Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-02 / 44. szám

Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 2. 11. oldal üzenet az Ararátiól_________ rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Az egyházi iskola és a környezeti nevelés Mindig nagy érdeklődéssel olvasom az Evangélikus Élet kéthetente jelentkező környezetvédelmi rovatát. Vajon mit tud mondani az egyház egy olyan témáról, amelyben sokak szerint nem kompetens? Mit tud tenni egyházunk egy olyan te­rületen, ahol számos - talán befolyásosabb, nagyobb szakértelemmel rendelkező - más szerveződés jött létre eddig is, és tett kísérletet az emberek környezeti tuda­tának jobbítására? Hogy tennie kell valamit, az nem kérdés. Úgy gondolom, isko­láink kiaknáz(hat)atlan lehetőségeket nyújtanak ezen a téren (is). Az egyik hazai oktatási intézményben készített felmérés eredményei meglepő adatokat tartalmaznak, és arról tanús­kodnak, hogy nem „lerágott csont” a környezetvédelem témája. Mivel csak egyetlenegy iskola adatairól beszélek, ezek alapján nem lehet szó általánosítás­ról, viszont fontos tudnunk, hogy evan­gélikus iskoláról van szó. Ebben az in­tézményben a diákok 9Q%-a nincs megelégedve az ott folyó környezeti ne­veléssel. Minden második tanuló véle­ménye szerint az iskola semmit sem tesz a környezet védelme érdekében. Arra a kérdésre, hogy ők maguk tudnának-e va­lamit tenni, a diákok 82%-a egyértelmű­en igennel válaszol. Nagyobb baj, hogy a „maradék” 18% (hogy ez sok vagy ke­vés, döntse el az olvasó) úgy látja, ő semmit sem tehet környezetéért. Tanulságos lehet, hogy sokan hivat­koznak arra: ez nem az ő dolguk, nem érnek rá, a saját életükkel kell törődniük. Ez azt bizonyítja, hogy a fiatalok nem kellően motiváltak. Az egyik diák így fogalmaz: „hiába teszek bármit is, azt úgyis tönkreteszik mások”, míg egy má­sik tanuló a következőket írja: „Sokféle előírást betartok, de ehhez lusta va­gyok.” Sokan nem érzik saját felelőssé­güket e kérdésben. Más iskolákban is tapasztalható prob­léma, hogy a tájékoztatás, felvilágosítás szintjénél sehol sem lépnek tovább, te­hát a gyakorlatban nemigen történik semmi. Bár a vizsgált iskola is kísérletet tett a szelektív hulladékgyűjtés beveze­tésére, „a diákok nem voltak rá vevők”. A felmérésből a tanárok sem maradtak ki. A pedagógusok között akadnak olyanok (a megkérdezettek 20%-a), akik nem tart­ják szem előtt azt, hogy a környezeti neve­lés elvei hangsúlyosak legyenek tanári munkájuk során. A tanárok egyharmada egyáltalán nem tö­rekszik a tanulók környezeti érzé­kenységének fej­lesztésére, 90%- uk pedig nincs tisztában azzal, hogy iskolája nyújtott-e be pá­lyázatot környezet­védelmi témában, vagy sem. A bemutatott adatok az iskola tanárai és diákjai által adott válaszokon alapultak. Hangsúlyo­zom, hogy igyekeztem csak a negatívu­mokat kiemelni. Nem pesszimizmusból vagy rosszindulatból (már csak azért sem, mert a cikk szerzője maga is egy evangélikus iskolából „került ki”), ha­nem azért, hogy lássuk: van még mit tennünk a tanulók és tanítóik környeze­ti tudatának jobbítása és a környezetvé­delem iránti fogékonyságuk serkentése terén. Hitelesség, hit, hatékonyság. A taná­rok példája, hitele vagy adott esetben hi- teltelensége erős hatással van az őket kö­rülvevő diákokra. Fontos tehát, hogy a pedagógusok - kivétel nélkül - tegyenek saját környezetükért, és amit tesznek, azt komolyan is gondolják! Először a taná­roknak kell megérteniük: „környezetünk jövője végső soron az iskolapadban dől el” (Kerényi Attila). Fel kell hívni a fi­gyelmet arra, hogy környezetünket sem­milyen szinten sem birtokolhatjuk, csak használhatjuk. Az ember feladata, hogy művelje és őrizze azt (lMóz 2,15), de a fenntartó, a hordozó nem ő (Zsid 1,3). A hitelességhez evangéli­kus iskoláinkban még egy nagyon fontos ténye­ző, a hit párosul, és ez különbözteti meg őket a világi iskoláktól. Hi­tünk a teremtett világ védelmére való nevelés for­rása lehet, s erre iskoláink min­dennapi lehetősé­get kínálnak. (Kí­nálnak?) A környezeti nevelés és hitünk több ponton is rokon egymással, például mindkettő a jövőbe tekint. Ismerjük Luther Márton gondolatát: „Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a vi­lágnak, akkor még ma elültetnék egy al­mafát.” Erre a „nem e világból való” op­timizmusra buzdítok én is mindenkit. Ültessünk mi is egy „almafát” még ma, és gondozzuk, öntözzük, nem elfelejtve, hogy a növekedést - ma is - Isten adja (1 Kor 3,6-7). Benkovics Sándor Egy hívás - és valakit megajándékozott * A hívás díja 400 Ft + áfa. KATE A HATÁRON TÚLRA - adományozó vonal 06-81-330-220" „A termé­szettől való általá­nos, egyre fokozódó elidegenedés nagymértékben okolható a civilizált emberiség esztétikai és etikai eldurvu­lásáért. ■ A felnövekvő generáció hogyan tanulná meg bárminek a tiszteletét, ha maga körül csak em­berkéz alkotta környezetet talál, ami sokszor még talmi és visszataszí­tó is?" Konrad Lorenz Pöcegödör alapján rekonstruálják Luther gyermekkorát Páratlanul gazdag lelőhely az a pöcegödör, amelyet Luther Márton szülői házánál találtak: immár nemcsak fél évezre­des ételmaradék-maradványok, hanem gyermekjátékok is előkerülnek belőle. Az 1483 és 1546 között élt Luther Márton (eddigi ismereteinkkel ellentétben) nagyon gazdag szülők gyermeke volt - állapították meg német régészek a leletek alapján, ame­lyeket a szülői ház ötszáz éves emésztőjéből ástak elő. Björn Schlenker elmondta, hogy a pöcegödörben egy barna, agyag­ból készült golyót is találtak, amelyről nagy bizonyossággal el­mondható, hogy a gyermek Luther Márton játéka volt, aki 1484-től 1496-ig Mansfeldben élt. A régészek találtak egy libacsontból készült öt centiméter hosszú éles hangú sípot is, továbbá - több késmarkolat mellett - egy vasból készült vésőt és egy ásót. Az eddig feltárt leletek kö­zött van még tíz darab 8-10 centiméter hosszú varrótű, több réz ékszer, és akadtak értékes kancsók, ablaküvegek és agyagból ké­szült konyhaedények is az emésztőben. A nagy mennyiségű marha-, disznó- és számyascsont arra utal, hogy Lutherék nagyon sok húst ettek, amit csak a gazdagabbak engedhettek meg maguknak. (Abban az időben különösen a szár­nyas került sokba.) Találtak halmaradványokat és énekesmadár- koponyacsontokat is. Akkoriban ez utóbbiak is gyakran kerültek az asztalra. A feltárt leletek fahamuba ágyazódva évszázadokon át szárazon maradtak fenn az agyagos talajban. Luther szüleinek házát 1805-ben lebontották, és csak tavaly találták meg az alapjait. A régészek egyelőre csupán félig tár­ták fel a kétszer három méteres, egy méter mély pöcegödröt, amelyre júliusban akadtak rá. A helyreállított leleteket jövőre külön kiállításon tekinthetik majd meg az érdeklődők. (MTI) A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkaágai bemutatásával sze­retne segítséget nyújtani a gyülekezeti ifjúsági munka szervezésében. Ennek érde­kében látogató csoportokat alakított, melyek igény szerint, meghívásra keresik fel a gyülekezeteket, az érdeklődőket. Munkaágak: - Nyomkereső: élménypedagógiai gyermekmunka a Bibilával (7-12 éves korig) - Tappancs: a Nyomkeresőhöz hasonló bibliás gyermekóra egyeninggel, nyakkendővel, nyáron lovagi táborral (9-14 éves korig) - TenSing (Teenager Singing): kreatív és evangéliumi munkaág a fiatalok kultúrájának fel- használásával. Könnyűzenei csoport, énekkel, zenekarral, színjátszással és tánccal. Kapcsolattartó: Ureczky Lilla 70/242-3170. MKIE 1085 Budapest, Horánszky u. 26., tel.: 1/267-0587, e-mail: kie@kie.hu MEGHÍVÓ Szeretettel meghívunk minden nőtestvért a XXVI. ökumenikus területi női találkozóra, melyet 2003. november 15-én (szombaton) 10.00-15.30 óráig ' tartunk az Ökumenikus Központ és Egyetemi Lelkészség épületében (1117 Budapest, Magyar tudósok krt.3., a Petőfi híd budai hídfőjétől 200 méterre) Kereső ember - kereső Isten címmel. , A programban áhítat, előadás, csoportmegbeszélés és ökumenikus tájékozta­tás szerepel. Minden kedves nőtestvért szeretettel várunk felekezetre való tekin­tet nélkül, de különösen a Budapest környékén lakókat kérjük, hogy vegyenek részt ezen a testvéri együttléten. Az étkezésről a rendezők gondoskodnak.-v A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Nőbizottsága Evangélikus Elet Fizessen elő Eled. Eled? lapunkra MESTERMŰ A DIGITÁLIS ORGONÁK KÖZÖTT Mesterségünk „titkai”:- csak a valódi sípok hangjához mérhető hangminőség- egyedülálló megbízhatóság- intonálhatóság a helyszín akusztikája és a felhasználó ízlése szerint - páratlan típusválaszték- templomi kiépítettségű hangsugárzás a legkisebb modelleknél is- ellenőrizhető, felkereshető hazai referenciák- egyedi szolgáltatások, ingyenes akuszti­kai felmérés - 5 éves garancia- kedvező árak és fizetési feltételek Várjuk érdeklődőinket a holland Johannus Orgonagyár magyarországi képviseletén: SPEED-EX Kft. 1024 Budapest, Margit krt. 41. Tel./fax: 315-1787 vagy 316-7089 evél&levél A legrégebbi hatályos jogszabályunk Az Evangélikus Elet 2003. október 12-én megjelent 4L számában Kőháti Dorottya „Egyházak a fővárosban” című cikkében a következőket írta: „Szebik püspök a refor­máció korába vezette vissza hallgatóságát, majd egy talán kevesek által ismert tény­re mutatott rá: a mai napig nem törölték el a híres 1525-ös törvényt, mely kimondja: minden lutheránus megégettessék, fő- és jószágvesztésre ítéltessék!” Ez a mondat késztetett arra, hogy elgondolkozzam azon, tényleg létezett-e ilyen törvény, és az va­lóban hatályos-e még ma is? A kérdés első részére gyorsan megtaláltam a választ. Az 1523:54. te. a következő­ket mondta ki: „Méltóztassék a királyi felségnek, mint katholikus fejedelemnek, min­den lutheránust és azok pártfogóit, valamint a felekezetükhöz ragaszkodókat, mint nyilvános eretnekeket és a boldogságos szűz Mária ellenségeit halállal és összes ja­vaik elvételével büntetni.” A két évvel későbbi 1525:4. te. 4. §-a pedig igy rendelke­zett: „A lutheránusokat is mind ki kell irtani az országból; és bárhol találhatók, nem­csak az egyházi, hanem a világi személyek is szabadon fogják el és égessék meg.” Mint látható, tényleg voltak lutheránusokat elítélő jogszabályaink! Ezek után azt kellett megvizsgálni, hogy ezek a törvénycikkek alkalmazhatók-e még napjainkban is. Ennek a megállapításához felhasználtam Márkus Dezsőnek „A hatályos magyar törvények gyűjteménye” című, 1912-ben megjelent munkájának az első kötetét. Ez a könyv az 1000-től 1873-ig terjedő időszakban megalkotott jogsza­bályok közül csak azokat ismertette, amelyek a 20. század elején még hatályosak, az­az alkalmazandók voltak. Ebben a műben az említett két 16. századi jogszabály már nem szerepelt. Hogy még biztosabb legyek ebben, a ma hatályos jogszabályaink kö­zül megnéztem, hogy melyik a legrégebbi. Ez pedig az 1875. évi XXXVII. tv., a ke­reskedelmi törvény, azonban ennek a jogszabálynak is már csak pár szakasza van ha­tályban. A többi hatályos jogszabályunk már a 20. és a 21. században született. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a mohácsi vész előtt megalkotott két jogforrás már jó ideje nem hatályos, ezért nem lehet ezeket a törvénycikkeket alkalmazni. Bóka Zsolt (Budapest) A bibliás Luther Hatvanegy évvel ezelőtt - 1942. október 31-én - a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban Máczay Lajos vallástanárom és cserkészparancsnokom egy előadással bízott meg a reformáció ünnepének alkalmából, melynek címe „A bibliás Luther” volt. Köztudott, hogy Luther Márton - apja akarata ellenére - 1505. július 17-én Erfurt­ban belépett az Ágoston-rendiek kolostorába. Apja, a Möhrából származó thüringiai paraszt a mannsfeldi grófok rézbányáiban talált jobb munkalehetőséget. Vagyont ugyan nem szerzett, de egy házra és fia taníttatására jutott a keresetéből. Abban re­ménykedett, hogy Márton - jogi tanulmányai elvégzése után - polgári körülmények közé emeli családját. Reformátorunk a szerzetesrendben szigorúan betartotta a szabályzatot. Itt találkozott a leláncolt Bibliával, amelyet szorgalmasan olvasott. (Az ősnyomtatványnak számító latin nyelvű Vulgata nagy értéket képviselt, ezért őrizték leláncolva a szerzetesek is.) Luther Márton a tanulmányaiban is előrehaladt. Alig 28 éves volt, amikor a witten­bergi egyetem tanárává nevezték ki. Ebben a két-három ezer lelkes városban 1502-ben indult el az egyetemi oktatás. Luther eleinte filozófiát, majd teológiát tanított. Elnyerte a doktori fokozatot, ettől kezdve írásait a Szentírás doktoraként szignálta. Az Újtesta­mentumból különösen kedvelte Pál apostol leveleit. A rómaiakhoz írott levél nyomán jutott el arra a felismerésre, mely egész életét megváltoztatta: az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedete nélkül. Az Ószövetségből a zsoltárokat kedvelte. A 46. zsoltár alapján írta meg himnuszunkat, az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű éneket. Amikor egy dominikánus szerzetes, Tetzel János pápai rendeletre búcsúcédulákat kezdett árusítani, Luther 95 tételben írta meg a véleményét ezzel kapcsolatban. Ma­ga sem gondolta, hogy ezzel mennyi vitatkozás, kihallgatás veszi kezdetét. Arra pe­dig végképp nem számított, hogy szeretett egyháza feje, a római pápa kiátkozza, mint eretneket. Ezt még betetőzte, hogy beidézték a Wormsban ülésező birodalmi gyűlés­re. Bár barátai attól féltették, hőgy ha elmegy oda, akkor Húsz János sorsára fog jut­ni, akit 100 évvel korábban Konstanzban megégettek - de Luther hajthatatlan maradt. Útja diadalút volt. 1521. április 16-án érkezett meg, és másnap márkihallgatták. Egy­napi halasztást kért. 1521. április 18-án V. Károly német-római császár előtt kijelen­tette: hacsak a Szentírásból meg nem győzik, nem vonja vissza írásait és tanítását. A 21 éves császár, aki két éve állott a birodalom élén, határozottnak akart mutatkozni a választófejedelmek előtt. Dr. Luther Mártont eretnekként birodalmi átokkal sújtotta. Reformátorunk 1521. április 26-án hagyta el Wormsot. Az úton színlelt támadás­sal elrabolták. Wartburg várába vitték, ahol György lovag néven élt. Itt fordította le az Újtestamentumot német nyelvre, megteremtve ezzel a német irodalmi nyelvet. Az Újtestamentum 1521 szeptemberében jelent meg Wittenbergben. A teljes Biblia le­fordítására 1534-ben került sor. Máig szeretettel emlékezem vissza a hatvan évvel ezelőtti reformációi emlékünne­pélyre, ahol beszélhettem a „bibliás Lutherről”. Dr. Reményi Mihály (Nyíregyháza) HÍREK • ESEMÉNYEK • KÖZLEMÉNYEK MEGHÍVÓ Kertész Botond ..Az evangélikus egy­ház Magyarországon 1848-49-ben” c. doktori (PhD) disszertációjának nyilvá­nos vitájára. Az alkalom időpontja és helyszíne: 2003. november 3. (hétfő) 10 óra, ELTE BTK (Budapest, Múzeum kör­út 4-6.), D épület, alagsori tanácsterem. SÉTA A KÖZÉPKORI BUDÁN A Luther Márton Szakkollégium sze­retettel hív és vár minden külső érdeklő­dőt is szakkollégiumi előadás-sorozata­ira. A következő alkalommal, 2003. november 4-én dr. Végh András lesz a vendégünk. Az est 19 órától kezdődik a Luther Márton Szakkollégium - Luther Otthon ebédlőjében (1138 Budapest, Vizafogó u. 2-4., a Forgách utcai metrómegállónál). A kirándulók missziói összejövete­lén, 2003. november 9-én du. 16 órakor a zuglói református templom mögötti imateremben (Budapest XIV., Limanova tér 11.) dr. Baksay László orvos tart ve­tített képes előadást „Albert Schweitzer életműve. Képek a lambarenei kórház­ból” címmel. SZERETETVENDÉGSÉG November 9-én 17 órakor a Buda- pest-Deák téri egyházközség nagytermé­ben beszélgetés az egyházkerület új el­nökségével, Gáncs Péter püspökkel és Szemerei Zoltán felügyelővel. MEGHÍVÓ Bízzuk Istenre, de hogyan? Egy fiatal éle­tének legfontosabb kérdéseire - mint a pá­lya- és társválasztás, az időbeosztás, a pénz és a szolgálat - keresünk gyakorlati vála­szokat a Biblia alapján az EKE november 7-9. között megrendezendő ifjúsági hétvé­géjén, a piliscsabai Béthel Otthonban. Sze­retettel hívunk minden érdeklődő fiatalt. Alkalmunkra jelentkezni, illetve informá­ciót kérni az EKE Alapítvány címén és te­lefonszámán lehet: 1068 Bp„ Szondi u. 95. 1/1.; tel.: (061)332-7063. MEGHÍVÓ A Déli Egyházkerület presbiteri ülésére november 14-én 10.00 órakor kerül sor, melyet 11.00 órakor közgyűlés követ. Az esemény helyszíne a Buda- pest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme lesz. (Folytatás a 12. oldalon) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom