Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-07 / 45. szám

10. oldal - 2004. NOVEMBER 7. Evangélikus Élet A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a 2005/2006-os tanévre olyan, jelen­leg A., illetve 8. osztályos tanulók számára, akiknek mind a magatartásuk, mind a ta­nulmányi eredményük jó. Kollégiumi elhelyezést tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és a Pest megyei evangélikus lelkészi hivatalokban, az iskola honlapjáról (www.deg.sulinet.hu), valamint iskolánkban szerezhetők be 2004. november 8-tól. 2004. november 13-án, szombaton 9 órától tájékoztatót tartunk a szülőknek és a gyermekeknek iskolánk működéséről, hagyományairól. Erre minden érdeklődőt sze­retettel hívunk és várunk. A jelentkezés határideje: 2005. február 15. A jelentkezési lapokat kérjük a gim­názium címére küldeni vagy személyesen leadni. Címünk: 1052 Budapest, Sütő u. 1. Piliscsabai napok a gyógyító Ige körül A Fraternitás Lelkészek Közössége aktív pihenésre hív minden érdeklődőt 2004. no­vember 22. és 26. között (hétfő déltől péntek délutánig) Piliscsabára, a Béthel Misz- sziói Otthonba. Szeretettel várjuk továbbá a lelki megerősödésre vagy gyógyulásra vágyó, depresszióval, szenvedélybetegséggel küzdő kedves testvéreinket és hozzá­tartozóikat: gyógyuljunk együtt Isten Igéjével! Kérjük, hogy Bibliát, énekeskönyvet, jegyzetfüzetet szíveskedjenek magukkal hozni. A részvételi díj 9000 Ft/fő/hét teljes ellátással, díjmérséklés lehetséges. A hely­szín busszal, vonattal és autóval is könnyen megközelíthető. Cím: 2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12. (Gondnok: Varga Gábor: 20/919-4573). Részletes információt kérni és jelentkezni lehet Magassy Zoltán nemeskéri lel­késznél (e-mail: zmagassy@freemail.hu, tel.: 99/365-205, 20/824-4808) lehet. Az Ifjúsági és Gyermekosztály felhívása a 2005-ös nyári országos evangélikus ifjúsági táborokkal kapcsolatban 1. Várjuk az ifjúsági munkával elhivatottan, lelkesen foglalkozók jelentkezését, akik szívesen megszerveznének egy nyári országos konferenciát, és azon táborvezetőként részt vennének. 2. Pályázhatnak:- evangélikus lelkészek,- evangélikus hitoktatók,- evangélikus intézményben dolgozó pedagógusok,- evangélikus teológushallgatók,- evangélikus gyülekezetben aktív ifjúsági vezetők. Az utóbbi három esetében lelkészi ajánlást is kérünk mellékelni! 3. A jelentkező szervezhet maga mellé egy legfeljebb 8 főből álló vezetői stábot. A táborvezetők költségtérítést kapnak az Ifjúsági és Gyermekosztálytól. A résztvevők kedvezményes díjat fizetnek (egyeztetés után tudunk árat mondani). 4. Időpontok: Révfülöpön: 2005. június 26. és július 2. között legalább 70 fő részére; 2005. augusztus 21. és 27. között legalább 70 fő részére Gyenesdiáson: 2005. július 17. és 23. között legalább 40 fő részére; 2005. július 24. és 30. között legalább 40 fő részére Piliscsabán: 2005. július 10. és 16. között legalább 40 fő részére A táborvezető feladata, hogy biztosítsa a megjelölt létszámot. A fiatalok az ország bármely pontjáról, illetve a határon túlról is jöhetnek. 5. A pályázat az alábbiakat tartalmazza:- A jelentkező adatai: név, cím, telefon, e-mail- A korosztály megjelölése - választható: konfirmandus (10-14 év), középiskolás (14-18 év), illetve felnőtt ifjúság (18-26 év)- A téma megjelölése 6. A jelentkezés határideje: 2004. november 15. Cím: Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági és Gyermekosztály (1450 Budapest, Pf. 21.) További információ kérhető Király Attila ifjúsági referenstől telefonon: 1/429-2037, mobilon: 20/824-3194, e-mailben: attila.kiraly@lutheran.hu ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. november 7. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (családi) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Vati Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegver, III., Mező u. 12. de. 10. ; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (családi) Balog Eszter; de. li. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andorné; de. 11. (úrv.) Lukáts Miklós; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (úrv., szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Bolla Árpád; IX., Gát utcai római katolikus templom de, 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Bolla Árpád; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. Lénárt Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Bencéné Szabó Márta; de. fél 12. (úrv.) id. Pintér Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; XIII., Frangepán u. 4L de. fél 9. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., családi) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Magassy Sándomé; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (ref. Templom) de. fél 9. Zsugyel Kornél teológus. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasár­nap lekciója: IThessz 4,13-18; az igehirdetés alapigéje: Lk 12,54-59. ÉNEKEK: 466, 79. Erős vár a mi Istenünk címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2004. november 8-án, hétfőn 13.30-kor. Összeállította: Boda Zsuzsa Megemlékezés egy evangélikus íróról Egyházunk honlapja: www.lutheran.hu Továbbképzés A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Oktatási Osztálya továbbkép­zést hirdet minden olyan hittantanár és lelkész számára, aki 2005-ben hit­tanból bármilyen iskolatípusban érett­ségiztet. Az érettségi rendszere gyökeresen megváltozik, ezért ahhoz, hogy a ta­nulók felkészülését segíteni tudjuk, és a vizsgát megfelelő módon bonyolít­suk le, szükség van a tájékozódásra. A továbbképzés ideje: november 24., szerda 10-től 14.30-ig. Helye: Budapest Vili., Üllői út 24, 2. emeleti tárgyaló. Jelentkezni november 19-ig lehet Sólyom Anikó hittan tantárgygondo­zónál a 20/824-4504-es telefonszá­mon. Mihályi Zoltánná osztályvezető Sólyom Anikó tantárgygondozó Száz évvel ezelőtt született Szalatnai Rezső író, műfordító, irodalomtörténész. Nevét és munkásságát, kulturális tevé­kenységét, a magyarság megmaradásá­ért folytatott pedagógiai munkáját szülő­földjén, Szlovákiában és idehaza is so­kan ismerték és nagyra értékelték. 1948-ban kénytelen családjával együtt Pozsonyból áttelepülni Budapestre; itt nyugdíjazásáig az Egyetemi Könyvtár­ban dolgozott. Évtizedekig irodalomtör­ténészi munkát folytatott, közben regé­nyeket írt, ugyanakkor bekapcsolódott az evangélikus egyház életébe és munkájá­ba is. Több évtizeden át tagja volt az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságá­nak, a tárcarovatot vezette. Szinte heten­ként megjelenő kulturális témájú cikkei, az evangélikus egyház történetével fog­lalkozó írásai gazdagították az olvasók kultúráját, erősítették az egyházhoz való tartozásukat. A szlovákiai magyarság is nagy sze­retettel emlékezett meg Szalatnai Rezső­ről: pozsonyi emléktábláját az évforduló alkalmából ünnepélyesen megkoszorúz­ták. Budapesti lakóhelye, az Attila út 75. számú ház falán ugyancsak emléktábla hirdeti az irodalomtörténésznek, írónak a magyar népért végzett munkáját. Szü­letésének 100. évfordulóján, 2004. októ­ber 23-án a Magyar írószövetség koszo­rút helyezett el az emléktáblán. A meg­jelent rokonok, ismerősök, tanítványok, tisztelők előtt Pomogáts Béla Széche- nyi-díjas irodalomtörténész és Ébert Ti­bor író, esszéista mondott ünnepi beszé­det, és méltatta Szalatnai Rezső munkás­ságát. J. G. Pozsonyi emléktábla-avatás SHM Aki négy reformátornak is hűséges felesége volt Ötszáz éve született Wibrandis Rosenblatt (1504-1564) E különös nevű asszony négy reformá­tor feleségeként írta be nevét a protes­táns egyháztörténetbe. Hite és kitartása, édesanyai felelőssége és - jelentős sze­mélyek hitveseként - odaadása bátorító példa minden idők számára. , Wibrandis Rosenblatt öt évvel volt fi­atalabb, mint Bóra Katalin. A refor­mátor felesége Luther hitveseként hat gyermeknek adott életet; Wibrandis Ro­senblatt négy házasságából tizenegy gyermeket szült. Mindketten álltak gyermekük sírja mellett is. Mindketten támogatták férjeiket azok nagyívű mun­káiban. Mind a két asszony sorsát a ha­lált hozó pestis szomorította, és maguk is áldozataivá váltak a járvány harmadik hullámának. Wibrandisnak négy férje volt, ami a maga korában nem volt kivé­teles eset. Az özvegyek a kor társadal­mában a szegények sorába tartoztak. Az újraházasodás esélyt adott számukra, hogy árváikkal együtt némi egzisztenci­át építsenek maguknak, és sok törődés­sel felneveljék gyermekeiket. Wibrandis asszony, aki katonatiszti családból származott, apjának köszön­hetően jó iskolai képzést kapott. Édesap­ja, akit Maximillian császár ütött lovag­gá, lányát fegyelmezett tartásra nevelte. A lány húszéves korában házasodott össze Ludwig Keller bázeli lelkésszel, akivel mindössze két évet éltek együtt, mivel a férj korán elhunyt. Egyévi özvegység után Johannes Oe- kolampadius bázeli professzor és lelkész kérte meg a kezét, aki huszonkét évvel volt idősebb nála. Sokan csodálkoztak, némelyek gúnyolódtak e házasságon, köztük Erasmus is, ám Oekolampadius és Wibrandis szeretetteljes és boldog há­zasságban éltek. A fiatalasszony előtt megnyílt a szellemtörténet egy szelete. Férje a bázeli protestánsok vezetője és professzor lett az egyetemen. Otthonuk nyitva állt a kortárs reformátorok, a sváj­ci Zwingli, a strassburgi Martin Bucer és Wolfgang Capito előtt. Gyakran teleped­tek asztalukhoz menekültek. Három év alatt három gyermekük született. Amikor Zwingli egyik kezében a Bibliával, má­sik kezében a karddal a csatatéren végez­te be életét, Oekolampadiust kérte meg arra, hogy átvegye feladatait. O azonban - gyengülő testi erejére hivatkozva - ezt visszautasította. 1531-ben vérmérgezés­ben elhunyt Oekolampadius, és a fiatal özvegy huszonhét évesen másodszor állt a hitvesi koporsó mellett. Közben - szinte egy időben a bázeli gyásszal - Strasburgban is bekopogtatott a halál a neves reformátor barát, Capito házába, ahonnan a szépséges Agnes asszonyt rabolta el. Amikor Capito elláto­gatott régi ismerősének, Wibrandisnak a házába, Jtogy fájdalmukban együtt osz­tozzanak, mindkettejükben megszületett az elhatározás, hogy összekötik életüket, így került Wibrandis asszony Strasburgba négy gyermekével együtt. Itt új világ tárult fel számára, néhány ismerőse is akadt, akik korábban férje barátaiként jártak bázeli otthonukban. A gyakorlatias feleség hamarosan rendezte új, immár harmadik férje gazdasági és háztartásbeli gondjait. Strasburg ebben az időben vonzotta a vallási üldözötte­ket, Capito pedig terjesztette a reformá­ció felismeréseit. Kilenc évig éltek har­monikus házasságban, s öt gyermekük született ebből a frigyből. Capito szerető apja volt saját és „ajándékba kapott” gyermekeinek, jósága ismert volt a vá­rosban a nélkülözők között is. A kedvező közlekedési adottságok még több barátot és ismerőst vonzottak Wibrandis házába, mint Bázelben. Capi­to és Bucer, a reformáció két nagy alakja Strasburgban jó barátságban és népsze­rűségnek örvendve éltek. A két család is gyakran találkozott. 1541-ben e várost is elérte a pestis. A két családot sem kímél­te a fiatalokat is tizedelő, fertőző beteg­ség. Meghalt Wolfgang Capito, az Ótes­tamentum professzora, és két gyerme­kük, valamint az előző házasságából származó legidősebb, Eusebius Oeko­lampadius is. A négy haláleset nagyon megviselte a gondoskodó édesanyát. Bucerék házában is aratott a halál. Ti­zenhárom gyermekükből csupán öt ma­radt életben, s most újabb négyet raga­dott el a kegyetlen kaszás. Wibrandis ott állt Elisabeth Bucer betegágya mellett, akit a pestis ragadott el. Ott volt Martin Bucer, a hűséges férj is, sérült gyerme­kével együtt. A haldokló asszony, akivel huszonkét évet töltöttek közös életúton, arra kérte férjét, hogy utolsó szívdobba­nása után barátnőjét, Wibrandist vegye feleségül, így Bucer 1542-ben elvette fe­leségül Wolfgang Capito özvegyét. Wib­randis harmincnyolc éves volt, férje ti­zenhárom évvel idősebb. Két gyerme­kük született ebből a házasságból. Közü­lük a fiú, Márton, korán meghalt. Bucer így írt feleségéről egy barátjának: „Wib- randisnál semmit sent nélkülözöm. Ezenkívül vonzalma és hűsége rendkí­vül nagy irántam.” Nemcsak Wibrandis élete volt rendkí­vüli, de a történelem eseményei is kiszá­míthatatlanok voltak. Ebben az időben háború folyt a protestánsok és a katoliku­sok között. 1547-ben a mühlbergi csatá­ban az evangélikusok győztek a katoli­kusok felett. Az augsburgi zsinat egy év­vel rá kihirdette az Interimet, amely az evangélikusok viszonylagos szabadságát engedélyezte, de a szertartások és a taní­tás kérdésében ellentmondásos kényszert gyakorolt. Megengedte az úrvacsora két szín alatti ünneplését és a lelkészek há­zasságkötését, de egyéb kérdésekben a katolikus tanítás és szertartás volt a köte­lező. Martin Bucer nem tudta felvállalni az Interim kívánalmait, egy iratot fogal­mazott meg ellene. Válaszként a császár Bucer kiutasítását követelte. A városi ta­nács meghajolt a császár követelése előtt, így Bucer kénytelen volt elhagyni a várost. Angliába ment, ahol a canter- buryi érsek felkérte, hogy tartson egyete­mi előadásokat, és kötelezte az anglikán egyház rendjének elfogadására. A refor­mátor odaadással végezte munkáját, de a ködös Albion szokásaival nehezen barát­kozott meg. Vágyakozott szeretett csa­ládja, megszokott ételei után, és a hideg, csapadékos időjárás igencsak megvisel­te. Megbetegedett. Felesége nem csak meglátogatta, de 1550-ben hozzá is köl­tözött egész családjával együtt. Bucer az anglikán egyház felépítésén és liturgiá­ján dolgozott, de régi ereje fogytán volt. A hideg tél és vesekövek okozta gyötrel­mei próbára tették. 1551-ben, hatvan­éves korában halt meg hosszas beteges­kedés után. Anglia érseke bőkezűen se­gítette az özvegyet férje hűséges munká­jának megbecsülése jeléül. Wibrandis asszony visszatért Stras­burgba. 1553-ban a felső-rajnai vidéken pestis tört ki, amelyben ő és családja is megbetegedett. Maradék erejével, csa­ládtagjaival együtt visszatért Bázelbe, ifjúkora városába, ahol 1564-ben - tizen­három évi magányos özvegység után - mindössze hatvanévesen a pestis áldoza­ta lett. Egy asszony a történelem sodrában, a kor mély gyászt hozó ragályos betegsége­ivel harcolva, édesanyai feladatai teljesí­tése közben, a sors hányattatásai között... Bázelből Strasburgon át Angliáig és vissza élte le életre hat évtizedét, s közben négy kiváló férfiú odaadó felesége volt. Isten a tudója, mennyit imádkozott, hány­szor sírt, és mikor voltak életében csillag­órák. Emléke, biztató kitartása és példaér­tékű anyai szeretete legyen áldott. Lisbeth Haase nyomán D. Szebik Imre % Fotó: Somogyi Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom