Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-19 / 42. szám
Evangélikus Élet 2003. OKTÓBER 19. 5. oldal Az Evangélikus Országos Múzeum helye, szerepe egyházunkban és a társadalomban ► Harmati Béla László -4 Az Evangélikus Országos Múzeum egyházunk legfiatalabb gyűjteménye. A levéltár és a könyvtár mellett gyűjti, őrzi és bemutatja egyházunk tárgyi és audiovizuális emlékeit, valamint fontos személyiségeinek hagyatékát. Felügyeli és nyilvántartja az ország templomaiban és gyülekezeteiben található műtárgyakat, azok meglétét, állapotát. Tanácsot és segítséget ad a templomi berendezések beszerzésével kapcsolatban. De ez a munka valójában sokkal többet jelent a kelyhek, paténák tisztításánál, régi, szúette faszobrok javításánál és szakadt, töredezett festmények restaurálásánál. Egyházunk múltjának, tárgyi emlékeinek ápolása és kutatása evangélikus identitástudatunk megőrzésének elengedhetetlen feltétele. Hiszem és vallom, hogy annak az egyháznak, mely nem őrzi és nem gondozza megfelelően múltját, jövője sincs biztosítva. Elődeink hite, evangélikusságuk melletti kiállása, a mindennapi kihívásokra adott válaszaik erőt adhatnak a ma kisebbségben élő és sokszor elbizonytalanodó utódoknak. Nagy elődeink életének, korukban betöltött szerepének kutatása és feldolgozása a mai kérdések megválaszolásához is támpontul szolgálhat. A múlt értékeinek ápolása mellett a múzeumnak a jelenkor figyelése is tiszte. Értékek nemcsak a múltban születtek, hanem - hála Istennek - ma is születnek mind az egyházon belül, mind kívül. A minőség és a színvonal felismerése és bemutatása az irodalomban, a zenében, a képző- és iparművészetben támpontot és fogódzót jelenthet a kortársak számára. A múzeum élő szellemi műhelyként való elképzelése megfelel protestáns hagyományainknak és értelmiségi igényeinknek. Intézményünk feladatkörének harmadik és egyben legszélesebb aspektusa a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselete, a társadalom és a világ felé való bemutatása. A múzeum az egyház ablaka a külvilágra. Ha valaki meg akarja ismerni egyházunkat, akkor először a múzeumunkba megy el. Micsoda missziós - lehetőség! Megszólítani minden korosztályt a gyerekektől a felnőttekig. Megszólítani azokat is, akik egyházunkat nem vagy talán még magát a kereszténységet is alig ismerik. Az elmúlt évtizedek alatt látogatóink túlnyomó többsége nem evangélikus külföldi turista volt. A világtérképünkön elhelyezett gombostűk tanúsága szerint szinte nincs is olyan pontja a világnak, ahonnan ne érkeztek volna hozzánk vendégek. Nagy kihívás számunkra, hogy azoknak is érdekes kiállítással tudjunk szolgálni, akik az egyházból érkeznek, és azoknak is, akik egyáltalán nem ismerik azt. Múzeumalapító egyháztörténész professzorunk, id. Fabiny Tibor elévülhetetlen érdeme az a történelmi felismerés, hogy a főváros szívében, a leglátogatottabb Deák téren, az Insula Lutherana kebelén belül hozta létre ezt az intézményt. Magyarországon még a történelmi egyházak között is mind a mai napig egyedülálló az Evangélikus Országos Múzeum, mely arra vállalkozott, hogy történelmi és művelődéstörténeti keretben mutassa be a Kárpát-medence evangélikusságának életét és a kultúra fejlődésében, az evangélium terjesztésében betöltött szerepét. (A mellékletünkben olvasható látogatói bejegyzések tanúsága szerint nem is eredménytelenül...) A jelenkor kihívásaira válaszul a pince felé egy újabb kiállítóhelységgel szeretnénk bővíteni múzeumunkat, mely magyar és kilenc idegen (angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz, szlovák, finn és japán) nyelven íródott ismertetővel, valamint szakavatott, több nyelven is beszélő tárlatvezetőkkel várja vendégeit. Reméljük, hogy a múzeum nemcsak a múlt megőrzésének letéteményese lesz majd, hanem minél több, egyházhoz nem tartozó ember megszólításával kapocs lehet a társadalom felé is. 4 Az ágostai Hitvallás ábrázolása Györkönybűl (olaj, vászon, 1724) ► Pabiny Tibor 4 K evesen tudják, hogy múzeumunk születésének reformációtörténeti háttere is van. Az Országos Presbitérium harminc évvel ezelőtt hozott egyhangú határozatának - amelynek értelmében egyházunk 1973. január i-jei hatállyal megszervezte az Evangélikus Országos Múzeumot - érdekes előzménye volt. Már 1971- ben határozat született arról, hogy két régen működő gyűjteményi ágazatunkat, az Országos Evangélikus Levéltárat és Könyvtárat ki kellene egészíteni egy egyháztörténeti vonatkozású muzeális gyűjteménnyel. Az akkori egyházi vezetőség ennek megszervezésével engem, az Egyháztörténeti Tanszék tanárát bízott meg. Anyagi fedezet híján - megbízatásom sem járt díjazással - kapcsolatot kerestem a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályával, amely azután az egyházi műtárgyak megbízott felelőséhez, dr. Dávid Katalin művészettörténészhez irányított. Anyagi segítséget ő sem tudott adni, de számos szaktanáccsal látott el, és baráti segítőkészségéről biztosított. Az egyházi gyűjtemények felmérésének ügyét és egy esetleges múzeum létesítésének lehetőségét rajtam kívül teológiai akadémiánk több hallgatója is lelkes örömmel fogadta. Többen közülük késznek mutatkoztak arra, hogy segítsenek a terv megvalósításában. Az 197l/72-es év folyamán az akkori országos főtitkár hivatalán keresztül felkértem az ország gyülekezeteit, hogy a tulajdonukat képező műtárgyakról küldjenek jelentést az országos irodának. Ezek birtokában sikerült nagyjából feltérképezni azt az állományt, amely alapját képezheti majd egy állandó múzeumi kiállításnak. Ezzel párhuzamosan teológiai akadémiánkon megszerveztem az Egyháztörténeti Szakcsoportot. Történetiérdeklődésű lelkész kollégáimmal rendszeres kutatómunkába kezdtünk, hogy ezzel is elősegítsük a létesítendő új gyűjteményi ág hiteles egyháztörténeti arculatának kialakítását. A szolgálatra kész teológusok kis csapatával pedig országos körutakra vállalkoztunk, hogy több fontos gyülekezetben személyesen is meggyőződhessünk a számításba jöhető tárgyak minőségéről, illetve azok restaurálásának szükségességéről. Egyházunk akkori vezetősége, KáldyZoltán püspök és dr. Fekete Zoltán felügyelő felismerte az ügy fontosságát, és igyekezett az állami szervek támogatását is megnyerni. Abban a korban komoly nehézségekbe ütközött egy új egyházi intézmény engedélyeztetése, nem is szólva annak anyagi vonzatáról. Ekkor jött ügyünk segítségére egy hazai egyháztörténeti jubileum. Felhívtam egyházi vezetőségünk figyelmét arra, hogy 450 évvel ezelőtt, 1523-ban mondta ki a budai országgyűlés a lutheránusok fej- és jószágvesztésének törvényét. Azt javasoltam, hogy erről országosan megemlékezve adjuk látható jelét annak, hogy „élnek még a magyar lutheránusok", és ennek emlékére mondja ki az Országos Presbitérium az Evangélikus Országos Múzeum megszervezését... Az állami szervek kénytelenek voltak tudomásul venni az evangélikus egyház legfelső grémiumának a határozatát. Sem anyagi fedezetről, sem kiállításra alkalmas helyről nem volt azonban semmiféle döntés. Az ügy iránti felelősség és a hit táplálta reménység viszont sorra győzte le az akadályokat. Első lépésként Vető Béla levéltári és Papp Ivánná könyvtári vezetőkkel szorosan együttműködve sikerült megalakítanunk az Evangélikus Gyűjteményi Tanácsot és az egyházmegyei gyűjteményi előadók munkatársi gárdáját. Feladatuk koordinálására egyházkerületi előadókként felkértük Keveházi László pilisi, illetve Németh Tibor vanyolai lelkészeket. A szervezésben nekik is sokat köszönhettünk. Az egyházi vezetőség 1973 januárjában azzal a kéréssel fordult a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályához, hogy a szervezés alatt álló múzeumunk működését részesítsék állami jóváhagyásban. A szakmai támogatás ígéretének birtokában Káldy püspök közölte a minisztériummal a tervezett működésünkkel kapcsolatos adatokat. Intézményünk jellegét március 15-én kelt levelében így határozta meg: „A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteinek és egyházi intézményeinek tulajdonában lévő egyházi műtárgyak és műkincsek, továbbá egyházi műemlékek nyilvántartása, a műtárgyak és műkincsek feldolgozása és bemutatása". A\gyűjtőtevékenység területét pedig így határolta be: „Evangélikus egyház-, iskola- és gyülekezettörténet, egyházi néprajz". A felügyeleti szerv: az egyház Gyűjteményi Tanácsa. A múzeum elhelyezése az akkori terv szerint az Üllői úti székháznak abban a II. emeleti részében lett volna, ahonnan a teológiai akadémia 1974 őszén a zuglói épületbe költözött. Harminc évvel ezelőtt ezekkel az első, csaknem tapogatózó lépésekkel indult el az Evangélikus Országos Múzeum élete. Hat dolgos év kellett még ahhoz, hogy az akkor marxista ideológiát képviselő állami szervek meggyőzése, ugyanakkor a céltudatos belső szervező munka végül is meghozza gyümölcsét. Csaknem csodával határos, hogy 1979 nyarán Budapest legfrekventáltabb helyén, a Deák téren nyílhatott meg múzeumunk a nagyközönség számára. Sokan alig hitték, hogy a Pesti Egyház épületének földszintjét bérlő állami szervek (köztük a Munkásőrség illetékesei!) hajlandónak mutatkoznak a helyiségek kiürítésére és átadására, ám hosszas tárgyalások egész sora elhárította az áthághatatlannak hitt akadályokat. Felejthetetlen nap volt, amikor Weöres Sándor költőnk a zsúfolásig megtelt templomudvarban tartott ünnepségen közvetlen szavakkal megnyitotta az első állandó kiállításunkat, mely az „Evangélikusság a magyar kultúrában” címet kapta. Az 1973-ban született múzeumnak ez a nap volt a konfirmációja. 4
