Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-25 / 4. szám

10. oldal 2004. JANUÁR 25. Evangélikus Elet In memóriám dr. Dobos Károly (1902. december 8 - 2004. január 16.) Életének 102. évében csendesen hazatért Urához dr. Dobos Károly református lelkipásztor, a Lepramisszió alapítója és vezetője. Az alábbi sorokkal őrá emléke­zünk. Búcsúztatása február 7-én 11 órakor a Buda­pest-Városligeti fasori református templomban lesz. „Hit által engedelmeskedett Abrahám. amikor elhivatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet • örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. (...) Hit által hagyta el [Mózes] Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem ki­tartott, mint aki látja a láthatatlant. ” (Zsid 11,8.27) Engedelmeskedett, elhivatott, elin­dult, elhagyta, nem félt, látta a láthatat­lant - olvassuk Ábrahámról és Mózesről a hithősök sorában. Ugyanígy lett Dobos Károly is hosszú élete során Isten áldott embere. Engedelmes volt. Szüleitől tanulta meg az Isten iránti engedelmességet. Gyakran emlegette, hogy édesapja va­sárnaponként felsorakoztatta nyolc gyermekét, és templomba vitte őket. Ezt a példát követte ő is, s nevelte feleségé­vel együtt Isten szeretetére négy fiukat. Ezt áldotta meg Isten a hitben élő fiúk, menyek, unokák és házastársaik, vala­mint a dédunokák életében is, és a Do­bos család népes gyülekezetté is vált. Isten elhívásának engedett akkor is, amikor beiratkozott a budapesti teoló­giára. Égett a szívében a vágy, hogy mi­nél több magyar fiatalt vezessen a kes­keny útra. Elindult. Mindig úton volt, nemcsak gyors lépteivel, nagy táskáival (még 90. születésnapjára is két utazótáskát kapott egy német misszionáriustól), hanem lé­lekben is. Azt fürkészte: Isten merre in­dítja. Előtte Jézus járt. Éppen ezért tu­dott ő maga is utat mutatni! Elindult fia­talon, amikor a húszas évek végén „ki­tántorgott Amerikába másfél millió em­berünk”. Fájt értük a szíve, és mikor ösztöndíjasként az Egyesült Államok­ban tanult, magára vette Daisvtown kis magyar bányászközösségének sorsát, és néhány évre a pásztoruk lett. Hazajőve a Keresztyén Ifjúsági Egye­sület utazó titkáraként járta az országot, megtérésre híva a „kemény legényeket”. De elindult 1948-ban is, s meglátta Londonban a kallódó magyar cselédlá­nyokat. Vasárnap délutánonként, a ki­menőjükön magyar istentiszteletet tar­tott nekik. Isten megáldotta munkáját: szolgálatának gyümölcseként alakult meg a londoni magyar gyülekezet. Nem félt, amikor a fasori egyházköz­ség lelkészeként Isten nap mint nap pró­bára tette bátorságát, és eléhozta az ül­dözött zsidó családokat. Ő pedig felesé­gével együtt menedéket nyújtott szá­mukra, megmentve életüket. Tettét Izra­el Állam a „Világ Igaza” kitüntetéssel hálálta meg. De nem félt akkor sem, amikor meghurcolták, és lehetetlenné akarták tenni. Hányszor mesélte, hogy Isten olyan bölcs szavakat adott a szájá­ba, hogy még a tárgyalást vezető bírónő is elámult! Elhagyta. Nem esett kétségbe, ami­kor „büntetésként” el kellett hagynia a fővárost. Ott is meglátta Isten akaratát. A tanyák népének pásztora lett, és a nincstelen népet ezernyi, Istentől kapott ötlettel a móricgáti templomépítés felé indította el. Látta a láthatatlant. Élete utolsó har­madában látott a legmesszebbre. Isten akkor mutatta meg neki a világ nyomo­rultjait: a leprásokat. Úgy látta őket, mintha mellette éltek volna. Olyan erő­vel tudta hallgatóival is észrevetetni a templom küszöbén képzeletben ülő lep- rást, hogy szívek és pénztárcák ezrei nyíltak meg az általa alapított Lepra­misszió számára. Noha soha nem jutott el a leprások közé, soha nem érinthette meg őket - mégis a legtöbbet ő tette ér­tük ebben a hazában! „Látást adott Isten...” - szerette ezt a kifejezést. Azért nem maradt semmi fél­be abból, amit elkezdett, mert nem a sa­ját akaratát cselekedte, hanem mindig „csak” Elhívójának engedelmeskedett. Azért járt mindenütt áldás a nyomában, mert őelőtte Jézus járt. Hisszük, hogy már színről színre látja szeretett Urát. Gazdag életéért, a benne kapott áldásokért Istent magasztaljuk. Há­lát adunk azért, hogy ismerhettük és sze­rethettük őt. Áldott legyen emlékezete! Riskóné Fazekas Márta református lelkész, a Lepramisszió munkatársa A Magyarországi Lepramisszió a leprások világnapjának központi rendezvényét 2004. január 25-én délután 4 órakor tartja Budapesten, az újpest-belvárosi reformá­tus templomban (IV., Szent István tér 24.). ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. január 25. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Keczkó Szilvia; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. (imaheti záróalkalom, Szilágyi Dezső téri ref. templom) Androvich Tamás r. k.; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Bé- kásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Iványi Miklós; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Soly­már Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du 6. (imaheti záróalkalom) Udvardy György r. k.; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz And­rás; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyete­mi Lelkészség) du. 5. (imaheti záróalkalom, ifjúsági) dr. Pákozdi István és Odor Balázs; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Temp­lom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinko- ta, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskereszt­úr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli u. 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 10. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. VÍZKERESZT UTÁNI 3. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lek­ciója: Róm 12,17-21; az igehirdetés alapigéje: Lk 9,51-56. HETI ÉNEKEK: 277, 384. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály Brassói emlék mény. A 18. századi templomot a hét­falusi evangélikus csángók építették. Szép hangú orgonája, gyönyörű, Krisz­tus-szoborral díszített barokk oltára és szószéke ódon hangulatot áraszt. Áz ol­dalbejárat nehéz fa ajtaján belül Luther 95 tétele olvasható. A hatalmas épület minden alkalommal megtelik a hívők­kel. Az erkélyre a férfiak mennek, a földszinten többségében a nők foglal­nak helyet. Az Erdélyben szokásos éne­kes liturgia szerint zajlik a szertartás. Az úrvacsorához is előbb a férfiak járul­nak, majd - a lelkész feleségének veze­tésével - a nők következnek. A szász evangélikus templom, a Fe­kete templom középkori műemlék. Hon- terus János, a sokoldalú hittudós, térké­pész és történész volt az első lelkésze. Szobrát 1898-ban állították fel a temp­lom előtt közadakozásból. Mögötte he­lyezkedik el a Honterus-gimnázium két­emeletes szép épülete. A kitűnő iskolába Németországból érkeznek tanárok, a ta­nítás ugyanis német nyelven zajlik. A Fekete templom levéltárából több iratanyagot kellett átvinni a megyei le­véltárba - mint ezt más, elsősorban ma­gyar levéltárakról is előírta a törvény. Szerencsére Nussbacher úr személyé­ben mindkét levéltár lelkiismeretes tu­dós ügyintézőre talált, így a megyei le­véltárban is biztonságosan helyezték el az iratokat. A város főterén az egykori városháza ma történeti múzeumként látogatható. Brassó szász iparosainak gazdag múltját idézik a különféle értékes és érdekes tár­gyak, iratok. Az eredéti céhládákon a mesterség jelképei mutatják rendelteté­süket. Egyetlen szó sem említi azonban azt, hogy nem is olyan nagyon régen ez a vá­ros Magyarország egyik ékessége volt. Igaz, arról sem esik szó, hogy ezek a „román iparosok” valójában szászok és magyarok voltak. Nekik köszönhető a város máig tartó gazdagsága, szépsége, tisztasága. Berényi Zsuzsanna Ágnes Levéltári kutatás céljából utaztam Brassóba december közepén. Nagy örömmel készültem ebbe a szépséges városba, hiszen utoljára sok évvel ez­előtt jártam ott. Méghozzá a kedves evangélikus lelkész, néhai Raduch György és felesége, Magdi vendége­ként. Jól emlékszem, hogy a lelkész úr felvitt Brassó csaknem ezer méter ma­gas „Gellért-hegyére”, a Cenkre és a Pojánára is. Az egykor ott állt, majd ledöntött Árpád-szobor megrongált fejét kegyelettel őrizték... Brassó ma is a megelevenedett közép­kor. Az épületek mindegyike méltó a csodálatra. Gyönyörű, változatos házso­rával a Kapu utca, a városka Váci utcája tele van szebbnél szebb üzletekkel, és persze utcai árusok is kínálgatják porté­káikat. Az utca Fő térbe torkolló végénél felsötétlik a Fekete templom tiszteletet parancsoló, hatalmas tömbje. A Kolostor utcán autóbuszforgalom is van. Páros oldala a várfalhoz támaszko­dik. Itt volt azelőtt az evangélikus lel­készlak. A boltíves kapualjakba bekuk­kantva látható a várost körülvevő fal, azon túl pedig a Fehér és a Fekete torony a hegyoldalon. A Kolostor utca egyik végén az egykori várbástyában helyez­ték el a megyei levéltárat. Vele szemben a téren hívogató felirat: „Isten hozott”. Az utca másik végénél található a me­gyei könyvtár. Nagyon kevés magyar könyv van benne, azok sem a legfonto­sabbak. Egy könyvtárosokból álló cso­port azonban éppen most indult el Ma­gyarországra, hogy az Országos Széché­nyi Könyvtárban számítástechnikai to­vábbképzésen vegyen részt. Magyar könyveket csak egyetlen könyvesbolt­ban láttam, nagy öröm azonban, hogy a Brassói Lapok él, és - egyetlen magyar hetilapként - sokféle igényt kielégítve szolgálja a magyar művelődést. Az új­ságárusoknál azonban sajnálatos módon nem kapható. A magyar diákok számára eszményi­en szép környezetben, a várfal mellett, a hegyoldalnál működik az Áprily Lajos Líceum. Több magyar nyelvű óvoda is van Brassóban. Jó volna, ha az evangéli­kus egyház is tudna saját óvodát nyitni... A 2400 hívet számláló magyar evan­gélikus egyház néhány éve új épületet emelt. Ide költözött a lelkészi hivatal és a parókia is. A minden igényt kielégítő, tízszobás vendégház is vadonatúj. Saj­nos Raduch György néhány évvel ez­előtt, 92 éves korában elhunyt. Ma fia, Raduch Zsolt a lelkész. Férje halála óta Magdi néni egészsége is megromlott. Csak a szomszédos templomig tud el­menni, különben otthon tölti napjait. Felismertem az arcvonásait, de ő már nem emlékezett rám. Emlékeztettem a gyönyörű csángó ruhára, amelyet annak idején azért vett fel, hogy megismertes­sen ezzel a sokat szenvedett magyar népcsoporttal. „A magyarság sorsáról is tetszett beszélni” - mondtam. „Azóta sem sokkal jobb!” - felelte. Brassóban szinte észrevehetetlen a nemzetiségi feszültség. A románok is igyekezettel igazítják útba a külföldről érkezett magyar vendéget, még mente­getőznek is hiányos nyelvtudásuk miatt. Raduch Zsolt annyira elfoglalt volt az ünnepek táján, hogy nem tudtam szót váltani vele. Számos szórványgyüleke- zetet lát el, és nagyon sűrű a brassói gyü­lekezet programja is. A karácsonyt meg­előző szombaton a hagyományok szerint az ifjúság ajándékcsomagokat vitt el a gyülekezet rászoruló tagjainak. Barkó Kati irányításával serényen dolgoztak csaknem húszán. Kati diakonisszának készül. Ahol megjelenik, megélénkül, derűssé változik a légkör. Nagy munka volt az ajándékok csomagolása, igazsá­gosan azonos „felszerelése”. Harminc rászorult kapott mintegy öt kilogramm súlyú élelmiszercsomagot. Az ajándé­kok házhoz szállítását is gondosan kiter­velt módon végezték a lelkes fiatalok. A segítség jól jött: volt, ahol e nélkül nem lett volna vacsorája a családnak. Brassó magyar evangélikusai köré­ben az istentisztelet társadalmi ese­Licisták vendégségben Vízkereszt ünnepe utáni második va­sárnap reggel lelkes csapat indult út­nak Sopronból Meszlen-Acsád-Ne- mescsó-Kőszegdoroszló társgyüleke­zetébe. Ezen a napon a líceum két lel­késze prédikált a négy településen, és három-három diák vett részt az isten- tisztelet liturgiájában. Az acsádiak nagy szeretettel és reg­gelivel fogadták Reisch György lel­készt, Babies Csaba tanárt és a litur- gizáló diákokat. A líceum lelkésze ige­hirdetésében arra bátorította a jelenlé­vőket, hogy Krisztushoz méltó bátor­sággal vallják meg hitüket a hétköznap­okban is. Az istentisztelet után a gyüle­kezet tagjai végigvezették a vendégeket a szép új épületegyüttesen, mely egy 30 fős csoport befogadására is alkalmas. (Jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik még nem találtak megfelelő helyszínt nyári táborukhoz.) Eközben Vincze Katalin líceumi lel­késznő Meszlenben szolgált liturgu- saival együtt. Őket szintén reggelivel fogadták, a gyülekezeti teremben meg­tartott istentisztelet után pedig megte­kinthették a szépen felújított meszleni templomot. A líceumi csoport Acsádról Kőszeg- doroszlóra ment tovább, majd a nemes- csői evangélikus templomban az ökume­nikus imahét kezdőalkalmán vett részt. Az istentiszteletek végén a diákok be­mutatták a gyülekezet tagjainak iskolá­jukat, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumot. Babies Csaba informati- ka-matematika-fizika szakos tanár né­hány perces diasort is vetített az intéz­mény mindennapjairól. A soproni vendégek kőszegdoroszlói családoknál ebédeltek, így bepillanthat­tak a falu életébe is. A jóízű beszélgetést követően Nemescsó helytörténetével is megismerkedhettek, és megtekintették a háromszáz éves templomot és annak kü­lönlegességét, a gyóntatópadot is. A gyülekezet a nemescsói templomot áb­rázoló képeslapokkal és a Lélek Faragó című gyülekezeti lappal kedveskedett a licistáknak és kísérőiknek. Bolba Márta (Fotó: Babies Csaba) Doni emlékezés A győri evangélikus Öregtemplom­ban január 10-én, a doni áttörés 61. évfordulóján ökumenikus istentiszte­let keretében emlékezett meg a Hon­véd Hagyományőrző Egyesület győri szervezete a harcokban hősi halált halt katonákról. A történelmi egyházak képvisele­tében Lackner Pál igazgató lelkész, Radó Tamás római katolikus plébá­nos és Bittner Ferenc református el­nök lelkipásztor imádkozott az el­esettekért. Ünnepi emlékbeszédet mondott Polgár Lajos, a Honvéd Ha­gyományőrző Egyesület tagja. Közreműködött a csikvándi nyug­díjas-egyesület vegyes kara Nagy Im­re igazgató-tanító vezetésével. Elő­adásukban elhangzott Gyurátz Fe­renc püspök „A mélységből küldjük sóhajunk” és Bödecs Károly volt súri evangélikus lelkész „Emlékezzünk drága hőseinkre” című éneke is. Ver­set mondtak Borók Beáta és Fran- czia Dániel gimnáziumi tanulók, nyi­tó és záró kürtszóval közreműködött Nyerges Gábor, a zeneművészeti szakközépiskola tanulója. Az ünnepséget a templomban lévő emléktábla megkoszorúzása és a Szózat eléneklése zárta. Labancz János, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke A város főterének részlete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom