Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-02 / 44. szám
2003. NOVEMBER 2. 7. oldal Evangélikus Élet r in >. századbeli nagy aarddal együtt azt stetlensége az em- lan kérdése. Isten két leggyötrelme- íber számára megenni viszont annyit rgal, hogy a világ, taratából, szereteté- bizonyossággal tu- idebb földi élet vé- :ható, testi-anyagi télén és kétségbeej- át kapun át ahhoz a tyához térünk visz- minket. :en nélkül, minden •s életünk ráépiUé- ikla alaphoz". A iy kérdőjelei elől etetőhez. És földi nbánó odahajlás a e: „Legyen meg a er - annyit jelent, ég a ködbe és sö- körülmények kö- eimet, életemet és De a „magunk reformációja” még valami mást is jelent: az igazi, teljes szeretetre való megújulást. Ahhoz, hogy az életünk alapjaiban újjá legyen, helyreálljon, „reformáción” menjen keresztül, meg kell ismernünk, és élnünk kell a másokért élő, önzetlen, segítő szeretetet. Valaki egyszer azt mondat: könnyebb a Földet kimozdítani a Nap körüli pályájáról, mint az emberi szívet kimozdítani önmaga körüli forgásából! Valóban emberi életünk legnagyobb betegsége, amelyből egyszerűbb vagy bonyolultabb áttételekkel személyes és közösségi életünk minden baja, nyomorúsága ered, nem más, mint az emberi önzés ezerféle álarc alá rejtőző alapbetegsége. Természetes emberi szeretetünk mélyén mindig ott húzódik a rejtett önzés: szeretjük azokat, akik minket szeretnek, akiktől hálát, jóakaratot vagy egyáltalán valami jót remélhetünk. Viszont bezárjuk a szívünket azok előtt, akikhez „nincs közünk”, és akiktől nem remélhetünk semmit. Az igazi, Istentől való, „krisztusi szeretet” nem kapni, hanem adni akar. Szétosztogatja saját magát, és mégis egyre több és nagyobb lesz. Sohasem saját magára, hanem a másik emberre - a Biblia nyelvén a „felebarátra” - gondol. Ennek a szeretetnek a harmadik jellegzetes vonása pedig az, hogy belső erővel tör fel az ember szívéből. Nem kell parancsolni vagy törvényben előírni! Olyan természetes módon „terem” bennünk, válik meleg tekintetté, jó szóvá és segítő cselekedetté, mint amilyen termé- szetes, hogy a Nap süt, a fény világít, és a tűz melegít. 4. A „magunk reformációja” a hitre és szeretetre nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra egyszerre tökéletesen mássá lesz az életünk. Hogy kétségeink és énközpontú életformánk egy csapásra rendíthetetlen hitté és teljes, önmagunkat szétosztogató szeretetté változik át. A „ magunk reformációja ” folyamat: néha visszaeséseket, megtorpanásokat jelent hitben és szere- tetben megújuló életünk útján. De mégis azt mutatja: életünkben megszületik valami egészen új, addig nem ismert valóság. Egyre több és teljesebb lesz benne az Istenben való feltétlen bizalom. És egyre több lesz benne a boldog, önzetlen szeretet felebarátaink, családunk, gyülekezetünk, népünk, az emberi közösségek iránt. Hogyan megy végbe ez a „csoda” bennünk? Nem a magunk képességeivel, nem a saját erőnkből! A reformáció világtörténelmi átalakulást hozó eseménye sem Luther, majd Melanchthon és Kálvin döntése és erőfeszítése volt valójában, hanem Isten Szentleikének a műve engedelmes emberi eszközein keresztül. A „magunk reformációja”, a hit és a krisztusi szeretet megszületése, növekedése életünkben sem a mi döntéseinknek, erőfeszítéseinknek vagy mások fáradozásának az eredménye valójában. Egyedül Krisztus, egyedül Isten Szentlelke végezheti el ezt a „reformációt", helyreállítást az életünkben - az egyház szolgálatán keresztül. És végzi is ezt a belső, láthatatlan újjáteremtést az ige hirdetésén, a szentségek kegyelmi ajándékán, a keresztények önzetlen szeretetének, cselekedeteinek látható erején, gyümölcsein keresztül a földi világban, a múló időben. Ez a mi bizodalmunk, örömünk és rendíthetetlen reménységünk - minden más látszat vagy kétségek ellenére is - a harmadik keresztény évezred kezdetén! Dr. Nagy Gyula ny. püspök ERŐS VÁRUNK AZ ÚRISTEN! Reformáció ünnepén vegyük elő új fordítású (!) Bibliánkat, és olvassuk el a Zsoltárok könyve alábbi igehelyeinek teljes szövegét. Luther éneke és egyházunk himnusza, valamint evangélikus köszöntésünk elkísér egész életünk során. Biztatásul, erősítésül és vigasztalásul olvashatjuk havi vezérigeként is ezeket a zsoltárverseket, például így: Hónap Igehely Egész évben Zsolt 46,2.8.12 Januárban Zsolt 18,2.3 Februárban Zsolt 31,2.3 Márciusban Zsolt 48,4 Áprilisban Zsolt 59,10 Májusban Zsolt 59,14.17 Júniusban Zsolt 59,18 Júliusban Zsolt 61,4 és 91,2 Augusztusban Zsolt 62,2.3 Szeptemberben Zsolt 62,6.7 Októberben Zsolt 71,1.3 Novemberben Zsolt 94,22 és 62,1 Decemberben Zsolt 144,1.2 Az ige kulcsszavai: ÚJ? - Isten - erős - vár Isten a mi erősségünk, a Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk. Erősségem az Úr, az én váram. Uram, légy erős kősziklám, erős váram. Úgy ismerik Istent, mint erős várat. Isten az én erős váram. Isten uralkodik, erős váram vagy. Erős váram az Isten. Te vagy erős bástyám, oltalmam és váram, Istenem. Csak Isten az én kősziklám, és erős váram. Csak Isten az én kősziklám, és erős váram. Uram, légy erős kősziklám, te vagy az én szikla váram. 1 Azúr a váram, erős sziklám és oltalmam. Az Úr az én erősségem, váram. (Figyelem: A Károli-fordításban a fenti igék nem így szerepelnek!) Evangélikus himnuszunkat két fordításban is énekelhetjük: „Erős vár a mi Istenünk! ” (EÉ 254 és 256) Ráadásként olvassuk el Sántha Károly fordításában is reformátorunk győzelmi énekét, melynek címadó kezdősora a nyíregyházi evangélikus nagytemplom bejárata fölött ragyogó aranybetűkkel hirdeti lutheránus köszöntésünket. Erős várunk az Úr Isten, Jó pajzsunk és fegyverünk. Kiáll érettünk, hogy segítsen, Ha vész támad ellenünk. Os ellenségünk Háborog velünk Erővel, csellel, Nagy sok hadi szerrel. Nincs rettentőbb e földön. Összeállította: G. A. Reformáció után - reformáció előtt Országos lelkészkonferencia Révfülöpön 2003. november 10-13. Az idei őszi országos lelkészkonferencia gondolatmenetét Klaus Douglass Új reformáció című könyvének felismerései határozzák meg. A könyvben olvasottakkal egyetérteni és vitatkozni egyaránt lehet, mindenesetre nagyon jó alapot kapunk benne arra, hogy egyházunk helyzetét, kilátásait az általa felvetett szempontok alapján vizsgáljuk. A konferencia időbeli keretei miatt három nagyon fontos területet emeltünk ki: az evangéliumi-reformátori teológiai alapvetést, a lelkész személyéhez kapcsolódó kérdéseket és a gyülekezetek helyzetét küldetésünk és a gyülekezetek missziói jellegének szempontjából. A konferencián való tartózkodás költségeit az országos egyház, az utazás költségeit a gyülekezetek térítik. Mint minden eddigi alkalommal, most is hangsúlyozottan kérjük a konferencia teljes programján való részvételt. nov. 10. 18.00 megérkezés, vacsora 19.30 megnyitó 20.00 előadás: Hol a középpont? - dr. Reuss András 21.30 áhítat: 2Kir 23,1-3 - Lábossá György nov. 11. 08.00 reggeli 09.00 áhítat: Mt 9,14-17 - Baranka György 09.45 előadás: Középpontban a lelkész? - Bencze András 11.15 előadás: Kézi vezérlés vagy irányítás? - Laborczi Géza 12.30 ebéd 16.30 pódiumbeszélgetés: Az egyházkormányzás jövőképe - Gáncs Péter, Ittzés János, D. Szebik Imre 18.30 vacsora 20.00 áhítat: Jn 2,13-22 - Kovács László nov. 12. 08.00 reggeli 09.00 áhítat: lKor 9,19-23 - Baranka György 09.45 előadás: Mindenkori küldetésünk - mai súlypontok - Bölcsföldi András 11.15 előadás: Megváltoztatni vagy befogadni? - dr. Sülé Ferenc 12.30 ebéd 16.30 előadás, beszélgetés: Lépjünk ki a saját árnyékunkból! - Gáncs Péter, Bence Imre, Kis János, Verasztó János 18.30 vacsora 20.00 áhítat: Róm 1,16-17 - Deme Dávid nov. 13. 08.00 reggeli 09.00 úrvacsorái előkészítő 10.00 úrvacsorái istentisztelet: lKor 5,6-8 - Baranka György utána konferenciát befejező, kiértékelő fórum, délben ebéd Jelentkezési határidő: 2003. november 5. Jelentkezni lehet Ördög Endre lelkésznél, a Lelkészi Munkaközösségek Országos Szövetsége elnökénél: 8431 Bakonyszentlászló, László király u. 1. telefon: (88) 585 760, (30) 959 8948 e-mail: korenika@freemail.hu MEGHÍVÓ Wass Albert: Üzenet az otthoni hegyeknek Színpadi játék a nagyváradi Kiss Stúdiószínház előadásában. Szereplők: Kiss Törék Ildikó, Varga Vilmos 2003. november 7-én 13.00 órakor a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében (1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21.) * 2003. november 8-án 19.00 órakor a Budapesti Evangélikus Középiskolai Kollégium dísztermében (1071 Budapest, Rózsák tere 1.) A belépés díjtalan. Adományokat, támogatást a nagyváradi Kiss Stúdiószínház részére köszönettel fogadunk.
