Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-02 / 44. szám

10. oldal 2003. NOVEMBER 2. Evangélikus Elet Misszió és diakónia Országos diakóniai konferencia Évtizedek óta ősszel tartjuk az országos diakóniai konferenciát. Kezdetben, amig kevesebb létesítményünk volt, egy-egy szeretetotthon hívta meg a diakóni­ai intézmények vezetőit, lelkészeit, az egyházmegyék diakóniai felelőseit. Az el­múlt tíz esztendőben azonban olyan mérvű fejlődés indult meg a diakónia terü­letén, mely kihatott az éves találkozók szervezésére is. Néhány éve így a Révfülöpi Oktatási Központ ad helyet a szakemberek szokásos eszmecseréjé­nek, melyre ebben az esztendőben október 20-22. között került sor. Az alapkérdés mindig - így ebben az esztendőben is - diakóniai szolgálatunk erősítése, elmélyítése és az ezzel kap­csolatos kérdések megbeszélése. Ezek­hez persze szorosan hozzátartozik a hit­beli erősítés szándéka is. Konferenciánk éppen ezért mindennap áhítattal kezdő­dött és fejeződött be. Kedd este úrvacso­rái közösség részesei is lehettünk. Az első előadást Gáncs Péter püspök tartotta, melyet élénk megbeszélés köve­tett. A Déli Egyházkerület vezetője a missziói parancs alapján arról szólt, hogy Jézus követésében nem lehet szét­választani a missziót és a diakóniát, és mindig probléma származik abból, ha csak az egyikre kerül a hangsúly. Kedd délelőtt két tanulságos és érdek­feszítő előterjesztést hallgathattunk meg. Először dr. Nagy Zoltán professzor, fő­igazgató főorvos beszélt a „terápiás kö­zösség” szükségességéről, majd felaján­lotta, hogy az egyházi szakemberek számára is szívesen szervezne csoportte­rápiás közösséget. Ezt követően dr. Cser­háti Péter orvos számolt be a fogyatéko­sok közt végzett szolgálatáról, illetve a tervezett evangélikus kórház megvalósítá­sának nehézségeiről és reményeiről tájé­koztatta a jelenlévőket. Annak a reményé­nek is hangot adott, hogy belátható időn belül megvalósulhat a kórház terve, mely egyúttal a diakóniai intézményeknek is je­lentős segítséget tud majd nyújtani. Ugyanezen nap délutánján D. Szebik Imre püspök a diakóniai szolgálat alapjáról, cél­járól, rrtódjáról, folyamatosságáról és fon­tosságáról szólt az egybegyűltekhez. Szerdán reggel Káposzta Lajos espe­res „Lesz-e szükség diakóniára?” című előadása - illetve éles kérdésfelvetése - szinte összefoglalta az előző napok té­máját. Ezt követően dr. Kovács Ibolya „Van-e, lesz-e szociális háló?” címmel tartott tájékoztatást. Az Egészségügyi és Szociális Minisztérium főosztályvezető­je referátumában ígéretet tett arra, hogy a következő évben az intézményeknek nyújtott normatív támogatás változatlan marad. A konferencia „legizgalmasabb” kér­dése Kendek György né előterjesztésé­ben került a résztvevők elé. Egyházunk Gazdasági és Pénzügyi Osztályának munkatársa az aktuális anyagi kérdések­ről és a pontos adminisztráció szüksé­gességéről szólt a jelenlévőkhöz. Egy biztosnak látszik: gazdasági szempontból nem a 2004. év lesz a legnyugodtabb. (Mindenesetre jó volt hallani, hiszen in­tézményeink így jobban fel tudnak ké­szülni a jövőre.) Értékesek és hasznosak voltak az egyes intézmények beszámolói is. Az örömök, gondok meghallgatása mellett megemlékezhettünk azokról is, akik rég­óta nagy hűséggel és szeretettel végzik a diakóniai szolgálatot egyházunkban (Bozorády Zoltán esperes például 25 éve tevékenykedik e területen). Jó volt együtt lenni, együtt tanulni, együtt nevetni és egymással meghitten is beszélgetni. Adja Isten, hogy a konferen­cián hallottak, tanultak a hétköznapi mun­kánk során jó gyümölcsöt teremjenek. Kendeh György MEGHÍVÓ 2003. november 15-én (szombaton) de. 9.30 órai kezdettel EGYHÁZKERÜLETI MUNKATÁRSKÉPZŐ NAPOT tartunk Veszprémben. A nap témája: A KÁTÉ SZEREPE AZ EVANGÉLIKUS CSALÁDOK ÉS KISKÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBEN . Minden érdeklődő testvérünket szeretettel hívjuk és várjuk. Szerény ebédet biztosítunk, ezért kérjük, hogy a részvételi szándékot legkésőbb november 10-ig jelezzék a veszprémi lelkészi hivatalban (8200 Veszprém, Kossuth u. 4. Tel.: 88 421 618 - e-mail: iso@infomax.hu). ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. november 2. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Keczkó Szilvia; II., Hű­vösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Vik­tor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbu­da. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., televíziós) Gáncs Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24, de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X. Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI.. Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (családi, úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI. , Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) de. 11. (angol nyelvű) Rozs-Nagy Szilvia; du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII. , Kékgolyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Krisztina; de. fél 12. Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Barthel-Ruzsa Zsolt; Rákos­palota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. , Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII,, Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. Bácskai Károly SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASARNAP a liturgikus szín: zöld. A va­sárnap lekciója: Ef 5,15-21; az igehirdetés alapigéje: Mt 12,33-37. HETI ÉNEKEK: 32, 488. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály egy-egy igével megáldotta, Is­tennek szentelte a harangot, mely ezután három verset csen­dült. Az istentiszteletet ünnepi köz­gyűlés követte a templomban, melyen Zászkaliczky Pál és Taschner Erzsébet főnökasz- szony-helyettes a Fébé-egyesület nevében megköszönte mindazok segítségét és munkáját, akiknek önzetlen felajánlásával elkészül­hetett a harang. Először is annak a budapesti testvérünknek mond­tak köszönetét, aki Isten iránti hálából a szükséges összeget (1 millió forintot) biztosította, illet­ve Honos János mérnöknek, aki a tervezést szeretetből, ingyen vállalta. Gombos Miklós harang­öntőnek, aki már közel ezer ha­rangot készített, Lehoczky Csa­bának, aki az ács- és asztalos- munkákat és Nagy Albertnek, aki az alapozást végezte. Az új ha­rangon a Fébé jelvénye és neve, valamint az áll, hogy a Keresztes, a Rédéy és a Takács család emlé­kére készült. A meghitt alkalmat Túrmezei Erzsébet egy-egy verse is gazdagította, melyet Nyári Erzsébet diakonissza és Zászkaliczky Anna szavalt el a jelenlé­vőknek. A diakonissza testvérek kórusá­nak előadásában, Görögné Szántó Haj­nalka orgonakíséretével pedig a „Jézus, te égi, szép...” kezdetű énekünk csen­dült fel. Az ünnepi együttlét Taschner Erzsébet hálaadó imádságával zárult. Görög Zoltán Mátrai ni, vele könnyebb a betegséget hordozni. Azután a harang felhívja figyelmünket a veszedelemre is: Jöjjetek, fogjunk össze, mert az Ellenség is jelen van. Zászkaliczky Pál végezetül azt kívánta, hogy az új harang minél többeket hívo­gasson, hogy sokan meghallják Jézus szavát, és kövessék őt. Az igehirdetés után a jelenlévők kivo­nultak az új haranglábhoz. A hat lelkész Az elmúlt vasárnap délelőtt­jén harangszó töltötte be a Mátra csendjét. Október 26- án a kora téli időjárás ellené­re közel százan dicsérték Iste­nünket azért, hogy a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület bagolyirtási Názá- ret-temploma mellé harang­láb és harang kerülhetett. A hálaadó ünnepi istentisztele­ten a Fébé eddigi lelkészei (Madocsai Miklós, Zászkaliczky Pál, Herczog Csaba, valamint a megválasztott új lelkész, Veperdi Zoltán) mellett Marschalkó Gyula és Missura Tibor nyugalmazott lelkipász­torok szolgáltak. A liturgiát Madocsai Miklós végezte. A diakonisszák leköszönő lelké­sze, Zászkaliczky Pál Mt 11,28 alapján hirdette Isten igéjét: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradta­tok, és meg vagytok terhelve, és én meg­nyugvást adok nektek. ” Prédikációjában kiemelte: a harang szava sokfélét jelent az embereknek. Hangja Istenhez, a gyü­lekezet közösségébe hív. A harangszón keresztül maga Jézus szólít meg minket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan..,” Hi­szen - tapasztaltuk - általa kapunk bű­neinkre bocsánatot, és kezdhetünk új életet. Jézussal könnyebb a terhet visel­Ragyogó vasárnap Szakteremavató Kőszegen „Ragyogó lehet ma is, akin Krisztus szeretete és fénye átragyog’’ - írja Túrmezei Erzsébet a bibliai Fébéről írt köl­teményében. A néhány éve elhunyt evangélikus költönö által megfogalmazott gondolat igazságát azok is megtapasztalhat­ták, akik a mohácsi gyülekezet Pálmaág Asszonykörének október 19-i összejövetelén részt vettek. Ezen az alkalmon Görögné Szántó Hajnalka papné, valamint Endreffy Mária és Magassy Vilma diakonissza látogatott el közéjük. Az együttlét a szederkényi templomban tartott istentisztelettel kezdődött, majd délután az asszonykor szeretetvendégségével folytatódott. Ez utóbbin a diakonissza testvérek korukat megszé­gyenítő frissességgel, örömmel, átéléssel tettek tanúságot szeretett főnökasszonyukról, a mindannyiunknak ismerős, kedves költőnőről, Túrmezei Erzsébetről. A jelenlévőknek Mária testvér mutatta be a gazdag életutat, benne a diakonisszák 1924-es reményteli indulását, majd a szétszóratás kegyetlenségét (1951), illetve az újrakezdés örömét (1989). Az elmondottak nyomán döbbenet és mégis hálaadás; nyomorúság és mégis reménység járta át a résztvevők szívét. A beszámolón kívül sok vers is elhangzott, melyeket Újvári Renáta és a vendégek tolmácsoltak feléjük. A záróáhítatot Vilma testvér tartotta Lk 12,32 alapján. Az ének­szó, a mindenkinek kiosztott igés lap üzenete, az őszinte testvéri beszélgetés, az imádság, a gazdagon terített asztal ragyogóvá tette a testvéri közösség örömét megélő asszonyok arcát. A szürke, borongás idő nem adott fényt, világosságot ezen a vasárnapon, de a belülről látók bölcsességéből, hitének ragyo­gásából minden jelenlévő részesedhetett. Némethné Tóth Ildikó A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában az Oktatási Minisztérium „Iskolai Emlékezet” programja keretében 2003. október 17-én fel­avatták az „Arató István mennyiségtan szaktermet”. Arató István 1916—1945-ig volt az iskola jogelődjének, a Gyurátz Ferenc Leánygimnáziumnak az igazgatója. Magyaror­szágon ő volt az első, aki felismerte, hogy a tanítást nem osz­tálytermekben, hanem olyan külön helyiségekben kell szervez­ni, amelyek az egyes tárgyak tanításának megfelelően vannak berendezve és felszerelve. Az ő előterjesztésére engedélyezte az intézet egyházi főhatósága, hogy az 1934/35-ös tanévtől az iskolában bevezessék a „szakteremrendszert”. A most felavatott szaktantermet Arató István elképzelései­nek megfelelően alakították ki. Az ünnepélyes avatáson jelen volt dr. Arató József, az iskola egykori igazgatójának fia is, aki az intézménynek adományozta azt a Krisztus-szobrot, amely egykor a vallástan termet díszítette. A porcelánszobor Arató István haláláig a dolgozószoba „ereklyéje” volt, s kérésére halála után is kitüntetett helyet fog­lalt el a család életében. Ok azonban most elérkezettnek látták az időt arra, hogy a szobor visszakerüljön oda, ahonnét szár­mazott. A szakterem mindamellett, hogy meghatározza az iskola új arculatát, erősíti a hagyományok őrzését, és jó alapot teremt a természettudományos tárgyak tanításához és tanulásához. Mindez fontos az iskola számára, annál is inkább, mivel a 2004/2005-ös tanévtől az informatika szakmacsoportos kép­zést is el szeretnék indítani. Király Csaba Öt-hat ember ül a földön, mellettük hátizsák... Kicsit zötyögnek, mintha buszon utaznának. Nem egy kirándulás résztvevői ők, nem is túrázók csapata, hanem Dél-Pest megyei lelkészek - szombat reggel, a maglódi iskola tornatermének színpadán. A színpad előtt pedig az egyházmegye gyermeknapjának több mint száz résztvevője - csillogó szemekkel, valódi háti­zsákokkal. Koczor Ildikó írta meg számunkra a szindarabot Bendegúzról, aki hangosan kimon­dott átkaival romba döntötte szülővárosát. Az odaérkező turistacsoport már csak az eredménnyel szembesülhetett. Betört kirakatok, elpusztult állatok, szenny és mene­külő emberek... Mindez a meggondolatlan szavak miatt. Lázár Ervin meséje nyomán hadat üzentünk az úton-útfélen hallható „csúnya be­szédnek”. Elutaztunk Bozsóba, ahol minden kimondott szónak súlya és következmé­nye van, s azok a sokat hallott és könnyedén kimondott mondatok valóra váltak. Sze­rettük volna, ha a közönség soraiban ülő kicsik és nagyobbak elgondolkodnának azon, hogyan pusztítanak a „csúnya szavak”, és a darab végén - jelképesen - a sze­métkosárba dobtuk valamennyit. Jó lenne, ha ott is maradnának! Elhangzott Jakab levelének a nyelv bűneiről szóló intése is, és mintegy meglepe­tésként meghallgathattuk az Alberti Evangélikus Általános Iskola tanulóinak előadá­sában a szavaink tisztaságáról szóló igegyűjteményt. Gyorsan múlt az idő, szólt a vidám ének, Victor Mónika remek táncokat tanított nekünk, fűztünk gyöngyöt, és a jó időben mókás játékokat játszottunk Péter Zoltán ceglédi lelkész vezetésével. Napsugaras októberi nap volt, hálásak lehetünk érte, és azért is, hogy a maglódi gyülekezet gondoskodó szeretetét élvezhettük. Zárásként megtöltöttük a templomot, bátor szólisták vállalkoztak az előéneklésre, és hátizsákunkba belekerült Péterné Be­nedek Agnes záróáhítatának alapigéje, illetve a hozzá fűzött gondolatai is: „Halljá­tok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, ha­nem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert. ” (Mt 15,10-11) Túri Krisztina A Luther Szövetség és a misszió Dr. Lang Jánosné matematika-fizika sza­kos líceumi tanárnő vezetésével 11 év óta működik eredményesen a Luther Szövet­ség soproni tagozata. A közel százfős belmissziói közösség csaknem havonta ta­lálkozik az evangélikus egyház emeleti gyülekezeti termében. A városban szolgáló Gabnai Sándor lelkész és az iskolai hitokta­tók, valamint a nyugdíjas lelkészek — Sü- meghy József, Szimon János, Asbóth László- olyan közösséget tartanak együtt, amely­ben a férfiak, nők és fiatalok alkalmanként akár három-négy órát is elbeszélgetnek a lu­theri reformáció gazdag örökségéről. Október 12-én Brebovszky Gyula nyug­díjas lelkész volt a vendég előadó. A „Ma­gyarhoni evangélikus misszionáriusok” című missziói ismeretterjesztő könyv kapcsán arról beszélt, hogy a reformáció lelkiségének egyenes következménye az evangélikus misszió - bel- és külmisszió- kibontakozása, megelevenedése. A résztvevők egyúttal részleteket hallgattak meg ismert és kevésbé ismert misszionári­usok életrajzából, a soproni evangélikus líceum fúvóskvartettje pedig énekesköny­vünk három szép korálénekének dallamát játszotta el. A jó hangulatú est mindenkit megerősített a reformáció és a misszió összetartozásában. B. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom