Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-26 / 43. szám

10. oldal 2003. OKTÓBER 26. A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola 2003. október 28-án (kedden) 10 órától tartja a pályaválasztási nyílt napot. Várjuk azokat a tanulókat és szüleiket, akik érdeklődnek az iskola szakmai kínála­ta iránt:- mezőgazdasági szakmacsoportban: szakközépiskolai képzésben:- mezőgazdasági technikus- agrár-, közgazdasági és áruforgalmazó technikus szakiskolai képzésben:- kertész- általános állat- tenyésztő- állattenyésztő- lótenyésztő- állattenyésztő és állat-egészségügyi technikus- növénytermesztő és növényvédelmi technikus- vincellér- kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportban:- marketing- és reklámügyintéző/menedzser- európai üzleti asszisztens- vállalkozásszervező- logisztikai ügyintéző- informatika szakmacsoportban:- gazdasági informatikus- számítástechnikai szoftverüzemeltető- multimédia-fejlesztő szakképesítést kívánnak szerezni, illetve középiskolai tanulmányaikat egyházi intézményben kívánják folytatni. Szeretettel várjuk a hittancsoportokat, hitoktató lelkészeket. Kollégiumi elhelyezést minden felvett tanulónak tudunk biztosítani. 9730 Kőszeg, Árpád tér 1. Tel: (94) 562-110; Kérésre beiskolázási tájékoztatást küldünk, amely az iskola honlapján is \ elérhető (www.mezgazd-koszeg.sulinet.hu) / ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. október 26. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (űrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Mo- dóri u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. 223 de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. * i--iDonáth László; du. 4. Pál Ferenc; Óbuda. III., Dévai Biró M. tér de. 10. 1 — Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-3.8. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. ifjúsági; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rá­kóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X. Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Zsugyel Adél; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lő­csei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János: Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. Endreffy Géza SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP (BIBLIAVASÁRNAP) a li­turgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: 2Tim 3,14-17; az igehirdetés alapigéje: Jn 5,39-44. HETI ÉNEKEK: 291, 47. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. október 31. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván-Andreas Wellmer; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modo- ri u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 5. id. dr. Fabiny Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., De­ák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. országos reformációi ünnepély; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ref. templom) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kő­bánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. II. (úrv.) Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. ; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. du. 6. ref. lelkész; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; du. 6. Korányi András-Szloboda József; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, ref. templom Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. du. 6. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN a liturgikus szín: piros. A vasárnap lekciója: Gál 5,(1-3) 4-6; az igehirdetés alapigéje: Mt 21,33-46. Az ünnep énekei: 254, 258. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály Evangélikus Élet A lepra, a misszió és dr. Paul Brand „Egy élő legenda történelemmé vált” címmel emlékezik meg a Nemzet­közi Lepramisszió a XX. századi lepragyógyítás egyik legkiemelkedőbb alakjáról. Az Amerikai Egyesült Államokban élő angol orvos, dr. Paul Brand a nyár folyamán hunyt el 89 éves korában, agyvérzés következé­ben. Ezekben a hetekben a világ számos országában tartanak megemlé­kezést munkásságáról, adnak hálát Istennek tartalmas, áldott életéért. A magyarországi lepramisszió munkatársai is ehhez csatlakoztak október 6-ai csendesnapjukon - Paul Brand egyik korábbi bizonyságtételének felolvasásával. Paul Brand hosszú életét végig a leprá- sok gyógyításának szentelte. Szülei Dél- Indiában voltak misszionáriusok, ami­kor fiuk 1914-ben meglátta a napvilágot. (A tágabb család még jó néhány misszi­onáriust adott a szenvedő világnak.) Paul a II. világháború alatt behívóra vár­va kapta - a híres lepraorvos, dr. Rober Cochrane közvetítésével - Isten elhívá­sát. Egy rövidke találkozás során Cochrane felébresztette a fiatal orvos szívében az indíttatást: menjen India egyik leprakórházába, és vállalja el a megüresedett ortopéd-sebészi állást. Ez a pillanat változtatta meg nemcsak Paul Brand, hanem a leprás betegek milliói­nak jövőjét is. Amikor megérkezve a kórházba látta a fogadására kiözönlő leprások integető kézcsonkjait, megnyo- morodott végtagjaikat, ujjaik helyét, s amikor meghallotta, hogy ezekkel a vég­tagokkal nem lehet mit kezdeni, biztos volt abban: ide Isten küldte őt. Belevetette magát a végtagdeformá­ciók tanulmányozásába. Ezrével vizs­gálta a leprásokat, tanulmányozta jelleg­zetes torzulásaikat. Paul Brand 1947-ben kötött házassá­got egy fiatal szemorvosnővel, aki élete végéig munkatársa és hűséges szolgatár­sa maradt. Míg felesége a leprások szemproblémáival foglalkozott teljes odaadással, Paul hosszú kísérletezések után megtalálta annak a módját, .miként lehetne a leprától begörbült és megmerevedett kezeket újra használhatóvá tenni, a karom- szerűen begörbült ujjakat újra mozgatni. Technikája azóta ru­tinműtétnek számít, de a maga idejében forradalmi újdonság volt. Sok ezer lep- rásnak adta vissza munkaképességét, megélhetését, boldogulását azáltal, hogy karomszerűvé vált kezüket megműtötte. Később, már idősödő emberként elő- adókörutakat tartott, járta a leprakórháza­kat, majd európai és amerikai egyeteme­ken adta át tapasztalatait a fiatal orvosoknak. Mindeközben pedig akárhol járt, hirdette az igét: leprakórházak kis templomaiban éppúgy, mint csendesnapo­kon, missziói alkalmakon. Mély hite, nagyszerű igei meglátásai, egyszerű és ha­tásos példái sokakat megérintettek. Példás családi élete, misszióért hozott áldozata pedig pecsét volt szavaira. Magyar nyelven is olvasható Dorothy Clarke Wilson Paul Brandról szóló, „Tíz ujj Isten kezén” című nagyszerű életraj­zi könyve. Az alábbiakban álljon itt dr. Ruth Butiin Indiában dolgozó angol lep­raorvosnő rövid megemlékezése az evangéliumhirdető kollégáról: „Pár éve a saluri lepraközpontban to­vábbképzést tartott nekünk, lepraorvo­soknak a Brand házaspár. Míg Margaret a leprások szemkárosodásainak operál- hatóságáról beszélt egy szemináriumon, Paul a lábműtétekről vezetett munkacso­portot. A hét végén mindnyájan a helyi templomba mentünk istentiszteletre. Az istentisztelet alatt a lelkipásztor hirtelen elhunyt, amely mindenki számára rend­kívüli sokkot jelentett. Este Paul Brand prédikált a kórházi áhítaton. Arról be­szélt, hogy Jézus szeretetével minden­ben vállalta velünk, emberekkel a kö­zösséget. Amint a keresztre feszítéshez ért, hosszan magyarázta, hogy a festmé­nyek ábrázolásával ellentétben a római katonák nem az áldozat tenyerébe, ha­nem a csuklójába verték a szögeket, hi­szen a test súlyát csak így tudta fenntar­tani. Ez pedig olyan károsodást idézett azonnal elő az inakban és az idegekben, hogy a keresztre feszített kezei azonnal úgy begörbültek, mint egy madár kar­mai. Pontosan úgy, mint a leprásoké. »Látjátok, Jézus így szerette a leprá­sokat. Magára vette még a lepra jelleg­zetes külső jeleit, a karomszerűen begör­bült kezeket is!« - mondotta.” Dr. Paul Brand Jézus szeretetéből merí­tett, azt élte meg, és azt mutatta be lepraor­vosként. Legyen áldott az emlékezete! Riskóné Fazekas Márta református lelkész, a lepramisszió munkatársa Keresztelés, tanítás, gyógyítás - misszió A közelmúltban az Evangélikus Külmissziói Egyesület titkára, Bencze Imréné látogatott el Nyíregyházára. Vasárnap délelőtt Győrffy Mihály gyülekezetében, Nyírtelken, délután az Élim Gyermekotthonban, hétfőn pedig az Emmaus Szeretetotthon­ban szolgált. Az Élimben 1985-ben alakult missziói kör, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy imádsággal kísérjék az akkor Zimbabwébe utazó Bálint család szolgálatát. A közösség azonban máig ki­tartóan foglalkozik a misszió ügyével, támogatásával. A világ szinte minden tájáról érkeztek már hozzájuk vendégek érdeke­sebbnél érdekesebb beszámolókkal. Bencze Imréné most magáról a külmissziói egyesületről - céljairól, eredményeiről, jelenlegi helyzetéről - adott átfogó tájékoztatást. Az egyesület számos aktív misszionáriust támogat imádság­ban és anyagilag egyaránt. A keresztelés, a tanítás és a gyógyí­tás hármas szolgálata közül a lepramisszió esetében Bencze Imréné ez utóbbi fontosságát emelte ki. Az együttlétet - útra- valóként - Adámi László lelkész szavai zárták, aki az Útmuta­tó heti igéjét helyezte a missziói kör tagjainak szívére: „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. ” (ÍJn 5,4c) Bálint Anikó Beáta A felpéci gyülekezet október 19-én dél­után hálaadó istentisztelet keretében em­lékezett meg egykori tanítóiról: a 30 esz­tendővel ezelőtt elhunyt Magyar István iskolaigazgatóról, a 150 évvel ezelőtt született Madár Mátyás lelkészről, vala­mint a 20 évvel ezelőtt meghalt Dombi László lelkipásztorról. Az ünnepi alka­lom után Ittzés János püspök felszentel­te a megújult parókiát és a hozzá épített kiszolgálóhelyiségeket. Az emlékezők rövid szeretetvendégség után a temetőbe sétáltak, ahol virágot helyeztek el az elő­dök sírjain. Fotó: Menyes Gyula Lelki házépülés Budaörsön Az EBBE 2003. október 9-i üléséről Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) leg­utóbbi ülésének témája a gyülekezetépítés volt. Közelebb­ről a néhány éve önállósodott budaörsi evangélikus gyüle­kezet életébe nyerhettek betekintést a résztvevők. Az áhítatot a gyülekezet felügyelője, az EBBE világi alelnöke, Garádi Péter tartotta lPt 2,4-10. alapján. Kezdő gondolatként kiemelte: gyülekezetépítés alatt sokan módszereket, ötleteket, eredményes próbálkozásokat értenek, és az ilyenekről szóló beszámolót várják el. Eddig azonban még egyetlenegy gyüle­kezetét sem épített ember. A gyülekezetét a Szentlélek építi. Az áhítatban hallottakat erősítette meg előadásában End­reffy Géza, a budaörsi gyülekezet lelkésze is. Van-e titka a gyü­lekezet épülésének? Határozottan kijelentette: igen, van. (Az­tán elakadva hozzátette: nem tudja, innen hogyan folytassa... Nem tudja elmondani a titkot, mert nem önthető szavakba. Ezt csak érezheti az, akinek együtt dobban a szíve az Istennel...) Isten cselekszik, és Istennek rengeteg csodája van Budaör­sön - de nincs ébredés... És ez megrendítő számukra: nincs ébredés... (Mármint ahhoz hasonló, ami volt Magyarországon 40-50 esztendővel ezelőtt.) Egyedül az evangélium az, ami összetartja a gyülekezetei - hangsúlyozta a lelkész, hozzátéve, hogy nincsenek szürke ke­resztények. „Tulajdonképpen istenkáromló az, aki nem keresi meg önmagában, milyen ajándékot kapott Istentől. Az ajándé­kok használata pedig a szolgálatban valósul meg. Szolgáló gyülekezeti tagok nélkül nem épülhet, nem növekedhet az egy­ház!” - mondotta Endreffy Géza. A lelkész példaként említette a vasárnapi iskola megszerve­zését. Már három éve imádkozott érte, amikor az egyik presbi­teri gyűlésen önként jelentkezett egy tanítónő. Most már négy pedagógus tartja váltakozva ezeket az alkalmakat. A bevezetőt követő beszélgetésben Garádi Péter kiemelte: ha egy gyülekezet tartósan ébredés nélkül marad, fejlődése előbb-utóbb lelassul, aztán stagnál, végül leépül. (Hogy aztán ez 10, vagy 100, vagy 500 év alatt történik, azt nem tudja, de hogy bekövetkezik, az biztos.) Id. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai professzor azt tartja az ébredés fő akadályának, hogy az egyház tagjaiból hiányzik Krisztus szerelmének tüze. Brebovszky Gyula nyugalmazott lelkész hozzászólásában hangsúlyozta: nem feledkezhetünk meg arról, hogy minden éb­redés kereszttel jár - a reformáció után jött a vallásháború. Szerinte a belmissziói egyesület küldetése az, hogy lelkileg fel­készüljön és felkészítsen az ébredésre. De vajon tagjai vállal­ják-e a keresztet? Tegyük hozzá: egész egyházunk vonatkozásában is ez a leg­főbb kérdés. Szakács Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom