Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-26 / 43. szám
6. oldal 2003. OKTÓBER 26. Evangélikus Elet Az egyház megújuló ifjúsága, avagy hogyan fiatalodhat meg a Magyarországi Evangélikus Egyház? Sokunkat nyomasztó kérdés: hogyan lehet az őszülő templomjáró gyülekezetek számát csökkenteni az országban? Hogyan lehetne megszólítani a fiataljainkat? Gyakran ez személyes kérdés formájában hangzik el, esti vagy éjszakai imák, napközbeni őrlődések részeként: hogyan tudnám elmondani a fiamnak/lányomnak, az unokáimnak, miért fontos a templomba, gyülekezetbe járás? És mit rontok el? Megpróbáltam már elmondani így is meg úgy is, csalogattam vagy fegyelmeztem őket, de nem jönnek, lassan elmaradnak a templom környékéről is a többi fiatallal együtt. Akik a hitoktatás vagy szülői,nagyszülői ráhatás eredményeként eljutnak a konfirmációs oktatásig, sajnos előbb-utóbb „kikonfirmálkodnak" az egyházból. Évente körülbelül kétezren. És akkor tegyük fel azt a kérdést is, amelyet következetesen gondolkodó ember nem hagyhat el az előző mögül: Hogyan állíthatjuk.meg egyházunk fogyását, az evangélikusok számának gyors ütemű csökkenését Magyarországon? És ha mór feltesszük ezt a kérdést is, akkor ezt ne a hatalmat és tekintélyt igénylő egyházi szervezetként, hanem személyenként, egyen-egyenként, az élő Isten előtt felelős, megszólított emberek közösségeként tegyük. Jól gazdálkodunk-e a ránk bízott javakkal? A talentumainkkal? (Csak a félreértések elkerülése végett: ha valaki ennél a kérdésnél találva érzi magát, az nem azért van, mert rá gondolva teszem fel a kérdést. Én magamra gondolok, a magam helyén és tisztjén, és ugyanezt tehetjük mindannyian.) Két gondolatforgács a sok közül, arról, ami egyházunk megújulásához.elengedhetetlen: 1. Hitelesség: Luther egyik nagy mestere, Augustinus fogalmazta meg keresztény környezetben azt a teológiai tételt, amelyet sokáig nem érthettem: Minden ami létezik, jó, ami rossz, az valójában nem is létezik. Ma ezt - az eredetileg is ontológiai tételt - már személyes, erkölcsteológiai üzenetként értem. Elmagyarázom: ha megkérdezünk valakit az utcán, hogy mit tart helyesnek és jónak, akkor bárki tud felelni nekünk, igazi kis prédikációkat hallhatnának akármelyikünktől. Ha ezután megnézzük a beszélő életét, akkor azt látjuk, hogy a kettő között, azaz az elmondottak és az életgyakorlat között komoly ellentét feszül. A népi hagyomány ezt egyszerűen úgy mondja: vizet prédikál, és bort iszik. Ez a mondás mindannyiunkra vonatkozó, mélyebb értelmű bölcsességet is takar. Augustinus felismerése mindannyiunk számára alapvető: csak akkor találhatjuk meg önmagunkat, amikor úgy cselekszünk, ahogy azt gondoljuk, hogy helyes, amikor merjük vállalni ennek igazi kockázatát. Ekkor önazonosakká válunk, vagyis életvitelünkben azonosak leszünk a gondolatainkkal, elveinkkel. Ebben az esetben - és csak ebben az esetben - vagyunk képesek a valódi változásra, felismerve hitünk, elképzeléseink, erkölcsi normáink erejét és buktatóit. Ilyenkor - ahogy Augustinus fogalmaz - vagyunk, létezünk, úgy, mint Isten előtt létező, élő emberek, akik felelősséget vállalnak a cselekedeteikért. Mint ilyenek, gyakorlatban élhetjük át egyfelelől a bűnbocsánatot, másfelől a kegyelmet, hogy ti. Krisztusban, a Szentlélek által valóban újjászülethetünk. Ebben a helyzetben a keresztény „maszlag" élő és ható igévé lesz az életünkben, az élet forrásává. Ez az, amit a fiatalok szomjasan keresnek, bejárva az élet minden zegzugát és útvesztőjét. 2. Közösség: A második legfontosabb felismerés számomra az ifjúsági munkában a közösség fontossága. Egyszer - sohasem felejtem el - édesapám újra az unalomig megszokott közhellyel nyaggatott: alaposan öltözz fel, hogy meg ne fázz. Én a szokásos módon legyintettem, és elindultam az egy órányira fekvő sportpályára. És akkor váratlanul, szinte egyik óráról a másikra beköszöntött az ősz. Én már a pályán is majd megfagytam. Hazafelé már nem volt erőm futni, fogvacogva üdvözöltem az édesapámat, aki mosolyogva dobta nekem oda a pulóvert, amellyel - megérezve a hirtelen lehűlést - a pályára jött elém. Szóval a közhely közhely marad, amíg egyszer a saját bőrünkön meg nem tapasztaltuk. Ettől a ponttól kezdve minden közhely- mély bölcsesség. Számomra ilyen közhely a közösség fontossága is. Ha úgy tetszik, evangéliumi közhely, mert már Jézus és az apostolok is beszéltek erről: Mert az Isten országa közöttetek van (Lk 1 7,21). Vagy máskor: „Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. ... így bár sok a tag, mégis egy a test." (lKor 12,14.20) A közösség fontosságát a fiatalok két oldalról élhetik át: Az egyik oldal a leszakadás, magány, a másik oldal az odatarto- zás, a részesség élménye. Valamiért úgy alakult, hogy az egyházunkban lényegesen ritkábban fordul elő a második eset. Ennek szerintem „nyelvi" és stratégiai okai vannak: vagyis nem tudunk a fiatalok nyelvén beszélni és sokszor nem is számolunk a fiatalokkal. (Sok gyülekezet költségvetésében a fiatalok programjai meg sem jelennek, vagy ha mégis, nem érik el a költségvetés 1 %-át.) A kérdés tehát az: hol találnak a fiatalok egyházunkban hiteles közösséget? Ez tulajdonképpen megfelel annak a kérdésnek, amely személyes formában naponta fogalmazódik meg sokakban, és amelyet ennek az írásnak az elején már idéztem: hogyan tudnám elmondani a fiamnak/lányomnak, az unokáimnak, miért fontos a templomba, gyülekezetbe járás? Számomra - és általában az ifjúsági munkaágban dolgozók számára - egyre világosabban körvonalazódik a válasz: egymás között találnak a fiatalok egyházunkban hiteles közösséget. Ezek után már „csak" az a kérdés: hogyan születhetnek élő, hitben járó, a gyülekezeteinkbe kapcsolódó ifjúsági közösségek? Ezzel a kérdéssel közösen kell foglalkoznunk, erről szól a Hogyan tovább? című írás. Amikor egyházról beszélünk, akkor a gyülekezetekről és a gyülekezetek közösségéről beszélünk. Hogyan támogassuk, ösztönözzük ezekben az ifjúsági munkát? A gyülekezetek sokszor egyszemélyes „vállalkozások", ahol a lelkész szolgáltat, a gyülekezet nagy része pedig fogyaszt. Ez meg is felel a modern fogyasztói társadalom szemléletének, de nem egyeztethető az eredeti, evangéliumi gondolattal. Ha már az előző cikkben az első korinthusi levelet idéztem (12. fejezet), ott arról van szó, hogy a testben minden tagnak feladata, rendeltetése van. Nincs felesleges, hasznavehetetlen rész, ahogy egy gyülekezetben is mindenkinek rendelt feladata van. Van, aki prófétái, van, aki takarít, van, aki tanít, és van, aki beülteti a templom környékét szebbnél szebb fákkal, bokrokkal, virágokkal. Mégis nálunk általában a dolgok legnagyobb része a lelkészekre marad, akik aztán egy idő múlva jobb esetben nem bírják, és bizonyos feladatköröket leadnak (például az ifjúsági munkát),, rosszabb esetben szkeptikusakká válnak a gyülekezet közösségét vagy akár az egyház egészét illetően. em is biztos, hogy az ifjúsági és gyermekmunka a lelkészek feladata lenne. Sok gyülekezetben működött ifjúság a rendszerváltást követően olyan középkorúak vagy fiatalok vezetésével, akik a lelkész mellett szolgáltak a gyülekezetben, kirándulásokat, bibfiaórákat, közösségi alkalmakat szerveztek. A katolikus egyházban nemcsak azért van olyan közösségi élet, mert többen vannak, hanem azért is, mert sok laikus vállal önkéntes munkát ezen a területen. Az evangélikus egyházban elmúlt az első lendület, most kérdés, hogy megújulhat-e ez a laikus szolgálat, hogy vannak-e olyan középkorúak, fiatalok, akik szívesen vállalnának ilyen típusú munkát, akik erre kaptak elhívást a gyülekezetben. Én hiszem, hogy ilyen emberek vannak, csak meg kell találnunk őket. (És nekik minket.) Most mindazok számára, akik készek a közös cselekvésre vagy akár az együttgondolkodásra, röviden és konkrétan leírom, hogy mit tervezünk, aztán azt is, hogy ki hogyan kapcsolódhat be ebbe a munkaágba, akár ötletekkel, akár tevékeny, személyes szerepvállalásával. A / \ vidéket és a városokat járva látom, hogy az elkötelezett és tehetséges evangélikus fiatalokban nincs hiány. A kérdés az, hogy hogyan találnak kapcsolatot az egyházzal, a gyülekezettel. Erre az eddigi megoldások mellett tudunk egy régi receptet, amelyet mozgalomnak hívnak, bár ezt a szót már sokan és sokszor lejáratták. Nevezzük inkább összefogásnak. Összefogásnak, ahol együtt mozgunk, egy közös cél felé. Akárhogy is nevezzük, a dolog lényege, hogy a fiataloknak, akik az ország legkülönbözőbb pontjain laknak, tanulnak, lehetőséget kapnak arra, hogy bekapcsolódjanak az egyház munkájába, közösségébe. Ehhez az EgyHázra ajtókat építünk. Ezek azok a területek, amit a fiatalok a saját életükre nézve is fontosnak tartanak. Saját korosztályukba tartozó társakat és barátokat ismerhetnek meg az EgyHázban megtestesülő összefogásban, és közben megélhetik, hogy az életük abba az irányba fejlődik, amerre szeretnék. A / \z öltet persze nem új keletű, modern formájában is több száz éves. Az egyházban jellemzően ilyen mozgalom volt a háború előtt a protestáns KIÉ vagy a katolikus KÁLÓT. Most egy ehhez hasonló mozgalomra lenne szükség az evangélikus ifjúsági munkában is. Néhányakkal azok közül, akik már évek óta dolgoznak az ifjúsági munkában, megfogalmaztuk azokat a területeket, ahol eddig is voltak és most is vannak kezdeményezések, és ahol az eddigi munkát kiegészítve, megerősítve dolgozhatnának a fiatalok. Ezek a következők:- Környezet-, vagyis teremtésvédelem. (Ebben a munkaágban a fiatalok kirándulások, szemét- és hulladék- gyűjtés, ökológiai szempontból környezetvédő termékek népszerűsítése és terjesztése, felvilágosítás és más akciók formájában tevékenyen részt vehetnek környezetük, a teremtés védelmében.)- Művészet és irodalom. (A könnyű- és komolyzenét, a táncot, a festészetet, kézművességet komolyan művelő vagy művelni akaró fiatalokat várunk erre a területre.)-- Árvaház. (Olyan önkénteseket szerveznénk ezen a területen, akik komoly elhatározással, éveken át részt vennének az állami gondozott gyerekek nevelésében, táboroztatásában stb.)- Teológia. (Fontos, hogy olyan embereket találjunk, akik a teológiában, a hit tudományában készek az önképzésre, és tevékenyen vennének részt egy saját, magyarországi evangélikus teológiai arculat kialakításában.)- Média. (Az újságírás, a médiumok iránt érdeklődő fiatalok képzése és összefogása tartozik ide, ahol saját újságok, rádió és tv-műsorok készítésébe is bekapcsolódhatnak majd az érdeklődők.)- Vezetőképzés. (Talán a legkomolyabb lemaradás az ifjúsági vezető- képzésben érezhető. Szükség van azokra, akik kortárs vagy idősebb fejjel vállalkoznak erre a feladatra, alkalmasak is, és szeretnének saját közösséget építeni, hogy az Isten országa közöttük legyen.)- Értelmiségi körök. (A fiatal evangélikus értelmiségieknek jelenthetne bázist ez az összefogás.)- Sport. (Gyakorlatilag minden területen szükség és lehetőség van sport- eseményekre. Sakk és foci, kosárlabda és csocsó regionális és országos szinten egyaránt fontos közös pont lehet az egyházi munkában részt vevő, abba bekapcsolódó fiataloknak.)- Építőtáborok. (A felajánlásnak ezt a sajátos formáját, amikor nem pénzt, hanem munkaerőt és időt szentelünk Istennek és a közösségnek, a nyugati fiatalok jól ismerik, nálunk inkább a KISZ-es építőtáborokra emlékezhetnek még az idősebbek. Most újra belakhatnánk ezt a területet is.)- Önismeret. (A fiatalok ma sokszor keresnek iránytűt a sodró lendületű reklámkampányok és ideológiák között. Fontos, hogy ne idealizált vagy torzó elképzelésekkel, hanem a realitás talaján állva éljék meg párkapcsolataikat, munkájukat, családjukat. Ebben a munkacsoportban erre készítenénk fel az érdeklődő vezetőket és a fiatalokat.) Ezek a területek nagyrészt már vezetőre találtak, de ha többen vezetnének egy területet, az csak segítséget jelent. Fontos lenne, hogy az egyes területeknek régiónként is legyenek felelősei, vagyis felelősségvállalói, akik részt vállalnak a kapcsolattartásban és a szervezésben. Ebben a munkában számítanánk az idősebb , korosztály segítségére is. Az összefogás ebben az értelemben a korosztályok közötti összefogás is lehet, ebben a munkában mindenki megtalálhatja a maga helyét. És minden bizonnyal vannak még f olyan területek, amelyeket kifelejtettünk. Első lépésben olyanokat keresünk, amelyekre a fiatalok nagy számban aktivizálhatók, mozgósíthatók. • • o tieteket, szellemi és fizikai fel- \ ajánlásokat, jelentkezőket várunk az itt leírtakkal, de az ifjúsági munkával kapcsolatban is. Kérjük, hogy a környezetében mindenki hívja fel erre a kezdeményezésre azok figyelmét, akik számra ez az összefogás érdekes lehet. Postacímünk: 1085 Budapest, Üllői út 24. E- mail elérhetőségünk: Viktor. Ienart@lutheran.hu Ha valakit megszólított egy téma vagy terület, akkor az már most jelentkezhet a fent megadott címeken, hogy felvegyük a kapcsolatot, és együtt tervezzük az adott terület munkájának részleteit. A / \z ötleteket, a tapasztalatokat összegezzük, és végül ezekből alkotjuk meg a munkamenetet. Azt szeretnénk, ha mindenki betehetné a saját ötleteit, javaslatait a közösbe, és ha ez megjelenhetne a konkrétumokban is. Ha valakinek a gyermek- vagy ifjúsági munkával kapcsolatban az ötleteken túl van kérdése, mondanivalója, az szintén megteheti a fenti posta-, illetve e- mail címen. I
