Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-02 / 44. szám
6. oldal 2003. NOVEMBER 2. Evangélikus Élet Dobogós helyen Az elmúlt évezred utolsó éveiben tudósokat ültettek le egy aszta! köré, és megkérték őket, hogy rangsorolják a mögöttünk lévő ezer esztendő legfontosabb történéseit. Olyan események sorrendjét kellett összeállítaniuk, amelyek valóban forradalmi változásokat hoztak a történelemben. Amikor nyilvánosságra került a listájuk, a dobogós helyezések bizonyára sokak számára meglepetést okoztak, hiszen elvárható lett volna, hogy a fontossági sorrend elejére például a fénysebességű távközlést, az űr meghódítását, a géntechnológiát vagy a tranzisztor felfedezését tegyék. Mint kiderült, találtak ennél sokkal fontosabbakat. Azt is mondhatnánk, hogy mindezek okait. Az első helyre a Biblia nyomdai úton való megjelentetését tették. Nemcsak úgy általánosságban a könyvnyomtatást - amely a Gutenberg-galaxis első állomásának tekinthető -, hanem a Szentírás könyv formában való sokszorosítását. A tudóscsoport szerint ez volt az elmúlt évezred legfontosabb eseménye. A második helyre Luther Márton reformációját helyezték. A harmadik helyen az amerikai kontinens felfedezése végzett, majd a gőzgép feltalálása és így tovább... Ha az okok mélyére nézünk, mi is beláthatjuk, hogy az igazán nagy’ történelmi változások mind visszavezethetők ezekre. Az idei reformációi ünnepen is joggal lehetünk büszkék arra, hogy a második évezred egyik legfontosabb eseményét ünnepeljük. De vajon merünk-e így gondolni rá? Hiszen ha azt mondjuk, hogy minden visszavezethető ezekre, akkor bátran elmondhatjuk, hogy a nyomtatott betű jelen van az életünkben, bárhová nézünk. Amerikáról is hallhatunk minden hírműsorban, a gépek pedig alapvetően meghatározzák minden pillanatunkat. De vajon a reformációt, a szívünk bálványoktól megtisztított tisztaságát fontosnak tartjuk-e? Pedig a reformációnak is csak akkor van értelme, ha a hatása alá kerülünk. Nem a lázadó liberális ifjúság képét kelI meglátni Luther Mártonban. Nem is az örökké elégedetlenkedő ember példaképét, aki küzd az elnyomás ellen. Nem is a politikust, aki túlélte szavainak következményeit, hanem Isten emberét kell felismerni benne, aki Krisztusra mutat ma is. Vajon tudunk-e mi itt, a harmadik évezred elején kamatoztatni valamit a reformáció hatásából? Ez a bizonyos dobogós helyezés az én életem értékrendjében hányadik helyen áll? Ebben az évben is Krisztus-ünnep a reformáció. Mert nem a reformátort ünnepeljük, hanem azt az Urat, aki a személyes életünkben is Úr szeretne lenni. Engedjük hát, hogy szívünkben is dobogóra léphessen! Menyes Gyula (a Dunántúli Harangszó vezércikke nyomán október 27-én elhangzott rádiós jegyzet) Berzsenyi Dániel FOHÁSZKODÁS Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A legmagasb menny s aether Uránjai, Mellyek körülted rendre keringenek, A láthatatlan férgek: a te Bölcs kezeid remekelt csudái. Te hoztad e nagy’ Minden ezer nemét A semmiségből, a te szemöldöked Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit kiméri. Téged dicsőit a Zenith és Nadir. A szélveszek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit. Buzgón leomlom színed előtt, Dicső! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi, S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri. Addig letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb telkeknek útján, Merre erőm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. [1807-1808 körül. Végleges formája: 1810] A tudomány napja az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében 9.30- 9.40 9.40- 10.10 10.10- 10.25 10.25-10.55 10.55-11.10. 11.10- 11.30 11.30- 11.40 11.40- 11.50 11.50-12.20 12.20-12.35 12.35-12.45 12.45-13.00 13.00- 14.00 14.30-15.30 16.00- 16.50 17.30-18.30 2003. november 5. Köszöntés (dr. Szabó Lajos rektor, EHE) Az igazak szenvedése az Ószövetségben (dr. Kustár Zoltán, DRHE) Hozzászólások Isten könyvei (dr. Peres Imre, Kálvin János Teológiai Akadémia, Komárom) Hozzászólások Szünet Filmvetítés az ellopott Vizsolyi Bibliáról (dr. Fabiny Tamás, EHE) Dr. Cserháti Márta könyvének bemutatása (dr. Fabiny Tamás, EHE) Posztmodern történelem és a történeti Jézus-kutatás (dr. Cserháti Márta, NYF-BMFK) Hozzászólások Dr. Csepregi András könyvének bemutatása (dr. Reuss András, EHE) Az új egyházzenei CD bemutatása (dr. Finta Gergely) Ebéd Gryllus Dániel bibliai dalai (zsoltárok, Hegyi beszéd, Pál apostol) „Görögnek göröggé lenni” - Pál apostol nyomában Görögországban (dr. Cserháti Sándor vetített képes előadása) A Király Consort előadása A program elején és közben énekel a liturgikus ének szeminárium, valamint az EHE énekkara dr. Finta Gergely, illetve Csorba István vezetésével. Ebédet előzetes jelentkezés alapján tudunk biztosítani. Jelentkezni lehet (az egyetem rektori hivatalában): a 06-1-469-1051-es számon. Evangélikus Hittudományi Egyetem 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. 1. „A magunk reformációja” - először talán szokatlan számunkra ez a kifejezés. Hiszen a reformáció közismerten az egyház történelmi megújulása volt, nem pedig egyéni, személyes megújulás. Van-e hát egyáltalán értelme ennek a kifejezésnek? És helyes-e a reformáció szót ilyen személyes értelemben is használnunk? Ami első kérdésünket illeti: jól tudjuk, hogy ez a latin eredetű szó annyit jelent, mint „az eredetire való visszaformálás”, helyreállítás. A „magunk reformációja” tehát nem más, mint személyes életünk reformálása, visszaformálása olyanná, amilyenné Isten teremtő akarata szánta kezdetben: „Isten képmásává”. Nagyon is jó értelme van tehát ennek a kifejezésnek! Ami pedig a második kérdést illeti, hogy van-e köze az újkor eleji, a 16. század kezdetén történt reformációnak a magunk megújulásához, átformálódásához, elég csak arra utalnunk, hogy maga a reformátor, Luther is így kezdi 95 wittenbergi tételét, a reformáció nagy alapokmányát: „Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« - azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés (bűnbánat) legyen” (1. tétel). Tehát maga Luther is a „bűnbánat” személyes kérdéséből kiindulva kezd hozzá az egyház reformációjának nagy feladatához. 2. Mit jelent közelebbről a „magunk reformációja”? Először is azt: ahhoz, hogy mind személyes életünk, mind az egyház, a hívők közösségének élete alapjaiban újjá legyen, és benne Isten eredeti, teremtő szándéka megvalósuljon, a hitben vissza kell találnunk Istenhez, akinek atyai arcát elhomályosították velünk született bűnös érzéseink, a földi élet örömei vagy gondjai, a nevetésünk vagy a könnyeink. Á más ank Mert hit nélkül. Isten nélkül élni annyit jelent: kiszolgáltatva lenni a szívünk mélyén rejtőző emberi indulatoknak, az önzésnek; egyszer a korlátlan életélvezésnek, máskor a sötét életuntságnak és céltalanságnak. Hányódni-vetődni az élet külső és a szívünk belső viharaiban, mint a viharba került hajó. Istennel élni, hinni pedig annyi, mint a legbiztosabb támasszal rendelkezni, akibe erősen belekapaszkodhatunk, és aki tart bennünket, ha háborognak a szívünk indulatai, ha ránk zuhannak a kegyetlen sorscsapások, ha recseg-ropog az életünk hajója. Isten ilyenkor az egyetlen, soha meg nem rendülő támasz: a kőszikla alap az életünkben (Mt 7,24-27). „Inquietum est cor nostrum, donee requiescat in Te, Domine!” („Nyugtalan a mi szívünk mindaddig, amíg tebenned meg nem nyugszik, Urunk!”) - milyen igazat mondott ezzel Augustinus, a hányatott életű nagy ókori egyházatya! Isten nélkül élni annyit jelent, mint nem látni: honnan és hová? Hiába tömi a fejünket a tudomány vagy a világnézetek segítségével a kezdet, a világ és saját életünk legvégső eredetének az emberi értelem számára megoldhatatlan kérdésén. Isten nélkül élni annyit jelent: összetörni földi életünk kikerülhetetlen végének félelmes közeledése előtt. Van-e értelme és célja egyáltalán a világ, benne az enyéim életének és az én életemnek itt, a földi világban, ha végül is mindent elpusztít a könyörtelen halál? A 20. század legnagyobb gondolkodói a „félelem évszázadának” nevezték el modem világunkat, a reá leselkedő mérhetetlen, apokaliptikus veszedelmek miatt, evangélikus gond< vallják, hogy a ha béri lét legsúlyos nélkül mit kezdüi sebb kérdésével, a oldhatatlan problé Istenben hinni, jelent: tudom szilt benne az én életem bői származik. És i dóm azt is, hogy a gén nem a halá enyészeté a végső: tő halálé a győzele végtelen hatalmú,: sza, aki erre a rövii Mi a „magunk i végső tartás és ala se, visszatérése c kezdet, a vég és odamenekülés Isi életünk nehéz sor gondviselő és sza te akaratod!” Hin mint Istennel báti tétségbe is! Félté zött Istenre bízni jövőmet.
