Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-18 / 3. szám

Evangélikus Elet 2004. JANUÁR 18. 5. oldal Mi az igazság? XII. Piusz és a második világháború 1939 márciusában, amikor Pacelli bíbo­rosból XII. Pius: lett, a világban béke volt. De - mondja majd ő a bíborosok­nak 1945. június 2-i beszédében - mi­lyen béke? „Úgy hajoltunk a béke fölé, ahogyan a haldokló ágyára hajiunk, akit forró szeretetünk minden remény ellené­re is makacsul elvitat a halál ölelésétől.” Valóban, XII. Piusz mindent megtett a veszély elhárítására: titkos diplomáciai lépéseket tett, ünnepi beszédeket mon­dott, patetikus felhívást intézett a népek­hez és a kormányokhoz... Augusztus 23-án 19 órakor a rádióban még a béke és a háború felelőseihez fordult: „Még semmi sincs elveszve a béke által. Min­den elveszhet a háború által.” Az Új Ember szerkesztősége és kiadó- hivatala nem mindennapi könyvre hívta fel figyelmünket a budapesti Francia In­tézetben tartott könyvbemutatóján. Pi­erre Biet SJ. „XII. Piusz és a második vi­lágháború a Vatikán archívumai alapján” című, több mint 300 oldalas összeállítása sokak kérdéseire ad­hat választ. Amikor a bemutató előtt lapoz­gattam a hiteles ada­tokkal, idézetekkel új ismereteket nyújtó könyvet, egy régi kép villant fel előttem. A budapesti, Deák téri Evangélikus Leány- gimnázium diákjai­ként érettségi után is rendszeresen talál­koztunk, felekezeti különbség nélkül. így volt ez a 40-es évek­ben is. Természetesen a beszélgetés során szó esett a mindenna­pok eseményeiről, borzalmairól, a hábo­rúról. Egyik osztály­társunk egyszer kés­ve, láthatóan felhábo­rodva érkezett: „Ret­tenetes! És a pápa mi­ért nem szól közbe, nézi, hogy pusztulnak az emberek...” - volt az első mondata kö­szönés helyett. Meg­döbbenve néztünk rá... Egyébként ked­ves, halk szavú fiatalasszony volt - zsidó -, és a pápát emlegeti. „Hát igen! A Va­tikán tehetne valamit... „független hata­lom”. .. - szólaltak meg a többiek, evan­gélikus, református, katolikus, zsidó di­áktársak. Múltak a hónapok, az évek - és mind többen nem értették a pápa háborús politikáját... És míg „Pacelli pápát 1958. október 9-én bekövetkezett halála más­napján csodáló és elismerő tiszteletadá­sok áradatával méltatták, néhány évvel később egy sötét legenda hősévé vált” - írja Pierre Blet jezsuita atya, aki szerze­testársaival 1965 és 1982 között gyűjtöt­te össze a Vatikán második világháború­val kapcsolatos okmányait és dokumen­tumait (az anyag kutatását, publikálását VI. Pál pápa engedélyezte, aki helyettes pápai államtitkárként XII. Piusz egyik legközvetlenebb munkatársa volt). A 12 kötetben megjelent dokumentációs mű­ből a szerző igyekezett a nagyközönség számára is hozzáférhető, könnyen érthe­tő, olvasmányos könyvet összeállítani, és a napjainkig vitatott kérdésekre választ adni. A könyvben több helyen szóba kerül­nek a magyarországi események is, pél­dául a zsidókérdéssel kapcsolatban: „Magyarországon a zsidók tömeges el­hurcolása addig nem történt meg, amíg a Birodalom 1944-ben teljes ellenőrzése alá rrem vonta az országot.” Szó esik Rótta nuncius mentő szerepéről, a her­cegprímás, Serédi bíboros tiltakozásáról a püspöki kar nevében, XII. Piusz és Horthy kormányzó levélváltásáról, az összes magyarországi templomban a menekültek részére rendezett gyűjtés­ről... Történelemkönyv ez, és figyel­meztető írás: van még kutatnivaló itthon is, hogy tisztább képet kapjunk a törté­nésekről, és valós képet élőkről és hol­takról. Sebeiken Pálma Az Orsó utcai villa Ötven évvel ezelőtt, 1953 júliusában tör­tént. E sorok írója mint „a nép ellensé­ge” 22 évesen Budapestről egy kis falu­ba telepítve várta izgatottan a közel s tá­vol egyetlen néprádión egyedüli szóra­kozását, a kabarét. Bánatára bejelentet­ték, hogy helyette az új miniszterelnök ismerteti programját. „Ez a beszéd a kommunista párt békejobbja a megsér­tett, meggyötört nemzetnek, bocsánatké­rés és ígéret, jóvátétel és fogadalom.” Felfigyelve az ízes magyar beszédre, egyszer csak azt hallani, hogy megszün­tetik a kitelepítést, feloszlatják az inter­nálótáborokat - lehetséges ez? Igen. Megtörtént. Nagy Imre első dolga az volt, hogy a kirívóan kegyetlen, értel­metlen, szovjet mintájú igazságtalansá­gokat megszüntette. Másfél év múlva, mire beindult ellene a bosszú vezérelte megtorlás - minden tisztségéből levál­tották, a pártból, az MTA-ból (!) kizár­ták -, addigra szétszéledtünk. Az 1950-1953-as évek poklát már nem le­hetett visszaállítani. Nekem azóta - és nemcsak 1956 óta - hősöm Nagy Imre, az egyetlen kommunista, aki emberarcú­vá próbálta tenni a rendszert - csakhogy az nem hagyta magát. A mártírsorsú miniszterelnök 1949- től 1956-ig lakott családjával a II. kerü­leti Orsó utca 43. szám alatt. Kivégzése után lánya néhány tárgyat elvihetett, de vissza nem engedték otthonába. 1987- ben az Akadémia és a Nagy Imre Alapít­vány egy kormányrendelet alapján 99 évre használatba adta az épületet emlék­ház létrehozására. Az emlékház idén ok­tóberben nyílt meg a nagyközönség előtt. Minden kedden és csütörtökön lá­togatható 14-18 óráig, lehetőleg előze­tes bejelentkezés alapján (telefon: 392- 5011). A háromszintes villát Kozma Lajos tervezte a 30-as években, Bauhaus stí­lusban. Az ott látható kiállítás megható módon ötvözi a politikus, a tudós, az ál­lamférfi, a családapa és a mártír életének emlékeit, őrzi a dokumentumokat, fény­képeket és személyes tárgyakat, köztük a két leghíresebbet: evikkerét és foteljét. A hallban, a verandán, a lépcsőházban és az emlékszobában logikus elrende­zésben, sokatmondó címek alatt sora­koznak az események. A hallban „Csak egy szál virágot a hősök sírjára” címmel először az első, jelképes sírt látjuk Pá­rizsban, a híres Pere La Chaise temető­ben. A „Gyász és emlékezés” cím alatt az újratemetések képei láthatók. Egy áll­ványon a forradalom képei és újságcik­kei (saját magamtól is felfedezek egyet, amelyet még Ausztráliában írtam) tűn­nek fel. A verandán Nagy Imre mint magán­ember: édesanyja, felesége látható, vala­mint a lánya esküvőjéről, unokáiról ké­szült fényképek. Majd egy fotó a boldog badacsonytomaji szüretről - 1956 októ­ber 22-én... A lépcsőházban „Az államférfi”: a földosztó miniszter, az Országgyűlés el­nöke: Nagy Imre politikai pályájának részletei. „Vészterhes idők” (1949-52), „Az »új szakasz« miniszterelnöke”, „A forradalom előszele” (Rajk újratemeté­se), „A forradalom és szabadságharc élén” - beszéd a Kossuth téren. A kor­mány képei. Karikatúrák. Az emlékszobában kinemaszkóp mé­retű kép fogad: Nagy Imre, parlamenti dolgozószobájában. Itt a kaposvári csa­ládfától indulunk el, amelyet „A forron­gó ifjú” (1896-1929) követ, majd „Az agrárkutató és újságíró”( 1930—44), lát­juk műveit, könyveit, a különféle lapo­kat. „A reformpolitikus” (1945-52), „A reformteoretikus” (1953-1955), beszé­dei kötetekben, vitairatok. „Az elszánt hazafi” (1956), az Igazság című lap, egy születésnapi számla a Mézes Mackóból. Egy írógép, Kopácsi Sándor ajándéka, amelyet a jugoszláv követségen való kényszertartózkodásakor használt. „A snagovi fogoly” (1956-57). Önéletrajza, a „Viharos emberöltő”. Itt van kedvenc fotelje, két vitrin néhány megmaradt tár­gyi emlékkel. Legbensőbb munkatársa, veje, dr. Jánosi Ferenc. Képek, képek és könyvek. Közeledik a vég: „A mártír”. A har­mincezer oldalas vizsgálati dosszié ké­pe. Látjuk a bíróság előtt („kegyelmet nem kérek”) - és halljuk a hangszóróból gyönyörű szavait „Az utolsó szó jogán”: „Kétszer próbáltam megmenteni a szo­cializmus becsületét a Duna völgyében: 1953-ban és 1956-ban. Rákosi és az oro­szok megakadályoztak benne. Ha most az én életemre van szükség azt bizonyí­tani, hogy a kommunisták sem mind a nép ellenségei, nagyon szívesen oda­adom. Ezek után úgysem ér már semmit. Tudom, hogy lesz majd még egyszer egy Nagy Imre-per, amelyen rehabilitálnak, és háromszor annyian jönnek majd a te­metésemre, mint Rajkára. Csak attól fé­lek, hogy azok mondják el majd a gyász­beszédet, akik elárultak.” Mindenben igaza lett, de többen vol­tunk, mint „háromszor annyian”... Rendszerváltás. A falon az emléktör­vény: „Nagy Imre mártírhalált halt mi­niszterelnök és mártírtársai emlékének törvénybe iktatásáról. 1996.” Az emlékház megérdemel egy látoga­tást. Vigyük el gyermekeinket, unokáin­kat is! Kovács Mária Felvétel az Evangélikus Hittudományi Egyetemre a 2004-2005-ös tanévre Egyházunk lelkészeinek és hittanárainak képzése az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyik. Várjuk azok jelentkezését, akik Jézus Krisztusban hisznek, és elhívást éreznek, hogy az evangélikus egyházban szolgáljanak. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a képzés lehetőségei a következők: A) Nappali tagozaton a Iclkészi szolgálatra felkészítő egyetemi szintű teológi­ai tanulmányok A tanulmányi idő hat év. A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - alkalmassági, va­lamint írásbeli és szóbeli vizsga alapján történik. A felvehető hallgatók száma: 25 fő. B) Nappali tagozaton egyetemi szintű hittanárképzés olyan jelentkezők részé­re, akik valamely más felsőfokú intézmény tanári szakára is felvételt nyernek, il­letve ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmányi idő öt év. A felvétel alkalmassági, valamint írásbeli és szóbelrfel- vételi vizsga alapján történik. A felvehető hallgatók száma: 6 fő. C) Levelező tagozaton főiskolai szintű hittantanárképzés elsősorban felsőfokú pedagógusi képesítéssel rendelkezők részére. Felvehető hallgatók száma: 25 fő. A képzés költségtérítéses. Az EHE fenntartja magának azt a jogot, hogy csak kellő számú és alkalmasnak talált jelentkezővel indítja meg a képzést. D) Az EHE kihelyezett tagozatain (Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar, Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar és Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Kar) folyó főis­kolai szintű hittanár-, illetve hitoktatóképzéssel kapcsolatban a fenti főiskolai karok, illetve a helyi lelkészi hivatalok adnak a felvételi feltételekre vonatkozó felvilágosítást. Az EHE rektori hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a következő okmá­nyokat kell mellékelni: 1. születési anyakönyvi kivonat; 2. érettségi bizonyítvány (érettségi előtt állóknak a középiskolából hozott pontok kiszámításához az iskola által kitöltött betétlap az alábbi tantárgyak utolsó két lezárt félévi érdemjegyeivel: magyar nyelv és irodalom, történelem, matemati­ka, idegen nyelv, valamint egy választott tárgy); 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány, ha van; 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező felsőfokú tanulmányok­ra alkalmas; 5. keresztelési bizonyítvány; 6. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány; 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait; 8. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány; 9. az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga bizonyítványa; 10. a jelentkező nevére megcímzett és felbélyegzett, normál méretű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházköz­ségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmassá­gáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az EHE rektorának címezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudományi Egye­tem Felvételi Bizottságához címzett kérvénynek, valamint a piros postautalvá­nyon feladott 3000 Ft felvételi vizsgadíjnak 2004. március 1-jélg kell az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába beérkeznie. (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: (1)469-1051, (1)383-4537). Az EHE nappali tagozatos hallgatói - amennyiben lehetséges - lakói a Teológus­otthonnak, ahol szállást és ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rá­szoruló hallgatók szerény ösztöndíjban részesülhetnek. Az egyetemi szintű képzésre a felvételi vizsgát alkalmassági vizsga előzi meg, amelyre 2004. április 13-án kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: beszéd-, ének- és kommunikációs készség. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részének időpontja 2004. június 28-29. Az időpont módosítására nincs lehetőség. A levelező tagozatra jelentkezők felvételi vizsgájára 2004. június 30-án kerül sor. A felvételi vizsga anyaga 1. magyar nyelv; 2. az Evangélikus énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjében (1., 3., 5., 7., 9., 11.) található énekversek éneklése könyv nélkül; 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján); 4. Luther: Kiskáté (a szöveg pontos ismerete); 5. Prőhle Károly Az evangélium igazsága című és 6. Sólyom Jenő Hazai egyháztörténet című könyve; 7. egyházismeret; 8. általános műveltség. Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és a Luther Kiadó könyvesboltjában: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel. (I) 317-5478, (1) 486-1228. A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe vesszük a közép-, illetve felsőfokú állami nyelvvizsgát. Budapest, 2004. január 7. Dr. Szabó Lajos sk. rektor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom