Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-23 / 47. szám
10. oldal 2003. NOVEMBER 23. Evangélikus Elet Hogyan imádkozzunk? Munkatársképző nap Veszprémben Egy kis katechetika mindenkinek Valójában nincs túl sok különbség aközött, ahogyan Pilátus bekerült a Credóba, illetve ahogy én részt vettem a dél-pesti egyházmegye katechetikai napján, és tessék: rögtön engem ért a megtiszteltetés, hogy beszámoljak róla. Ha valaki e jeles alkalom előtt nekem szegezte volna a kérdést, hogy „Te, Balázs! Mi az a katechetika?”, akkor a nagy hebegés-habogás közepette biztosan nem lettem volna képes olyan tömören fogalmazni, mint ahogy Bakos Ferenc tette az Idegen szavak és kifejezések szótárában. Épp ezért talán itt sem fölösleges a szó jelentését már a legelején tisztázni: katechetika = hitoktatástan. Sándor Éva Deák téri hitoktató szervezésében Nyáregyháza evangélikus gyülekezete adott otthont a november 8-ai egyházmegyei katechetikai napnak, melyen lelkészek, valamint az evangélikus iskolák nem lelkész hitoktatói vettek részt (és kakukktojásként ott voltam én is). A szakmai előadást Zsugyel Adél, hittudományi egyetemünk doktorandusza tartotta, aki a nap témájául a hittanórai imádkozást, illetve csendességet választotta. Amikor mi, evangélikusok imádkozásra gondolunk, feltehetőleg egy összekulcsolt kezű, tekintetét a földre szegező ember képe jelenik meg előttünk. Talán nincs ez másképp a hittanórán részt vevő diákokban sem. Ugyanakkor érdemes tudatosítani magunkban, majd pedig személyesen is gyakorolni, hogy az imádkozásnak semmilyen formai követelményét nem írja elő nekünk senki (legfőképpen Jézus nem), így at imádkozás témájától függően szabad és helyénvaló azzal összhangban testhelyzetet is választani. A teljesség igénye nélkül: imádkozhatunk kitárt karokkal és az égre szegezett tekintettel; terpeszállásban, azaz egy szilárdabb testtartásban, amikor köszönetét mondunk azért, hogy „sziklára állítottad lábamat”; kéréssel fordulva Istenhez imádkozhatunk kinyújtott és felfelé fordított, mintegy kanalat formáló kezekkel; imádkozhatunk az ortodox liturgiából átvett módon, amely során kezünket keresztben helyezzük a saját vállainkra (ez az Isten és ember közötti ölelés szimbóluma); arcunkat a kezünkbe temetve, melynek során arcunk érintésével Isten vigasztalását is átélhetjük; mondhatunk áldást a másik fejére tett kézzel, vagy épp gyakorolhatjuk az imádság egy igen-igen bensőséges és meghatóan szép formáját, a homlokra rajzolt keresztet, amint a családfő reggel (az ároni) áldással bocsátja el a családtagokat. A nap folyamán a legtöbb szó mégis a zsoltárokról esett, amelyek az imádkozásnak különösen nagy kincsei: jól válogatva közöttük nagy segítségünkre lehetnek hittanosaink aktuális problémáinak megoldásában. Ezt úgy érhetjük el, ha kreativitásunkra építve zsoltárparafrázisokat készítünk, vagy olyan szituációkat találunk ki, amelyben egy-egy zsoltárvers különlegesen „ütős” lehet, vagy legalábbis jó alapot teremthet egy beszélgetés elindításához. Ezek után pedig vagy az élet hozza a szituációt, vagy akár mi is kialakíthatjuk - éppúgy, mint az imádkozás előtti csöndet. Miért fontos a katechetika? Elsősorban azért, mert a hittanórák nagyban befolyásolják a gyerekekben azt a képet, amely az egyház(unk)ról alakul ki bennük. Legyen hát pozitív ez a kép! Másrészt azért is fontos, mert órarendbe illesztve nagy rendszerességgel találkozhatunk olyanokkal, akikkel egyébként talán csak alig-alig. A katechetika így eszközzé válhat abban, hogy az egyházellenes marxista sztereotípiákat leromboljuk (vigyázat: ha rosszul csináljuk, az ellenkezőjét étjük el vele!), és természetesen arra is kitűnő lehetőség, hogy a Jézusban nekünk adott szabadságot kézzelfoghatóvá tegyük a diákok számára. Zárásként ezt a megjegyzésemet a nap témájával, az imádkozással szemléltetném: amikor imádkozunk, azt bizonyosan valamilyen formában tesszük. Miért ne pont úgy tegyük, mint ahogy azt az imádság témája igényli? A könyörgés különbözői formáira való ráébresztéssel pontosan azt mutathatjuk meg, hogy egész lényünkkel, érzelmeink tetszőleges konstellációjában testi-lelki összhangban fordulhatunk Meny- nyei Atyánkhoz, aki olyan közel van hozzánk, hogy ízületeink és izmaink feszülése és az ezekhez kapcsolódó szimbólumok is mind-mind tőle, érte és általa vannak. Kis Ferenc Balázs ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. november 23. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Missura Tibor; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillag- hegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Major Rita (teológus); V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. II. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Szabó Szilárd; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X. Kerepesi út 69. de. 8. Tantásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Kendeh K. Péter; de. 11. (úrv.) Kendeh K. Péter; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Győri Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere ll.de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél lI.Blat- niczky János; Mátyásföld. XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 10. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Cse- pél, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 24,37-51; az igehirdetés alapigéje: Dán 12,lc-4. HETI ÉNEKEK: 493, 454. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály „ERŐS VÁR A Ml ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2003. november 24-én, hétfőn 13.30 órakor. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2003. november 30-án, ADVENT 1. VASÁRNAPJÁN 10.04 órakor Domony- ból, az evangélikus templomból. Igét hirdet Baranyai Tamás lelkész. a lelkészváltások problémájáról. Egyházunk még mindig túlságosan lelkész- centrikus, ezért szükség lenne munkatársképzésre. A „finn káté” ebben legalább akkora áttörést hozhat, mint amekkorát Luther kátéja jelentett fél évezreddel ezelőtt. A bőséges ebéd után Verasztó János Répcelakon szolgáló egyházkerületi missziói lelkész A kisközösségek szolgálata gyülekezeteinkben címmel tartott előadást. Ebben szólt a vasárnapi nagy gyülekezet és a mellette működő kisközösségek problematikájáról. Következtetésében viszont hangsúlyozta, hogy a statisztikai adatok azt mutatják: ha az istentiszteleteken részt vevők legalább fele nem tartozik valamilyen házi vagy más hasonlójellegű kiscsoporthoz, megszűnik a gyülekezet növekedése. A hozzászólásokban elhangzott, hogy sokakat a közösség létformája gyűjt össze, és elsősorban ezért kell evangélikus kisközösségeket létrehozni. A tanítás tisztasága védelmében valamilyen kézbe vehető tananyagra van szükség, amellyel kiszűrhető a tévtanítás. Erre alkalmas lehet a Káté is. Végezetül Ittzés János püspök ApCsel 6,1-7 alapján áhítattal zárta a programot, amelyben elmondta, hogy az „egyszemélyes üzem” nem biblikus egyházkép. Mindig munkatársakkal együtt, megosztva kell végeznünk a feladatokat, mert Krisztus minket kereső szeretetének üzenete mindannyiunkra bízatott. M. Gy. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén szolgáló munkatársak minden évben összegyűlnek egy egész napos tapasztalatcserére. November 15-én immár második alkalommal került sor a találkozóra, melynek ezúttal a veszprémi gyülekezet adott otthont. A mintegy harminc résztvevő a finn egyház ajándékaként minden evangélikus otthonba eljutó Kátéval, illetve annak a családok és kisközösségek életében betöltött szerepével foglalkozott. Bevezető gondolataiban Ittzés János püspök kiemelte, hogy napjainkban a népegyházi keretek lassú felbomlásának lehetünk tanúi. A jövőben a kisközösségek, a gyülekezeti rétegalkalmak jutnak majd jelentős szerephez. A mi egyházunkban is vannak olyan családok, amelyek - a lelkész jóváhagyásával és a tanítás tisztaságának felügyeletével - rendszeresen összegyűlnek bibliatanulmányozásra, imaközösségre. Ezeknek a kisközösségeknek nagy szerepük van: segítségükkel újulhat meg egyházunk. Az alkalom Isó Zoltán veszprémi lelkész áhítatával kezdődött, majd két előadást hallhattak a résztvevők. Délelőtt Isó Dorottya lelkésznő Keresztény nevelés az evangélikus családokban címmel fejtette ki gondolatait. Referátumát közös megbeszélés követte, amelyen szó esett a nagyszülők gyermekmentő hitéről, a szülői tanúságtétel fontosságáról, it Í1 JJJ 7 il C il J í T SI J Ö V fe i B Az Indiában szolgáló lelkész-tanár házaspár, Mesterházy Andrea és Balázs állt elő nyári hazalátogatásakor azzal a kéréssel és javaslattal, hogy kössünk ösztöndíjszerződést Ramya Chitra érettségiző keresztény diákkal, aki továbbtanulásával nemcsak családja jólétét biztosítaná, hanem a keresztény indiai értelmiség számának növekedéséhez is hozzájárulhatna. Mivel kötelességünknek érezzük a kisebbségben élő keresztények támogatását, egyesületünk elvállalta ezt a hároméves szolgálatot. Az első év 600 dolláros költségét már el is vitte magával a Mesterházy házaspár. Ennek átadása után kaptuk Ramyától az alábbi levelet, melyet nemcsak azért adunk közre, hogy megköszönjük az eddigi áldozatkészséget, hanem hogy biztassuk evangélikus gyülekezeteinket az imádságra, mellyel segíthetik a nehéz körülményeket legyőző fiatal lányt és családját, valamint Andreát és Balázst, akiknek szolgálatát már az Evangélikus Élet hasábjain is többször ismertettük. A 11711034-20804538-as csekkszámon pedig hozzájárulhatnak Ramya következő évi ösztöndíjához. Köszönettel: az Evangélikus Külmissziói Egyesület vezetősége Ramya Chitra (középen) a gyülekezet felügyelője és Mesterházy Balázs társaságában Kedves külmissziói egyesület! Kedves gyülekezeti tagok! Ramya Chitrának hívnak, és nagyon szeretném megköszönni segítségüket. Mint korábban írtam, a családom nem tudná biztosítani taníttatásomat, ezért az Önök segítsége nélkül nem is kezdhettem volna el tanulmányaimat. Az érettségim kitűnő eredménnyel zárult, ezért a gyülekezet felügyelő asszonya aztjavasolta, hogy mégse ápolónak, hanem biokémikusnak tanuljak. Ez a képzés is hároméves, viszont később jobb kereseti lehetőségeket kínál, mint ha ápolónőként dolgoznék. A tanulás itt, Indiában különösen fontos, és hogy érezzék, mennyire komolya veszem, szeretnék egy kis bepillantást nyújtani az itteni főiskolai életbe. Ez az első alkalom, amikor családomtól távol egyedül élek, így volt egy kis félelem bennem. Az első napon (július 28- án) elkísértek a szüleim is, ekkor kaptunk részletes tájékoztatást az iskoláról. A tanulmányi díj egy részét is be kellett fizetnem, illetve a könyveim egy részét is sikerült megvennem. A kollégium nagyon szép, jól érzem itt magam. Az időjárást is sikerült megszoknom (Maduraiban ugyanis nagyon nagy a hőség Kodaikanalhoz képest). Reggelenként 5.30-kor kelek, és a napot imádsággal kezdem. Utána elkészülök, és reggelizni megyek 8 órára. Az első előadás 9.30-kor kezdődik, mely előtt általában egy rövid eligazítást tartanak egy nagy csarnokban. Egyórás ebédszünetünk van délben, majd az előadások 4.15-ig folytatódnak. Az órák után pihenek egy keveset, majd nekiülök a tanulásnak. Eddig nagyon jól sikerült felkészülnöm az órákra, bár az első írásbeli dolgozatok még csak a jövő héten kezdődnek. Komolyan veszem a tanulást, és szeretném, ha kitűnővel végezném a félévet. Tudom, hogy ezért keményen kell dolgoznom, de semmiképpen sem szeretném elvesztegetni az ajándékba kapott csodálatos lehetőséget. Van már néhány barátom is, és a felsőbb évesek is nagyon rendesek. A tanáraim jól tanítanak, élvezem az órákat. Szombat délután mehetünk csak ki a városba, és csak vasárnap jöhetnek hozzánk látogatók. Egy hónap elteltével ennyiről tudok beszámolni. Kérem, hogy a testvérek továbbra is imádkozzanak értem és a jövőmért. Keményen fogok tanulni, és szeretném, ha Önök is büszkék lehetnének rám. Továbbra is nagyon hálás vagyok Önöknek a támogatásért. Tisztelettel: Ramya Chitra
