Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-18 / 20. szám
Evangélikus Élet 2003. MÁJUS 18. 11. oldal HIRDETÉS EBERES Az egészséges emberért Aktiviki üdvözletét küldi a gyermeknapi nap mégiscsak más, csak az övék. Hát éppen ezért küldi nekik Aktiviki az üdvözletét. Na, nehogy azt tessék most mondani, hogy nem tetszik tudni, ki az az Aktiviki! Nem tudom elhinni! Akad Magyarországon olyan ember, aki ne hallott volna róla? Lehet, hogy Ön az egyetlen? Persze az is előfordulhat, hogy a felnőttek közt vannak néhányan, akik nem ismerik, de abban egészen biztos vagyok, hogy egyetlen olyan gyerek sincs, aki ne szeretné. Némi túlzással azt is mondhatjuk, a gyerekélet nem is élet Aktiviki nélkül. No, csak ne tessék hitetlenkedni! Mert igenis vannak olyan fontos egyének, akik nagyon tudnak hiányozni az aprónépnek. És Aktiviki pont ilyen. Rá bizony minden gyereknek szüksége van. Aktiviki egy csuda jókedvű manócska, aki itt született Magyarországon, a Béresék tudományos laboratóriumában, és akinek az a dolga, hogy egészséget küldjön a gyerekeknek. Az Actival család legfiatalabb tagja, ő a gyerek, rendes nevén úgy hívják, hogy Actival Kid. (Aktivikinek a barátai szólítják.) Hol lakik? Minden gyógyszertárban megtalálható, újabban már a ami csak a fölös kalóriákat adná, meg árt a fogaknak, hanem olyan édesítőszert tartalmaz, amely védi a fogakat a fogszuvasodástól. A felnőtteknek azért néhány dologra mégis felhívnám a figyelmét. Például - ezt tapasztalatból tudom, a saját gyerekeimnél láttam - annyira finom ez a rágótabletta, mint a cukorka, ezért aztán a gyerekek nagyon kedvelik, és csak ennék, ennék, mint a cukrot. Pedig nekik naponta csak egyet, nagyobbacskáknak (4-10 éveseknek) kettőt, a még nagyobbacskáknak hármat lehet elrágni, mert ugye jóból is megárt a sok. Arra is figyeljenek, hogy nehogy úgy járjanak, mint a minap a barátnőm a kislányával, aki az este elmaradt fogmosás helyett szopogatta volna el, merthogy ő úgy tudja, Aktivi- ki megvédi a fogacskáit. Ha fogmosás helyetti alkalmazását nem is támogatjuk, az egészségvédelemben mégis nélkülözhetetlen. Fogadják szeretettel Aktiviki üdvözletét, és adják tovább! Vidám, önfeledt gyermeknapot kívánunk, jó egészséget (csakúgy, mint az év további háromszázhatvannégy napján)! Béres Klára Üzenet az Arámiról rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Biciklionizmus- avagy a kerékpározás mint lelkiség Itt az ideje, hogy elővegyük a kerékpárunkat a sufniból. Pumpáljuk fel a lapos kerekeket, vizsgáljuk meg, hogy nem szivárog-e valahol a levegő, és ellenőrizzük a fékeket. Először ne merészkedjünk hosszabb kirándulásra, kezdetben elégedjünk meg rövidebb próbautakkal, míg a tél folyamán esetleg elveszített és az élvezetes kerékpározáshoz szükséges kondíciónk visszatér. Kerékpározás közben ügyeljünk arra, hogy a bennünket körülvevő világ iránti nyitottságunkat meg ne törje a kerékpározással együtt járó erőfeszítés, illetve az arra irányuló koncentráció. Ismerőseinket széles mosollyal, a kormányról magasra emelt kézzel köszöntsük, de ha időnkből futja, meg is állhatunk velük néhány szót váltani. Ez a nyitottság és könnyedség, ha elsőre nem is sikerül, némi tréning és gyakorlás után mindenki számára elsajátítható. Ha lehetőség nyílik rá, ajándékozzuk meg magunkat a szabad természetben történő kerékpározás örömével. Tűzzünk ki magunk elé egy célt, ami túlzott erőfeszítés nélkül elérhető, mint például egy humánus dombtető. A felfelé való gyötrel- mes tekerés közben erőt adhat a cél tudományosan nem igazolt, de a kerékpáros számára érzékelhető vonzása, illetve az a törvényszerűség, miszerint minden emelkedő után lejtő következik. A dombtetőre érve álljunk meg! Nem szabad azonnal - az elért cél, a megvalósított feladat örömének átélése nélkül - a mielőbbi száguldás kísértésébe esni. Támasszuk le a kerékpárunkat, és tegyünk pár lépést a dombtetőn. Tekintsünk vissza a megtett útra. Engedjük, hogy célunk elérésének öröme feloldja, magába olvassza a megtett út gyötrelmeit. Értsük meg, hogy a felfelé való tekerés kínjaival együtt teljes és igazi a dombtető öröme. Gondoljunk arra is, hogy talán egykor majd így fogunk, így tudunk visszatekinteni egész életünkre. Ezután hordozzuk körbe a horizonton a tekintetünket. Nézzük az eget, a felhőket, a hegyeket. Az erőlködéstől még szaporán lélegezve érezzük a friss levegő ízét, illatát. Verejtékben úszó arcunkat a nap szelíden, fényben fürdeti. Szívünk szaporán ver, ereinkben lüktet a vér. Élünk. És egy csodálatos világ, a természet, a teremtettség részei vagyunk. A pillanat nagyszerűségéhez illik egy szép zsoltár. A nyeregtáskából vegyük elő a Bibliánkat, és kedvünkre válasszunk egyet a 150 közül. Tudatosítsuk magunkban, és éljük át a kerékpározásban rejlő harmóniát. Isten, ember, technika és természet tökéletes egysége ez. Olyan egység, melynek résztvevői egymás számára, egymást szolgálva, közben önmagukat is kiteljesítve vannak jelen, anélkül hogy bármelyik is kihasználná, veszélyeztetné a másikat. Az autó minden kétséget kizárólag a technika fejlődésének zseniális eredménye. Az embert azonban puhánnyá, ráadásul felszínessé és felületessé teszi. Egészen közel hozza a távolit, elérhetővé teszi a máskülönben elérhetetlent, megspórolja nekünk az út gyötrelmeit. Elhiteti velünk, hogy többre vagyunk képesek annál, mint amit valóban meg tudunk tenni. Az autó hazudik nekünk, miközben magából gyilkos mérget permetez. Természetesen ne váljunk fanatikusokká. Ha feleségünknél szülési fájdalmak jelentkeznek, ne a kerékpárunkkal álljunk elő. Mindazonáltal amikor csak lehetséges, a kerékpárt válasszuk közlekedési eszközül. Valahányszor kétkerekűnket részesítjük előnyben az autónkkal szemben, a természet hálás köszönetét könyvelhetjük el. Az emberközelibb, természetbarát, az utcán, útközben hirtelen előadódó, véletlenszerű találkozásokból születő lelkipásztori beszélgetéseket is lehetővé tevő munkavégzés érdekében a lelkészi hivatalokat célszerű szolgálati kerékpárokkal felszerelni. A lelkészi esküben elhangzó „példás élet” komolyan vételéből is a kerékpáros életforma megvalósítása következik. Végül nézzük a rendszeres kerékpározás eddig nem említett áldásait. A dohányos kevesebbet dohányzik. A súlyfelesleggel küzdő fogyni kezd. Az idős fiatalodik. A sápadt kipirul. A gyenge felerősödik. Az alacsony önértékelésű nyeregben érezheti magát. Az emberi találmányok szinte mindegyike „kétértelmű”: látszólagos hasznossága mellett a természetet veszélyeztető, illetve egészségtelen. A kerékpár tökéletes. Isteni eredetéről nem lehetnek kétségeink. Ha mégis, akkor kéretik elolvasni Ezékiel próféta könyvének első fejezetéből a 15.-től a 21. versig terjedő szakaszt. Szeretetlenség lenne, ha nem gondolnék azokra, akik számára az általam leírtak különböző okokból nem megvalósíthatók. Két év kényszerű szünet után újra kerékpárral megtett kilométerek felett örvendez- . ve születtek a fenti gondolatok. Nyilvánvaló tény azonban, hogy a kerékpár, illetve a kerékpározás lehetősége Isten irántunk való szeretetének gazdag, tarka csokrából mindössze egyetlen szál csupán. Németh Zoltán „...Vezérel, és tenyerén hordoz engem...” Kati néni Körmenden született. Élete túlnyomó részét Budapest XVIII. kerületében, Pestszentlőrincen töltötte: 72 évből 64 évet, ezen belül házassága 36 évét. Mint titkárnő ment nyugdíjba 37 évnyi szolgálat után, 1986-ban. Az érettségi után az akkor még Ganz-vagongyárban (a későbbi Ganz-MÁVAG-nái) helyezkedett el, és onnan is ment nyugdíjba. Ezt követően laikusként 1990-től 12 éven át evangélikus hittant tanított. Néhány esztendeje a Napfény Otthonba költözött. Ottani tapasztalatairól kérdeztük meg őt.- Hol hallott először a Napfény Otthonról?- Mivel egy pestlőrinci iskolában tanítottam, szerettem volna egy budapesti evangélikus otthonba költözni, de helyhiány miatt ez nem sikerült. Érden laknak a rokonaim, akik az ottani Napfény Otthonra hívták fel a figyelmemet. Mivel ott sem akadt üres hely, kérvényemet náluk hagytam, gondolván, mire hely lesz, ki tudja, hogy alakul az életem. így - mint „várakozó listán lévőt” - három év múlva az alapítvány értesített a VIII. kerületi építkezésről.- Mi indította arra, hogy szeretetotthonba költözzön ?- A féljem 1992-ben meghalt. Nagybeteg édesanyámat haláláig ápoltam. Mivel nincs gyermekem, felmértem emberi számítások szerint hátralévő életemet. Szerető két testvérem és családjaik életét nem kívántam magammal terhelni. Időközben átéltem egy lábtörést - ennek következtében hat hétig lakáshoz kötött lettem -, és szintén beteges testvérem tudott csak gondoskodni rólam. Ez döntötte el végleg a nyitott kérdést: mit tegyek?- Hogy érzi itt magát?- Úgynevezett „közösségi” ember vagyok. Szeretem Uramat, Jézus Krisztust, s így szeretem embertársaimat is. Ez azt jelentette életem folyamán, hogy idegen emberi közösségektől nem tartottam, de nem is vártam el semmit. 1997-ben, a nyitás után egy héttel költöztem be az otthonba, melyet azóta sem bántam meg. Nem azért, mert itt problémamentes az életem. Hiszen nincs olyan emberi közösség, ahol minden az én elképzelésem szerint zajlana: alkalmazkodni az élet minden területén kell. Azért érzem jól magam ebben az otthonban, mert emberek vannak a közelemben, s mégis független vagyok. Ha valami baj ér, helyben a segítség - szakmai és baráti, testvéri egyaránt. Ráadásul képességeimhez mérten én is segíthetek, mind az otthon, mind egy-egy ember életében. A szeretetnek semmilyen emberi közösségben nincs korlátja. Meggyőződésem, hogy mennyei Atyám irányította ide életemet, s a jövőm is az O kezében van, mivel „tenyerén hordoz engem”. A Napfény Otthon Kiemelten Közhasznú Alapítvány harmadik idősek otthona jelenleg Éi-dligeten épül, európai (EU-konform) szabvány szerint. Érdeklődni lehet: Dobi Andrásné Ilike nővérnél 06-23/369-021, 06-23/369-022 1083 Budapest, Illés u. 38. 313-0212,314-6516, 314-6517 Jubilate vasárnapja valóban az örvendezés alkalma volt a balassagyarmati gyülekezetben. Az evangélikus hívek délelőtt az újonnan megválasztott képviselő-testület beiktatásával, közös úrvacsorával, valamint a hittanos gyermekek rajzaiból összeállított kiállítás megnyitásával, este pedig Finta Gergely orgonaművész koncertjével ünnepeltek. B. I. A Soltvadkerti Evangélikus Óvoda vezetősége múlt szombaton bálba invitálta a szülőket. A város sportcsarnokában tartott rendezvény előtt jelenlegi és volt óvodások léptek fel, majd Lakatosné Hachbold Éva óvodavezető és népes csapata gondoskodott a báli hangulatról. Képünkön a nagy sikert aratott westemtánc-bemutató látható. K. L. Ajkai asszonytalálkozó Az Ajkai Evangélikus Egyház Nőegylete a közelmúltban vendégül látta a Várpalotai Evangélikus Gyülekezet Asszonykörét. E meghívással a várpalotaiak két évvel ezelőtti invitálását viszonozták. A várpalotai asszonykor részéről Pintérné Fürt Judit üdvözölte a vendéglátókat, és megköszönte a kedves meghívást, melyre szívesen mondtak igent. Vajdáné Vörös Orsolya, az ajkai nőegylet vezetője köszöntésében elmondta, hogy már régóta élt szívükben a találkozás gondolata. Erre most abból az alkalomból kerülhetett sor, hogy az elmúlt nyáron az Országos Egyház támogatásával sikerült felújítaniuk a gyülekezeti házukat. Ennek során korszerűsítették a fűtést, és új vizesblokkot építettek. Szavaikból kiderült: az Úr megáldotta munkájukat. A felújított közösségi házban nagy örömmel jönnek össze a gyülekezet tagjai a gyermek- és ifjúsági alkalmakra. Idén a nők ökumenikus világimanapját, illetve a gyülekezeti missziói napot tartották itt. Mindezekről az eseményekről és az építési munkálatokról a várpalotai vendégek is képet alkothattak a fotóalbumból. Vajda István lelkész úr zenei kíséretével a résztvevők sok szép éneket tanulhattak a délután folyamán. Közben a várpalotai és az ajkai asszonytestvérek előadásában versek, példázatok hangzottak el Pilinszky János, Gyökössy Endre és ismeretlen szerzők műveiből. Egy hatvan-hetven évvel ezelőtt - még az elemi iskolában tanult - megható hangulatú költemény is felcsendült anyák napját idézve, majd néhány, az imádságról szóló megszívlelendő gondolat csendesítette el a jelenlévőket. Ezt követően Pintér Mihály esperes úr rövid igemagyarázata lPt 2,2 alapján szólt: „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre. ” 4Az ajkai nőegylet 2003 májusában már megalakulásának harmadik évfordulóját ünnepli. Ezen a meleg hangulatú, estébe nyúló délutánon igazi testvéri közösségben, egymást erősítve növekedhettek hitükben mindazok, akik a találkozóra eljöttek. Fekete Károlyné (Várpalota) * It szuper- és hipermarketekben is meg lehet venni. Ötféle íze egytől egyig nagyon finom, és tele van mindenféle fontos vitaminokkal meg ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, ami a gyereknek kell. És pont annyi, amennyire szükségük 1 van. se több. se kevesebb Ráadásul enknr sínes benne Hát persze, hogy a gyermekeknek, merthogy hamarosan az ő napjuk lesz. Gyermeknapon a gyerekeket ünnepeljük, rájuk figyelünk, az ő kívánságaikat lessük (csakúgy, mint az év további háromszázhatvannégy napján). De akárhogy is van azon a bizonvos háromszázhatvannéuv másik nanon. ez
