Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-18 / 3. szám
2004. JANUÁR 18. 9. oldal ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom ” (Zsolt 127,3) - jelenti ki a Szentírás. Kedves levélírónk helyesen Isten ajándékaként fogadta el gyermekeit. Leveléből nem derül fény arra, hogy nagyobb gyermekeinél milyfen nevelési módszert alkalmazott, de azt nyilvánvalóvá teszi, hogy a legkisebb nevelését kudarcként élte meg. Gyakorló szülőként magam is naponta tapasztalom, hogy mennyire komoly felelőssége van az édesanyának és édesapának, hiszen nevelése során pozitív vagy negatív irányt vesz csemetéjének testi-lelki-szellemi formálódása. Isten ránk bízza gyermekünket, és ezzel munkatársaivá tesz bennünket. Nem kétséges tehát, hogy számadásra is von majd bennünket azért, hogy milyen hűséggel végeztük feladatunkat. Gyermekünk tudatos nevelését ezért a lehető legkorábban, egyes szakértők szerint már az anyaméhben kell kezdenünk. Az elmúlt évtizedekben divattá vált, különösen az amerikai kultúrában, hogy a gyermeknevelés irányelvét a „szülői szemlélődés és be nem avatkozás” meglehetősen liberális gyakorlatában határozták meg. Sokan úgy vélik, hogy ennek köszönhetően a szülői tekintély ösz- szeomlott, és fegyelmezetlen, pimasz, engedetlen generációk vesznek körül bennünket. Sajnos tény, hogy minden gyermek akaratossá, követelőzővé és A gyógyító humor A humor, a nevetés hozzátartozik ember mivoltunkhoz. Mindannyian magunkban hordozzuk, mint az Úristen által belénk programozott képességet, lehetőséget. Aki érti és éli a humort, az a teremtő szellemben él, az tudja, hogy a szellem úr az anyag fölött. Ahelyett, hogy kapitulálna a sors előtt, él a humor felszabadító, gyógyító hatásával. Bizonyos pszichés eredetű problémáknál vagy irreális félelmeknél a humor kiválóan segít a gyógyulásban. Egy orvos szavait idézem: „Az a depressziós, aki egy igazán jóízűt tud nevetni önmagán, máris útban van a gyógyulás felé. ” Például egy 45 éves asszony 24 éve küzdött különböző fóbiáival. Félénk volt, mások előtt elpirult, félt attól, hogy mások jelenlétében elájul... Ez idő alatt sokféle módon próbálták öt gyógyítani: különféle módszerekkel, gyógyszerekkel, de semmi sem használt. Majd kezelésbe vette őt egy logoterápiás módszerekkel dolgozó orvos, aki a következőt mondta neki: „Most arra kérem, hogy akarjon elájulni. Határozza el, hogy a lehető legfélénkebb lesz. Igyekezzen összeesni, pánikba esni. ” Az asszony - próbálkozásai után -, miközben jót nevetett kísérletein, ezt válaszolta az orvosnak: „Látja, doktor úr, annyira igyekeztem összeesni, szoronga- ni, de hát hiába, egyszerűen nem megy! Minden erőmmel azon voltam, hogy elpiruljak mások előtt, mégsem sikerült!" Az illető öt hónap alatt megszabadult minden tünettől. Egy fiatal férfi attól félt, hogy mások előtt rátör a dadogás. Az orvos azt javasolta neki: tegyen meg mindent azért, hogy úgy dadogjon mások előtt, mint még soha... Az illetőjót nevetett, és rövid idő alatt megszabadult problémájától. íme, a gyógyító humor, a nevetés, amely képes arra, hogy távolságot teremtsen önmagunk és a problémánk között; eltávolítson attól, amitől félünk, ami fogva tart; és segít abban, hogy másképpen viszonyuljunk sorsunkhoz. Egy madár kelepcébe kerül. Tudja, hogy nem tud menekülni. Egy kandúr tart felé a fán... A madár tudja, hogy nincs menekvés. Most mit tegyen? - gondolkodik... A kandúr felém tart, meg fog enni... Ez van... Akkor hát énekeljünk! És szebben énekelt, mint valaha... Honti Irén ..-...........................Evangélikus Élet = Ev Élet - LELKI SEGÉLY „Kései örömként kaptuk az Úrtól ajándékba legkisebb, most hétesztendős kislányunkat. Talán idősebb korban túl gyenge a szülői szív, vagy a rosszul értelmezett szeretet az oka, de gyermekünket nagyon elkényeztettük. Csecsemőkora óta mindig az ő kívánsága állt a középpontban, és mára szinte kezelhetetlenül akaratossá vált. Az idei tanévben először ment iskolába. Aggódunk a beilleszkedése miatt, hiszen nehezen alkalmazkodik másokhoz. Isten igéje bizonyára utat mutat abban, hogy mit tegyünk?” öntörvényűvé válik, ha szülei nem nevelik határozottan, következetesen, méghozzá a fegyelmezés és a dicséret szeretetten légkörében. Luther Márton bölcs tanítása szerint „az egyik kézben pálcát, a másikban almát tartva”. Van igazság abban, hogy a családban a legkisebb gyermek többnyire nagyobb kényeztetésben részesül, mint idősebb testvérei. Előfordulhat, hogy iskoláskorba érve fájdalmak árán kell megtanulnia, hogy többé nem körülötte forog a világ, és bizony alkalmazkodnia kell társaihoz, megszokni a feszítettebb életmódot, ráhangolódni a csendben ülés és odafigyelés rendjére. Mindezekre a kellő időben fel kell készíteni gyermekünket, együtt imádkozni vele, valamint pedagógusát felkeresni, és őszintén felfedni előtte aggodalmunkat beilleszkedésével kapcsolatban. A szeretetten fegyelmezést pedig még most sem késő elkezdeni! Levélíró testvérünk kislánya az iskola megkezdésekor olyan lélektani helyzetben van, amikor fogékony az új elfogadására. Felelősségérzete növekszik, a betűvetés megismerése sikerélményt ad számára, és megérzi, hogy nem maradhat tovább babusgatott óvodás, hiszen fontos feladatokat kémek tőle számon. Szeretettel javaslom, hogy mindezekről beszélgessenek együtt a családban, a nagyobb testvéreket is bevonva, hogy tapasztalataikat megoszthassák a kis elsőssel. Mindannyian Isten iskolájában tanulunk egész életünkben. Keresztény hívőkként a törvény tükrében szembesülünk azzal, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Ugyanakkor pedig kegyelemből élünk, hiszen oly sok a fogyatkozásunk. Személyes példaadásunkból tanulnak legtöbbet gyermekeink. Ha rend, fegyelem, istenimádat és emberszeretet jellemzi mindennapjainkat, utódaink is ezen a nyomon indulnak el a felnőtté válás rögös útján. Imádságban gondolok kislánya iskolakezdésére, és figyelmébe ajánlom a Kol 3,18-25 verseiben foglaltakat, valamint dr. James Dobson Az akaratos gyerek című értékes könyvét, amelyek segítséget nyújthatnak gyermeke további nevelésében. Szőkéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk az Evangélikus Elet szerkesztőségének címére: 1085 Budapest, Üllői út 24. Megkülönböztető jelzés... Amelyhez feltételezhetően minden esetben hang is párosul a télen egyre döcögősebbé, didergősebbé váló közlekedésben. Közlekedünk azonban vasszálakon, vízen, levegőben is. Utóbbihoz csatlakozóan - talán nem „légből kapott” gondolatképpen - szintén a közlekedés körébe sorolható az is, ami könnyen elszállhat, vagyis az emberi szó. Nem kétséges, hogy ezek között is felismerhetőek bőségesen megkülönböztető - magunkat és másokat minősítő - jelzések. Különösen is érdemes ezekre odafigyelni, amikor ünnepeinkre készülünk. Hiszen nem biztos, hogy a neves francia gondolkodó általánosítása alapján valóban el tudjuk rejteni gondolatainkat szavaink mögé. És ez a szavak nélküli kommunikációra is vonatkoztatható: sok mindent egyértelművé tesz a viselkedésünk, magatartásunk, elárul tekintetünk. „Szelíd szemed, Úr Jézus...” - énekeljük gyakran. Ebből a tekintetből érezzük, hogyan, milyennek lát ő bennünket. Hogyan „közlekedünk” családban, munkatársak, ismerősök és ismeretlenek körében, de nem utolsósorban önmagunk irányában. Látja azt is, hogy milyen megkülönböztető jelzéseket viselünk. Különösen amikor az említett időszak kezdetétől növekedő feszültség és várakozás, zsúfoltság és türelmetlen tülekedés környékez valamennyiünket igen sok tekintetben. Annak ellenére, hogy a belső megnyugvás- és melegségigény kielégítése a szándékunk. Az enyém is, ezért kérek elnézést az általánosításért. Viszont napjaink tapasztalataiból következően nem általánosítható, inkább egyedülálló az a megkülönböztető jelzés, amellyel Isten állandóan közelít hozzánk és közlekedik velünk, de általunk mások felé is. Nevezetesen a szeretet és a türelem - kevésbé hangoskodó, hivalkodó - jeleivel. És ebben a vonatkozásban ő nem különbözteti meg közlekedési eszközeinket, sem egyéb lehetőségeinket, csak egyetlen módon: hogyan élünk azokkal? Amennyiben ez a kérdés megragad és gondolkodóba ejt, akkor máris elindultál a kevesebb kitérőt magában foglaló, keskeny úton. Amelyen haladva melléd érkezik és melletted halad megkülönböztető jelzéseivel az, akinek közelségére hitedből és reménységedből következően vágyakozol: Jézus, aki elmondta és elmondja ma is az őt követőknek, mi a megkülönböztető jelzésük... Bármerre járunk, ismerjék fel általunk - általad és általam is - e jeleket! Mónus László NOKIA KIK A KRISZTUS BIRODALMÁNAK TAGJAI? EVANGÉLIKUS TANÍTÁS AZ EGYHÁZRÓL Az ökumenikus imahét kezdetén újból rácsodálkozhatunk arra, hogy valójában milyen tág ölelésű megfogalmazást ad a világ evangélikusságának máig érvényes hitvallása az egyetemes keresztény egyházról. Krisztus testének ez a valóban ökumenikus szellemű meghatározása ma is közös alapot jelenthet az őt követők számára a gonoszság erői elleni küzdelemben. De nem akármilyen eszközökkel! Az ökumenikus imahét ez évi mottója szerint a gyűlölet felett Jézus igéjével győzedelmeskedhetünk, mert: „Az én békességemet adom nektek.” (Jn 14,27) Az ágostai hitvallás, 1530 (Részletek) VII. Az egyház Tanítják továbbá, hogy az egy anya- szentegyház minden időben megmarad. Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások mindenütt egyformák legyenek. Amint Pál mondja: „Egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja. " (Ef 4,5-6) VIII. Mi az egyház? Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok szolgáltatják ki. Krisztus mondása szerint: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek." (Mt 23,2) Mind a szentségeknek, mind az igének Krisztus rendelése és parancsa folytán van hatóereje, még akkor is, ha gonoszok szolgálnak velük. Melanchthon Fülöp: Az ágostai hitvallás apológiája (védöirata), 1531 VII. ÉS VIII. CIKK. Az egyházról Hitvallásunk hetedik cikkét, amelyben az egyházat a szentek gyülekezetének mondottuk, kárhoztatták. (...) Mi éppen azért fűztük hozzá a nyolcadik cikket, nehogy valaki is azt vélje, hogy mi a gonoszokat és képmutatókat az egyház külső közösségéből kirekesztjük, vagy hogy tagadjuk azoknak a szentségeknek a hatékonyságát, amelyeket képmutatók vagy gonoszok szolgáltatnak ki. (...) Az egyház azonban nem pusztán külső dolgokban és szertartásokban megnyilvánuló közösség, mint egyéb emberi közösségek, hanem elsősorban a hitnek és a Szentléleknek szívbeli közössége; ennek azonban vannak külső ismertetőjegyei is, nevezetesen az evangéliumnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliumával megegyező kiszolgáltatása. (...) Ennek a cikknek a felvételét nagyon szükségesnek tartottuk. Látjuk, hogy rengeteg veszedelem fenyegeti az egyházat, és tör pusztulására. Roppant nagy az istentelenek száma magában az egyházban, akik azt valósággal elnyomják. Nehogy kétségbeessünk tehát, hanem tudjuk, hogy az egyház mégis megmarad, és tudjuk, hogy bármilyen nagy is az istentelenek száma, az egyház mégis fennáll, és Krisztus megtartja, amit az egyháznak ígért: megbocsátja a bűnöket, meghallgat, adja a Szentleiket - ezért állítja elénk ezeket a vigasztalásokat az Apostoli hitvallás említett hitágazata. Azután „katolikus (vagyis egyetemes) egyház”-ról beszél, nehogy azt gondoljuk, hogy az egyház csupán egyes népek külső, politikai szervezete; hanem ellenkezőleg: mindazok az emberek szerte az egész földkerekségen, akik egyetértenek az evangélium tanításában, ugyanaz a Krisztusuk, a Szentlelkük, és azonosak a szentségeik, akár megegyeznek az emberi hagyományok tekintetében, akár különböznek. (,..)Az egyház továbbá Krisztus birodalma, ellentétben az ördögök birodalmával. Bizonyos ugyanis, hogy a gonoszok az ördög hatalmában vannak, és az ördög birodalmának tagjai, amiképpen Pál Ef 2,2-ben hirdeti, hogy „az ördög munkálkodik a hitetlenekben". (...) De mi szükség van sok szóra, amikor a dolog egészen világos? Ha az egyház valóban Krisztus birodalma, különbözik az ördög birodalmától, ebből szükségképpen következik, hogy az istentelenek nem alkotják az egyházat, mivel az ördög birodalmának tagjai- noha ebben az életben, mert még nem lett nyilvánvalóvá Krisztus birodalma, elvegyülnek az egyházban, sőt egyházi tisztségeket is viselnek. Az idézetek forrása: Konkordia könyv — Az evangélikus egyház hitvallási iratai, I. kötet. Evangélikus Sajtóosztály, Bp„ 1957. 24-25. és 163-175. oldalak. Válogatta: G. A. HETI [ I JT RAVA L Ó A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (Jn 1,17) .....''»11.111^^ .............................................................MHWIUIII A vízkereszt ünnepe utáni második héten az Útmutató reggeli igéi a törvénynek és a kegyelemnek Isten népe életében betöltött helyéről és szerepéről adnak tanítást Krisztus dicsőségének fényében. Mit tett Jézus a kánai menyegzőn? Példát adott nekünk a képmutatás nélküli szeretetből, amit Pál így összegez: „ a testvér- szeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, (...) a szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, (...) örüljetek az örülőkkel. " (Róm 12,9-16) „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában. így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. ” (Jn 2,11) És te hiszel? Mit tett az Úristen a Hóreb hegyén? Mózes ezt így foglalja össze: „A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. (...) Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét. ” (5Móz 4,12-13) Jézus törvényértelmezése ez: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért: tehát az Emberfia ura a szombatnak is. ” (Mk 2,27-28) „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, (...) de hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. ” (Lk 16,16-17) S az apostoli gyűlés mit határozott a pogánykeresztények számára? A mózesi törvényekből csak négy előírást kell betartaniuk: „ Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges. ” (ApCsel 15,28) Pénteken az igék ama nagypéntek eseményeire emlékeztetnek bennünket: „a zsidók meg akarták ölni, (...) a testvérei sem hittek benne, (...) némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: Nem az. " (Jn 7,1.5.12) Mi a te véleményed az Atya egyszülöttjéről? „A Sinairól jött az ÚR, (...) jobbján lángoló tűzzel. Mennyire szereti népét!" (5Móz 33,2-3) - vallja meg Mózes a halála előtt. S „ mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. " (Jn 1,16) Ezért: „Dicsérünk téged" (EÉ 41,7). Garai András