Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-02 / 44. szám

Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 2. 5. oldal Luther és Bach öröksége Országos énekkari találkozó a Deák téren A Budapest-Deák téri gyülekezet évek óta sokat tesz a Bach-hagyomány ápolá­sáért. A patinás templom közössége ezúttal az országos evangélikus énekkari ta­lálkozó életre hívásával tisztelgett a neves zeneszerző emléke előtt. Az október 24-26. között első ízben megrendezett alkalom központi témája ugyanis az volt, hogy miként tükröződik Luther teológiája, illetve énekírói munkássága Bach kantátaművészetében. Dr. Kamp Salamon országos egyházze­nei igazgató, a találkozó „megálmodója” és főszervezője nyitó előadásában így vélekedett: „A lutheránus korái a terem­tésben oly bőkezű, nagyszívű Isten aján­déka, amellyel lehetőséget teremt szá­munkra a vele való legszemélyesebb és legközvetlenebb kapcsolatra. Ezért szá­munkra Isten Igéje mellett a lutheránus korálkincs a legnagyobb megtartó erő. És az volt Johann Sebastian Bach, a leg­nagyobb korálmisztikus számára is.” A nyolc részt vevő kórus előadásában en­nek megfelelően mindig egy-egy korái, illetve annak egy Bachot megelőző fel­dolgozása, majd az adott koráira épü­lő bachi kantáta nyitótétele és a hozzá kapcsolódó négyszóla­mú korálharmonizálás csendült fel. A találkozón fellé­pett a kelenföldi evangélikus gyüle­kezet énekkara (vez.: Bence Gá­bor); a „Soli Deo Gloria” kamarakó­rus (vez.: Hargita Péter); a nagytarcsai Jubilate kórus (vez.: Bálint József); a rákos- palotai „Viva voce” kórus (vez.: Csernyik Réka); a pécsi evangélikus énekkar (vez.: Balázs Magdolna); az Evangélikus Kántor­képző Intézet Mandák-kórusa (vez.: dr. Balás István); a nyíregyháza-kertvárosi énekkar (vez.: Nagyváti Pál), valamint dr. Kamp Salamon vezényletével a „há­zigazda” Lutheránia énekkar. Külön örömünkre szolgált, hogy egy­házunk minden Zeneakadémiát végzett orgonaművésze (Pál Diána, dr. Finta Gergely, Róth Márton, Németh Csaba, illetve Trajtler Gábor) megtisztelte je­lenlétével a találkozót, és részt vett Bach orgonakoráljainak bemutatásában. így a kórusok által megszólaltatott korálok mellett a legtöbb esetben felcsendülhe­tett a hozzá kapcsolódó orgonakompozí­ció is. A hallgatók így nem csupán a ko­rálok történetével ismerkedhettek meg, hanem bepillantást nyerhettek a refor­máció énekeinek az egyháztörténet fo­lyamán betöltött szerepébe is. Ebben nagy szerepük volt a kitűnő előadóknak (dr. Reuss András, dr. Ecsedi Zsuzsanna, Farkas Zoltán, Zászkaliczky Tamás, dr. Kamp Salamon) is, akik hasznos elméle­ti háttérismereteket nyújtva megvilágí­tották a Luther-énekek liturgiában betöl­tött szerepét és a hívők egyéni hitéletére gyakorolt hatását. A szombat esti hangversenyen minden kórusnak alkalma nyílt arra, hogy saját repertoárjának legbecsesebb darabjait be­mutassa. Jó volt látni, milyen alaposan és örömmel készültek az énekkarok erre a lehetőségre, azzal az igyekezettel, hogy ki-ki értékeinek legjavát tárja a hallgató­ság elé. Igen sokszínű, az egyházzene szinte minden korszakát felölelő hang­verseny részesei lehettünk ezáltal. A kon­cert alatt elhangzott igehirdetésében D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök kiemelte: fennáll annak a veszélye, hogy Krisztus követői is hasonlóvá akarnak válni a világhoz, amely sokszor inkább a tetszetőst, ám mulandót választja az iga­zi, isteni értékek helyett. A kórustalálko­zón mint időtálló, el nem avuló, örökké­való érték mutatkozott meg előttünk Luther és Bach üzenete: a zenében meg­fogalmazott evangélium. Joggal mondhatjuk, hogy a rendez­vény csúcspontját a vasárnap délelőtti kantátazenés istentisztelet jelentette, me­lyen az összes kórus részvételével, ismert szólistáink (Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter és Holló Csaba, valamint a Lutheránia zenekar) közreműködésével, dr. Kamp Salamon vezényletével - a reformáció ünnepét elő­revetítve — felcsendült J. S. Bach 80. kantátá­ja, az „Ein feste Burg ist unser Gott”. Mindannyiunk­nak őszinte választ kellett adnunk Isten­nek arra a kérdésére, amelyet Geröfi Gyuláné közvetített felénk igehir­detésében: „Kicsoda szá­modra Jézus Krisztus?” Nem lehet vallásos frázisokkal vagy a hitetlenség közömbösségével elkenni válaszunkat. Isten erős várunk, egyedü­li menedékünk, aki Jézus Krisztus által kinek-kinek személyes Megváltója akar lenni, s aki kereszthalálával legyőzte a Sátán és a bűn hatalmát. Ezt az üzene­tet tolmácsolta az istentisztelet résztve­vői felé az igehirdetés, a kantáta és a kórustalálkozó egyaránt. Tóth Eszter A gödöllői művelődési központban októ­ber 25-én megrendezett Jubál keresztény könnyűzenei fesztiválra különösen is il­lett az Útmutató aznapi ószövetségi igé­je: „Az ezüsthöz tégely kell”. Valóban: az értékekhez olyan eszközre van szük­ség, mely eltünteti az értéktelent, és föl­csillantja a maradandót. A 18. alkalommal megtartott fesztivál egyik új próbálkozása a kortárs klasszi­kus zene megjelentetése volt. Az alberti evangélikus gyülekezet ének- és zeneka­ra, valamint az aszódi evangélikus gim­názium csoportja nagy sikerrel igazolta, hogy a könnyű- és komolyzenészek barát­ságban, szeretetben is meglehetnek egy­más mellett, és képesek egymásért élni. A Jubál 2003 bebizonyította, hogy a mai ifjúság a krisztusi szeretet jegyében el tudja fogadni az „apák muzsikáját’’ is. Az országos énekkari találkozóról ké­szült, a Kossuth rádió evangélikus fél­órájában október 27-én elhangzott egyik riportban hallható gondolatok alapján számomra most már csak az a kérdés, hogy az apák hajlandóak-e szóba állni a flak stílusával, vagy csak „szomorod­nak” miatta, GyJS KAPOLNASZENTELES BÜKFÜRDŐN Közadakozásból épült ökumenikus kápolnát szenteltek fel október 25-én a Vas megyei Bükfürdőn. A gyógyfürdőjéről ismert településen korábban egyik felekezetnek sem volt önálló temploma, ezért az ökumenikus kápolna felépülése a helyieknek is régi vágya volt. Az idegenforgalmi adatok szerint Bükfürdőt évente csaknem egy­millió fürdővendég, turista keresi fel. Mint a szertartáson elhangzott: amíg a gyógyfürdő a test gyógyulását, addig az új kápolna a lélek felüdülését szolgálja. A több mint 100 négyzetméter alapte­rületű, galériás, tornyos épületet Gáspár Péter szombathelyi építész, a kápolna színes üvegablakait pedig Túrái Gáborné Danes Zsanett tervezte. (MTI) hélium Sz, Duna Palota 4 ÄjT , Duna Palota Budapest V., Zrínyi u. 5. 2003. október 30-án, csütörtök este 7 órakor bemutatja Jean Giraudoux Trójában nem lesz háború című színjátékát 2 részben. Fordította: Molnár Miklós Rendező: Udvaros Béla További előadások: november 6., 14., 15., 20., 21., 29. este 7 óra, december 4., 5., 10. este 7 óra Jegyárusítás mindennap a 250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek dél­után 14-18 óra között a Duna Palota portáján, a 235-5500 telefonszámon. Helyárak: 1500-1100-900 forint. CHICAGÓI FILMLEVÉL Luther az a fajta férfi, aki el tudná csavarni a fejem! Határozott, szenvedélyes, nem fél a veszélytől, és műveltsége nem ismer határokat! Aki ilyen magabizto­san tudja mondani, hogy „Itt állok, másként nem tehetek!”, az jó eséllyel pályá­zik női körökben az „abszolút szívtipró” kitüntető címére. Egészen mostanáig azonban nem éppen ez a tulajdonsága jutott először eszünkbe... Múlt szomba­ton viszont végleg megbizonyosodtam róla: Luther Márton álmaim férfija! Az Egyesült Államokban szeptember 26-án mutatták be az új, Luther életét feldolgozó filmet. Azon a héten több mint 300 filmszínház tűzte műsorára, és vetíti azóta is nagy sikerrel a legújabb Luther-életrajzot országszerte. Az amerikai-német koprodukcióban készült alkotást ez év tavaszán kezdték forgatni Európa három, a reformátor éle­tében is fontos szerepet játszó országá­ban. Németország, Csehország és Olasz­ország helyszínei nagyszerű hátteret adnak az 500 évvel ezelőtti események­nek. A film egyes amerikai készítői meg­lepődve tapasztalták, hogy Európában mennyire könnyű filmezni! A helyszín ugyanis nem teljesen a számítógépük műve, hanem bizony szerepelnek benne meg ma is létező (!) várak és templomok. (Csak tájékoztatásképpen: itt a cikk írója ironikus hangvételt ütött meg, reagálás­képpen a tengeren túli naivság határtalan­ságára.) Cinizmus ide vagy oda, el kell is­merni, hogy az új Luther-film minden szempontból megállja helyét a hollywoo­di produkciók sorában. Készítői abban bíznak, hogy a világon élő sokmillió evangélikus mind megnézi majd művüket, sőt katolikus barátaikat is elhívják majd a moziba (már, hajó evan­gélikusként vannak nekik ilyenek), s ily módon a nézettségi mutatók világrekor­dot fognak megdönteni, és holnaptól sen­ki nem emlékezik majd a Jurassic Parkra meg a Mátrixra meg a Harry Potterre. Komolyra fordítva szót, érdekes, hogy Amerikában akármiből lehet pénzt csi­nálni, így például Lutherből is. Ma láttam az első Luther feliratú pulóvert, de már hetek óta lehet kapni Luther-naptárt, Lu- ther-kulcstartót, Luther-könyvet képek­kel, sőt a szemfüles reklámszakemberek piacra dobták már a bólogató Luther- és Bóra Katalin-babát is! Megy ám az üzlet, csak hagyni kell! A szereposztás kiemelkedően jó. Az amerikai színészek mellett német művé­szek is helyet kaptak a fűmben, de a fő­szereplőt, Luther Mártont a sármos hol­lywoodi sztár, Joseph Fiennes alakítja. Fiennest korábban a „Szerelmes Shakes­peare” című filmben láthattuk, amely­ben Shakespeare szerepét játszotta Gwyneth Paltrow oldalán. Az Fiennes formálta Luther már-már szemtelenül jóképű és fiatal. Hol vannak már azok az idők, amikor a jó reformá­tor köpcös-kopasz imázsa élt közöttünk! Bóra Katalin láttán az ember elgon­dolkodik, hogy vajon mit is tanítottak annak idején azokban a kolostorokban a fiatal hölgyeknek. Az biztos, hogy a csá­bító tekintetből Claire Cox, Katalin megformálója különórákat tudna adni! Na és az az ágyjelenet... (Nem kell iz­gulni, kedves testvérek, az alkotók na­gyon finoman bántak a témával!) A rendező, Eric Till már korábban bi­zonyított a Bonhoeffer életét bemutató filmjével. Mostani művével nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a luthera- nizmus kezdeteinek hű bemutatását. Ha­bár igazán minőségi munkával állunk szemben, mégis el kell ismernünk, hogy a film természetesen nem tökéletes. Bi­zonyos részleteket meglepő aprólékos­sággal tárgyal, míg másokról egyáltalán nem esik szó. így tárulnak elénk „röpke” 20 percben a parasztháborúk kegyetlen­kedései, a vérontás és erőszak képei. Félbevágott halottak, kifordult szemek, templomban égett nép... - az élmény ha­sonlít a Ryan közlegény megmentése cí­mű háborús opusz sokat emlegetett első fél órájára. A jó öreg Melanchthon pedig összesen kétszer tűnik fel a filmben, így személyének Luther életében betöltött jelentősége nem érződik eléggé. A kritikák ellenére is tagadhatatlan, hogy ezzel a filmmel gazdagodott az evangélikusság és a felekezetűnk iránt ér­deklődő réteg világszerte. Mindenképpen ajánlom megnézését, ha másért nem, azért, hogy legyen miről vitatkoznunk. A cselekmény végigkísérése arra is jó lehe­tőséget kínál, hogy leporoljuk történe­lemkönyveinket, és utánanézzünk, hogy ki kicsoda a reformáció történetében. Maricza Andrea (Forrás: www.csipetnyiso.hu) Amikor a Luther-film elkészült, az alkotók tárgyalni kezdtek a forgalmazók­kal. Egyikük kijelentette: „Nagyon jó ez a film, csak túl sok benne a krisztu­sozás, abból kéne egy kicsit vágni...” A film készítői ehhez nem járultak hoz­zá, ezért művük eredeti formájában került a nézők elé. Néhány filmkritikus szerint tisztán megszólal benne az evangélium, így nem csupán egy emberi sors tanúi lehetünk általa... A Luther-film alkotói helyesen látták meg a reformátor és az evangélium kap­csolatát. A reformáció lényege az volt, hogy Luther meghallotta az evangéliumot. Számára a Biblia Isten szeretetének jó híre, görög szóval evangéliuma lett. Ez a felismerés - melyet a Szentlélek ébresztett benne átformálta egész életét. Képes­sé tette őt arra, hogy elszakadjon addigi keresztény életgyakorlatától, megváltoz­tassa a Bibliáról alkotott tanítást. Vállalta felismerésének következményeit: az egyházi és világi hatalomtól való elszakadást. Életének ura az a Krisztus lett, aki az evangéliumban szólal meg. A Luther-film készítői helyesen.ismerték föl, hogy Luther elválaszthatatlan Krisztustól. A reformátor erről így vallott: „Az egyház Krisztus teste. Krisztus a fő, és uralkodik benne. A mi egyházunk koronája az evangélium! Azt hirdetjük és éljük.” Néhány évtizeddel ezelőtt a Lutheránus Világszövetség nagygyűlést tartott. Egyházunk küldöttségét az LVSZ egy Luther-filmmel ajándékozta meg, ám a ha­tárnál elkobozták azt. A mai napig sem tudjuk, mi lett a sorsa. Vajon eljut-e az új Luther-film hazánkba? Ferenczy Zoltán lazado, géniusz,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom