Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-04 / 1. szám
2. oldal 2004. JANUÁR 4. r Evangélikus Elet / rr r ELŐ VIZ Tiszta szív Divat ma a vallás, a Biblia értékeinek elismerése. Ennek örülnünk kell. De ne feledjük, Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Ezért vigyáznunk kell - bármilyen témáról legyen is szó -, hogy ne a magunk gondolatait olvassuk bele a Bibliába, mert így elveszítjük az ige átformáló erejét. Ilyen a szív kérdése is. Bár tapasztalatból tudjuk, milyen az ember szíve - mégis, „ami szívből van”, azt jónak véljük, és a szívet a jó forrásának tartjuk. Jézus Máté 15,18-20 verseiben felsorolja, hogy mi is jön a szívből. Ott olyan indulatok vannak, amelyek ha feltörnek, megfertőzik az embert és a környezetét is. Jeremiás 17,9 is a szív csalárdságát és javíthatat- lanságát húzza alá. Ézsaiás 1,5 a szív erőtlenségéről beszél. Ez azt jelenti, hogy ha van is az emberben jó szándék, az is csupán próbálkozás, szalmaláng-lelkese- dés, amelyből rendszerint nem lesz semmi. A Biblia reális képet ad az emberről és így az ember szívéről is. így jutunk a „tiszta szív” kérdéséhez (Zsolt 51,12). Ezt is hamisan értik sokan: a „büntelen” szívre gondolnak. Pedig az üveg is akkor tiszta, ha átlátszó. A tiszta szív az átlátszó, őszinte szív. Ez azt jelenti, hogy Isten és ember előtt nevén merem nevezni bűneimet, megkötö- zöttségeimet. A tiszta szív azt jelenti, hogy nem akarok többnek és másnak látszani, mint aki vagyok, ugyanakkor tudom, hogy mássá kell lennem, és mássá is lehetek, ha engedem, hogy Isten beleszóljon életembe, és formálja azt. Gyermekeinket is ezért kell őszinteségre nevelni. Bármilyen hűn elkövetése kisebb baj, mint annak tagadása, vagyis a hazugság (vö. Géházi története 2Kir 5,20-27, illetve Anániás és Safira története ApCsel 5,1-11). A hazugság egyszerre született a bűnnel. Amikor Isten azt kérdi Adámtól, hogy evett-e a tiltott fáról, ő egyenes válasz helyett Évára próbálja hárítani az engedetlenséget. Már a gyermeknek is meg kell tanulnia: a pohár nem „eltörött”, hanem „én ejtettem le” stb. A felnőtt is tanulja meg, hogy a házasságom nem „elromlott”, hanem „elrontottam”, mert nem vettem komolyan, és kalandot kerestem. De milyen jó tudni azt, hogy aki tiszta szívű, őszinte, az nem a Bíró kezébe esik, hanem a Bárányéba, aki elvette a világ bűnét. Dávid boldogan tett bizonyságot a 32. zsoltárban arról, hogy mikor bevallotta hamisságát, megtapasztalta, hogy az Úr elvette róla a bűn terhét, és megajándékozta a szabadítás örömével. Ez az evangélium üzenete számunkra is. Ez az érthetetlen és boldogító csoda! Gáncs Aladár KEGYELMI IDŐ Időm ott van a te kezedben, te, egyedül te formálod kegyelmesen. Tied vagyok, én Uram, Istenem, vezess is boldogságban és veszélyeken. Időm ott van a te kezedben, a te ajándékod minden, mi nekem öröm. Mindazért, ami történik velem, feléd hangzik: ó, Istenem, köszönöm. Időm ott van a te kezedben, a te ajándékod minden szeretetem. Embertársam mellé álljak, ki hív, a testvér mellé, kinek javát keresem. Időm ott van a te kezedben, a te ajándékod, ha békés szívem. Az idők rettentését te látod, szivünk félelmeit te oldd fel. Istenem! Időm ott van a te kezedben, Te, egyedül Te adhatsz reményt énnekem. Ajándékozd, hogy örömben s bajban, jelenlétedet érezzem, ó, Istenem. Helga Mantels (A 65. zsoltár 10. verse alapján) Fordította: Deméné Smidéiiusz Katalin ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAP Újévi program: rágalmazás és ítélkezés helyett alázat Jak 4,10-17 Luther Jakab apostol levelét egykor a szalmalevél jelzővel illette. Ezzel lKor 3,10—15-re utalt, ahol Pál arról beszél, hogy az egyházban minden munkás Krisztus fundamentumára épít. Vannak, akik aranyat, ezüstöt, drágakövet építenek rá, mások viszont fát, szénát, szalmát. Hogy kinek a munkája mennyit ér, azt majd az ítélet napja mutatja meg, amely tűzben fog eljönni. Az arany, az ezüst és a drágakő kiállja a tűz próbáját, míg a fa, a széna és a szalma elég. Luther annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a krisztusi alapra csak azok építenek aranyat, ezüstöt és drágakövet, akik a tiszta evangéliumot hirdetik. Jakab leveléről viszont Luther megállapítja, hogy abban az apostol nem az evangéliumot prédikálja, hanem a törvényt. Igaz, nem úgy, mint a rabbik, hanem Krisztusra mint fundamentumra építi fel a mózesi törvény tanításait. Ezzel mégsem aranyat, ezüstöt vagy drágakövet, hanem - lKor 3,10-15 értelmében - csak szalmát helyez a krisztusi alapra. Luther mégis igen nagyra értékeli Jakab levelét, mert - mint mondja - kiválóan írja le a keresztény embernek a törvényhez való viszonyát. Bár fenntartja, hogy ha csupán ezt a levelet olvashatnánk, akkor a megváltás és az üdvösség örömhírét nem ismernénk meg. Jakab beköszöntőjéből kitűnik, hogy az apostol levelének eredeti címzettjei a diaszpórában élő zsidó származású keresztények. Olyan hívők, akik valamenynyien a mózesi törvényen nevelkedtek. Azt tanulták, hogy Isten kiváltságos helyzetbe hozta Izraelt a népek között, amikor kinyilatkoztatta nekik törvényének igéit. Jakab - krisztusi alapon tanítva a törvényt - elutasítja ezt a szemléletet. Azt mondja: a törvény ismerete nem kiváltság, hanem az Isten előtti alázat forrása. Aki ismeri a törvényt, az tudja csak igazán, mennyire nem felel meg Isten elvárásának. Ezért írja az alapigét megelőző mondatban: „Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. ” Majd így folytatja: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. ” Jakab két dolgot említ: a judaista keresztények gyülekezeteiben sajnálatos módon elharapódzott a rágalmazás és az ítélkezés. Ha értenék, hogy a törvényben Isten mindenekelőtt velük szemben támaszt követelményt, és őket fenyegeti ítélettel, akkor nem hivatkoznának rá azzal a szándékkal, hogy - akár igaz, akár hazug szóval - másokat vádoljanak, és mások fölött mondjanak ítéletet. Tudniuk kellene, hogy amikor a törvényt önmaguk felmagasztalásának eszközévé teszik, magát a törvényt rágalmazzák, mert - ellenük szóló ítéletét felülbírálva - olyan színben tüntetik fel az emberek előtt, mintha Isten azért adta volna, hogy jogalapot nyújtson mások rossz hírének teijesztésére és a fölöttük való ítélkezésre. Ezzel szemben a törvényből kinek-kinek Isten ellene szóló és őt fenyegető ítéletét kell megismernie. Keresztény ember csak úgy tekinthet Mózesre, mint aki a törvény kőtábláival őrá készül lesújtani. Krisztus követője sosem veheti kézbe a kőtáblák egyikét sem, hogy fegyverként fordítsa mások ellen. Az ilyen szándék megengedhetetlen kétlelkűségről (lásd 8.vers) tanúskodik, amely ellenkezik a törvény lel- kületével. Aki arra használja a törvényt, hogy ítéletet követeljen embertársa fejére, abban nem a törvény, hanem a sátán lel- külete lakik, aki azért csábította bűnre az első embert, hogy utána igazságos büntetését követelhesse Istentől. A krisztusi alapon, helyesen alkalmazott törvény tehát mindenekelőtt alázatra tanít. Nem arról győz meg, hogy a másik ember mennyire alkalmatlan az Istennel való közösségre, hanem a magam alkalmatlanságával szembesít. Meggyőz, hogy nincs olyan nap, amikor eleget tudnék tenni Isten elvárásának: következésképpen olyan nap sincs, amelyen ne lennék kiszolgáltatva Isten kegyelmének. A most induló új esztendőben és életem hátralévő minden napján is csak Isten kegyelméből élhetek. Ezért kell megfogadnom Jakab apostol tanácsát, amikor terveket készítek. Sosem beszélhetek a kivitelezésről másként, mint ezzel a feltétellel: „Ha Isten akarja, és élünk..." És eljövendő örök életemre is csak úgy gondolhatok, mint ami teljes egészében Isten kegyelmétől függ. A bizonyosságot nem Jakab levelében kell keresnem. Azt az örök evangélium aranymondása adja: „ Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” (Jn 3,16) Véghelyi Antal IMÁDKOZZUNK! Mindenható Isten, aki számtalan úton és módon keresed elveszett gyermekeidet, könyörülj rajtunk, és formálj bennünket is mentő szereteted eszközévé. Add, hogy Szent Fiad szeretetének fényét továbbsugározzuk minden embertársunkra, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. Oratio oecumenica Kegyelmes Istenünk! Te vagy az Úr, mindenek felett való Isten, aki közénk születtél, aki közénk szállsz, beköltözöl szívünkbe, hogy teljes életünk lehessen. Te voltál ma is, aki hozzánk szóltál, bennünket erősítettél, biztattál, és nekünk irgalmaztál! Urunk, köszönjük! Tudod, Urunk, hogy mennyi kiigazítani való van még életünkben, mennyi mindenben szorulunk tanításodra, és te tudod azt is, mennyit vergődünk sok hibánk, bűnünk miatt. Neked valljuk meg: tudjuk, hogy sokszor gondoljuk magunkat jobbnak, okosabbnak, igazabbnak, mint amilyenek valójában vagyunk. Kezeinkbe temetjük arcunkat, és fáj, hogy gőggel, lenézéssel, haraggal, nagyképűen közelítettünk, közelítünk bárkihez is. Igazítsd ki viselkedésünket, változtass modorunkon, Urunk! Esedezünk hozzád bocsánatért, megsegítő erődért, újjászületésért. Segíts feledni a haragot, a hántást akkor, ha minket ért sérelem, és fájó, feledhetetlen nyomokat hagytak bennünk. Adj nekünk készséget ahhoz, hogy megbocsássunk támadóinknak, sértőinknek. Cseréld ki a szívünket! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Kegyelmes Istenünk! Te vagy az Úr az egyházban. Könyörgünk egyházadért! Legyen velünk jelenléted, Szentlelked járja át az igehirdetők munkáját, elevenítse meg, jobbítsa meg gyülekezeteink életét! Gyülekező embereket adj, közösségeket, kicsiket, nagyokat egyházadban! Állj a püspökök, esperesek, lelkészek, tanítók mellé, ne hagyd magukra a felügyelőket, a presbitereket, és növeld hitüket, szolgálatkészségüket, embersze- retetüket! Egyedüli bizalmunk vagy, segítsd meg népedet! Add ajkunkra, amit mondanunk kell, indítsd el lábainkat oda, ahol várnak, szólaltasd meg velünk a vigaszt adó szavakat ott, ahol szükség van rá! Te adj hitet hittanos gyermekeink szívébe, és az ismeret mellett hadd növekedjen a belőled sugárzó fény ott, ahol tanítunk! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Add áldásodat édes hazánkra! ínséges időkben mentsd meg! Adj jó döntéseket; terveket vezetőinknek! Hadd enyhüljön a panasz, a sóhaj. Reád bízzuk lakóhelyünket: községünk, városunk vezetőit segítsd meg munkájukban! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Kegyelmes Istenünk! Te vagy Ura életünknek. Esedezünk hozzád személyes életünk kuszasága, rendezetlensége, gondja miatt. Erőt kérünk feladataink elvégzéséhez. Tanácsot kérünk ott, ahol megtorpantunk. Új utat kérünk ott, ahol rossz irányba indultunk. Szeretetet kérünk, amelyből adhatunk a velünk és a körülöttünk élőknek. Hitet kérünk, hogy benned maradjunk. Könyörgünk, Urunk, mások életéért is. Mindazoknak az életéért, akiket féltünk, szeretünk, akikért aggódunk. Kérünk azokért, akik vizsgáznak, diákokért, akik tanulnak, vizsgáztatókért, akik értékelnek. Vedd oltalmadba a fiatalokat, az ifjúságot, hogy el ne vesszenek, és megtalálhassák, észrevegyék drága ajándékaidat! Légy velünk családjainkban és mindazokban a nehéz, talán alig sejthető, mások által nem is ismert nehézségeinkben, melyek megnehezítik a családi, életünket! Légy Úrrá gyengeségekben, adj kiutat, megoldást a jelen gondjaira! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Te vagy Ura a gyengéknek, ereje az erőtleneknek, támasza a betegeknek. Imádkozunk a kórházban fekvőkért, az otthonukban lábadozókért. Halld meg kiáltó hangjukat, enyhítsd sajgó fájdalmaikat! Te vagy ereje, menedéke a szomorú szívűeknek, a családtagjaik mellett is magánytól szenvedőknek. Karold fel őket! Te légy azokkal, akik ma egyedül ülnek le asztalukhoz, és az emberi szeretet, törődés hiányától szenvednek. A gyászolók szívét látva te állj azok mellé is, akiknek alig van emberük, mert a számukra legfontosabbat elveszítették. Töröld le a bánat könnyét, és villantsd fel előttük az új élet, az örök élet hajnalának biztosan eljövendő valóságát. Ámen! •••SAROK MUSICA SACRA VIII. 3 £ 5 3 Igényesség és felkészülés A szent zenéről szóló sorozatunkban a konkrét témákban elmélyítő cikkek mellett személyes vallomásra is kértünk néhány olyan közismert szakembert, akiknek szavára sokan figyelünk, akiknek gondolkodása, élete példája sok áldást hozott az egyház zenei életében. Sulyok Imre egyházunk legrégebben szolgáló kántora, zeneszerzőként, zenetudósként, Liszt-kutatóként európai hírű szakember. Munkássága az utána következő generációk számára is meghatározó értékű. Rovatunkban ezúttal ő vall a zenéről és a kántori szolgálatról (HK). „Ahol a szó hatalma véget ér, ott kezdődik a zene” - mondja Debussy. Kodály ezt bővebben fejti ki. Szerinte a muzsika nem öncélú, nem önmagáért van: belső világunk jobb megismerését, felvirágoztatását, kiteljesítését szolgálja. S ha az emberi megismerés határaihoz érünk, onnantól a zene túlmutat egy olyan világba, melyet csak sejteni lehet. Luther szerint „a teológia után nincs nagyobb művészet, mint a zene”. A zene nemesíti a lelket, szélesíti látókörünket, fejleszti a logikát, következetességre nevel, segít az elmélyülésben, fogékonyabbá tesz a dolgok - így a hit dolgainak - megismerésére, megértésére. Közösségi légkört teremt: az együttes éneklés, zenélés összefogásra tanít, és ugyanakkor fegyelmez is. Luther sem véletlenül biztat a közös éneklésre. A szöveges és a szöveg nélküli zene hatása hasonló. A szöveg erősítheti a zenei élmény hatását, illetve annak jellegét határozottabban irányíthatja egy- egy célpont felé. Mindez nemcsak az aktív zenélésre vonatkozik, hanem - talán még fokozottabban - a zenehallgatásnál is fennáll. Az aktív zenélésnél ugyanis a hangszeren való játék, a kottaolvasás, a fokozott koncentráció többé-kevésbé elvonhatja a figyelmet a fentiekről. De „nem minden zene ilyen. Sőt annak többsége, amit naponta, szerte a világban hallunk; a mindennapok, a hétköznapok, az emberi gyarlóság zenéje nem érdemli a zene nevet” (Kodály). Tehát mind a régi, mind az új zene egy részének lehet negatív hatása is. Ezért nem mindegy, hogy a gyülekezeti alkalmakon milyen szöveges vagy hangszeres zene hangzik fel! Keresni kell az utat a minél igényesebb, színvonalasabb zeneművek felé, hiszen ezzel is a gyülekezet lelki növekedését szolgáljuk. Az istentisztelet zenéjének is - úgy az éneknek, mint a csak hangszeres muzsikának (előjátékok stb.) - az igét kell hirdetnie, illetve annak hirdetését segítenie. Ezért, amiként a lelkésznek, a kántornak is készülnie kell a szolgálatra. Id. Kendeh György mondta: „Ha azt akarjuk, hogy a kántor rendes darabot játsszon, úgy neki is időt kell hagyni a készülésre. A lelkész előre tudja a hirdetésül kijelölt igét, így már a hét elején ki tudja választani a hozzá illő éneket is.” Kelenföldön az a rend alakult ki, hogy az igehirdetőnek kedd délig meg kell adnia az énekszámokat. így a kántor is tud készülni, ha csak rögtönzésre is. Bár a rögtönzéssel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet Liszt kijelentésére (pedig ő tudvalévőén a zenetörténet egyik legnagyobb improvizátora volt!): „Nem sokat adok az improvizációra, mert az adott pillanatban ritkán jut az ember eszébe épkézláb gondolat.” Az elmondottak természetesen nemcsak az istentisztelet zenéjére, hanem minden más alkalomra is vonatkoznak. Temetésre vagy esküvőre készülve nem csupán igét szoktak kérni, hanem zenét is. És amiképpen Igét csak a Szentírásból választhatnak, néjm Marx vagy Lenin írásaiból, a zene seht lehet akármilyen. S ebben bizony néha meglehetősen tájékozatlanok még a muzsikusok is. Nem köztudott például, hogy Lohengrin úgynevezett Nászindulója nem az esküvőre, hanem az azonnal sikertelen házasság nászszobájába vezeti az új házasokat, vagy a Szent Iván-éji álom nászindulója az esemény gúnyos parafrázisának kísérő zenéje. Schubert Ave Maria című dalának két kezdő szava áll csupán Lukács evangéliumában, a szöveg folytatása Sir Walter Scott Lady of the lake című elbeszélő költeményének részlete, melyben egy anya kisgyermekével egy sziklás szakadék mélységéből könyörög segítségért stb. Az ilyen, jellegét szorosabban kifejező (bár művészi) zene az azt ismerő gyülekezeti tagokban a kívánt hatás ellenkezőjét érheti el. Vigyázni kell tehát, hogy az értékes zene se keltsen téves asszociációkat más, nem az istentiszteletbe illő mozzanatok felé. Sulyok Imre k
