek hétfői egyeztetésén, Buda­pesten. Részletek Mádl Ferenc köztársasági elnök beszédéből r _r (Elhangzott a Magyar Állandó Értekezlet VIII. ülésén november 12-én) A kulturális miniszter a mintegy másfél órás megbeszélést követően az újság­íróknak elmondta: indítványozta, hogy az egyházi iskolákban dolgozó pedagó­gusok statusa a továbbiakban is közal­kalmazotti legyen, az intézményeket megillető alapnormatíva szerkezete egy­séges maradjon, és a kiegészítő normatí­va tekintetében történjen érdemi, összegszerű elmozdulás. Hiller István ugyanakkor hozzátette, hogy a kiegészí­tő normatívát illetően annak mértékéről nem beszéltek. Kiemelte: vannak olyan részletek, amelyeknek a végső kimun­kálása az Oktatási Minisztérium feladat­körébe tartozik, ezért hamarosan egyez­tetni szeretnének az oktatási tárcával. A katolikus, a református és az evan­gélikus egyház korábban több formában is tiltakozott a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat ellen, amely elvo­násokat jelentene az egyházi iskolák számára. Kilátásba helyezték, hogy az alkotmánybírósághoz fordulnak, ha a Parlament a jelenlegi formában fogadja el a tervezetet. Hiller István miniszter lényegesnek, „a korábbi, a köztársaság kormánya és az egyházak közötti feszültséget oldó”, „nagyon emberi hangvételű” megbeszé­lésnek nevezte az egyházi vezetőkkel folytatott hétfői egyeztetést. Véleménye szerint sikerülhet olyan megállapodást kimunkálni, amely „a viszonyt jóvá, rendezetté, rendezettebbé teheti” az egyházakkal. Erdő Péter bíboros, prímás katolikus oldalról is jelentősnek nevezte a találko­zót, hangsúlyozva, hogy érdemi előre- mozdulásra látnak reményt. Egy kérdés­re válaszolva az esztergom-budapesti érsek kifejtette: azt tekintené megoldás­nak, ha a rendszer a jelenlegi költségve­tésnek megfelelően működne tovább, ezért szükségesnek látják, hogy a jövő évi költségvetés tervezetét módosítsák. Veres András püspök, a Magyar Kato­likus Püspöki Konferencia (MKPK) tit­kára leszögezte, hogy az egyház nem plusztámogatást, az állami iskolákénál magasabb juttatást kér, hanem az egyen­lő finanszírozás érvényesítését. Seregély István egri érsek, az MKPK elnöke azt mondta: nem szeretnék, ha az egyházi iskolában tanító pedagógus „mostoha- gyerek” lenne a többi pedagógussal szemben - „különbséget tenni közöttük nincs törvényes alap”. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészt elnöke hangsúlyozta: egyetértettek abban, hogy szeretnék ki­mozdítani a holtpontról az ügyet. Remé­nyét fejezte ki, hogy Hiller István javas­lata „működőképes” lesz. A miniszter azt is elmondta az újságíróknak, hogy nemcsak az oktatásról, hanem más kér­désekről - így például az egyházak egészségügyi intézményeinek rendsze­réről - is szó volt a megbeszélésen. Hozzátette, hogy az oktatáson túl más témák esetében is kész az egyeztetésre. A minisztérium által kezdeményezett találkozón jelen volt Gulyás Kálmán, a kulturális tárca égyházi kapcsolatokért felelős címzetes államtitkára is. Az egyeztetésen - a katolikus és a re­formátus egyház vezetői mellett - részt vett D. Szebik Imre, az evangélikus egy­ház elnök-püspöke és Frenkl Róbert or­szágos felügyelő, valamint Heisler And­rás, a Magyarországi Zsidó Hitközsé­gek Szövetségének elnöke és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató. (MTI) „Az alkotmány szerint a »Magyar Köztársaság felelősséget érez a határa­in kívül élő magyarok sorsáért, és elő­mozdítja a Magyarországgal való kap­csolatuk ápolását«, és - olv asható a to­vábbiakban az alkotmányban - »a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét«. Illik hát felelősen szólnia a nemzet egységének ügyeiben. A nem­zet tizenötmillió magyar. A Magyar Köztársaság felelőssége ki­terjed a Magyarország területén, a vele szomszédos országokban és szerte a vi­lágon élő magyarokra, de a hazánkban élő nem magyar kisebbségekre is. A fe­lelősség természetes része az együttmű­ködés azokkal az országokkal, ahol ma­gyarok élnek. Ezt a felelősséget szívesen kell viselnie mind Magyarországnak, mind maguknak a kisebbségeknek, mind azoknak az or­szágoknak, ahol a kisebbségek élnek. (...) • Ma különösen fontos, hogy szembenéz­zünk azokkal a problémákkal, amelyek a sok országban élő magyarság kapcsolat- rendszerével, kohéziójának erősítésével, valamint az európai integrációs folyamat legújabb fejleményeivel függnek össze. Az elmúlt hetek-hónapok mindenna­pos témája volt például a délvidéki ma­gyarok személyes biztonsága, a státus­törvény végrehajtása, a kisebbségi ma­gyarság politikai egységének, az autonó­miának és most a kettős állampolgárság ügyében sorra kerülő népszavazásnak a kérdésé. Bőven van tehát miről tárgyalni. Magyarországnak az Európai Unió tagjává válása alapvető változásokat ho­zott. Bízhatunk benne, hogy e változá­sok segítenek magyarságunk rekonst­rukciójában is. (...) Napjaink legvitatottabb kérdéseinek egyike: a nem Magyarországon lakó magyarok magyar állampolgárságának könnyített megszerzése, illetve ahogyan a köznyelv nevezi: a kettős állampolgár­ság ügye. Ez a maga módján már léte­zik: a magyar, a szlovák és a szlovén ál­lampolgárok az EU-nak is polgárai. Ez sok jogot biztosít számukra hazájukon kívül is. Az elmúlt években felkerestem a ha­táron túli magyarok közösségeit. Veze­tőikkel idehaza is többször találkoztam. A velük folytatott beszélgetések és a kérdés vezető szakértőivel való tanács­kozás eredményeként úgy gondolom, hogy jó lelkiismerettel ki lehet mondani: a mágyar állampolgárság egyszerűsített feltételek melletti megadását e közössé­gek egyöntetűen történelmi igazságtétel­nek tekintik, és ők is jól tudják, hogy megadásának nincs jogi akadálya. Ezt a népszavazás kitűzött napja előtt egy teljes évvel elnöki javaslatban is közzétettem. Szeretném most megis­mételni, hogy sem a nemzetközi jog, sem az európai jog nem zárja ki a ma­gyar állampolgárság kérelemre történő megadását magyarországi állandó lakó­hely, letelepedési engedély és áttelepü- lés nélkül sem. Számos állam, közöttük Franciaország, Németország, Spanyol- ország és Románia ad lehetőséget be­vándorlás nélkül is az állampolgárság megszerzésére. A magyar közösségekben folytatott, beható tájékozódásom során az a kép alakult ki valamennyiünkben, hogy a kettős állampolgárság biztosítása után nem várható tömeges exodus. Azok a közösségek, amelyek nyolc évtizede vi­selik kisebbségi sorsuk napi próbatétele­it, nem ennek az összetartozást kifejező és megerősítő jognak a birtokában fog­ják megtagadni őseik döntését, akik a mindennapi élet természetességével ki­tartottak szülőföldjükön, mert ott akar­ják élni a maguk nemzeti és állampolgá­ri életét. Maradni akarnak és fognak, különösen akkor, ha továbbra is megtörténnek azok az intézkedések, megerősödnek azok az intézmények, amelyekre a magyarság szülőföldjén történő boldogulásának tá­mogatására amúgy is szükség van; és ha az állampolgárságuk szerinti többségi nemzet inkább javítaná, mintsem gyöngí­tené anyagi és kulturális életük, termé­szetes igényeinek feltételeit. Az elmúlt hónapokban - egészen a közelmúltban elhangzott állásfoglaláso­kig - úgy tűnt, hogy a politikai erők ál­talában egyetértettek a népszavazási ja­vaslattal, amit a népszavazás kiírásának lényegében egységes elfogadása is meg­erősített. Az Országgyűlés és a köztársasági el­nök áital törvényesen kiírt népszavazásról van szó. Azt hiszem, az ügyet most már a nép törvényes döntésére kellene bízni. Iránymutatást most abban kellene ad­ni, hogy az unióban és egyes nemzetek jogában ismert többféle tartalmú állam- polgárság mely elemei szolgálnák legin­kább a magyar közösségek javát. Én arra szólítanám fel Magyaror­szág választópolgárait, vállaljanak közösséget azokkal a magyarokkal, akikkel a történelem egy nemzetbe rendezett minket, és akik szeretnék velünk ezt a sorsot osztani, barátság­ban minden szomszéddal és az egysé­gében erősödő Európával!” t Fotó: Menyes Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom