Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-09 / 45. szám

rom: milos juzsef Eva ngélikus Elet 2003. NOVEMBER 9. 5. oldal Trójában nem lesz háború Giraudoux-bemutató az Evangélium Színházban „Lebegő zeneisége olykor már-már vershatásúvá teszi prózáját, máskor a felvi­lágosodás egyszerű, egyértelmű szabatosságával fogalmaz. Egész életművén ott lebeg az alkonyati polgárság általános bizonytalansága, kiábrándultsága, célta­lansága, de mindez egy nagyon okos és nagyon vonzó, szellemes ember szemével nézve... Szüntelen derűje sohasem harsogó kacagás, mindig meghúzódik mö­götte valami szomorúság... Tündéri lebegés ez: sohasem ér partot sem a hit, sem a tagadás révében” - jellemezte a 19. század francia irodalmának egyik legegyé­nibb hangú íróját a Trójában nem lesz háború 1946-os budapesti bemutatója után Hegedűs Géza. Munkásságának ezen gyöngyszemét Jean Giraudoux a második világháború kitörése előtt írta. A két világháború kö­zött mutatta be a trójai és görög emberek két háború közti életét, gondolkodását és békevágyát. Nem véletlen, hogy a fran­cia írók ez idő tájt szívesen dolgozták fel az antik és görög témákat. Értéküket ab­ban látták, hogy a modem színek és az antik környezet paradox kettőségének izgalmas játékát minél több aktuális, ha­ladó szellemmel tölthetik meg. A szelle­mes, sokszor szikrázó dialógusokban helyezték el az „alapproblémát”, a hábo­rú kérdését. Trójában is él a béke vágya, miközben a háború hívei szervezkednek. A múlt embereivel, hőseivel és áldozata­vinni a nemzetek életébe? Előre látta a háború végzetét: a pusztulástól akarta menteni az emberiséget - a Trójában ké­szülődő háború felidézésével... Hiába! A múlt üzenetét nem értették meg. Kitört a második világháború - a téma ma is fe­jünk felett lebeg. Ezért látta időszerűnek Udvaros Béla - az Evangélium Színház nagy megpróbáltatásokat átélt rendezője - a francia iró művének bemutatását. „Giraudoux kialakítja azt a lelkiállapotot, amely a korok és társadalmak fölötti le­begésbe emel: költészetben oldja fel az ellentéteket” - vélekedett Udvaros Béla. Valóban, költői sorokban, szikrázó és ugyanakkor hitet, reményt árasztó dialó­gusokban oldja fel az ellentéteket. A hit, Helénát, Menelaosz görög király felesé­gét, akit a görögök visszakövetelnek. Bí­zik Páris józanságában, Helena visszaté­résében, és a háború kapuit „bezáratja”. De a „béke beteg”, mondja Andromakhé látnoki tehetségű sógornője, Kasszandra. Megható és elgondolkoztató Hektor (Lénárl László) békevággyal teli, a hábo­rú halottainak emlékére, a béke védelmé­ben mondott lírai beszéde - mintha az evangélium sorai csengenének fülünk­ben. Ám éppen akkor, amikor a bölcs öreg királynő, Hekuba még örömmel ki­áltja: „békében vagyunk!”, kötnek ki a görögök hajói, jelenik meg az első görög, Ajax, és brutális, gyalázkodó hangon pro­vokálja Hektort... A háború kapui lassan mégis kinyílnak... így válik Jean Girau­doux 1935-ben irt műve, költői előérzete időtálló figyelmeztetéssé, az Evangélium Színház pedig tizenkilencedik bemutató­jával irodalmi kincsek mentőjévé. Egyen­ként is dicséret és köszönet illeti a művé­szek lelkes játékát, a rendezést, Hums Anna Mária díszlet- és jelmeztervező szí­nekkel is hangulatot teremtő munkáját, Pacher Gréti zenei összeállítását. ival mutatnak rá a ma emberének aljas­ságára, nyereségvágyára, ostobaságára, amit társadalmi adottságaik sokszor csak fokoznak. Vajon milyen előérzetre hallgatva döntött úgy az író, hogy több mint fél évszázaddal ezelőtt a gyűlölettől izzó vi­lághatalmi vetélkedésben, szervezkedés­ben az antik tragédiák feldolgozásával, újraélesztésével akar utat mutató fényt remény és szeretet csodálatos szavai hangzanak el a darab célját megértő, átér- ző művészek ajkán. Milyen hittel teli hangon mondja Andromakhé a dráma kezdetén: „Trójában nem lesz háború”, és a gyermeket váró asszony boldogságával fogadja férjét, az előző hadjáratból győz­tesen hazatérő Hektort. O, a fejedelem idősebb fia sem gondol újabb harcra, bár tudja, hogy öccse, Páris elragadta Október 30-án, a bemutatón Udvaros Béla rendező köszöntötte az előadás né­zőit, majd Ivan Gut, a Francia Intézet nyelvi laborjának vezetője méltatta az újra felfedezett szerző munkásságát. Schelken Pálma További előadások a Duna Palotában (Buda­pest V., Zrínyi u. 5.): november 6., 14., 15., 20., 21., 29. este 7 óra, december 4., 5., 10. este 7 óra. 75 év Képek a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség életéből Nehéz saját szerkesztésű könyvről ismertetőt írni, hiszen se­hogy sem jönnek a jól bevált fordulatok, miszerint: „tanulsá­gos az a szép kivitelű kiadvány, mely több mint száz fotón és tizenhat lelkész írásain keresztül igyekszik bemutatni a 75 éves templomát ünneplő kelenföldi gyülekezet történetét”. Azonban könnyű is, mert a szerkesztő többet tud egy olvasónál. Tudja például, mekkora levéltári „fogás” volt az ötvenes években kitelepített gyülekezeti tagok listája. Tudja, milyen nagy erőkkel keresték a párhuzamos témájú régi és új fényké­peket: szegények szeretetvendégsége a harmincas években, er­délyi menekültek támogatása a nyolcvanas évek végén, család- segítő ruhagyűjtés ma. Vagy üres pusztaság a Lenke út környékén a húszas évekből és rövid tíz évvel később már a körbe kinőtt házak közül alig kilátszó templomtorony. Tudja, meny­nyi fejtörést és utánajárást okozott az egyházközség egykori és mai lelkészeitől származó egy-egy cikk, ta­nulmány, szépírás, jelentés vagy statisztikai beszámoló kiválasztása. A szövegek a még templom nélküli közösség lelké­szének, Szüts Gábornak a szavaival kezdődnek: „Mint­hogy visszatekintésre sok okunk nincsen, azért jobb, hogyha azzal foglalkozunk, ami előttünk áll.” A nehéz próbákat megélt Ordass Lajos, Kendeh György, Bottá István és a hűségesen munkálkodó többi lelkész szavainak sorát Blázy Árpád iktatási igehirdetése zárja: „hogy amit Tőle ingyen kaptunk, azt bátran, in­gyen adjuk tovább”. A szerkesztő azt is tudja, mennyit vívódott Martos Katalin, mire megtalálta azt a stílust, amellyel vissza tudja adni fejezetkezdő grafikáiban a templom rejtett zugait és íveit. Végül a szerkesztő látja igazán, mekkora munkával tudta ilyen színvonalas, külsőbe „csomagolni” az össze­állított anyagot Győri Tamás, a műszaki szerkesztő. A könyv kapható az Üllői úti és a Deák téri evangéli­kus könyvesboltban, illetve 1350 Ft-os áron megrendel­hető a gyülekezettől is. Harmonia Sacra 2003 Második évtizedébe lépett a két test­vérváros, Észak- és Dél-Komárom nagy egyházi rendezvénysorozata, a Harmonia Sacra Danubiana. Több száz énekes, zenész és az egyházművé­szet iránt érdeklődő találkozott ismét, hogy rohanó világunkban felhívja a fi­gyelmet az állandó értékekre, az isteni ihletésű igényes emberi alkotásokra, a szakrális művészet létjogosultságára. Az október 18. és 31. között tartott bőséges programkínálatból e helyütt ter­mészetesen csak néhányat van módunk kiemelni. „Elő egyházművészetünk” címmel kon­ferencia keretében vitattuk meg az isten- tisztelet és a liturgikus tér évezredes ha­gyományokból táplálkozó kapcsolatát, és elemeztük a különféle építészeti megoldá­sokat. Az evangélikus egyházban mindig egészséges mértékben éltek a művészetek adta lehetőségekkel. A konferencia beveze­tő előadásában Szabó Lajos, az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem rektora a luthe­ri szemlélet alapján vázolta a teológia és a művészetek kapcsolatát. Holnapy Dénes Márton zsámbéki plébános-építész már ki­fejezetten a liturgikus térről, annak megol­dási lehetőségeiről beszélt gazdagon il­lusztrált előadásában. • Trajtler Gábor orgonaművész pedig az ének, az orgonaze­ne és a liturgia, illetőleg az orgona és a li­turgikus tér, a templom kapcsolatát taglalta. A Szlovákiai Református Egyház püs­pöke - Erdélyi Géza - egyetemi diploma- munkáját a templomépítészetből írta. Be­számolójában elsősorban a Felvidék református templomairól, berendezéseiről beszélt. Nagy Tamás Ybl-díjas építész is­merős az Evangélikus Elet olvasói előtt is. Szép vallomását nemrég olvashattuk a Liurgikus sarok című rovatban - a szerve­zők ennek kapcsán hívták meg őt Komá­romba. Vetített képes előadásában az általa tervezett dunaújvárosi templomot mutatta be - a gondolat születésétől a megépült is­tenhajlék legapróbb részletéig. Prezentáci­ójában a készülő tatabányai evangélikus templom terveire is kitért. A többdimenzi­ós látványtervek kellően érzékeltetik, hogy jelentős városképi „elem”, ugyanakkor iga­zi „imádság háza” épül majd ott. A fesztivál másik rangos eseménye a három történelmi egyház felsőfokú intéz­ményeinek élén álló tanárok, illetve az ezekben tanuló diákok találkozója volt. Az ökumenikus kerekasztal-beszélgetés- re a Kálvin János Teológiai Akadémia könyvtártermében került sor. Szabó La­jos, a budapesti Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem rektora, Sulyok Elemér, a pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskola igazgatója és - házigazdaként - Molnár János, a Kálvin János Teológiai Akadémia dékánja igazi ökumenéről tett tanúbizonyságot. Szinte csodálattal kiált­hattunk fel - sokkal több: a lényeg az, ami összeköt minket! Külön ki kell emelni a Szent András- templomban mintegy 250 énekes rész­vételével bemutatott ünnepi misét, s ezen belül - az mtv evangélikus egyházi műsorából felfedezett - Creative Tuba Quartet liturgikus hangvételű játékát. A Harmonia Sacra Danubiana egyház- zenei-egyházművészeti fesztivál a ha­gyományok szerint október 31-én - a re­formációi istentiszteletek sorával - zárul. A szlovákiai városrész, Észak-Komárom református templomában többszörösen ünnep volt ez a nap, hiszen a műemléki felújítás után az úrvacsorái asztalra ismét felkerült az 1783-ból származó, gyönyö­rűen hímzett, hatalmas úrvacsorái terítő. Az ünnepi istentiszteleten a soproni Ber­zsenyi Dániel Evangélikus (Gimnázium) Líceum 52 fos énekkara hatalmas erővel zengte Szokolay Sándor művét, amely ta­lán az egész rendezvénysorozat mottója is lehetne: „ÁldjukIsten nagy kegyelmét!” stu Megtalálták az ellopott Vizsolyi Bibliát Egy komáromi családi ház padlásán sértetlenül találtak rá a rendőrök a múlt év ele­jén ellopott Vizsolyi Bibliára, amelyet - a reformáció emléknapjának előestéjén tar­tott sajtótájékoztatón - Berta László dandártábornok, megyei főkapitány már vissza is adott a református egyház képviselőinek: Csomós József püspöknek és Sipos Vízaknai Gergely helyi lelkésznek. Az eddigi vizsgálatok szerint a Bibliát azért vitték el, hogy nyomdai úton hamisítsák. A vizsolyi református templomból az elmúlt év februárjában lopták el Károli Gáspár nemzeti kincsnek számító, 1590-es kiadású Bibliáját. A rend­őrség ez év szeptember 6-án egy közúti ellenőrzés során előállított egy férfit, aki - a rendőrök legnagyobb megrökönyödésére - előadta, hogy élettársával együtt részt vett a Biblia ellopásában. Kihallgatásukkor elmondták, hogy egy budapesti magánnyomozó megbízásából cselekedtek. A magánnyomozót már a Biblia ellopása után őrizetbe vet­ték, majd előzetes letartóztatásba helyezték, de az ügyben eljáró Encsi Városi Bíróság a bizonyítékokat nem találta elegendőnek, és szabadlábra helyezte a férfit. Neki október elején kellett volna megjelennie az encsi bírósági tárgyaláson, de azóta nyoma veszett. Mivel valószínűsíthető, hogy elhagyta az országot, nemzetközi körözést adtak ki ellene. (MTI) Lemezbemutató kancErt: 2003. november 15. le ara XII. kerületi Művelődési Központ (Bp. XII., Csörsz u. 18.) Jegy kapható a Kaláka Zeneboltban Budapest V., Bárczy István utca 10. Tel.: 2B7-533I, www.kalaka.hu MagyarRádióf^ antenna !f| hungária Magyar naraNcJ Ittzés Szilvia

Next

/
Oldalképek
Tartalom