Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-17 / 42. szám

2004. OKTÓBER 17.-11. oldal Evangélikus Élet üzenet az Araráiról ______ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Verespatak - új Eldorádó? A tiszai cianidszennyezésről kezdett fdmet készíteni Kocsis Tibor. Útja eközben Verespatakra vezetett - s az elkészült film Verespatakról szól... És talán segít megmenteni a falut, környezetét és lakosságát a pusztulástól. Verespatak - románul Rosia Montana - valaha virágzó bányaváros volt, ma pe­dig szegény, pusztuló, de még mindig festői szépségű falu az Erdélyi-érchegy- ségben. Négy felekezet él egymással bé­kességben a ma már többségében romá­nok lakta településen. A falu sorsa 1998 óta veszélyben forog: egy nyolcvan szá­zalékban kanadai tulajdonú vállalat, a Rosia Montana Gold Corporation Veres­patakot és környékét szemelte ki mega- lomán beruházása, Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányája helyszíné­ül. A hegység ugyanis - nagyon ala­csony koncentrációban ugyan - aranyat és ezüstöt rejt, és a terület kétezer éve aranybányászatáról nevezetes. A helyi lakosság nagy része hevesen tiltakozik a beruházás ellen, és nem haj­landó elhagyni szülőföldjét, hiába ígér neki a cég busás vagyont, luxuslakást, vagy próbálja kényszeríteni lelki és anya­gi nyomásgyakorlással. Szeretnének to­vábbra is bányászatból és helyi gazdálko­dásból élni, de elutasítják a - számunkra Nagybányáról ismert - cianidos techno­lógiát és a külszíni fejtést. Merthogy a bá­nyának áldozatul esne Verespatak törté­nelmi része és néhány szomszédos tele­pülés, valamint a környező hegyek mind­egyike, a kétezer éves római mauzóleum­mal és bányavágatokkal együtt. A falut, templomait és temetőit fenye­gető veszélyt felismerve az erdélyi törté­nelmi magyar egyházak már 2002 októ­berében nyilatkozatot tettek közzé, melyben a gyülekezeteik és a történelmi örökség iránt érzett felelősségük okán elutasították a bányaterveket. 2003 no­vemberében a romániai ortodox egyház zsinata is ugyanígy cselekedett. Óriási lépés ez, mint ahogyan az is, hogy több ezer régész, tudományos testületek és politikusok fejezték ki tiltakozásukat a beruházás ellen. Mindemellett a kanadai cég részvényárfolyama évek óta csökke­nő tendenciát mutat. Az ügy azonban sajnos még nem zárult le - a település és környéke felett mindaddig ott lebeg Da­moklész kardja, amíg a környezetvédel­mi engedélykérelmet végképp el nem utasítják a román hatóságok, és a befek­tetők végérvényesen ki nem ábrándul- nak a kétes tervekből. A beruházás által egyébként hazánk is érintetté válhatna, tekintve, hogy Veres­patak a Maros vízgyűjtőjén fekszik, így egy esetleges baleset esetén - melyre a bányászati gyakorlattal nem rendelkező cégnek biztosítása sincsen - a bánya zagytározójából kiömlő cián- és nehéz­fémtartalmú zagy Magyarország terüle­tét is elérhetné, akár a 2000. évinél is na­gyobb pusztítást okozva. Az október elején a mozikba került, Új Eldorado című dokumentumfilm rendezője, Kocsis Tibor eredetileg a ti­szai cianidszennyezésről akart filmet forgatni, s munkája közben jutott el Ve­respatakra. A múlt - ómen: az akkori ké­pek felelevenítésével egy készülő ka­tasztrófától igyekszik megóvni a rende­ző. A film szemléletesen érzékelteti a fe­szültséget a bányát ellenzők és szorgal­mazók tábora között, bevezet az ottani életbe, és magával sodor. Majd elgon­dolkodtat. .. Valóban Új Eldorádó épül - a három falu helyén, a cég által megígért „új Verspatakon” és az ország számára? A film nemcsak tartalmával szolgál jótékony célt: a mozijegyek árának tíz százalékát a verespataki Albumus Maior Egyesület, a bányaterv elleni küzdelem motorja kapja.-dé A heti moziműsor éppen lapunk megjele­nésekor változik, így pontos információt nem tudunk adni arról, hol játsszák a fil­met a most következő héten. Eddig Bu­dapest (Mammut, Művész, Uránia), Győr (Lloyd) és Szeged (Belvárosi Film­téka) mozijai tűzték műsorra, s várható­an Pápán (Petőfi) is látható lesz majd. Együtt négy ország lelkészei Harmadik alkalommal találkoztak és tanácskoztak a hét közepén, szerda délutántól péntek délig a ma­gyar-osztrák—szlovák hármas határ mentén élő és szolgáló lelkészek. Első alkalommal - két éve - Győr volt a házigazdája ennek az akkor még új kezdeményezésnek, tavaly Szlovákiá­ban, a Magas-Tátrában folytatódott a sorozat, ezúttal pedig a valóban a hár­mas határnál fekvő kis burgenlandi község, Deutsch-Jahrndorf adott ott­hont a találkozónak. Ez alkalommal bővebb volt a résztve­vők köre, mint korábban, ugyanis a szlo­vén evangélikus egyház képviseletében részt vett a munkában Leon Novák mu­raszombati lelkész is. Magyarországot nyolc lelkész mellett Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egy­házkerület püspöke képviselte. A tanácskozás első előadója Erlangen- ből érkezett. Dr. Rainer Stahl, a Martin Luther Bund főtitkára Adorjáni Dezső Zoltán püspökké történő beiktatására igyekezett Erdélybe, de előadása kedvé­ért megszakította útját Deutsch-Jahm- dorfban. A másik előadást dr. Gustav Re- ingrabner korábbi burgenlandi szuperin­tendens, egyetemi tanár tartotta. Mindkét előadás az egyházi szolgálattal összefüg­gő anyagi kérdésekről szólt, ám más-más aspektusból közelítették meg a témát. Az előadásokat megbeszélés követte. A nap további részében kötetlenül, fel­szabadult hangulatban folytatódott a program. Sänke Frost nickelsdorfi lelkész szervezőmunkáját dicsérte, hogy igazán kellemes és hangulatos programot állított össze a résztvevők számára. Ebéd után a Fertő tavon át, hajóval utaztak a lelkészek Rustba. Itt a helyi evangélikus templom­ban úrvacsorái istentiszteleten vettek részt, amelyet a magyar úrvacsorái litur­gia szerint tartottak. Az esti órákban egy hamisítatlan osztrák hangulatot árasztó „Heurigerben” még borkóstolásra is sor került, ami aztán meglehetősen hosszúra nyújtotta az aznapi programot. Másnap délelőtt, a találkozó végén a résztvevők értékelték az elvégzett mun­kát, megállapodtak a jövő évi folytatás­ban, végül Ingrid Tschank golsi lelkész­nő úti áldásával indultak el a négy or­szágból érkezett lelkészek gyülekezetük és otthonuk felé. Kiss Miklós EBERES Az egészséges emberért TEGYÜNK A NÉMA JÁRVÁNY ELLEN Október 20. a csontritkulás világnapja. A „néma járvány” az utóbbi évtizedekben kiemelkedő, egyre növekvő népegész­ségügyi problémává vált. Világszerte több millió embert sújt ez a betegség, amellyel hazánkban is a lakosság 7-10%-a küszködik. Ez a probléma elsősorban a nőket érinti. A legegyszerűbb megoldás - ahogyan számtalan más betegség esetében is - a megelőzés lenne, hiszen a csontritkulás folyamatát számtalan olyan életmódbeli tényező befolyásolja, amelyen mi magunk is változtatni tudnánk: például a dohányzás, a túlzott kávéfo­gyasztás; az ülő életmód (irodai munka), a rendszertelen test­mozgás; kevés szabadban, napfényben töltött idő és a kalci­umhiányos táplálkozás. De miért is hívják ezt a betegséget néma járványnak? Er­re igen egyszerű a válasz. Azért, mert szinte észrevétlenül alakul ki. Negyvenéves kor után elkezdődik a csonttömeg csökkenése, a csontok veszítenek sűrűségükből, és ez bizony komoly következményekkel járhat. A csontok törékenyek lesznek, és igen gyakran csak akkor derül ki a betegség, ami­kor valamelyik eltörik. Ehhez sokszor, súlyos esetben, elég annyi is, hogy egy-egy nagyobb terhet megemelünk. Ebből is látszik, hogy ez a betegség igen komolyan befolyásolhat­ja mindennapi életünket. Mindig oda kell majd figyelni, nem tehetjük ki a csontjainkat nagyobb megterhelésnek, ami azt jelenti, hogy nem játszhatunk egy jót a gyerekekkel, unokák­kal, nem tudjuk majd a mindennapi bevásárlást segítség nél­kül elvégezni, és a téli, csúszós utak kétszer olyan veszélyes­sé válnak. A csonttömegük fenntartásához a felnőtteknek napi 1000 mg, a változókorban lévőknek 1500 mg kalciumra lenne szükségük. Ezt az átlagos napi táplálkozással nem vagy csak nagyon nehezen tudjuk fedezni. Ezért a Béres kutatói kifej­lesztették a CalciviD filmtablettát, amely az ajánlott napi dó­zisban együtt tartalmazza a kalciumot és a felszívódását segí­tő D-vitamint. A CalciviD filmtablettát minden negyven év feletti hölgynek ajánljuk a megnövekedett kalciumigény pót­lására és így a csontritkulás megelőzésére, illetve a már csontritkulásban szenvedő betegeknek a gyógyszeres terápia kiegészítő kezelésére. Figyeljünk oda jobban, hiszen a csont- ritkuláson érdemben javítani sajnos már nem lehet, ezért min­dent el kell követni azért, hogy a bajt megelőzzük, illetve ha már kialakult a betegség, akkor lassítsuk a folyamatot. A CalciviD filmtabletta gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! r Erdemes-e számítógépet adni a lelkészeknek? Kell-e számítógép a lelkészeknek? Nyilvánvaló a válasz: persze, hogy kell, sőt nagyon is szükség van rá! Megkönnyíti az irodai munkát, rengeteget segít a na­pi ügyintézésben. Lehet vele internetezni, drótpostán keresztül kapcsolatot tar­tani távoli lelkészekkel, honlapja lehet a gyülekezetnek, sokan rátalálnak. - Ezt gondoltam én is a közelmúltig, hiszen immár hét éve dolgozom az Internet Mun­kacsoportban azért, hogy az egyházi számítógépes munka minél jobb feltételek között folyjon, a gyülekezetekben és országos intézményeinkben egyaránt. Még­is, az utóbbi hónapokban kétségek merültek fel bennem. Nem is abban kezdtem kételkedni, hogy szükséges-e a számítógép, hanem hogy érdemes-e adni... Öt éve folyik a gyülekezeti számítógépes pályázat. Ennek kapcsán száznál több szá­mítógépet és multifunkciós fénymásolót kaptak a gyülekezetek tízszázaléknyi önrész befizetésével. Az első két évben minden különösebb formaság nélkül zajlott a gépek kiosztása, majd a 2002-es pályázattól kezdve beszámolót kértünk a pályázati vállalá­sok teljesítéséről. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a pályázati vállalások közé a kö­vetkezők tartoztak: a gyülekezet tartson fenn internetelérést (mert talán nem szükség­telen, ha a lelkész hivatalában hozzáfér drótpostájához, és frissíteni tudja a gyülekeze­ti honlapot); vegye használatba az országos egyházi szerveren biztosított @luthe- ran.hu drótpostafiókját (korlátlan e-mail-tárhely áll rendelkezésére, folyamatos vírus- védelemmel, szabványos címmel); készítse el honlapját az egyházi szerveren biztosí­tott tárhelyen (könnyen megjegyezhető honlapcím, korlátlan honlaptárhely, böngésző­vel kezelhető, külön erre acélra készített tartalomszerkesztő rendszer);'telepítse a Sü­ni nyilvántartó programot, amint elérhetővé válik (a Süni jelenleg a személyi és ese­mény-nyilvántartást képes elvégezni, hamarosan pedig kiegészül a pénzügyi résszel, ezáltal országszerte szabványos evangélikus nyilvántartást tesz lehetővé). Mindezeket azért tartottuk fontosnak, és tettük kötelezővé, mert a korszerű számí­tógépes munka elengedhetetlen kellékeinek tartjuk. Lehet, hogy a lelkészek jó része nem ért ezzel egyet, de szerintem túl vagyunk már azon, hogy a számítógépet csak in­telligens írógépnek használjuk. Egyre fontosabbak a számítástechnika közösségszer­vező és kapcsolattartó lehetőségei (e-mail és honlap), sőt a drótposta a hagyományos­nál szélesebb körű, gyorsabb és olcsóbb kommunikációt tesz lehetővé. A nyilvántar­tás területén is az a jövőbe mutató, ha egységes és általános rendszert használunk. A vállalások teljesítéséhez a gyülekezetek egy márkás számítógépet és lézernyom­tató-másolót kaptak hároméves helyszíni garanciával. A lelkész munkáját volt hivat­va megkönnyíteni az a pályázati feltétel is, hogy legyen mindenütt egy hozzáértő sze­mély a gyülekezetben, aki segít a gép beállításában és a feladatok végrehajtásában. Idén tavasszal, miután már jó ideje minden feltétel adott volt a pályázati vállalá­sok teljesítéséhez, eljött a beszámolás ideje. Kiküldtük az űrlapokat, leírtuk még egy­szer, mit kell elvégezni, és hogy ehhez hol találhatók a segédeszközök; az eltelt két év után adtunk még két hónap határidőt, és vártunk. A 2002-es pályázaton huszonhét egyházközség nyert számítógépes konfigurációt. Több mint a fele visszaküldte az űr­lapot, szám szerint tizennégyen (52%). És a beküldő tizennégyből négy egyházköz­ség (15%) teljesítette a pályázatban vállaltakat. Ami azt is jelenti, hogy a pályázatot nyert gyülekezetek 48%-a (majdnem a fele) nem küldte vissza a pályázati beszámoló űrlapot, és 85% nem teljesítette a határidőig a pályázatban vállaltakat. Mit gondoljon ilyenkor az ember? Vajon érdemes számítógépet adni a lelkészek­nek? Én továbbra is abban bízom, hogy csak valami fatális tévedés eredményekép­pen feledkezett meg tizenhárom gyülekezet arról, hogy beküldje a pályázati beszá­molót. Akik pedig beküldték, azok közül a többség vajon miért írta oda például a gyülekezeti honlap rovatába, hogy „előkészületben”, vagy hogy „dolgozunk rajta”? A vállalás nem azt jelenti, hogy elvégezzük? Inkább megpróbáljuk elkenni a dolgot azzal, hogy majd valamikor meglesz? Világi pályázatoknál az a rend, hogy a beszámolót vagy elszámolást határidőre be kell nyújtani. Aki nem nyújtja be, és nem számol el, az elveszti jogosultságát, és vissza kell adnia a pályázaton elnyert eszközöket. Ezt senki sem szokta megkockáz­tatni, inkább beszámol időben, hiszen tisztában van a következményekkel. Vajon az egyházi pályázatoknál mi a helyzet? Esetünkben a számítógépek átvéte­lekor a gyülekezetek képviselői aláírták a következőket: „Amennyiben az átvevő egy­házközség a pályázat feltételeinek be nem tartásával elvesztené jogosultságát az esz­közcsomagra. azt hiánytalanul visszaszolgáltatja az Országos Egyházi Iroda számá­ra. ” Tehát a huszonhét gyülekezet közül huszonhárom helyről vissza kellene hozni a számítógépet és a nyomtatót. Ha erre most azonnal felszólítanánk a huszonhárom gyülekezetét, várhatóan óriási tiltakozás lenne belőle! Elhangzana, hogy „megint mit talált már ki” ez az országos egyház nevű mumus! Úgyhogy adtunk még egy lehető­séget: második körben a reformáció napjáig lehet beküldeni a pályázati beszámoló­kat. Felhívtuk rá a figyelmet: aki nem küldi be, annak vissza kell hoznia a gépet az Országos Egyházi Irodába. Szomorú lenne, ha akár egyetlen helyről is vissza kellene kérni a pályázati számí­tógépet. Bízom benne, hogy mindenki elvégzi, amit vállalt. Adja Isten, hogy minde­nütt felismerjék, milyen lehetőségek rejlenek egy korszerű masina egyházközségi al­kalmazásában, és hogy bebizonyosodjék, valóban érdemes számítógépet adni a lel­készeknek. Bogdányi Gábor Beszámolási határidők a gyülekezeti számítógépes pályázatokra: 2002. évi pályázat, második felszólítás: 2004. október 31. 2003. évi pályázat: 2004. október 31. 2004. évi pályázat: 2005. február 28. JOHANNITA SEGÍTŐ SZOLGÁLAT JOHANNITER HILFSDIENST 1056 Budapest, Váci utca 62-64. Tel.: 1/266-9130, Tel./fax: 1/318-2294 A johannita Segítő Szolgálat ezúton is köszönetét mond e lap olvasóinak és mind­azoknak, akik adományaikkal segítették a kárpátaljai magyarság intézményeinek megmaradását célzó, tavaly decemberben indított programját. A befolyt összegből az izsnyétei, a kisdobronyi és a fertősalmási iskolát újítottuk fel, valamint a nevetlenfalui, beregújfalui és a péterfalvai iskolákat támogattuk, továb­bá a szürtei és a nevetlenfalui parókia építését és a nagyberegi templom felújítását finanszíroztuk. A határon túli magyarságért végzett és itthoni munkákról részletes információkat kaphatnak a www.johannita.hu honlapunk „Segítő Szolgálat" oldalán. Kérjük, amennyiben ez alapján tevékenységünket támogatásra méltónak tartja, to­vábbi adományokkal segítse munkánkat. Minden adományt szívesen fogadunk a 11705008-20410322 folyószámlánkra. Köszönettel: a Segítő Szolgálat elnöksége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom