Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-07 / 45. szám

2004. NOVEMBER 7.-11. oldal Evangélikus Élet Egyház és Világháló Drótpostakultúra dióhéjban Rovatgazda: Babics Csaba és Bogdányi Gábor Manapság már sokaknak van e-mail címük, és azok sincsenek kevesen, akik na­ponta használják a drótpostát. Aki szerzett már egy kis gyakorlatot az e-mailek küldésében, egyre magabiztosabban mozog az új elektronikus közegben. Nem árt azonban a szoftverhasználat gyakorlásán kívül a levelezés íratlan szabálya­iban is elmélyedni. Ezeket nem tanítják az iskolában, és a tanfolyamok túlnyo­mó része sem foglalkozik velük, pedig az internet megindulása óta eltelt évtize­dek alatt jó néhány olyan szabály született, amelyet fontos tudni, hiszen egyrészt megkönnyíti a drótposta mindennapos használatát, másrészt segít félreértések nélkül, gördülékenyen kommunikálni. A levelezéshez rengeteg praktikus taná­csot kaphatunk. Az interneten sokfelé elérhető a különböző csoportok, illetve internetszolgáltatók által megfogalma­zott Netikett, amelynek - mint internetes etikettnek - a gyakorlati tanácsait érde­mes betartani. Ezek közül válogattuk ki a legfontosabbakat. Próbáljuk meg leveleinket áttekinthe­tővé tenni: habár a levelezőprogramok nagy része csak az egyszerű szöveges üzenetet támogatja mindenféle kieme­lés, a vastag és dőlt betűk lehetősége nélkül, a jó tördelés sokat segíthet. Ta­goljuk bekezdésekre üzenetünket, és ezek között hagyjunk egy-egy üres sort. A megszólítást és az aláírást is írjuk kü­lön sorba, egy-egy üres sorral elválaszt­va a levél tartalmától. Könnyítsük meg a címzett dolgát, és írjuk alá üzenetünket, hiszen az e-mail címből nem mindig derül ki a küldő ne­ve. Írjunk az üzenet végére egy, esetleg két sort arról, hogy miképpen érhetnek el. Egyes levelezőprogramokban ezt előre is elkészíthetjük, majd a program automatikusan beilleszti üzeneteink vé­gére. Aláírás- vagy signatureállomány- nak nevezik. Érdemes a levél témáját pár szóban összefoglalni a tárgy (subject) mezőben, hiszen ezzel megkönnyítjük a címzett dolgát: a sok beérkező levélből a tárgy alapján ki tudja választani a fontosabba­kat (és nem törli azonnal a levelün­ket...). Amikor egy e-mailre válaszolunk, le­velezőprogramunk általában az eredeti le­vél egészét beilleszti a válaszba idézet­ként (a sorok elejére helyezett > jellel. Le­hetőleg ne színezéssel idézzünk, mert azt a levelezőprogramok egy része nem jele­níti meg!). Csak annyit idézzünk az erede­tiből amennyi ahhoz kell, hogy érthető le­gyen a válasz, és ne többet - de annyit fel­tétlenül! Rendkívül rossz szokás idézni a teljes eredeti szöveget a válaszban. Vi­szont az is kellemetlen, ha az olvasónak kell kitalálnia, hogy miről is van szó. Legyünk konzervatívak a küldésben, és liberálisak a fogadásban. Ne küld­jünk indulatos leveleket (angolul flame- eket) még akkor sem, ha provokálnak. Másrészt viszont ne legyünk meglepve, ha indulatos levél érkezik - okosan tesszük, ha nem válaszolunk rá hasonló stílusban. Ha továbbküldünk vagy újrapostá­zunk egy üzenetet, akkor ne változtassuk meg annak szövegét. Ha személyes üze­net volt, és egy egész csoportnak kíván­juk továbbadni, akkor illendő először engedélyt kérni a feladótól. Az interneten történő levelezés nem biztonságos, kivéve, ha valamilyen rejtje­lező eszközt használunk. Ne írjunk sem­mi olyat egy elektronikus levélben, amit nem küldenénk el nyílt levelezőlapon. Használjunk vegyesen kis- és nagybe­tűt. A CSUPA NAGYBETŰ OLYAN, MINTHA ORDÍTANÁNK! Használjunk szimbólumokat monda­nivalónk hangsúlyozására (*erre* gon­doltam) és aláhúzásjeleket kiemelésre (kedvenc könyvem a Svejk, a derék ka- tona_). Küldjünk rövid választ a feladónak, hogy megkaptuk a levelét, ha úgy gon­doljuk, hogy a levél fontossága szüksé­gessé teszi ezt. Különösen akkor tegyük meg ezt, ha csak később lesz időnk rész­letesen válaszolni. Mivel az e-mail gyors kommunikációs forma, célszerű naponta megnézni, jött-e levelünk. A beérkezett üzeneteket illik néhány na­pon belül megválaszolni. Egy üzenet letöltése a címzett számá­ra is pénzbe kerül, hiszen általában te­lefonvonalat kell használnia. Ez az alap­vető gazdasági oka annak, hogy nem illik hirdetést, reklámot küldeni e-mail- ben. (Bizonyos nonprofit hálózatokon tiltják is a reklámok küldését.) Ne küldjünk nagyméretű levelet, nagy tömegű kéretlen információt! Ha na­gyobb anyagot szeretnénk küldeni, előt­te tisztázzuk, hogy valóban kéri-e a cím­zett, és hogy képes-e fogadni a postalá­dája. Bogdányi Gábor Gyakorló szeretet A selyemruha suhogására és valami finom parfümillatra ma is emlékszem. Egészen kicsi lehettem még, amikor anyám a puha sötétségben kiságyam fölé hajolt, hogy megpusziljon, mielőtt társaságba indultak valahová. Ez nem számított ritkaságnak. A hatvanas években a dél-bu­dai, családi házas környéken nem laktak jómódú emberek. A legtöbb helyen két-három gyerek nevelkedett, és az édesanyák többsége már akkor is nyolc órát dolgozott naponta. Akkori­ban is kellett mosni (automata mosógép nélkül), fűteni, mert a cirkogejzírt még nem találták föl, és az egészséges kamaszok akkoriban is jó étvággyal faltak föl mindent - így hát sütni-főz- ni is muszáj volt. Az emberek mégis szakítottak időt arra, hogy társasági éle­tet éljenek. Manapság jószerivel a kifejezés is ismeretlen, nem­hogy a tartalma. Mert ez nem egyszerűen azt jelentette, hogy bulikat rendeztek. Azt is, persze. Az emberek rendszeresen meghívták egymást, a gyerekkori barátokat, az egykori konfir­mandustársakat, a régi osztálytársakat, a szomszédokat, a kol­légákat. Az összejövetelek mai mércével mérve meglehetősen szegényesek voltak: tea, aprósütemény volt az asztalon, pezs­gőt csak szilveszterkor bontottak. Volt viszont beszélgetés, jó zene - és mindig volt tánc. Az összetartozásnak voltak apró gesztusai: áldást kívánó la­pok az ünnepekre, érdeklődő telefonok: „Hogy vagytok mostaná­ban? ", és együtt érző szavak, ha bánat ért valakit. Mindez forma­ságnak tűnhet, de nem az. Odafigyeltek egymásra az emberek. A társasági élet fő szezonja a téli hónapokra esett, és mi, gye­rekek is kivettük belőle a részünket. Apám született ceremónia­mester volt, így nálunk a zsúrokon mindig nagyszabású vetélke­dő, tombola és mindenféle játék szórakoztatta a meghívott gye­rekeket. Ennek még jobban örültünk, mint a tejszínhabos kaka­ónak - persze az sem hiányzott. A két bátyám is rendezett házi­bulikat, ám ezeket én csak távolról sóvárogva csodálhattam a köztünk lévő nagy korkülönbség miatt. - A buli mindig azzal kezdődött, hogy a fiúk-lányok hosszú sorban bemutatkoztak, ke­zet fogtak a szüléinkkel. Hogy ők az összejövetel idején hová mentek, arra nem emlékszem, de otthon nem voltak, az biztos. Tavasszal és ősszel sokat túráztunk - ma is megvan az első turistaigazolványom, amelyben, mivel még nem tudtam írni, a fénykép alá fordított S betűt kanyarítottam. Nyáron pedig a Dunára, evezősversenyekre jártunk, merthogy apámnak, nagy­apámnak az evezés volt az élete. A csepeli telepen, egy ócska kis kabinban vagy a stégen - de ott is barátok közt - egy má­sik társaságban töltöttünk el szép napokat. A hetvenes évektől látványosan megfogyatkoztak ezek az al­kalmak. A televízió és a növekvő jólét alattomosan, észrevétle­nül ellopta tőlünk emberi kapcsolatainkat. A családok szombat esténként házibuli helyett a Colomból nézték a tévében - ez ol­csóbb és kényelmesebb hétvégenként pedig ki-ki elment ka­pálni a maga kis telkére. Ami persze nagyon jó az egész heti ro­hanás, zaj és idegbaj után, de nem pótolja az együttlét örömét. ' Istennek hála, voltak és vannak ma is olyanok, akik ragasz­kodnak egymáshoz. Tudok olyan férfitársaságról, amelynek tagjai közel harminc éve járnak csütörtökönként ugyanabba az étterembe, hogy beszélgessenek egy kicsit. Egykori sporttár­sak, atléták, akik azóta már nagypapák lettek. Vagy hallottam egy másik társaságról, amely minden év utolsó napján túrázik egyet a budai hegyekben, majd a kirándulók boldog újeszten­dőt kívánnak egymásnak, fehér asztalnál, néhány pohár bor mellett. És nem győzöm csodálni egyik kedves kolléganőmet, aki - ki tudja, hány éve - minden december 24. délelőttjén, mi­után a házimunkával végzett már, barátnőivel készül az ünnep­re, nyugodt, kellemes csevegéssel. Tíz-egynéhány éve vásároltunk egy kis faházat a Komárom megyei Dunaalmáson. Akkor még nem gondoltam, hogy az ár­nyas fák, a nagy kert mellé még valamit kapunk. Életre szóló barátokat. Úgy alakult, hogy négy-öt család hasonló korú gye­rekekkel és a nagyszülőkkel rendszeresen a közelben nyaralt, és az együtt töltött évek során megszerette egymást. Megünnepel­tük a gyerekek és egymás születésnapját, sütögettünk, beszél­gettünk, kirándultunk, hagyományokat teremtettünk. Hála a társaság legidősebb férfiújának, a gyerekeinkkel együtt megta­nultunk teniszezni is. Kalandvágyó és fáradhatatlan szomszéda­ink évente megrendezik a stílusosan „Apple Open ’’-nek keresz­telt házibajnokságot, amelyet minden alkalommal felhőtlen örömünnepként élünk meg. Akkor is, amikor szakad az eső... És annak is négy éve már, hogy színházat játszunk. Meg­alakult az Öreg Malom Színtársulat, producerrel, rendezővel, főszereplőkkel és statisztákkal, súgóval és díszlettervezővel. Nagyszerű munka vette kezdetét, lázas kutatás alkalmas szín­darabok után - amelyeket aztán kicsit „ dunaalmásira " írtunk át szereposztás és persze próbák sokasága. Az első bemu­tató 2001 augusztusában a Jutalomjáték volt. A darabot a dunaalmási művelődési ház kicsiny színpadán is előadta a társulat, olyan nagy sikerrel, hogy a Dunaalmás Barátainak Köre nevű civil szervezet közel nyolcvanezer forint adományt könyvelhetett el. A pénzből a templomhoz vezető lépcsőt javí­tották ki. 2002-ben a Pezsgős vacsora került színre dunaal­mási és komáromi előadásokkal: idén a Hello, Dolly volt szí­nen. Az almási Zengzet Zeneiskola növendékeivel adtuk elő a zenés-táncos darabot. Sokan panaszkodnak mostanában, hogy magányosak, nincs kihez szólniuk. Emberi kapcsolataink kialakítása és főleg meg­tartása: munka. Nincs magától, tenni kell érte, folyamatosan. Ha elhanyagoljuk, meglazítjuk a szálakat, lassacskán elsorvad­nak, s végül elszakadnak. Miközben tehát összevissza lótunk-fu- tunk sikerért, pénzért, pozícióért, ne felejtsünk el az emberein­kért is dolgozni egy kicsit. - Egyszer egy híres rabbihoz így for­dultak a tanítványai: „ Mester, taníts meg minket Isten szerete- tére!’’, mire ő így válaszolt: „Szeressétek az embereket!" Ez, vagyis a gyakorló szeretet teszi teljessé az életünket. Jásdi Beáta ^ ^ Duna Palota J Budapest V., Zrínyi u. 5. Friedrich Dürrenmatt A FIZIKUSOK Komédia két felvonásban Fordította: Ungvári Tamás Rendező: Udvaros Béla További előadások: november 14., 28., december 6. 16 óra; november 5., 7., 20., 27., december 3. 19 óra Jegyárusítás mindennap a 1/250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 1600, 1200, 1000 forint. Protestáns Médiaműhely Az Evangélikus Médiaműhely és a Protestáns Újságírók Szövetségének közös szakmai programja Balatonszárszó, november 18-20. (,csütörtök kora estétől szombat kora délutánig) A MEE Sajtóbizottsága és hetilapunk szerkesztősége ismételten várja azok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnának az egy­házi médiamunkába, illetőleg mindazokat, akik az írott és az elektronikus újságírás területén szeretnék felfrissíteni (elmélyíte­ni) szakmai ismereteiket. A hagyományosan workshop jellegű Evangélikus Médiaműhely palettáját ezúttal a Protestáns Újságírók Szövetségének további fakultatív programjai is színesítik, így a nem egészen kétnapos együttlét célja most mindenekeló'tt a tapasztalatcsere, a protes­táns médiamunkások személyes kapcsolatainak kialakítása, erő­sítése lesz. A regisztrációs díj 1000 Ft, amely a helyszínen fizetendő. Jelentkezési határidő: november 12. Jelentkezni lehet Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkárnál, az Evan­gélikus Élet szerkesztőségében (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/317-1108) vagy a zsuzsa.boda@lutheran.hu e-mail címen. A Prúsz nevében Novotny Zoltán elnök Az EvÉlet szerkesztősége nevében T. Pin tér Károly főszerkesztő OROMHÍR Örömmel adjuk hírül, hogy az Evangélikus Élet vezető olvasószerkesztője, Győri Virág az elmúlt héten egészséges kislánynak adott életet. Az újszülött „személyi ada­tairól” az édesapjától, Győri Tamás kelenföldi evangélikus lelkésztől kapott felvétel aláírása ad kimerítő tájékoztatást. Kiegészítésképpen talán még csak annyit, hogy Hanga is Virág - pontosabban e női keresztnév is virágnévből származik. Isten áldását kérjük - olvasóink nevében is - a Győri családra! Az Evangélikus Élet szerkesztősége és szerkesztőbizottsága j I I f Győri Hanga Kata - 2004.10. 28. - 3000 g - 54 cm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom