Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-10-17 / 42. szám
10. oldal - 2004. OKTÓBER 17. Evangélikus Élet A pusztában ott lakó szeretet 125 éves a pusztaottlakai gyülekezet Egy hideg, esős szombati napon, október 9-én hálaadó istentiszteletre gyülekeztek a hívek a pusztaottlakai evangélikus templomba, ahol az egyházközség 125 éves fennállását ünnepelték. Pusztaottlaka Békés megye egyik kicsiny, alig ötszáz lelket számláló települése. Ottlaka községhez (ma Románia) tartozó külterület, puszta volt, nevét is innen kapta: Ottlaka-puszta. A területre a 19. században békéscsabai szlovák evangélikusok költöztek - minden valószínűség szerint cselédcsaládok akik a parcellázások után itt is maradtak. Mivel ez a betelepülés hosszabb folyamat volt, valószínűleg a békéscsabai szlovák evangélikusság kirajzásával egy időben indult meg. Az első lévita tanító 1869- ben 23, 1870-ben már 41 evangélikus gyereket keresztelt. A fíliában 1879-től vezettek önálló anyakönyvet. Ma a gyülekezet Medgyesegyházához tartozik, lelkésze Veres Ravai Csaba Endre. A templom az ünnepre kívül és belül is teljesen megújult a hívek áldozatos munkájának köszönhetően. A felújításban nemcsak az evangélikus gyülekezet tagjai vettek részt, hanem a falu majdnem minden lakosa, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A mostoha időjárás ellenére a kis templom teljesen megtelt, több mint száz fő volt jelen az ünnepi istentiszteleten, ahol Gáncs Péter püspök hirdette az igét a 145. zsoltár 20. verse alapján - „Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik...” Ennek a helynek oázissá kell válnia a pusztában, itt a szeretetnek kell laknia - hangzott el továbbá a prédikációban, utalva arra a fontos szerepre, melyet a pusztuló, egyre fogyatkozó falvak életében a templomnak és a gyülekezetnek kell betöltenie. Az ünnepet követő napon püspöki látogatásra került sor Medgyesegyházán és Csanádapácán, ahol Veres Ravai Réka végzi lelkészi szolgálatát. A gyülekezetek nagy örömmel fogadták Gáncs Péter püspököt, aki az ünnepi istentiszteleteken igehirdetéssel szolgált, bátorítva és vigasztalva őket. Barthel-Rúzsa Zsolt MEGHÍVÓ A PROTESTÁNS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE szeretettel meghívja Önt az országos protestáns napok keretében október 21-én 14 órai kezdettel megrendezendő szakmai konferenciájára, melynek témája: „Protestáns küldetés és társadalmi nyilvánosság. Mit ér az ember, ha protestáns?" A konferencia tervezett programja: • Bevezető áhítat • Előadást tart: Fasang Árpád nagykövet Kulin Ferenc irodalomtörténész, a Kölcsey Intézet igazgatója dr. Flafenscher Károly ny. ev. lelkész, címzetes teológiai tanár • Szünet • Reflexiók az elhangzott előadásokhoz: Bartha István, a Csipetnyi só internetes újság szerkesztője Lakatos Judit, a Metodista című lap főszerkesztője Nagy Imre, a Yes Rádió kuratóriumának elnöke Nagy Katalin, a Magyar Rádió szerkesztő-riportere A konferencia helyszíne: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székháza (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.) Kérjük, amennyiben részt kíván venni a konferencián, jelezze azt számunkra a következő e-mail címek valamelyikén: zsinatjo@axelero.hu vagy kiscelli@axelero.hu vagy a következő telefonszámon: 70/940-4192. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. október 17. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv„ Fébé ünnepség) D. Szebik Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Benkő Ferenc; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Vati Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. dr. Csepregi Zoltán; du. 4. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36—38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. II. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (ifjúsági) Balog Eszter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Völgyessy Szomor Farmi koncertje; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Zelenák József; de. 11. (úrv.) Zelenák József; du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Karner Ágoston; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Jankó Katalin; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVL. Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII-, Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endrefly Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 9,1-8; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 20,32-35. ÉNEKEK: 291, 47. Összeállította: Boda Zsuzsa Száz éve született D. dr. Vető Lajos püspök (1904-1989) Vető Lajos Békés megyében, Kondoroson született, földműves családban 1904. október 17-én, Viszkok János és Uhliár Julianna gyermekeként. Elemi iskolai tanulmányait követően a Szarvasi Evangélikus Főgimnáziumban érettségizettjeles eredménnyel. Egy évi műegyetemi esztendő után a soproni evangélikus teológiai fakultásra iratkozott be, ahol 1924 és 1928 között volt teológiai hallgató. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte lelkésszé 1928. június 29-én. Ezt követően kétéves időszakra tanulmányi ösztöndíjat kapott, melyet Berlinben és Észtországban (Tartuban) töltött. Már fiatal korában a valláspszichológia tudománya felé fordult. Doktori munkáját A hit által való megigazulás elve egyszerű evangélikus hívek lelki világában címmel írta, majd 1935-ben sikerrel megvédte summa cum laude értékeléssel. 1936-ban házasságot kötött Folkusházy Zsuzsannával. Közös életüket Isten két fiúgyermekkel, négy unokával és négy dédunokával áldotta meg. Előbb segédlelkészként, majd 1931 és 1937 között szolnoki helyettes lelkészként Medgyesegyházán szolgált. Innen választotta meg parókusának a diós- győr-vasgyári gyülekezet. Ezt a szolgálatot 1948-ban történt püspökké választásával fejezte be: 1952-ig a Nyíregyházán székelő Tiszai Egyházkerület főpásztora lett. Ekkor az országos zsinat határozata értelmében a négy egyházkerület kettőre zsugorodott. Vető Lajos az újonnan szerveződő Északi Egyházkerület püspöke lett budapesti székhellyel. 1956 októberében a forradalmi események hatására lemondott püspöki tisztéről, helyére D. Túróczi Zoltán korábbi dunántúli püspököt választották. Vető Lajos ezután az Evangélikus Teológiai Akadémián tartott előadásokat a vallástudomány tárgyköréből. D. Túróczi Zoltán 1957 decemberében külső kényszer hatására lemondott tisztségéről, miután a Magyar Népköztársaság a vezető egyházi tisztségek betöltéséhez állami hozzájárulás szükségességét rendelte el visszamenőleges hatállyal. így ismét Vető Lajos került az Északi Egyházkerület püspöki székébe 1967. május 15- ig, kényszerű nyugdíjaztatásáig. A templomépítő Két gyülekezetben, Szolnokon és Diósgyőr-Vasgyárban épített templomot hívei áldozatkészségéből és hathatós segítségével. A szolnoki templom a wittenbergi vártemplom kicsinyített másolata: ékszerdoboz szépségével emlékeztet a kilencvenöt tétel kiszögezésének eredeti színhelyére. A diósgyőr-vasgyá- ri templom is a reformációhoz kötődik külső megjelenésében: alakja a wartbur- gi vár sziluettjét formázza. Erődtemplom, erős vár képzetét kelti. Vető Lajos ugyan tíz évnél is rövidebb ideig szolgált a két, új templommal büszkélkedő gyülekezetben, de még ma is élnek, akik örömmel gondolnak vissza a templomépítés „hősi” korszakára. Keveseknek adatik meg, hogy két templomot építsenek az Úr szőlőskertjében. A tudós valláspszichológus Szerette a nyelveket. Németül, szlovákul, oroszul és angolul is beszélt. Választott tudományának művelésében korán kitűnt. Már 1933-ban kiadta A modern pszichoterápia fő irányai című munkáját. A már említett disszertációján kívül A gyermek lelke címmel Győrött jelent meg tanulmánya. 1966-ban adta ki Tapasztalati valláslélektan című könyvét, melyet még napjainkban is forgatnak a téma iránt érdeklődők. Több fordítása látott napvilágot. Ernst zur Nieden (Éneddel beszélgetek) című müve a legjelentősebb. De adott ki tanulmányt a kábítószer használatának veszélyéről és az öngyilkosság okairól is, még a második világháború előtti időkben. Összesen negyvennégy munkája jelent meg nyomdai kiadásban választott tudománya köréből. Tagja volt a Nemzetközi Lélektani Társaságnak. A megfélemlített püspök Aki átélte vagy ismeri az 1990 előtti negyven évet, a diktatúra korszakát, annak nem meglepő, ha azt írjuk, hogy abban az időben hazánkban a püspök is, a lelkész is, a hívő is megfélemlített állampolgárként élt. Vető Lajos 1948-as püspökké választásának körülményei is magukon viselték a politikai befolyás jegyeit. Mindez rányomta bélyegét közel tizenkilenc évi püspöki szolgálatára. Ez az 1956-57. évi események nyomán is észlelhető volt. Szolgálati ideje alatt egyházunk rendkívül visszafogottan, a templom és a parókia falai közé szorítva működhetett. Vető Lajos püspök csendes, inkább visszahúzódó természetű ember volt. Gyülekezeteit az adott körülmények között látogatta. Gyakran kényszerű döntéseket erőltettek rá. Püspöki szolgálata a nehéz történelmi korszak minden ismertetőjegyét magán viseli. Személyének, szolgálatának objektív értékeléséhez nagyobb történelmi távlatra van szüksége a kutatásnak. Templomépítő szolgálatáért, tudományos tevékenységéért méltán hálás az utókor. Evangélikus püspöki működését pedig a kegyelmes Isten bölcsességére és irgalmára bízzuk, aki egyedül ismeri a szívek titkait, indítékait, aki előtt mindnyájan - ahogyan azt Vető Lajos is vallotta - Krisztus érdeméért állhatunk meg. D. Szebik Imre Ember s ég találkozása, avagy L’Abri konferencia Révfülöpön Egy éve néhány lelkes fiatal - vagyis e cikk szerzői - úgy döntött, hogy szeretné továbbadni és bemutatni azt a szellemiséget, amelyet magunk is megtapasztaltunk az angliai L'Abri közösségben eltöltött idő alatt. A L’Abri szó franciául „menedéket” jelent. Az első L’Abri közösség mint szervezet akkor kezdte meg munkásságát, amikor Francis és Edith Schaeffer 1955-ben, a svájci Alpokban megnyitotta otthonát olyan keresztény és nemkeresztény diákok számára, akik az Istennel és az élettel kapcsolatos kérdéseikre keresték a választ. Dr. Schaeffer, a 20. század egyik meghatározó keresztény teológusa és filozófusa, az élet számos területét érintő témában írt könyvet, külön hangsúlyt helyezve a társadalom- tudományokra, a kultúra és művészetek témakörére. A L’Abri alapját az Európa-, Ázsia- és Amerika-szerte található L’Abri közösségek adják. A különböző országokból érkezett diákok és felnőttek valamelyik családias légkörű missziós tanulmányi központban töltenek néhány hetet, hónapot. Az ott eltöltött idő alatt rendszeresen együtt étkeznek az ott élő előadókkal és családtagjaikkal, beszélgetéseken vesznek részt mentoraikkal. Ebben az őszinte és nyitott légkörben az alapítók eredeti gondolataihoz, elképzeléseihez híven a közösségekbe ellátoga- tóknak lehetőségük nyílik Istennel és az élet értelmével kapcsolatos kérdéseikre választ keresni. Az eddig csak Amerikában időnként megrendezésre kerülő L’Abri konferenciák célja az, hogy az előadásokon és személyes beszélgetéseken, valamint vitafórumokon keresztül a résztvevők jobban megérthessék, és mélyebben átgondolhassák, hogy mit is jelent kereszténynek lenni a saját társadalmukban. Ezt a szemléletet szem előtt tartva szerveztük meg Európában az első ilyen jellegű találkozót, „EmberSég” címmel, mert úgy véljük, ez a szójáték jól kifejezi mindazt, amit a Francis Schaeffer alapította L'Abri képvisel: a L'Abrival együtt mi is abban hiszünk, hogy kereszténynek lenni nem más, mint újra emberré válni. A konferencia az angliai L’Abri segítségével, két- két angliai - Wade Bradshaw és Andrew Fellows - és holland - Christa és Robb Ludwick - munkatárs közreműködésével és néhány magánszemély, valamint több, különböző keresztény felekezethez tartozó gyülekezet anyagi támogatásával jött létre. Minden várakozásunkat felülmúlóan a több mint százhúsz, többségében magyar résztvevő - néhány Hollandiából, Angliából és Szlovákiából érkezett látogatóval- teljesen megtöltötte a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központot. A konferencián elhangzó, különböző témákat (pl.: társadalomtudomány, pszichológia, művészetek) feldolgozó előadásokkal, szemináriumokkal szerettük volna új szempontok és merész, provokatív, mai létünket alapjaiban érintő kérdések alapján elgondolkodtatni a posztmodern kor keresztény emberét, E kérdéseket általában nem vitatják meg a gyülekezetekben. Hol a helyünk a mai társadalomban keresztényként, hogyan éljük át az új társadalmi identitás utáni hajszát? Mit jelent az integrált keresztény élet a doktrínák hanyatlásának idején? Külön figyelmet szenteltünk a művészetek témakörének, amelyet több oldalról törekedtünk megvitatni: egyház és kultúra viszonyát, a kortárs művészet és művészek felé irányuló túlzott elvárások problémáját feszegettük. A konferencián különböző művészeti ág foglalkozó képző- és iparművészek is részt vettek, akik a helyszínen kiállított alkotásaikkal tették még teljesebbé a hétvégét. Számos alkalom kínálkozott az előadókkal és az egymással való személyes, őszinte, kötetlen beszélgetésre, akár a közeli kilátóhoz szervezett kiránduláson is, de nyílt vitára is jutott idő. Ennek során a közös együttgondolkodás és további új kérdésekre ösztönző légkör élményét tapasztalhattuk meg. Ember s ég találkozásáról, az igaz emberségről kívántunk szót ejteni ezen az októberi hétvégén. Reméljük sokan átélhették - a teljes emberi mivoltukat átformáló - isteni és emberi közösséget. A szervezők: Deák Agnes, Horváth Dénes, Ignácz Gergely, Jakab Áron, Jakab Eszter és Szabados Tamás.
