Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-26 / 43. szám
Evangélikus Elet 2003. OKTÓBER 26. 5. oldal A rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnázium alapításának 150. évfordulója Emlékezetes iskolai ünnepség zajlott nemrég a Felvidéken. A helyszín Gömörország, a palócok földje, amely Trianon óta a hazától elszakítva él. Rimaszombat, ez a hajdan csaknem színtiszta magyar kisváros igazi polgárváros volt, polgári körrel, múzeummal és nem utolsósorban gimnáziummal. Az Egyesült Protestáns Gimnázium egyedülálló képződmény volt a Kárpát-medencében: 1853-ban a rimaszombati református gyülekezet és a kishonti evangélikus espe- resség osgyánigimnáziuma egyesüléséből jött létre. A kényszerítő ok az 1848/49- es szabadságharcot követő bécsi abszolutizmus szigorú oktatási reformja volt, de az egyesülést végül is a két felekezet képviselőinek bölcs megfontolása és szolidaritása hozta létre.-jélium Színj) Duna Palota i Budapest V., Zrínyi u. 5. 2003. október 30-án, csütörtök este 7 órakor bemutatja Jean Giraudoux Trójában nem lesz háború című színjátékát 2 részben. Fordította: Molnár Miklós Rendező: Udvaros Béla További előadások: november 6., 14., 15., 20., 21., 29. este 7 óra, december 4., 5., 10. este 7 óra Jegyárusítás mindennap a 250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján, a 235-5500 telefonszámon. Helyárak: 1500-1100-900 forint. III. IKONOSZT AZ filmhét 2003. október 23-26. a csillaghegy-békásmegyeri evangélikus templomban AZ IKONOSZTÁZ - MAGYARORSZÁGI HITTÖRTÉNET SOROZAT FILMJEI Október 23., csütörtök 18.00 Szent László. Rendező: Galkó Balázs. Dr. Magyar Gábor. Rendező: Székely Orsolya. Vendégeink: dr. Magyar Gábor és Gábor György. Október 24., péntek 18.00 Péchi Simon. Rendező: Dégi János. A halál cívódása. Rendező: Kovács Béla. Sütő Levente. Rendező: Székely Orsolya. Vendégünk: Jakab Attila. Október 25., szombat Ismétlések: 15.00: Szent László és Péchi Simon. 15.30: Dr. Magyar Gábor. 16.40: A halál civódása: 17.00 Sütő Levente. 18.00 órakor Gondolatok a vallásos világkép női princípiumáról. Szerkesztő-rendező: Székely Orsolya. Vendégeink: Szent-Iványi Ilona és Takácsné Kovácsházi Zelma. Október 26., vasárnap, az összegyülekezés napja 14.00 Körösi Csorna Sándor. Rendező: Székely Orsolya. Világszép Ilonka. Mese és elemzése Pressing Lajostól. Rendező: Székely Orsolya és B. Marton Frigyes. Vendégeink: Grunwalsky Ferenc, Valachi Anna és Gáspár Judit. Mindennap a vetítéseket követően, vasárnap az összegyülekezés napja keretében beszélgetünk az alkotókkal és meghívott szakértő vendégeinkkel. A belépés díjtalan. Adományokat a rendezvény költségeinek támogatására jó szívvel fogadunk. Ikonok, növények Producerként és rendezőként Székely Orsolya az animátora az Ikonosztáz - magyarországi hittörténet című sorozatnak, melynek újabb darabjaiból október végén a 3. Ikonosztáz filmhéten vetítenek a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség templomában. Az alkotóval közönségről, csomagolásról, növénygyűjteményről beszélgettünk. Az egyesülés alapja a teljes felekezeti egyenrangúság volt: a tanári karban és a felügyelőbizottság tagjai között egyenlő volt az evangélikusok és reformátusok aránya. Az iskola felügyelete is megoszlott a Tiszáninneni Református Egyházkerület és a Tiszai Evangélikus Egyházkerület között. Ezért találhatóak az iskolatörténet fontos forrásai az Evangélikus Országos Levéltárban, a tiszai kerület iskola- és gyülekezetlátogatási jegyzőkönyvei között. AHOL MEGTÖRT AZ ELLENREFORMÁCIÓ Az 1853-as rimaszombati iskolaalapítás előzményeit a gömöri protestánsok küzdelmes történetében találjuk meg. Gömör megye a 16. század második felére protestáns többségűvé vált: a déli, magyarlakta sík, és dombos terület a kálvini, az északi, hegyes, főleg szlovák (de akkor még németek által is) lakott vidékek pedig a lutheri irányhoz csatlakoztak. Mivel Gömör és Kishont vármegye csak 1802-ben egyesült, egy- házszervezetileg is két külön evangélikus espe- resség alakult: a nagyobbik Gömörben, a kisebb pedig Kishontban. A 17-18. századi ellenreformáció Magyar- ország nyugati felén túlsúlyra jutó áradata éppen Gömörben tört meg, ennél keletebbre már nem tudott egyeduralkodó, legfeljebb megerősödött pozíciókra szert tenni. Történelmi tény, hogy a legnagyobb üldöztetések idején a gályarab és a börtönbe zárt prédikátorok jelentős része éppen Gömörből került ki. Gömör kivette a részét a Thököly- és a Rákóczi-féle nemzeti függetlenségi harcokból is. A gömöri evangélikusok Rákóczi idején önálló szuperintendenst választottak, sőt az 1743-as dobsinai megállapodással létrejött Tiszai Egyházkerület első szuperintendense is Gömörből került ki. A gömöri protestáns egyházak fő támogatója a vármegyei tisztségeket betöltő köznemesség és a művelt városi polgárság volt. Ennek köszönhette létét a kishonti esperesség magasabb iskolája is, amely a 17. század közepétől a Bakosok osgyáni birtokának védelmét élvezte. A türelmi rendeletet követően az osgyáni iskola szépen fejlődött, amit az Evangélikus Országos Levéltárban található - az egyetemes és iskolai felügyelői iratok között őrzött - jelentések tanúsítanak. E történelmi előzmények után alakult meg 1853-ban Rimaszombatban a protestánsok közös iskolája, amely előbb hat-, majd nyolcosztályos gimnáziumként működött. A 20. század elején, állami támogatással épült meg a jelenlégi szép, nagy iskolaépület. A rimaszombati protestáns gimnázium az itt tanító neves tanáregyéniségeknek (Fábry János, Zachar Gusztáv stb.) köszönhetően a Felvidék egyik kulturális központjává fejlődött. ISKOLA A NYELVHATÁRON Az idei, 150 éves jubileumra önálló kötetben jelentek meg az iskola történetének, a neves tanároknak és diákoknak emlékei (Iskola a nyelvhatáron. Összeállította B. Kovács István, Rimaszombat 2003, 160 o.). Érdemes felidézni ebből Mikszáth Kálmán szép vallomását, aki így emlékezik a kezdeti, nemzeti elnyomatással terhes, nehéz időkre: „Fagyos világ volt ez akkor. Minden melegség bent szorult az ilyen intézményekben. Ezek voltak még a végvárak, amelyekben magyar levegőt lehetett szívni. Ezek a férfiak, akik akkor itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak (ahogy most képzelné az ember), hanem az utolsó generálisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tananyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lomboso- dik ki, bűvészek voltak, akik úgy tudják mutogatni a múltat, hogy benne látszik kidomborodva a jövő, próféták voltak, akikben a hit nem szétfoszló ábránd, hanem élő fa, amely gyökereit beleereszti a fogékony gyermeki szívekbe.” A mikszáthi leírásban említett hazaszeretetre, a nemzeti kultúra szeretetére nevelő végvárszerep ma is aktuális. A rimaszombati gimnázium is osztozott a Trianont követően kisebbségi helyzetbe szorult felvidéki magyar egyházi iskolák sorsában: 1923-ban államosították, de továbbra is részben magyar tannyelvű gimnáziumként működött. A nagy múltú rimaszombati gimnázium a rendszerváltás után tíz évvel, 1999-ben került újra egyházi kezelésbe: a szlovákiai református egyház megindította a magyar tannyelvű Tompa Mihály Református Gimnáziumot. Az egyház vezetősége - elsősorban Erdélyi Géza püspök - a szlovák államhatalommal nehéz és hosszadalmas tárgyalásokat folytatott. Az állami iskola által indított hosszú és kínos pereskedés után azonban sikerült egy új és élő szlovákiai magyar művelődési intézményt létrehozni. Ebből is fakad, hogy a ma már szlovák többségű rimaszombati evangélikusok az iskola vezetésében nem vesznek részt. Az iskolába azonban felekezeti különbség nélkül járnak magyar diákok: reformátusok, evangélikusok és katolikusok. ÚJ KEZDET KEZDETÉN Az újraalapított iskola október 11-én szép ünnepséggel emlékezett meg a jogelőd Egyesült Protestáns Gimnázium alapításának 150. évfordulójáról. Az egész napos rendezvényre messze földről összesereglett ünneplő közönségnek az újrakezdés érzése és a vendéglátók szíveslátása miatt felejthetetlen élményben volt része. Délelőtt ökumenikus (evangélikus és református) istentiszteletet tartottak magyar és szlovák nyelven. Sokak, így az 50-60 éve érettségizett, többségükben messze földre elkerült öregdiákok szemében könny csillogott: a kitelepítés, a kiűzetés, a magyar szót háttérbe szorító évtizedek után mégis van új kezdet... Délután tudományos konferencia emlékezett meg a gimnázium múltjáról: Kelemen Elemér a 19. század 2. felében kialakult modem oktatási rendszerről, Tőkéczki László a 19-20. századi protestáns nevelés eszmei hátteréről értekezett. Dienes Dénes sárospataki református és Czenthe Miklós budapesti evangélikus levéltáros a gimnáziumot hajdan felügyelő tiszáninneni református, illetőleg tiszai evangélikus egyház- kerület forrásai alapján beszélt az iskolatörténetről. Danis Tamás az iskola híres diákjairól, B. Kovács István pedig az iskolai gyűjteményekről beszélt. Molnáráé Pelle Beáta, a gimnázium igazgatója a jelenlegi eredményekről és nehézségekről számolt be. (D. Szebik Imre, mint a Tiszai Egyházkerület jogutódjának, az Északi Evangélikus Egyházkerületnek a püspöke, levélben köszöntötte az ünneplő iskolát.) A műsort este a testvériskolák hangversenye zárta. Fellépett a tiszolci evangélikus kórus, valamint a miskolci, a sárospataki és a debreceni református gimnázium énekkara. Czenthe Miklós- Harmadik éve választod a vetítések színhelyéül a békásmegyeri templomot. Ezek szerint megfelelőnek bizonyult?- Nem én választottam a helyszínt, ő választott engem: meghívtak, amit nagy örömmel fogadtam. E filmek vetítésére a szakrális térnél jobbat elképzelni sem tudok. Templomban lenni jó. Ha templomba lépünk, rögtön más húrok pendül- nek meg bennünk. Fájdalmasan érint azonban, hogy viszonylag kevés az ember. Nagyon szeretném, ha sokkal többen lennének itt, csak nem tudom, hogyan, milyen reklámmal lehetne ezt elérni. Tisztában vagyok vele, hogy eladni nem így kell, de a csomagoláshoz nem értek. Különösen örülnék, ha fiatalok jönnének. Természetesen az egyes ember jelenléte a legfontosabb, csak épp telhetetlen vagyok...- Ez az, ami elszomorít. Mi az, ami boldoggá tesz?- Most annak örülök, hogy még mindig van film, amelyet meg lehet mutatni. Idén két filmem készült el, a „Világszép Ilonka” és a „Gondolatok a vallásos világkép női princípiumáról”. Ez utóbbit az Ikonosztáz sorozat legfontosabb, meghatározó darabjának tartom. Meghökkentett, hogy nem követte országos felháborodás a televíziós adást, hisz a kérdés, melyet feltettem, felettébb szokatlan, sőt botrányos: hova lett a keresztény világképből a női isten? Filmszociográfiáimat a sorozat számára búcsújáró helyeken készítettem, ezek kivétel nélkül Mária-kegyhelyek. Nem igazán közismert, hogy hihetetlenül erős hatásuk van a vallási életre, különösen a népi vallásosságra. Itt Szűz Mária áll mindenek felett. Hogyan lehetséges, hogy az ott tapasztalt, átütő erejű Mária-hit a „hétköznapi” kereszténységben Jézushitté transzformálódik? Általában Jézushoz imádkozunk, nem Máriához. Hova lett a Szentháromságból a nő? Ezt a kérdést tettem fel társadalmunk és kultúránk legkülönfélébb területeit képviselő nagy tudású embereknek. Talán ha nincs apropója, soha nem ülnek le egymással diskurálni. Azt hiszem, a téma egyetlen területe, aspektusa sem maradt lefedetlen, és egyetlen kérdés sem volt tabu. Ötödik éve készítem a sorozatot, úgy érzem, ez a darab a gondolatmenet csúcspontja.- Csúcspontra értél ikonosztázod építésében. Befejezhető-e a sorozat, vagy végtelen az ikonok száma?- Végtelen. Amíg élek, és erőm engedi, dolgoznom kell. Az emberek eltűnnek, a búcsújárás - legalábbis mai formájában - megszűnik, hihetetlenül gyorsan változik minden. Most még meg tudom találni azokat az öregeket, akik a létezés archaikusabb formáját képviselik. Számomra ez nagyon fontos, ezért dokumentálnom kell. Sajnálom magunkat, hogy így lecsupaszodik, „csontvázasodik” az életünk, miközben egyre több holmi, egyre több hiábavalóság vesz minket körül. Minél több körülöttünk a kacat, mi annál szegényebbek leszünk. Természetesen ahogyan ezeket a vetítéseket is pályázatok teszik lehetővé, filmek sem készülhetnek pénz nélkül. Ha nem kapok támogatást, nem tudom folytatni a sorozatot. Most már nyitott vagyok mindenre, a legkülönfélébb pályázatokat adom be, akár tótágast állok. Természetfilmet készítek, hogy megalkothassam azt, amit fontosnak tartok, hogy az Istenhez való viszonyról beszélhessek. Mert ha éppen természetfilmre írnak ki pályázatot, akkor azt kell saját témámra szabni. Nincs egyébként olyan nagyon messze egymástól a két dolog, de megizzadsz, amíg megírod a szinopszist, mert másra számítanak: növénygyűjteménynek hívják, és nem ikonosztáznak. Csak abban reménykedem, hogy a filmjeim megmaradnak, s majd valamikor és valahol, akkor és ott, ahol erre szükség lesz, hatni tudnak. Donáth Mirjam A Fraternitás Evangélikus Lelkészek Közössége október 15-én tartotta összejövetelét a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Püspöki Hivatalában, amelyre nem csak tagokat vártak. Az alkalmat egyfajta nyitás, kapcsolatépítés szándéka motiválta, az, hogy összekötő kapocs jöhessen létre az egyház különféle tagjai között. A közösség 1992-ben alakult, azzal a céllal, hogy a diktatúra által 1950-ben megszüntetett Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesületének utódja legyen. (Ennek tagsága - az 1957-ben létrehozott lelkészi munkaközösségekkel ellentétben - önkéntességre épült.) A Fraternitás reménye a Magyarországi Evangélikus Egyház - lutheri teológia szellemében való - megújulása. Egy évtizeden keresztül Tekus Ottó elnök és id. Magassy Sándor titkár vezetésével működött az egyesület. A tavalyi, fiatalító tisztújítás óta elnökként Isó Zoltán, titkárként Magassy Zoltán irányítja a közösség működését, amely a későbbiekben is szeretettel váija az érdeklődőket. A gimnázium régi épülete az egykori Jánosi, ma Bartók Béla utcában f
