Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-12-14 / 50. szám

A TARTALOMBÓL~ Lelkészhiány vagy lelkészfelesleg? Antall József halálának évfordulójára Legemlékezetesebb ünnepem Az Úr érkezését várva... Dilemmák egy keresztség kapcsán Advent második vasárnapján délután hafőrái kezdette! jótékonysági koncertre került sor a Deák téri evangélikus templomban. Mint arról már lapunk múlt he­ti számában is beszámoltunk, a Déli Egyházkerület vezetőjét a november máso- dikai televíziós istentisztelet-közvetítés után kereste meg Iványi Tamás, a parla­menti képviselőkből álló Szená-torok kórus vezetője azzal a kéréssel, hogy a Brass in the Five fúvószenekarral szívesen adnának jótékonysági hangversenyt a Deák téri templomban, melynek bevételét a Magyar Vöröskereszt Madridi úti hajléktalanszállójának javára ajánlanák fel. A rendhagyó koncerten egy rövid darabbal az intézmény színjátszó csoportja is bemutatkozott. Mintegy háromszázan gyűltek össze az ország templomában, hogy előbb kapja­nak, majd ajándékozzanak: adományaik­kal hozzájáruljanak a hajléktalanok ne­héz körülményeinek enyhítéséhez. Az esemény üzenet értékű: arról tanúsko­dik, hogy egyházunk nyitni szeretne a fedél nélkül maradt emberek felé. „Örömmel, reménnyel és szorongás­sal érkeztem” - kezdte igehirdetését Gáncs Péter püspök, majd így folytatta: „Ritkán adatik meg egy igehirdető szá­mára, hogy prédikációjának gyümölcse rövid idő alatt beérik, és ez örömmel tölt el.” Reménységünk lehet, hogy nem csak egy kampányfogás résztvevői lehe­tünk, hanem elkezdődhet az érdemi munka: ki kell tárnunk eddig bezárt templomkapuinkat, vonzóvá kell ten­nünk zárkózott közösségeinket, és látha­tóvá kell tennünk mindenki számára azt, aki minden élet forrása - mondta Gáncs Péter, majd hozzáfűzte: egy ilyen jóté­konysági est természetesen nem oldja meg a hajléktalanok összes problémáját, hiszen azok nem csupán anyagi termé­szetűek. Az igehirdetést követően a Szená­torok énekkar előadásában több egyházi kórusművet hallhattak a jelenlévők, majd a hajléktalanokból álló AHA szín­játszó csoport következett Dickens Ka­rácsonyi énekének bemutatásával. Füsti Molnár Sándor, a kis társulat vezetője az előadás után elmondta: soha nem ját­szottak még templomban. Kérdésemre, hogy milyen érzésekkel távozik, röviden így válaszolt: „Megható volt közel vinni a szereplőket Istenhez... Ez mindenki­nek jó, a színjátszók és a nézők egyaránt gazdagodhattak az est alatt. Hiszem, hogy nincs olyan ember, akiből ne lehet­ne kihozni a benne lakozó jó tulajdonsá­gokat, mindenkiben ott rejlik a pálfordu- lás lehetősége.” Talán sokan furcsállják e rendhagyó kezdeményezést, és nem értik pontosan a mögötte meghúzódó szándékot. A szérvezők azonban bíznak benne, hogy egyre több evangélikus közösség érzi majd kötelességének a bajba jutott emberek megsegítését. Hiszen nem erőnket megha­ladó feladatról van szó. Valljuk be őszin­tén: sokszor kényelmünkön, nemtörődöm­ségünkön múlik, hogy a már használaton kívüli ruha, cipő, meleg takaró évekig po­rosodik a padláson. Az, ami nekünk már felesleges, sokszor életbevágóan fontos lehet egy rászoruló számára. Persze könnyű ilyenkor kifogásokat keresni: túl kis egyház vagyunk ehhez... A hajléktalanok összes problémáját ter­mészetesen nem tudjuk megoldani, de talán nem is ez a feladatunk, Urunk nem ezt fogja számon kérni rajtunk. Ám jogosan ítél meg minket, ha különféle kifogások mögé bújva semmit sem te­szünk annak érdekében, hogy másokon segítsünk. Ott, ahol tudunk, azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésünkre állnak, azokon az embereken, akiknek szükségük van ránk. Mindezt égy olyan valaki nevében te­hetjük, aki „fedél nélkül”, egy istállóban látta meg a napvilágot, akinek nem akadt hely Betlehemben... Nem „társa­dalmi kötelességünket” teljesítjük, és nem is csupán lelkiismeretünk meg­nyugtatásáról van tehát szó: amikor haj­léktalan testvéreinken segítünk, a szere­tet parancsának engedelmeskedünk. Szabó Szilárd „Huszonöt év alatt huszonkétszer költöztem” - mutat­kozott be az Evangélikus Nők Klubjának december 6- i, évzáró alkalmán az előadó. Mielőtt e kijelentést fél­reértené a kedves olvasó, sietek megnyugtatni: Anett Ford egyáltalán nem egy nyughatatlan lélek. Szíve mé­lyén nagyon is vágyódik az állandóságra. Isten azon­ban más életutat szánt neki... Anett Ford kanadai misszionárius szülők gyermekeként Indi­ában született. Tízéves koráig élt az ázsiai országban, majd elkezdődött negyed évszázados vándorlása. Előbb szüleivel kelt útra, később pedig - miután elvégezte a teológiát - a fér­jével együtt vágtak neki az újabb és újabb szolgálati terüle­teknek- Isten hívásának engedelmeskedve. Anett hét eszten­deje érkezett családjával Magyarországra. (Folytatás a 3. oldalon) I—/ehet, a véletlen is közrejátszott ab­ban, hogy az egyházi elnökség legutóbbi ülésén éppen az Építészeti és Egyház- művészeti, valamint az Ifjúsági Bizott­ság tevékenysége került napirendre. Mégis ennek erős szimbolikus jelentősé­get is tulajdoníthatunk. Égető kérdéssé vált az épületdiag­nosztika, illetve annak a közel ezerszáz épületnek (templomok, parókiák, gyüle­kezeti házak, iskolák, intézmények...), köztük számos műemléknek a jövője, melyekben zajlik az életünk. Fontosak az épületek, fontos az infrastruktúra ál­lapota, de az egyház jövőjét tekintve kü­lönösen lényeges az ifjúsági munka: et­től is függ, hogy elnéptelenednek-e a templomok, a gyülekezeti alkalmak, vagy a megújulás, a dinamikus fejlődés válik jellemzővé. A tanácskozáson Pintér Győző bizott­sági elnök, Mekota Ervin, az Építési Osztály vezetője, Nagy Tamás és Vincze Csaba bizottsági tagok képviselték az Építészeti és Egyházművészeti Bizottsá­got. A rendszerváltozást követő temp- lomépítési-felújítási hullámban egyhá­zunk is örvendetesen részt vett. Mára azonban - talán azért, mert tovább tartott az épületállomány öregedése, illetve szá­mos felújításra szoruló épületet kaptunk vissza az ingatlanrendezés kapcsán - a gondok kerültek előtérbe. A legnagyobb nehézséget az ingatlanállomány érték- vesztése okozza. Ennek megállítása csu­pán folyamatos, tervszerű karbantartás­sal, felújítással lehetséges. Az ehhez szükséges források azonban csak szerény részben - a reálisan becsült igények 20- 33 százalékában - állnak rendelkezésre. Súlyosbítja a képet - és valójában itt van elsősorban lehetőség a javításra hogy a pénzügyi támogatások felhaszná­lásában a tapasztalatok szerint nem min­dig érvényesült az egyház érdeke. Az építkezések egy részénél nem is volt szerződés, több esetben a szerződés hiá­nyosságai jelentkeztek, amikor a nem megfelelő kivitelezést kellett volna kija­vítani. Az elnökség határozata szerint a jövőben csak megfelelő szerződéssel rendelkező építkezéshez, felújításhoz le­het egyházi támogatást igényelni vagy elnyerni. Miután a támogatási források jelentős része állami forrásokból szár­mazik, a szerződésekben az állam által megkövetelt feltételeket is figyelembe kell venni, illetve a támogatást nyújtóval is szerződni kell, ez utóbbinak ellenőr­zési lehetőséget biztosítva. T A ovábbi, immár stratégiai feladat a gazdálkodási szemlélet érvényesítése gyülekezeti szinten és országosan egy­aránt. El kell döntenünk, hogy mely épü­letek szükségesek hosszú távon, melye­ket kell felújítani, hol kell újat építeni, illetve - ha ez olykor fájdalmas döntést is jelent - mely épületek eladása, netán lebontása indokolt, hiszen a működési költségek is jelentősek. A bizottság el­nöke hangsúlyozta: fontos tájékoztatni arról is a gyülekezeteket, hogy egy dön­tés, támogatás előkészítése legalább egy esztendőt igényel. Ennek az ütemnek a figyelembevételével lehet tervezni, illet­ve támogatásért folyamodni. Az ifjúsági munka tárgyalásánál Lénárt Viktor, az Ifjúsági és Gyermekosztály meg­bízott vezetője, valamint Balog Eszter, Joób Réka, Király Attila munkatársak vettek részt az ülésen. A közösség - amelynek munkájában Rozs-Nagy Szilvia is közre­működött - a közelmúltban felmérést vég­zett az egyházi ifjúsági munkáról. A csoport tagjai a kutatás során szerzett eddigi felis­meréseikről számoltak be az elnökség előtt. A legmeghökkentőbb tapasztalatuk az volt, hogy sok helyen - főleg a szórvány­gyülekezetekben - egyáltalán nem lehet ifjúsági munkáról beszélni, mivel nincse­nek fiatalok az egyházközségben. A 254 gyülekezet közül mindössze 158-ban re­gisztráltak valamilyen ifjúsági munkát. A konfirmandusok száma évenként megkö­zelíti a kétezret. Száznegyvenhét lelkész és huszonkilenc nem lelkész végez ifjúsá­gi munkát egyházunkban. Ezek a legfon­tosabb - eddig kiértékelt - adatok. Sok gyülekezetben gondot okoz a kon­firmált fiataloknak a gyülekezeti életbe való bevonása. Ennek egyik oka az, hogy az esetek többségében e feladattal magára marad a lelkész! Többen arról számoltak be, meghaladja erőiket a középiskolás fia­talok egyéb programjaival - különórák, túlterheltség, vonzó helyi ifjúság alkalmak stb. - való vetélkedés. Jellemző a fiatalok és a szülők érdektelensége is. Sok helyen csak a nagyünnepi események nyújtanak lehetőséget a fiatalok bevonására. lekedvezőbb a helyzet a gyennek-bib- liaköri munkában, ezért is fontos növelni a konfirmandus korosztályok megtartása érdekében tett erőfeszítéseinket. Ebben segíthetnek a pozitív tapasztalatok, illetve az ifjúsági munkát eredményesen végző lelkészek javaslatai. Fontos az infrastruk­túrafejlesztés, az eszközbeszerzés - video­magnó, számítógép, videokamera stb. -, amelyekre nem csak egyházi forrásból le­het pályázni. A segédanyagok, óraváz­latok elkészítése már kifejezetten egyhá­zi feladat, ebben az induló ifjúsági lap is jelentős segítséget nyújt majd a tervek szerint. A vezetőképzés is reális igény, ez is szerepel a programban. A felmérés legfontosabb felismerése, hogy meg kell állítani, illetve meg kell fordítani azt a trendet, amely az egyházi ifjúság fogyását jelenti. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy äz ifjúsági munka, az iljúsági misszió központjai az iskolák, a gyülekezetek, a képzések, a konferenci­ák, de ezek mellett a legalapvetőbb jézu- si forma a személyes találkozás. Ezért is szükségesek a már néhány helyen ered­ményesen működő kisközösségek, ahol a fiatalok felelősséget vállalnak egymásért, az evangéliumért, a keresőkért. Lényeges, hogy legyenek az ifjúsági munka iránt elkötelezett lelkész és nem lelkész ifjúsági vezetőink, és a motivált­ság mellett fontos a felkészültség is. Ezt jól tudják az egyházi ifjúsági munka fele­lősei, ezért rendeznek március elején két­napos konferenciát Békéscsabán az ifjú­sági misszió munkatársai számára. És persze azért, hogy legyenek gyülekezetek a jövőben is - a reménység szerint meg­újuló, megszépülő egyházi épületekben. Frenkl Róbert Jótékonysági hangverseny a Deák téri evangélikus templomban AkiuJ-fe még OTÉmáirdMKB v 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom