Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-06 / 23. szám
Fotó: Horváth-Hegyi Olivér 20 04. JÚNIUS 6.-5. oldal Evangélikus Élet Pünkösd óta „szól a rádió” Engedély hét évre, három frekvenciára A Magyar Katolikus Rádió pünkösdi műsorkezdése előtt, kedden ünnepélyes keretek között felavatták a médium budapesti székházát. A VI. kerületi, Délibáb utca 15-17. szám alatti épület kápolnáját a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjainak jelenlétében Erdő Péter bíboros, prímás, eszter- gom-budapesti érsek áldotta meg. Az épületet ezt követően Seregély István egri érsek, az MKPK elnöke avatta fel. Az ünnepségen jelen volt Juliusz Janusz apostoli nuncius, részt vettek továbbá a szerzetesrendek, a testvéregyházak, a Miniszterelnöki Hivatal, az ORTT és a kerület képviselői. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről D. Szebik Imre elnök-püspök jelent meg az ünnepségen. Az MKPK a múlt évben részvénytársaságot hozott létre a rádió indítására és működtetésére. A társaság ez év elején nyerte el a műsorszolgáltatási jogosultságot az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) által kiírt frekvenciapályázaton. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök (képünkön), a részvény- társaság vezérigazgatója és Hajdú István, az ORTT akkori elnöke január 16- án írta alá a műsorszolgáltatási szerződést, amely hét évre és három frekvencia használatára szól (Lakihegy 810 kHz, Siófok 1341 kHz, Szolnok 1341 kHz). A rádió épületében három stúdiót alakítottak ki, a médiumnál 38 belső munkatárs dolgozik. A kezdetben naponta mintegy 20 órányi műsorral jelentkező rádió pünkösd vasárnapján, május 30-án reggel fél ötkor kezdte meg a sugárzást. Az adást egyelőre a lakosság mintegy 70-80 százaléka hallhatja a szolnoki adó középhullámú frekvenciáján. A program várhatóan a jövő év tavaszán - a további két adó révén - válik 24 órássá és országossá. A hamarosan meginduló műholdas adás ugyanakkor az egész Kárpát-medencét lefedi, és az interneten keresztül gyakorlatilag a világon bárhol hallgatható lesz majd a műsor. Forrás: MTI Barta Imre felvétele A Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség régi vágya látszik teljesülni: elkezdheti gyülekezeti házának építését. A május 29-i ünnepélyes alapkőletételen Gáncs Péter püspök hirdette Isten üzenetét az Útmutató aznapi igéje alapján. Az építkezés területén fölállított oltárasztalt különböző kőművesszerszámokkal díszítették fel a fiatalok úgy, hogy mindegyik eszközhöz egy-egy igét olvastak föl. Ezt követően Helfrich Péter, az építési bizottság elnöke ismertette az alapító okiratot, majd Gáncs Péter, Győri Gábor esperes, Győri János Sámuel lelkész, Drüszler Ferenc felügyelő, valamint a bizottsági elnök aláírta azt. A Zákeus Média Centrumnak is helyet adó épületkomplexum ünnepélyes alapvetéséről, a tervekről a későbbiekben részletesen tájékoztatjuk olvasóinkat. Evangélikus médiamunkások - az EU-határ két oldalán Előrehozott vezetőségi üléssel egybekötött konferenciát tartott május 22-26. között Nagyszebenben a KALME (Kommunikationsausschusses Lutherischer Minderheitskirchen in Europa). Az európai kisebbségi evangélikus egyházak 1977-ben alapított kommunikációs bizottsága idén a Felekezetek és vallások közötti párbeszéd és ennek hatása az egyházi médiamunkára címet adta négynapos ülésének. A szász városba tizenhat ország közel harminc evangélikus küldötte érkezett. A médiában (is) tevékeny erdélyi magyar evangélikusokat Daragus Endre és Fehér Attila lelkész, míg a Magyarországi Evangélikus Egyházat Boda Zsuzsa, lapunk szerkesztőségi titkára és Menyes Gyula lelkész, a Dunántúli Harangszó szerkesztője képviselte. A témával kapcsolatos előadások és fórumbeszélgetések fókuszában az iszlám Európában is érzékelhető térhódítása állt. A rendszerváltás előtt a kelet-nyugati kapcsolatokban igen foptos szerepet játszó szervezet vezetősége legutóbb 2002- ben Albertirsán találkozott. A tíztagú vezérkarban, melynek - rádiómissziós lelkészként - Gáncs Péter püspök is tagja volt, időközben három hely megüresedett. A megfogyatkozott grémium ezért úgy határozott, hogy háromévenként esedékes ülését egy évvel előbbre hozza, így a nagyszebeni konferencián tisztújításra is sort kerítettek. A nyolcfősre redukálódott vezetőség új elnöke Marina ChudenA KALME új elnöke. Marina Chudenko ko szentpétervári újságírónő lett, aki az egyházi médiamunka terén az Európai Unió bővülése ellenére is nélkülözhetetlen szerepet tulajdonít a szervezetnek. B. Zs. Horváth-Hegyi Olivér felvétele A szlovákiai Rimaszombatban felavatták Petőfi Sándor életnagyságú szobrát Az evangélikusnak keresztelt lánglelkű poéta szobra (Izsó Miklós alkotása) a helyi Tompa Mihály Református Gimnázium előtti tágas téren kapott méltó helyet. A református templomban kezdődött ünnepségen a mintegy 500 fős gyülekezet a Szlovákiai Református Keresztény Egyház püspöke - dr. Erdélyi Géza -, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke - D. Szebik Imre - szolgálatával adott hálát történelmünk kiemelkedő alakjának életéért. A szobor talapzatánál elmondott köszöntők szinte mindegyike kiemelte: az anyai ágon szlovák származású Petőfi Sándor személye a szlovák nemzetiségűek számára legalább olyan értékes, mint a magyaroknak. Izsó Miklós gipszalkotása 130 évig pihent a Gömör Kishonti Múzeum pincéjében, mire bronzba öntötték. A szobor mintegy öt méter magas márványtalapzaton áll. A muzeológusok a valaha készült egyik legszebb Petőfi-szobornak tartják. Az alkotásnak eredetileg a budapesti Március 15. téren kellett volna állnia. A Petőfi-szobor-bizottság azonban a gipszmodell! Rimaszombatnak ajándékozta, mert Izsó Miklós ezt vallotta szülővárosának. Egyházunk az erkölcsi támogatáson kívül a szobor felállításának költségeihez 200 000 forinttal járult hozzá. Hair - átértékelt haj-jaj A minap videón megnéztük gyermekeinkkel a Hair című filmet. Túlzások nélkül mondhatom, hogy a népszerű musical moziváltozata nemzedékem egyik legjelentősebb kultuszfilmje. Csak egy példa arra, hogy milyen hatással volt a negyedszázaddal ezelőtt Magyarországon is bemutatott alkotás az akkori fiatalokra: egyik osztálytársam - ha jól emlékszem - huszonhétszer nézte meg egymás után. Ez még nem is lett volna baj, de mivel a tanítási idő alatti vetítésekre is eljárt, elég tetemes mennyiségű igazolatlan órát gyűjtött össze két hét alatt. Amikor már több tanárnak is feltűnt a sorozatos távolléte, behívatták a szüleit, és kis híján eltanácsolták a gimnáziumból. De milyen jól tették, hogy mégsem csapták ki! Azóta felelős pozícióban dolgozó, komoly családapa lett. Most, hogy újra megnéztem a filmet, már tudatosan, a felnőtt keresztény ember szemével figyeltem a szereplőket, a történetet, a mondanivalót. Újra megállapíthattam, hogy a zenéje felejthetetlenül jó. A táncjelenetek bravúrosak. A karakterek jól megformáltak, és a színészek kitűnően játszanak. Bár az érzelmeket szinte folyamatosan korbácsoló történetet látván elhamarkodottan úgy is vélekedhetnénk, hogy nem több ez, mint egy romantikus szappanopera énekes-táncos, egyrészes változata. A torokszorító csúcspontokhoz azonban olyan bájos öniróniával és könnyed humorral megkomponált közjátékok illeszkednek, hogy mindez feledteti a hatásvadászat vádját. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a karakterek nem holmi álomvilágban megalkotott mesehősök, hanem egytől egyig hús-vér emberek: tisztes amerikai családapák, -anyák, tábornokok, őrmesterek, a felső tízezerhez tartozó öregurak, hölgyek és elkényeztetett gyerekeik, becsületes, naiv, törvénytisztelő hazafiak és a társadalom képmutatása ellen lázadó, a meglévő és alkalmatlannak bizonyult törvények helyett valami új erkölcs és tisztaság alapjait kereső fiatalok. Egy keresztény embernek mindjárt szemet szúr, hogy az első dal a „ Vízöntő" korszakát magasztalja. Ismeretes is olyan kritika, miszerint ez a mű tulajdonképpen a „New Age" ideológiájára épül, azt propagálja. És valóban: a „mindent szabad”, a „minden mindegy” égisze alatt törvényerőre emelkedik a drogfogyasztás, a szexuális szabadosság, a vallások igazságainak viszonylagossága. De valóban ezen elvek mellett érvel a Hair története? Ha jobban figyelünk, akkor azt is megláthatjuk, hogy a kábítószerek használatát bizony önpusztító illúziókeltésnek látják még azok is, akik élnek vele. A fekete hippi fiú magasztos világmegváltó eszméit csúfosan cáfolja az általa elhagyott, kisfiával érkezőfiatalasszony kétségbeesett vádbeszéde, amely mellesleg a musical egyik leggyönyörűbb dalában ölt művészi formát. A parkban lelkesen mantrázó krisnások éneke pedig Claude Bukowsky narkós álmában valami egészen furcsa és zavaros, ijesztő látomássá alakul. George Berger asztal tetején bemutatott nevezetes tánca és extravaganciája sem igen tart igényt arra, hogy példává nemesedjen - még ha csendben meg is állapíthatjuk róla, hogy azért nem sokkal nagyobb erkölcstelenség, mint hangzatos hazafias jelszavakkal takarózva egy idegen ország népét napalmmal, bombákkal és rakétákkal pusztítani. Nincs itt semmi állítás. Csak a hiány, amely ugyanúgy ott kiált a behívóját elégető városi hippi elkeseredett lázadásában, minj a parancsnak engedelmeskedő, jámbor farmerfiú törvénytiszteletében, de még a milliomos lányának unatkozó jólfésült- ségében is. Ami van, az nem jó. De hogy mit tegyünk, azt nem tudjuk. Minden, amiről a Hair szól, az a hiány. Vagy mégsem? Talán mégis csak van valami, amivel kapcsolatban valóban keményen állást foglal a történet. Ez pedig nem más, mint az a vaskos és komoly, a társadalom egészére veszedelmet jelentő, minden fennálló rend alapjait fellazító, botrányos és elképesztő ideológia, miszerint mindenki úgy növessze meg a haját, ahogyan neki tetszik... Bármilyen humoros is ez, valamit mégis elárul a fennálló társadalmi rend komolyságáról - komolyan vehető voltáról — az, ha a frizuraviselet erkölcsi vízválasztóvá lesz. Mondjuk ki: mocsok, korrupt, hazug, ostoba és erőszakos világ ez. Qlyan, amelyben végül épp az válik áldozattá, akinek szándéka szerint semmi köze nem volt az egészhez, aki szíve szerint ki akart szállni ebből a képtelen játszmából, akinek minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy levágják a haját, hogy egyenruhába bújjon, hogy egy nagy csapatszállító repülőgépre masírozzon azért, hogy egy távoli országban egy ostoba és értelmetlen ügyért otthagyja a fogát. Csakhogy már megint ágál bennem a keresztény énem. Mert jó, elfogadom, hogy a filmet nem csak New Age-pro- pagandaként lehet nézni. Jó, elfogadom, hogy nem reklámozza a kábítószerezést. Jó, elfogadom, hogy nem az erkölcsi szabadosságot akarja törvényerőre emelni. Elfogadom. hogy inkább a hiányra, a megoldatlanságra, a válasznélküliségre mutat rá. Ez a végső mozzanat nem azt sugallja mégis, hogy ez az asztalon táncoló, ám a barátjáért véletlenül saját életét feláldozó hippi egyfajta új megváltóként, kvázi Jézus Krisztusként jelenik meg? Végül erre is nemet kell, hogy mondjak. Amikor ugyanis a film zárójelenetében a kis társaság a temetőbe megy, ott bizony semmiféle kő nincs elhengerítve. A szépen nyírt zöld gyepen katonásan sorakozó fehér keresztek egyikén pedig ott áll a név: George Berger. Nem megváltó o, csak egy áldozat a sok ezer közül. Aztán megszólal a finálé: Let the sunshine in. Akár tudják azok, akik éneklik, akár nem, itt minden Jézusért - az ő szabadításért — kiált. És annak ellenére, hogy zavaros fejű hippik kezdik el, ebbe az énekbe keresztényként már valóban minden aggodalom nélkül, teljes szívvel bekapcsolódhatok. Bartha István Bonyhádi bravúr A Bárdos Lajosról elnevezett zenei hetek a magyar kórusmozgalom legjelentősebb rendezvényei közé tartoznak. Az immáron 27. alkalommal megtartott esemény rangját jelzi, hogy idén tíz budapesti, négy vidéki, hat vajdasági, két erdélyi és egy felvidéki helyszínen zajlottak a programok, mintegy száz magyar kórus (köztük közel harminc határon túli együttes) fellépésével. Idén először négy boroszlói (wroclawi) énekkar is bemutatkozott. Nagy örömünkre szolgált, hogy az előadók között a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium kórusával is találkozhattunk. A gimnazisták három helyen - Székelyudvarhelyen, Tamásiban és Budapesten - léptek színpadra. A budapesti Éneklő Ifjúság díszhangversenyének záróaktusaként a kórus karnagyát, Stargl Szilviát a „Bárdos Lajos zenei hetek fesztiválkarnagya”, az énekkart pedig a „fesztiválkórus” címmel tüntették ki. Az okleveleket Kempelen Tünde alapító karnagy és Miskolczi Ottó színművész adta át az együttes vezetőjének. Az alkalom után Stargl Szilvia a következőket mondta lapunknak:- Az idei fesztiválon két kórusom lépett fel: az ugyancsak fesztiváldíjas Bonyhádi Városi Vegyes Kar (ebben is énekel két tanár kollégám és 12 evangélikus diák), valamint az evangélikus gimnázium és kollégium együttese. A felnőttkar tíz éve működik. A diákkar három éve női karként jött létre, és másfél éve alakult át vegyes karrá. Jelenleg 42 tagja van. Az egyik számunkat, Acciai Zenedoboz című művét négy kórustag - Knipl Diana, Fórizs Bertalan, Köröndi Márk és a nagyobbik lányom, Barcza Zsófia - szólaltatta meg. Iskolánk vezetősége nagymértékben támogatta részvételünket, nem csupán az utazások pénzügyi feltételeinek megteremtésével, hanem azzal is, hogy - a kedves fogadtatást viszonozva - vendégül láthattuk a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola vegyes karát. K.Gy.
