Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-09 / 19. szám
2004. MÁJUS 9. - I. oldal Evangélikus Elet Az aratnivaló sok... A piliscsabai leányegyházat ismertető mellékletet összeállította: Andaházy Emese, dr. Gadó Pál, Mocsáry Dezső, Szép Mónika (református lelkipásztor), Szigeti Zita, Szitár Zsolt és Thumay Béla (evangélikus lelkész). A MAGVETÉSTŐL A KALÁSZBA SZÖKKENÉSIG Piliscsaba. Néhány évvel ezelőtt igen kevesen tudták, hol fekszik ez a község. Aztán elkészült a katolikus egyetem, volt néhány közéleti vihar, és rögtön az érdeklődés középpontjába került a falu. De mi van emögött? Ezt már homály fedi, mint megannyi részét fel nem tárt történelmünknek. Ez a Pilis délnyugati lankáinak tövében, a Budai-hegység szomszédságában, Budapesttől 26 kilométerre elhelyezkedő település régi titkok hordozója. A rege szerint itt ütközött meg egymással Attila két fia, Csaba és Aladár. Innen eredhet a falu neve is. így volt-e vagy sem, nem tudhatjuk. Az ősi múlt emlékei a föld alatt pihennek. A törökdúlás elérte településünket is. Mária Terézia volt az, aki újranépesítette a vidéket, elsősorban szlovák, majd később német ajkú lakossággal. A település mai képét ez a két nemzetiség formálta, alakította. Evangélikus életről itt, Piliscsabán csak 1924. október 1-jétől beszélhetünk. Pauer Irma ekkor alapította meg a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületet, mely Raffay Sándor püspök révén kezdettől fogva az evangélikus egyházhoz kapcsolódott. Az idén 80 éves diakóniai kezdeményezés vonzotta a környező települések evangélikusságát is. Többen ennek hatására települtek Piliscsabára, és kapcsolódtak be az egyesület munkájába. A Fébé tagjainak áldozatkészsége következtében több telket vásároltak, és kialakult a mai terület, amely alapvetően két részből áll: a Béthel Missziói Otthonból és a Siló Társasotthonból. Az egyesület fejlődését derékba törte az 1951 -es feloszlatás. Hála Istennek az ingatlanok egy átmeneti időszak után visszakerülhettek az evangélikus egyház tulajdonába. A Béthelben fogyatékos gyermekek nevelésére volt lehetőség, a másik telephelyen a volt diakonisszák kaphattak elhelyezést. Én magam a 60-as évek elején költöztem Piliscsabára, és a családi hagyományt követve kezdettől fogva betekinthettem az itt élő diakonisszák munkájába. Róza testvér volt a konyha és virágoskert fő gondnoka. Klára testvér tartotta minden héten a vasárnapi iskolát, amelyen alkalmanként 10-15 gyerek is megjelent. A foglalkozások a Béthelben voltak, amelynek akkor Szűcs Piroska néni volt a vezetője. Az istentiszteleteket is ott tartották. Az alkalmakat Szén Berta testvér készítette elő szerető gonddal, lelkiismeretesen. A nyolcvanas évek közepétől azonban lehetetlenné vált a diakonisszaotthon fenntartása és a hatalmas park ellátása, ezért az idős nővérek a pesthidegkúti otthonba költöztek. A Siló üresen maradt, szinte egy időben a Béthel otthonnal, ahonnan pedig a fogyatékos gyermekeket vitték el. Egyházszervezetileg a község először Óbudához tartozott, majd az önállósult csillaghegyi gyülekezet szórványa lett a Pilisi-medence többi településével együtt. Nem kis fáradságot jelentett a gyülekezeti lelkészeknek e nagy terület ellátása. Kaposváry Vilmosra még ma is sokan szeretettel emlékszünk. Csodálatos volt az ő áldozatkészsége, ahogyan esőben, hóban „ballagott” ki istentiszteletre, bibliaórára, családlátogatásra. A mostani piliscsabai gyülekezet felnőtt tagjai közül sokákat ő konfirmált. Nyugdíjba vonulása után rövid időre a tragikus hirtelenséggel elhunyt Benkő Béla lett a közösség pásztora, majd Benkő Ferenc szolgált Piliscsabán. Jelenleg Donáth László a gyülekezet .lelkésze, akit sok más egyéb elfoglaltsága miatt többnyire Thurnay Béla helyettesít. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Piliscsabán 150 evangélikus él. A közeli fővárosból folyamatos a kiköltözés: egyre több Család választja otthonául ezt a települést. (Jelenleg mintegy 500 telek vár beépítésre.) Ennek köszönhetően gyülekezetünk létszáma folyamatosan növekszik, és ez a tendencia remélhetőleg a közeljövőben sem áll meg. Istentiszteleteinken általában húszan-huszonöten gyűlünk össze, és a résztvevők közel egyharmada gyermek! Számukra minden alkalommal gyermekistentiszteletet is tudunk tartani Szigeti Zita jóvoltából. A 90-es évek elejétől a kiürült intézményeinkbe is újra visszaköltözött a Lélek. A Béthel az országos egyház támogatásával missziói otthonná alakult. Templomot is kapott az evangélikus közösség: 1992-ben Bajorországból érkezett egy kis fatemplom, amely 2001-ben újult meg, szintén az országos egyház segítségével. Örvendetes, hogy Nagyváti Pál, majd Varga Gábor gondnok munkájának köszönhetően az otthon folyamatosan fejlődik, szépül. A régi épületeket helyreállítják, vagy helyükön újakat emelnek. A konferencia-központ ma már közel száz elcsendesedni vágyó számára biztosít nyugodt körülményeket. Élet költözött a Silóba is. Dr. Gadó Pál kitartó munkával és szakértelemmel elérte, hogy a sérült emberek számára mára európai színvonalú lakóotthon és „önálló élet központ” működik itt. A lakásokkal együtt munkalehetőséget is teremtettek, amely nemcsak az itt lakó 16 felnőtt, hanem a faluban és a környéken élő sérült emberek számára is biztos megélhetést kínál. Mindezt modern terápiás részleg egészíti ki úszómedencével, szaunával és egyéb speciális kezelési lehetőséggel. Az otthon lakói és a gyülekezet számára heti rendszerességgel bibliaórákat is szerveznek. Piliscsabán 1994-ben nyitotta meg kapuit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A volt laktanyában kapott helyet a bölcsészettudományi kar, melynek mára már több mint kétezer hallgatója van. Valószínű, hogy közöttük is akadnak evangélikusok, erről azonban csak ritkán értesülünk. Szórványgyülekezet voltunk, tavaly azonban leányegyházzá szerveződtünk. Bízunk benne, hogy Isten megáldja munkánkat, és nem hagyja magára ezt a nyájat. Mocsáry Dezső Fiatalként a gyülekezetben Úgy vélem, gyülekezetünk egyre jobban függetlenedik és önállósul, annak ellenére, hogy még mindig szoros kapcsolatban áll az itteni református és katolikus gyülekezettel. Én ennek személy szerint örülök, mert a Piliscsabán rendezett ökumenikus alkalmakon mindig jól érzem magam. Ráadásul mivel nálunk nagyon kevés a 14-24 év közötti fiatal, örülök, hogy ezeken a rendezvényeken más gyülekezetek ifjúságának tagjaival is megi smerkedhetem. Az evangélikus egyházközség a gyerekek és az ifjúság számára több programot is kínál. A még nem konfirmált kicsinyek számára a vasárnapi istentisztelettel párhuzamosan gyermek-istentiszteletet tartanak. A hétéves húgomról tudom, hogy szereti és élvezi ezeket az alkalmakat, amelyeken kézműves-foglalkozásra is lehetőség van. Mi az ifjúság tagjaival eddig kétszer voltunk táborban, amely nagyon jó közösségformáló eszköznek bizonyult. A sok játék és barkácsolás mellett komolyabb beszélgetések, elmélkedések is szerepeltek a programban. Ez a kis csapat nagyon jól összeszokott, és bízom benne, hogy ebből a 10- 15 gyerekből néhány év múlva nagyon jó közösség formálódik. Malomvölgyi Csilla így látja a fatemplomot Andaházy Álmos (12), aki aznap született, amikor a templomot másodszor felavatták Az uszoda a Silóban Egy különleges település Milyen környezetben él a piliscsabai leányegyház? Milyen sajátosságai vannak ennek a pilisi községnek? — kérdeztük a helyi gyülekezet egyik presbiterét, dr. Gadó Pált, aki tizenkét éve költözött a településre. Az országúton, a falu határában a következő tábla fogadja az érkezőt: „Köszöntjük egyetemi községünkben!” Ezt bizony nem sok magyar település mondhatja el magáról! Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán több ezer diák tanul nyelveket, történelmet, filozófiát, kommunikációt. Valószínűleg vannak közöttük evangélikusok is, ám munkaerő híján gyülekezetünk még nem tudott kapcsolatot teremteni velük. Sajnos nem alakult ki még a cambridge-i vagy az oxfordi egyetemekre jellemző hangulat a településen: a diákok nem sok időt töltenek nálunk, inkább ingáznak a főváros és az egyetem között, így nem gyarapítják a gyülekezet ifjúságát. Az egyetemi polgárok négy-öt kollégiumban kérhetnek elhelyezést. Ezeket a diákotthonokat különböző szerzetesrendek „üzemeltetik” (például a lazaristák, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek stb.), akik a rendszerváltás után kapott kárpótlásukat használták fel korszerű, igényes kollégiumok építésére. Ezzel már el is érkeztünk a második különlegességhez. Piliscsabán - elsősorban annak Klotildliget nevű kerületében - lépten-nyomon apácákkal találkozhatunk az utcán. Jelenlétük meghatározó, hiszen az egyik óvodát, illetve az egyetem 12 osztályos gyakorlóiskoláját az angolkisasszonyok vezetik. Piliscsaba túlnyomórészt katolikus település. Ennek a felekezetnek három temploma van. Az itt élő katolikusok nagyon nyíltak, ökumenikus gondolkodásúak. Velük és a református testvérekkel nemcsak az egyetemes imahéten, hanem a havonta tartott taizéi imaórákon és a hétköznapokon is szeretetben tudunk együtt lenni. Hangosan mondott „Erős vár a mi Istenünk” köszöntésükre boldogan, szívből válaszoljuk: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Negyedikként említeném a szociális létesítmények átlagon felüli számát. Az idős katolikus egyházi munkásoknak van egy bentlakásos szociális központjuk; nagyon szép, modem lakóotthon épült az értelmi sérült fiatal felnőttek számára, amelyet egy civil szervezet, a Summa Vitae Alapítvány tart fenn; továbbá működik egy idősek otthona is a településen, amelyet egy kht. üzemeltet (lelkészünk rendszeresen gondozza, úrvacsoráztatja az intézmény protestáns lakóit). Nagyon aktív tevékenységet fejt ki a Caritas helyi csoportja, és végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a Fébé diakonisszaegyesület által létrehozott Siló Lakóotthont és Önálló Élet Központot. Piliscsaba ötödik jellemzője a művészetek hangsúlyos jelenléte. Lakik a nagyközségben jeles festőművész, keramikus, fafaragó (ahogyan ő nevezi magát: fasimogató), szobrász, grafikus, több zeneművész és modern zenész, akik mind készségesen vállalják a nyilvános szereplést a különféle rendezvényeken. A Habsburg család régi udvarházának felújításával pedig nemrég egy kiállítóépület nyílt a településen. Itt említhető, hogy minden tavasszal, a háromnapos egyházzenei kórusfesztiválon több - különböző felekezetű - énekkart is hallgathatunk. A kultúra iránti elkötelezettséghez tartozik, hogy viszonylag sok iskola működik a faluban. A „Zene- és Társművészetek Iskolája” minden évben nagyon színvonalas zenés-táncos évzáró bemutatót tart. De van itt 12 osztályos gyakorlóiskola, és a hagyományos általános iskola mellett német nemzetiségi, illetve egy alternatív iskola is működik. (Egy önkormányzati határozat szerint Piliscsabának az üdülőtelep-kulturális központ irányába kell fejlődnie.) Ezekben látom a település főbb sajátosságait, amelyek számomra - és még sok hozzám hasonló lelkületű ember számára - kellemessé teszik az itt lakást.
