Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-18 / 3. szám
8. oldal 2004. JANUÁR 18. Evangélikus Élet „ Véleményem szerint ami a Tilos Rádióban karácsonykor elhangzott, azt kétféle nézőpontból kell megvizsgálnunk. Az egyik az a tény, hogy Jézus jövendölése a tanítványok sorsát illetően beteljesedett. Bár voltak hosszabb-rövidebb időszakok a történelemben, amikor a keresztények élete viszonylag nyugalmas volt, esetleg még hatalomhoz is jutott az egyház, de a világ szemében mindig szálka volt ez a közösség. A kiirtásukra tett kísérlet, illetve annak megfogalmazása csupán Jézus ígéretét támasztotta alá. Ő nem beszélt jogi megközelítésről, sőt éppen azt mondta, hogy követőit minden különösebb ok nélkül csupán miatta fogja gyűlölni a világ. Ebben az összefüggésben tehát az a helyes, ha az egyház nem emeli fel a szavát, hanem hallgatólagosan tudomásul veszi sorsát, hiszen Jézus ígérete ma is aktuális. A másik megvizsgálandó az, hogy mikor, hol és milyen körülmények között hangzott el a keresztények kiirtásával kapcsolatos kijelentést. Köztudott, hogy az utóbbi időben Magyarországon az Országgyűlés nem tudta megszavazni a gyűlöletbeszédről szóló törvényt. Voltak, akik a demokratikus szólásszabadságot féltve ellenezték azt. Most éppen ők azok, akik felemelik szavukat e gyűlöletes beszéd ellen. Ebből jól látható, hogy a kialakult helyzetet a politika a maga javára igyekszik fordítani. Félő, hogy ezáltal a keresztények csupán eszközeivé válnak egy hatalmi harcnak. Számomra már csak az a kérdés, hogy kikre gondolt a műsorvezető, amikor elmondta azt az ominózus mondatot... ” Menyes Gyula Többet egy szót se! Polgári körök tüntettek a Tilos Rádió budapesti stúdiójánál január 11-én, vasárnap délután. A demonstráció résztvevői a rádióban karácsonykor elhangzottak miatt a médium betiltását követelték. A megmozdulást szervező Rákosmenti Polgári Körök Egyesülésének elnöke - a tüntetés első szónokaként - leszögezte: azért gyűltek össze a stúdió előtt, hogy „szelíd, de határozott választ” adjanak a rádió „keresztényellenes műsoraira”. Pesti Imre hangsúlyozta, „a Tilos Rádió nemcsak szenteste, nemcsak advent idején gyalázott meg keresztény jelképet, szentet és vallást, de közerkölcsöt romboló megnyilatkozásaival folyamatosan életben tartotta a keresztények és a keresztény erkölcs iránti gyűlöletet”. A Tilos Rádió műsoraival kapcsolatos panaszok ügyében az elmúlt hét közepén az Országos Rádió és Televízió Testület, az ORTT tagjai is tanácskoztak, ám döntést nem hoztak, mert az adó keresztény-ellenes kirohanásait szankcionáló indítványok egyike sem kapott többséget az ötfős testületben. A javaslatok között szerepelt a műsorszolgáltatási szerződés azonnali felmondása, illetőleg „közigazgatási eljárás megindítása a Tilos Rádió 2003. december 9-i, 19-i és 24-ei műsoraiban elhangzottakkal kapcsolatban”. December 9-én a karácsonyi köztéri keresztekről szólva az hangzott el a rádióban, hogy „mennyivel keresztényibb cselekedet lett volna ezeket a fákat föl- aprítani, fölhasogatni, és szétosztani a szegény emberek között”. Tíz nappal később a rádióban Jézus Krisztust faty- tyúnak titulálták, karácsony szentestéjén pedig a műsorvezetők egyike obszcén szövegkörnyezetben kijelentette: „Kiirtanám az összes keresztényt.” A szentestén elhangzott kijelentés ellen több párt, civil szervezet és egyház is felemelte szavát, sőt az elmúlt héten „közösség elleni izgatás bűncselekményének gyanúja miatt” a IX. kerületi ügyészség nyomozást rendelt el. Az inkriminált adások egyikében a műsorkészítők szükségesnek tartották hangsúlyozni zsidó mivoltukat. Vélemények szerint ezzel hozható összefüggésbe, hogy a tüntetés során egy izraeli zászlót is elégettek a rádió épülete előtt, jóllehet ezt a cselekményt a szervezők közönséges provokatőrök számlájára írják. A zászlóégetés miatt néhány órával később Izrael Állam budapesti nagykövetsége közleményben tiltakozott. Összesen egyébként mintegy 4-5 ezren vettek részt a demonstráción, melyen - többek között - felszólalt Meloc- co Miklós szobrászművész és Döbrentei Kornél költő is. (A megmozdulást levélben üdvözölte Gyulay Endre szeged— Csanádi megyés püspök.) „Magyarországon a magyar nemzetet és a kereszténységet gyűlölő kisebbség immár öt évtizede sanyargatja, gúnyolja, szorítja ki a többséget a nemzeti erőforrások totális birtoklásáért folytatott harcában” - jelentette ki a demonstráció „vezérszónoka”, Lovas István. Az újságíró, aki szerint „a Tilos Rádió az állami pénzen támogatott magyar- és keresztényellenes rasszisták adója”, hozzátette: „Ha nem akarjuk, hogy mi és gyermekeink hamarosan rezervátumokban éljünk, miközben lenáciznak bennünket, amiért sorsunk ellen tiltakozni merünk, ettől a pillanattól kezdve gyakoroljunk nulla toleranciát vadászainkkal szemben.” Jóllehet a demonstráció végén a tüntetők hógolyókkal dobálták meg a rádiónak helyet adó épületet, a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletesének tájékoztatása szerint rendőri intézkedés nem történt. A Tilos Kulturális Alapítvány által működtetett rádió 1991. augusztus 21- én, kalózadóként indult Budapesten. 1995-től 2000-ig stúdióengedéllyel földi frekvencián működött, majd 2003-ig csak kábelen és interneten volt fogható. Az adó a médiahatóságtól hét évre elnyert földi frekvencián tavaly márciusban kezdte meg műsora sugárzását. „A provokálókból álló szűk csoportnak a rendezvény utáni minden megnyilatkozása élesen szemben áll a polgári körök szellemével, ezért a leghatározottabban elhatárolódunk a történtektől, és elítéljük azt” - nyilatkozta Pesti Imre az MTI-nek vasárnap kora este. A Rákosmenti Polgári Körök Egyesülésének elnöke hangsúlyozta, hogy nem keresztényi bármely nemzet zászlajának meg- gyalázása, és ugyanolyan mértékben visszautasítandó, mint a keresztények kiirtására szóló felhívás. (Forrás: MTI) Nem szeretek és nem is szokásom olyasmiről véleményt mondani, ami csak mások elbeszéléseiből, esetleg írásaiból jut tudomásomra. A nagy port kavart, a Tilos Rádióban elhangzott kijelentéseket saját magam nem hallottam, mivel őszintén szólva még a rádió létezéséről sem tudtam. (Megengedem, ez bűnös tájékozatlanságra vall, de talán megbocsátható...) Mivel azonban érzékeny téma, és ami elhangzott, sajnos tény, néhány dolgot megjegyeznék. Egy: nem hiszem, hogy nekünk, keresztényeknek most félnünk kellene. Amit ez az úr - na nem, úrnak nem nevezném -, szóval amit ez a férfi kiejtett a száján, szerintem nem volt más, mint reklámfogás. Alighanem pontosan tudta, Végre egységesnek mutatkozott ez a megosztott, árkokkal elválasztott Magyarország. Vállvetve marasztalták el - jobbról és balról, ellenzéki és kormány- oldalról, konzervatívok és liberálisok, pártpolitikusok és civil szervezetek vezetői - a Tilos Rádió műsorvezetőjét. Szenteste részegen mikrofonhoz juthatott, és beleharsoghatta az éterbe - az agykérgi kontrolitól megfosztva - érzelmét, indulatát: kiirtana minden keresztényt. Nem tudom, hány család, hány magányos ember programjában szerepelt karácsonykor a Tilos Rádió hallgatása, hányán hallották eredetiben az inkriminált mondatot, de ekkora nyilvánosságot műsorvezető ritkán kap e hazában. A tiltakozások révén mindenki értesülhetett arról, mi hangzott el élő adásban. Ezután indult meg az üggyel foglalkozó írások, rádió- és televízióműsorok máig sem csendesedő áradata. Ezekben már nincs egység - eltekintve az elítéléstől, elhatárolódástól. Ki-ki a pártállása, politikai meggyőződése alapján elemez, értékel, igyekszik több bőrt lehúzni a nagyon is egyszerű rókáról. Jobbról a végre leplezetlenül rajtakapott balliberalizmus elítélése, a Tilos Rádió bezárásának a követelése a vezető motívum, míg balról a másik oldal korábbi gyűlöletbeszédének, más rádiók indulatainak az eseteit emlegetik. A gyűlöletes mondatot követően jó volt találkozni - a társadalmi együttélés szabályait és a jogrendet tekintve természetes elítélésen túl - Erdő Péter nyilatkozatával. Az esztergomi érsek a keresztény szellemiség, az imádságos, megbocsátó szeretet jegyében szólt. Minden vélemény fontos, de a legnagyobb hazai történelmi egyház prominensének az álláspontja nem csak a konkrét ügyben bizonyult irányt adónak. Több korábbi örvendetes megnyilatkozásával együtt, megfelelő távolságot tartva az aktuálpolitikától, példamutatóan szuverén teológiai álláspontot képviselt. Ebben a mederben igyekszik haladni a három történelmi kereszhogy a következő hetekben róla és a rádiójáról fog szólni a sajtó és a közélet. Kettő: a durvaság elszomorít. De sajnos, hasonlóan otromba, agresszív és lealacsonyító kijelentések özöne vesz bennünket körül, a lapokból, a televíziókból, sőt az ország legjelesebb vezetőinek szájából is. Három: miért hagyjuk magunkat állandóan félrevezetni? Miért nem vesz- szük észre, hogy egyik és másik oldalon is azok hőzöngenek, akik a saját maguk javára akarják fordítani ezt is? Miközben meglehetősen átlátszóan, de sajnos mégis sikerrel egymásnak ugrasztanak jóakaratú, de könnyen befolyásolható embereket. Négy: újságíróként keresem a kényé■ ■- o tény egyház vezetőjének közös nyilatkozata is. Magam semmiképpen sem szeretném bagatellizálni az ügyet, vitatni - bár a helyzetre már illik a gerjesztett túlreagá- lás diagnózisa hogy a szerencsétlen mondat mint jelenség mögött jelentéktelen, de létező társadalmi csoportok vélekedése áll. A kereszténység kezdete, He- ródes király és Néró császár kora óta él ez az indulat, törekvés a keresztények likvidálására. Erről szól Graham Greene csodálatos regénye, a „Hatalom és dicsőség” is; a híres-hírhedt mexikói forradalom is kudarcot vallott a hit ellen folytatott harcában. Nem becsülöm le tehát a gondot, mégis úgy vélem - ha a kereszténység alatt Krisztus egyházát értjük -, hogy ez a történet nem rólunk szól. Sokkal inkább a politikai kereszténységnek nevezhető társadalmi jelenségről. Innen van ereje. Eleve egy részben politikai, részben médiafolyamat következménye, amennyiben egy új keletű politikai mozgalom céljai érdekében használták fel a keresztet, amelyet - kétségkívül olykor a keresztény hitet is bántó módon - az adventi időszakban támadott a vétkező műsorvezető rádiója. A rendszerváltozás után, némileg érthetően, megjelent, feléledt a politikai kereszténység kísérlete. A kereszténység egyetemes mivolta ellenére politikai programmá vált a „nemzeti” és a „keresztény” fogalmak összekapcsolása. Ez azóta is kísért - főleg választási kampányok idején -, jóllehet sokszor leírták, és be is bizonyosodott, hogy a szélsőségektől eltekintve keresztény ember többféle politikai gondolkodás híve lehet. A keresztény hit a vertikális síkot, az Istennel való kapcsolatot, az örök élet reménységét érinti, a politikai felfogás a horizontális síkban, az e világi életben lényeges. A kereszténydemokrácia konzervatív politikai irányultságot jelent. A fogalom önálló identitás, amelyben a „keresztény” szó nem jelző. Politikai megközelítésben a Tilos Rádió ügye is az erős níagyar kereszténydemokrata párt hiárem több mint húsz éve. Ez a szakma mindig is vonzotta a linkeket, szélhámosokat, szerencsevadászokat. Mégis kikérem magamnak, hogy ezt az embert (és még sok hasonló kvalitásút) mikrofon közelébe engedjék. Nemrég ifjú riportereket kerestek a Magyar Televízió népszerű műsorában. Vizsgáztatták őket Adyból, Kosztolányiból, idegen nyelvből, tájékozottságból. Némelyikük bizony mélységes tudatlanságot árult el magáról. Nekem mégis egyfolytában az járt az eszemben, vajon hány, a szakmában évtizedek óta tündöklő kollégám ment volna át ezeken a fordulókon? Öt: voltaképpen min is csodálkozunk? Jásdi Beáta nyáról üzen. Ezért nyomulhatnak be az üres helyre szélsőséges politikai erők, illetve az ilyen botrányok - mert persze botrány ez, botrány a politikai ellenoldal kiirtásáról ábrándozni -, és ezért csábíthatják a mérsékelt konzervatív politikusokat is túlreagálásra a „keresztény Magyarország” és egyéb, a hittől független, legfeljebb politikai szlogenek jegyében. Az egyház népe nem veheti magára a fenyegetést, mert nem neki szól. Ha egy pillanatra mégis ezt tennénk, látnánk, hogy az egyház történelme arról is üzen, hogy Krisztus megvédi az övéit, az őáltala kijelölt szenvedés pedig belső békességet teremt. Véget ért a Nagy Konstantin-i korszak, az államegyházak, az egyház politikai hatalmának az időszaka. Nem az első századok keresztényüldözése tér vissza, hanem reménység szerint egy olyan polgári, európai élet felé tartunk, amelyben valóban természetes, személyes jog az egyházi közösséghez való tartozás. Ahol az egyház a társadalom fontos intézménye, de nem a politikaihatalmi szféra része. És természetes szabadságjog a vallástalanság is, amelynek akár szélsőséges megnyilvánulásai sem keltenek nagyobb megrázkódtatást. Sok egyéb mellett a mai magyar társadalom zaklatottságáról, sebezhetőségéről is üzent ez az alapjában szomorú történet. Végül tegyük fel az egykori egyházi ébredés annyira jellemző kérdését: hát Jézus mit szól hozzá? Nem nehéz a válasz. Akárcsak egykor a bűnös asszonynyal, most a bűnös műsorvezetővel áll szemben a teljes korabeli társadalom, kövekkel a kézben, ítélkezésre készen. Végre van egy vitathatatlan bűnös; már érezzük a vér szagát, lendülhetnek a kezek, röpülhetnek a kövek. Óh, milyen erős a morál! És Jézus azt mondja, az vesse rá az első követ, aki még nem vétkezett. Az vesse rá az első követ, akinek a szívében még nem volt gyilkos indulat mások, másként gondolkodók, más nézetet vallók iránt. Nem könnyű a tanítványi sors. Frenki Róbert HÍREK SZINTJE
