Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-09 / 19. szám
II. oldal-2004. MÁJUS 9. A fatemplom „áttelepítés” előtt Nürtingenben A fatemplom rövid története A templomot először 1962 adventiének első vasárnapján szentelték fel a baden-württembergi Nürtingen-En- zenhart templomaként. Harangja fa- szerkezetű harangtoronyból hívogatta istentiszteletre a híveket, többek között a II. világháború után oda is kitelepített magyarországi svábokat. A gyülekezet növekedett, így a 170 m2 alapterületű fatemplom idővel kicsinek bizonyult. Ezért amikor a hívek megtudták, hogy régi hazájukban konferencia-központ építését tervezik, a templomot felajánlották egyházunknak. Kérésük csupán annyi volt, hogy bontsuk le és szállítsuk el. Ekkor Bol- la Árpád evangélikus lelkész, aki az igazgatótanács elnökeként felelős volt a Héthel fejlődéséért, megszervezte a templom „áttelepítését”. A lelkész kérésünkre felelevenítette a részleteket.- Héttagú, lelkes csapattal utaztam ki. A templomot lebontottuk, és elemeire bontva szállítottuk haza. Az összeszerelés és a felépítés már nehezebbnek bizonyult. Még 1990 novemberében is arról panaszkodtam az Evangélikus Életben, hogy senki nem jön segíteni a munkában. Ezután fordultam az erdélyi menekült famunkásokhoz, és elmagyaráztam nekik, hogy jobb tisztességes bérért dolgozni, mint újra - megalázóan - sorban állni segélyért. Megértették, jöttek, és felépült a templom, sőt még egy kis toronnyal is kibővült. A templom második felszentelésére 1992. június 14-én kerülhetett sor. Jelen volt az ajándékozó gyülekezet lelkésze, W. Schölkopf és vele gyülekezetének egy nagyobb csoportja Nürtingen-Enzenhartból: eljöttek megnézni, mi történt a templomukkal. Ott volt a jó barát, az ötletadó és segítő Ernst Dehlinger lelkész is, aki akkor már nagyon sokat segített egyházunk menekültügyi szolgálatának. Harmati Béla püspök Jer 1,7 alapján szólt a templom szolgálatáról. „Áldja meg Isten a fát, amely templommá állt össze, hogy benne szólhasson az Úr” - kérte. 2001. június 2-án - D. Szebik Imre püspök szolgálatával - a templom újra- szentelésére is sor került. Ugyanis a felépítése óta eltelt tíz év olyannyira megviselte a faszerkezetet, hogy elodázhatatlanná vált a felújítása, illetve átépítése. A belső teret megnöveltük olyan módon, hogy a padlástér egy részét egybenyitottuk a belső térrel, és ezt a felső részt - a meleg csökkentése érdekében - átszellőztettük. Hogy ne kelljen nappal is világítást használni, egy felső bevilágító sort alakítottunk ki. A szőnyegpadlót mindenhol kicseréltük könnyen tisztítható kerámiaburkolatra. Új, redőnnyel ellátott nyílászáró szerkezetét építettünk be, illetve gázfűtéssel láttuk el az épületet. Tavaly ősszel kedves vendéget köszönthettük Nürtingen-Enzenhartból: Heinz K. Jaschkét, a gyülekezet volt gondnokát, aki felesége társaságában látogatott el hozzánk. Súlyos betegen vállalta a hajóutat a Dunán, Parkinson-kó- ros sorstársaival együtt, hogy még egyszer láthassa szeretett templomát. Amikor kinyílt az ajtó, a jó gondnok gondosságával körbejárta a templomot, immár végleg átadta a kulcsot, majd kijelentette: „Szebb lett, mint volt, jó helyen van.” A Béthel temploma jelenlegi állapotában Evangélikus Élet Piliscsabai panoráma Thurnay Béla lelkész testvérünket a gyülekezet alkalmairól kérdeztük. Minden vasárnap és a nagy ünnepeken 10 órai kezdettel tartunk istentiszteletet, amelyeken általában én szolgálok. Ha konferencia van a Béthelben, akkor lehetőleg együtt ünnepelünk. A hónap negyedik vasárnapján úrvacsorái istentiszteletet tartunk. Csütörtökönként délután 6 órakor a Silóban bibliaóra van, többnyire vendég előadókkal: a Fébé lelkészeivel vagy más ismerős lelkészekkel. A jelenlévők (körülbelül tíz fő) élénk beszélgetést folytatva vesznek részt ezeken a lelki alkalmakon. Gyülekezeti szeretetvendég- ségeinken a környező falvak evangéli- kussága is szívesen képviselteti magát. Minden évben fontos esemény az egyetemes imahét, amelyen a község imádkozó népe körbejárja a katolikus, református és evangélikus istentiszteleti helyeket. Az esti alkalmak közül általában kettő van evangélikus területen, egy a Silóban és egy istentisztelet a Béthelben. Milyen a két protestáns gyülekezet együttműködése Piliscsabán? - érdeklődtünk Szép Mónika református lelkipásztortól. A gyülekezetek közötti testvériséget a mindennapi élet eseményein túl a lelkipásztori szolgálat szinte minden területén megéljük az óvodától kezdve az iskolákon keresztül egészen az idősek otthonáig. Az evangélikus gyülekezettel a hitoktatás terén nagyon szoros, testvéri és kollegiális a kapcsolatunk, amely a kölcsönös bizalmon alapul. Az óvodai református hittanfoglalkozásokon, majd később a helyi iskolák órarendbe épített református hittanóráin megkülönböztetés nélkül vesznek részt a protestáns gyermekek. Nagy örömünkre ebben a tanévben a református hitoktatók mellett már egy evangélikus hittanár is tanítja a gyermekeinket. A reformáció napját is együtt ünnepeljük evangélikus testvéreinkkel. Négy éve „protestáns hét”, vagy „protestáns napok” elnevezéssel október és november fordulóján beszélgetéseket, koncerteket és előadóesteket tartunk a két gyülekezet szervezésében. Ezt az eseményt közös istentisztelettel, úrvacsorái közösséggel zárjuk minden évben. A három helyi keresztény feleke- zetnek együtt is vannak közös alkalmai. Az ökumenikus imahéten kívül a nők ökumenikus világimanapjának rendezvényei, a taizéi imaórák megerősítenek és bátorítanak abban a közös szolgálatban és tanúságtételben, melyre mi, keresztények együtt hívattunk el. Milyen területeket érint a gyülekezeti ifjúsági és gyermekmunka? - kérdeztük Szigeti Zita hittanár testvérünket. Szerencsés helyzetben lévő közösség vagyunk, hiszen mint már említettük, azon kevesek közé tartozunk, amelyeknek a létszáma folyamatosan növekszik. Emellett az itt lakó fiatal családok gyermekvállalási kedve is kiemelkedő, így a közösség utánpótlása is biztosítottnak látszik. A gyülekezet létszámához képest viszonylag magas gyermeklétszám miatt a gyülekezeti ifjúsági és gyermekmunka kiemelt szerepet kap nálunk. A korábbi gyakorlattól eltérően 2003 adventje óta minden vasárnap tartunk istentiszteletet, melynek igehirdetési szakasza alatt a még konfirmáció előtt álló gyerekeknek külön bibliaköri foglalkozást tartunk. Az istentisztelet elején még a gyerekek is részt vesznek, illetve a végén a közös imádságot együtt mondjuk, és az áldást együtt kapjuk. így a kisebbek is kapnak Vasárnapi gyermekbibliakör lelki útravalót a következő hétre egy-egy történet, igevers alapján, természetesen játékos-beszélgetős formában, valamely kézműves tevékenységgel (rajz, színezés, gyurmázás, egyéb alkotás) fűszerezve. Ezeken az alkalmakon a résztvevők létszáma rendszerint öt és tizenkettő között van. Hagyományteremtő szándékkal tavaly karácsonyeste az Evangélikus énekeskönyvben található liturgiát alkalmazva ünnepeltünk együtt az ifjúság zenés-verses szolgálatával. Nagy élmény volt ez a családok minden tagja számára. Ezenkívül gyermekeink minden évben részt vesznek a református gyülekezet által szervezett gyermekkarácsonyokon is; tavaly egy színdarabban szerepeltek. A tanév folyamán összekovácsolódó kis csapat - immár hagyományosan - a nyári gyerektáborban forr igazán össze. Eddig két alkalommal szerveztünk nyári együttlétet, mindkétszer a felsőpetényi parókián nyaraltunk. A tavalyi táborban tizennyolc gyermek vett részt hat felnőtt kíséretével. Táborunknak olyan jó volt a híre, hogy még helyi gyerekek is csatlakoztak hozzánk a foglalkozásokra. Tavalyi táborunk témája Jézus világa volt. Különféle korabeli használati eszközökkel, ételekkel próbáltuk meg a gyerekek számára kézzelfoghatóvá tenni a kétezer évvel ezelőtti világot. A nagy sikerre való tekintettel 2004 nyarán is szeretnénk megszervezni ezt az élményekben gazdag közösségi programot. Az elmúlt években szintén hagyománnyá vált az ökumenikus gyermeknap, melyet május utolsó szombatján hirdetünk meg református és katolikus testvéreinkkel közösen. Ezt a napot mindig valamilyen bibliai téma köré szervezett vetélkedő, játékok, bábszínház, közös éneklés és imádság színesíti. Az együtt elköltött ebéd lehetőséget nyújt egymás jobb megismerésére. A programot közös délutáni gyermek-istentisztelet és táncház zárja. A gyermekmunka egy speciális missziói területéről Andaházy Emese számol be. A keresztény gyermekmozi vetítéseinek - havonta egyszer - a Siló főépülete ad otthont. A vetítőgépet a Szociális és Családügyi Minisztérium adományozta 2000-ben. Az előadásokon 15- 25 fő között van a résztvevők száma; több korosztály - nagycsoportos óvodástól hatodikos általános iskolásig - látogatja a vetítéseket. A bibliai történetek 20 perces rajzfilmes feldolgozásának megtekintését közös megbeszélés, illetve a témához kapcsolódó játék követi. Az ügyesen közreműködők jutalmat kapnak. Nagy örömünkre szolgál, hogy más gyülekezetekből és a falu egyéb, nem keresztény közösségeiből is érkeznek gyermekek. Az elmúlt ősszel - kísérleti jelleggel - közös családi filmvetítést is szerveztünk. Elképzelhető, hogy kínálatunk a korosztályokat tekintve bővülni fog. A kis piliscsabai közösségnek jelenleg az a legfontosabb missziói feladata, hogy megtalálja azokat a testvéreket, akik szívesen bekapcsolódnának gyülekezeti életünkbe. Kérünk mindenkit, aki tud a vonzáskörzetünkbe költözött keresztény emberekről, családokról, tájékoztassa őket az itt olvasottakról, illetve adjon hírt róluk Thurnay Béla telefonján (26/374-094) vagy személyesen a Béthelben a vasárnap 10 órakor kezdődő istentiszteleten. Felsőpetényi táborozáson 2003-ban Jövőkép: 2010 Szép álom Piliscsaba lakóinak száma tízezer. Az országos arányoknak megfelelően ebből több mint 250 fö evangélikus. De a város templomát látogatják a Pilisszentiván- ban, Pilisjászfalun, Tinnyén, Perbálon, Piliscséven, Leányváron és Únyban - egyszóval a Pilisimedencében - élő evangélikusok is. Az egyetem szintén jó bázis. Csabának jó hírű, energiával teli, hittel prédikáló és dolgozó, fiatal, családos lelkésze van, aki rendszeresen látogatja a gyülekezethez tartozó családokat, és velük együttműködve állandóan újabb és újabb hittestvéreket fedez fel, és kapcsol be a lelki élet vérkeringésébe. A többéves misz- sziói gyülekezeti besorolás ideje alatt az országos egyház és az egyházmegyéhez tartozó testvérgyülekezetek segítettek a csekély anyagi erővel bíró gyülekezetnek a kibontakozásban, de mára már létszámában és elkötelezett áldozatvállalásban megerősödve - a saját lábán is meg tud állni, és teljes értékű egyházi életet él, töretlenül fejlődik tovább. A társfelekezetek és a település népe rokonszenwel figyeli mindezt, mert az evangélikus közösség együttműködő készsége, őszinte hite, Krisztust példázó életvitele és alkotó szellemisége megbecsülést vált ki környezetéből. Lidérces álom Piliscsaba gyorsan fejlődve kisvárossá lett. A katolikus és a református hívek életerős keresztény közösségekben élnek. Az evangélikusoknak nincs gyülekezetük a Pilisi-medencében, noha a statisztikák szerint a számuk gyarapodott. Elhaltak azok az erőfeszítések, amelyeknek néhány évvel korábban önálló egyházközség szervezése volt a céljuk. Az idősebb testvérek, akik ebben hittek, és ezért küzdöttek, elmentek. Az egykor lelkes fiatalabb nemzedék energiáit egyre inkább más dolgok emésztették fel, az evangélikus közösségi élet fénye már csak alig pislákol. A felső egyházi vezetés figyelmét is végleg lekötötték a „nagy” kérdések, így a lelkesedés mellett a támogatás is elapadt. A mostani középnemzedék és az őket követő mai fiatalok - mint a pásztor nélküli nyáj - nem élnek lelki életet, vagy (jó esetben) más keresztény közösséghez csapódnak. Talán később, évtizedek múltán jönnek még boldogabb idők...
