Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-18 / 20. szám

10. oldal 2003. MÁJUS 18. Evangélikus Élet A BIBLIAOLVASÁS ÉVÉBEN... Nyíregyházi bibliatanulmányozó órák Már egy éve minden második hét csütörtök estéjén a Szentírás titkai iránt kü­lönösen is érdeklődő evangélikusok és más felekezetűek töltik meg a gyülekeze­ti termet. Több fiatal is van közöttük, sőt férfiakat is szép számmal láthatunk. A sorozat ötletadó gazdáját és előadóját, Adámi László lelkészt arról kérdeztem, hogy mi a célja ezeknek a bibliatanulmányozó óráknak.- Gyülekezeti tagjainkban merült fel az igény, hogy egy-egy bibliai könyvet rész­letesebben is megismernének - árulta el. A Szentírás tanulmányozását Mózes első könyvével kezdtük el, és versről versre haladunk. A héber Tóra izraelita magyar for­dítását is olvassuk, és az újszövetségi összefüggéseket is felidézzük. Keressük a ré­gi igék mai üzenetét. Sok testvérünk személyes bizonyságtétele igazolja, hogyan munkálkodnak az ember szívében a megértett igék. Eddig, fel nem fedezett részletek elevenednek meg a szöveghű igemagyarázat során, a felmerülő kérdéseket pedig kö­zösen beszéljük meg. így lesznek igazán közeli ismerőseink a távoli múlt nagy alak­jai, akiknek élete sok tanulsággal szolgál a mai hallgatóknak is, mert az ő történetü­kön keresztül maga Isten szól hozzánk. Jézus kijelentéseinek fényében az ószövetségi igék is megvilágosodnak a szá­munkra, amelyek azért igazán fontosak, mert Őreá mutatnak! Emiatt nem hiábavaló a mi közös munkánk az Úrban. Az a reménységünk, hogy a sorozat a bibliaolvasás éve után is folytatódik, és a résztvevőket a Szentírás további, otthoni, egyéni tanulmányozására bátorítja. Amint egyik énekünkben is valljuk: „Van örök kincsünk!” - s ez nem más, egyedül Krisztus! Az Ő megismerésében pedig egyedül a Szentírás igazít el minket. Lutherral együtt valljuk azt is, hogy a Bibliát legjobban önmaga magyarázza - zárta szavait a lelkész. Minden egyes bibliatanulmányozó óra egyre közelebb visz Isten kijelentett titkának teljesebb megismeréséhez. S mindezek már a tudósító személyes megtapasztalásai is... Garai András A megújult Élim Otthon A Magyarországi Evangélikus Egyház Élim Otthona 1920 óta végzi szolgála­tát a rábízott árvák és fogyatékkal élők között Nyíregyházán. Az utóbbi évtizedek alatt sokat változott, szépült az otthon - halljuk a hozzánk betérők­től. Ahogyan bővültek a lehetőségeink, úgy igyekeztünk a gondozottak életkö­rülményeit is családiasabbá varázsol­ni. Most az elmúlt 20 év - három leg­utóbbi - építkezéséről, felújításáról szeretnénk beszámolni. Hogyan is kezdődött mindez? Nyíregyháza finn testvérvárosából - Kajaaniból - az 1990-es esztendő végén egy kamion érkezett felszerelési tárgyak­kal megrakodva. Egy olyan „csodakádat” is kaptunk, amelyhez nem volt megfelelő méretű fürdőszobánk. Ez volt tehát a „gomb” a „kabáthoz”, egy új beruházás kezdete. Lehetőségeinket úgy alakította a mi mennyei Atyánk, hogy a szomszédos telekre 1993-ban egy új épületszámyat tudtunk terveztetni és építtetni. A nyír­egyházi cég dolgozóinak munkája mind­nyájunkat megelégedéssel töltött el. Hat évvel később, 1999-ben egy fog­lalkoztató elkészültének örülhettünk, melyet az Északi Egyházkerület püspöke avatott fel. Mind a két új épület megter­vezése egyik munkatársunk családtagjá­nak érdeme, szeretetének jele volt. Most azért adhatunk hálát, mert a Szociális és Családügyi Minisztérium ál­tal 2002 februárjában kiírt pályázaton nyert összegből átalakításokat hajthat­tunk végre a már nem éppen új épüle­tünk egyik részén. A rekonstrukció meg­valósításában nagyon sokan segítettek: a minisztérium és egyházunk munkatársai, illetve a mérnök asszony, akinek a tervei alapján már elkészült egy másik lakóott­hon a fogyatékkal élők számára Nyír­egyházán. O segített végiggondolni azt is, hogy gondozottjainknak milyen meg­oldás válna javára. A kivitelezésre ugyanazt a vállalko­zást kértük fel, amelyik már kétszer bi­zonyította, hogy szakmájának kiváló is­merője, és emberségből, a sérült lakók elfogadásából is kitűnően vizsgázott. Az építésvezető, a művezető, a műszaki el­lenőr, a statikusok, a kőművesek, a fes­tők, az asztalosok, a villany- és vízveze­ték-szerelők, a parkettások, a burkolok, a kárpitosok, a telefonszerelők, a család­tagok, az önkéntes segítők és az otthon munkatársai úgy munkálkodtak egymást is segítve, mint akik nemcsak emberek számára dolgoznak, hanem „Valakinek” szolgálnak is ily módon. Meghatódva tudunk csak visszagon­dolni arra, hogy telefonhívásra milyen rö­vid időn belül jelent meg egy-egy mester, hogy az éppen keletkezett hibát, problé­mát mielőbb megoldja. Köszönjük a tü­relmüket és szeretetüket, hiszen voltak pillanatok, amikor „szikrázott” a levegő, de egy kis idő elteltével az ügyért, a „ki­csik ügyéért” mindenki „megszelídült”. S az eredmény? Nem győzünk betelni a látvánnyal, a kivilágosodott, megszépült, megújult szobákkal, folyósokkal. Csak a hála és köszönet szavai tódulnak ajkainkra mindazok felé, akik lehetővé tették, hogy most így élhetünk együtt. Az Úris­ten áldását kérjük mindnyájuk életére és munkájára. Az Élim Otthon lakói és dolgozói ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. május 18. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván; Il„ Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Brebovszky Gyula; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; du. 4. Fülöp Attila; Óbuda. 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi t . ' - j Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (ifjúsági) Honti Irén; VII., Város­ligeti fasor 17. de. 11. (úrv., konfirmáció) Szirmai Zoltán; du. 5. ifj. szeretetvendég- ség; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Sze- verényi János; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngve, XII., Szilágyi E. fasor 24, de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Tóth-Szöl- lős Mihály; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) D. dr. Harmati Béla; Rákosszentmihály, XVI., Hő­sök tere 11. de. 10. (családi, úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blat- niczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Pintér Tibor; XIX., Hungária út 37. de. 8. Pintér Tibor; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél II. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. (CANTATE) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: fehér. A vasár­nap lekciója: Jk 1,16-21; az igehirdetés alapigéje: Lk 1937-40. HETI ÉNEKEK: 233,318. Összeállította: tszm Hitoktatás gyülekezetben és egyházi iskolában Híradás az EBBE májusi kerekasztal-beszélgetéséről Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) májusi ülése az egyház is­kolák, illetve a hitoktatás témájában tartotta kerekasztal-beszélgetését, amelyre Isó Dorottya veszprémi lelkésznőt és Tölli Balázst, a Soproni Evangélikus Gim­názium (Líceum) igazgatóját hívta meg. Gondolatébresztő bevezetőjük Isó Zol­tán veszprémi lelkész - Ef 4,7-16 alapján a Krisztusban való nagykorúságról szóló - áhítata és rövid imaközösség után hangzott el. Isó Dorottya (elsősorban) a gyüleke­zeti hitoktatással kapcsolatban osztotta meg tapasztalatait: a hittantanítás néhány csomópontját villantotta fel - gyakorlati szempontból. Elsőként a hitoktatás helyzetének sok­színűségéről szólt. Úgy vélte: olyan kö­rülmények között kell oktatnunk, amit nem az egyház alakít ki, és amelyben csoda, ha a gyermekekben meggyökere­zik valami. Ezt követően a szekularizáció hittan­tanításunkra gyakorolt hatásáról beszélt. A gyermekek zöme „gyökértelen”, senki nem tanítja őket imádkozni, és jó, hogy a szülők legalább küldik őket a templom­ba, ha már ők maguk nem jönnek el ve­lük. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a világ szabadossága az ősi törvényeket dönti le, amit a Tízparancsolat bűnnek mond, nem bűn többé. Az oktatók alkalmasságát és felké­szültségét vizsgálva megállapította: mindannyian a diakóniai teológia utáni korszakban vagyunk, és még nem talál­tunk vissza a lutheri bibliaértelmezéshez. Hitoktatásunkban ezért sokkal többször tanítunk hasznos (ún. kultúrprotestáns) is­mereteket, mint Isten üdvtervét, mely Krisztus keresztjére irányul. Sokszor hangsúlyozzuk az ember szabad döntését - holott az ember kegyelemre szorultsá­gát kellene tanítanunk. Sok hittantanár munkáját nehezíti meg az oktatáshoz szükséges segéd­anyagok szegényes volta. Kevés hittan­könyvünk van, munkafüzetek sincsenek. A „hivatalosak” tekintete elsősorban az egyházi iskolákra szegeződik, ami első lé­pésnek elfogadható, de feltétlenül követnie kellene a többi körülmény feldolgozásá­nak. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület katechetikai munkacsoportja igyekszik e felelősségből részt vállalni: a Magassy Sándor által készített hittankönyvet fel­használva kidolgoztak egy „szórványprog­ramot”, amely egy bibliai olvasókönyvet és öt munkafüzetet tartalmaz. Tölli Balázs a soproni líceumban szerzett tapasztalatairól beszélt, amely­ben 1995-től kezdett dolgozni. Az iskola egy része az államtól került vissza, ám a tantestületnek még most (12 év után) is csupán a kisebb része evangélikus. A cél az, hogy egy olyan diákgyüleke­zet épüljön az evangélikus iskolákban, amelynek tagjai szorosan tartják a kap­csolatot saját gyülekezetükkel - de akik megélik azt a közösséget is, amit egy kortárs közösség tud nyújtani számukra. Az ökumenikus oktatással kapcsolat­ban elmondta: evangélikus intézménye­inkhez hasonlóan a líceumban is sok ka­tolikus gyermek tanul. Úgy vélte: fontos lenne elérni, hogy a katolikus hittanon legalább az evangélikus kereszténység alapjairól legyen szó. (Sajnálatos tapasz­talat, hogy még a felvételire érkező diá­kok között is akad olyan, aki nem tud a katolikus egyházon kívül más keresztény felekezetről...) Gyerekeinkben tudatosítani kell, hogy bármilyen közösségben, környe­zetben vállalják fel, hogy ők kicsodák. Még akkor is, ha ez kockázatokkal jár együtt - hiszen lenézhetik, megvethetik őket érte. Maga az intézmény közvetít egy olyan értékrendet, amely világos, egyértelmű, és bizonyos esetekben nem tűr megalkuvást. Adott esetben az evan­gélikus intézménynek fel kell vállalnia, hogy egyes állami kötelezettségeket csak módjával teljesít. Például merjen nemet mondani arra a kezdeményezésre, amely osztályfőnöki órán egy ún. drogtáska segítségével be­mutatná a diákoknak a különféle drog­fajtákat. Ehhez bátorság is szükséges - ám fiataljaink jól járnak vele, ha megta­pasztalhatják, hogy e magatartás nem is­meretlen az evangélikus egyházban. Szakács Tamás Gyógyító hét a Középhalmi Misszióban „Vezess, Jézusunk, véled indulunk” - hangzott el 1984 óta felcsendülő vezér­énekünk 2003. április 28-án a Szarva­si Középhalmi Misszió épületében. 1992 óta évről évre tartunk itt, az Is­ten segítségével visszakapott egyházi is­kolában bentlakásos gyógyító konferen­ciákat, nyári hittanos gyermektáborokat, az idősek részére csendesheteket. A Szarvastól 8 km-re lévő két tanyasi isko­la igen alkalmas konferenciák, táborok rendezésére. Ebben az évben Selmeczi Lajos, a gyógyító szolgálat vezetője, Nobik Er­zsébet lelkésznő és Bojtos Árpád testvé­rünk fordította le mindnyájunknak Urunk üzenetét: „Az Úr a te gyógyítód. ” (2Móz 15,26) Hiába akarunk mi magunkon segíteni, akarattal, gyógyszerekkel, alternatív módszerekkel, erőszakkal megváltani önmagunkat - nem megy. Csak az Úr Jé­zus kegyelméből, a hitet elfogadva in­dulhatunk el a gyógyulás útján. Az Úr üzenete a Zsidókhoz írt levél 11., Máté evangéliuma 5. fejezetéből, il­letve a tékozló fiú történetéből (Lukács 15) szólt a betegekhez és a hitben már el­indult, erősödni vágyó testvérekhez. Itt, Középhalmon sok beteg értette meg és fogadta el, hogy a vigasztalás nem az al­kohol, drog, nikotin és egyéb szenvedé­lyek által történik, hanem Krisztus Urunk megváltó kegyelméből. „Csak Jé­zus ad nyugalmat, midőn a harc ke­mény” - énekeltük. Budapestről, Tatáról, Csabacsüdről, Ör- ménykútról, a középhalmi tanyavilágból és Szarvasról gyűltünk össze gyógyulni vágyó és már szabadult, hitben növekvő testvérek. Az utolsó napon a szomszédos Békésről Cs. Kiss Andor református espe­res vezetésével a békéscsabai kék keresz­tes csoport volt a vendégünk. Isten megáldotta ezt a hetet. Egy kivé­telével mindnyájan bűnbánóan járulhat­tunk az Úr asztalához. Jó lenne, ha mindenki megfogadná Is­tenünk intését: „élőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet. ” (5Móz 30,19) Hálát adunk Urunknak, hogy újra megengedte ezt a gyógyító alkalmat. Továbbra is kérjük lelkészeink és test­véreink imádkozó segítségét ehhez a munkához. Dr. Sárkány Angyal rcmnnT ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY A reuma A reuma a közhiedelemmel ellentétben nemcsak az ízüle­tekre, hanem az egész szervezetre kiható betegség. A né­pesség 1 -2 százalékát érinti, de a nőknél háromszor gyak­rabban fordul elő. Kialakulásának okai között első helyen a genetikailag kódolt hajlam áll, és a legújabb kutatások nem zárják ki a vírusos és bakteriális fertőzés lehetőségét sem, ez utóbbi azonban még nem bizonyított. Az ízületi gyulla­dás az egész szervezetben lejátszódó gyulladásos betegség, amely főleg az Ízületeket és az ízületi porcokat érinti (egy­szerre mindig több ízületet és porcot), de a szervezet egyéb részén lévő szövetekre is kihat. A bőr alatti kötőszövetek­ben nagyobb, míg a szívet borító hártyán kisebb göbök kép­ződnek, és rosszabb esetben a szív belhártyájának gyulladá­sát is okozhatja. A gyulladás megtámadhatja a szemet, a szájat, illetve minden testrészt, ahol nyálkahártya van, és kiszáríthatja azokat. A tünetek mindig alattomosan kezdőd­nek, eleinte egyrészt nem is szembetűnők, másrészt bármi­lyen más betegségre is utalhatnak. Az Ormos Intézet orvosai hatékonyan működnek közre a reuma kezelésében. Az állapotfelmérő vizsgálat után étren­di tanácsokkal látják el a betegeket, testre szabott zsírsze­gény diétát írnak elő számukra annak érdekében, hogy az ízületek kitisztuljanak. Akupunktúrás kezeléseket alkal­maznak a fájdalom megszüntetésére. A gyógykúra másik fontos eleme a torna, főleg a reggeli órákban, amikor az ízületek még merevek. Figyelni kell azonban a torna és a pihenés megfelelő arányára, hiszen a túlzott mértékű moz­gás fájdalmakat, gyulladást okozhat. Az idős, egyedül élő betegeket azonban betegségük mel­lett a jövőjük is aggasztja. Az Ormos Intézetben erre is megoldást találhatnak, hiszen az intézet alapítványa eltartá­si szerződést köt a magányos, idős emberekkel, melyért cserébe gondozzák, támogatják őket. Állandó kapcsolatban állnak velük, hogy ha kell, bármiben a segítségükre siethes­senek, megteremtve ezzel azt a biztonságot, amellyel az idős emberek nyugodtan élhetik életük hátralévő napjait. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom