Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-05 / 40. szám

4. oldal 2003. OKTÓBER 5. r Evangélikus Elet Harmóniában Istennel és embertársainkkal (Folytatás az 1. oldalról.) Napjaink divatos jelszava: „az új jobb a réginél”; s ezzel összefüg­gésben a múlt helyett kizárólag a jövő felé kell fordulni. A jövő azonban kiszámíthatatlan, s ezál­tal szorongást kelt az emberben. A múlt nélküli egyén gyökcrte- len, otthontalan, „szellemi hajlék­talan”. Korunk tehát a felelőtlen­ség kora, ahol a nagy szabadság miatt hiányzik a rend, a kiszámít­hatóság. Az önmegvalósítás kor­látlan, de ez nem szolgálja a kö­zösséget. Légy sikeres - mondják az embernek nem érdekes, hogy milyen áron, kiket eltaposva kerülsz a csúcsra. Ezzel szemben az előadó az önmegtalálásra he­lyezte a hangsúlyt, amely bölcs kötelességteljesítést jelent. Azt, hogy meglátom, mi a feladatom, és azzal foglalkozom; hogy hitemet és tudásomat egyaránt embertársaim ja­vára óhajtom kamatoztat­ni, és nem öncélúan cse­lekszem. A tudás ugyanis fontos, a civilizáció fejlő­dik, de az értékkorlát nél­küli tudás, az „intelligens csirkefogóság” zavaros világot teremt. Debrecenyi Károly Ist­ván, a Klinikai Lelkigon­dozók Ökumenikus Egye­sületének elnöke a lelki­gondozó szemszögéből vizsgálta a kérdést. A résztvevőket azonnal akti­vitásra indította, és segítsé­gükkel olyan fogalmakat gyűjtött, amelyek harmó­niát fejeznek ki. A színes szóhalmaz azonban nem a meglévő valóság tükörké­pe volt, hiszen bevallot- tuk: nem vagyunk mara­déktalanul birtokában a szeretetnek, nyugalom­nak, egészségnek, megelégedés­nek (stb.), amelyet a harmóniá­val kapcsoltunk össze. A téma három szinten válik igazán égetővé: a test és lélek, a hit és gyógyulás, valamint a derű és ború szintjén. A 20. század nagy ajándéka, hogy felismerte és visszahozta a régi idők gyakorlatát, amikor a test és lélek gondozása, gyógyítá­sa összekapcsolódott. Az orvostu­dományban a pszichoszomatikus szemlélet megjelenésével a be­tegség helyett a beteg áll a közép- * pontban, hiszen a kór az ember egészét érinti. A teológiában pe­dig a pasztorálpszichológia jelzi, hogy a lélektani kutatás eredmé­nyeinek ismerete alapvető fontos­ságú a lelkigondozó számára. Ku­tatási eredmények bizonyítják, hogy a hit javítja a gyógyulás esé­lyeit. Ebben nincs semmi rendkí­vüli, hiszen már az Újszövetség is számtalan példát ad arra, hogy Jé­zus rákérdez a gyógyulni vágyó hitére, majd isteni hatalmát adja a gyógyuláshoz. A derű és a ború a legalapvetőbb emberi érzések kö­zé tartoznak, és az egészségi álla­potra is jelentős hatással vannak. A humor az egészséges élet elen­gedhetetlen feltétele. Ahogy Gyökössy Endre írja: „Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozá­suknak.” A délután során a jelenlévők „a harmóniára törekvés az egy­házban” kérdését járták körbe. Elsőként Kovácsné Tóth Márta vönöcki lelkésznő tartott élménydús, színes beszámolót a Lutheránus Világszövetség idei winnipegi nagygyűléséről. A záró áhítaton (Jn 13,31-35 alapján) Geröfi Gyuláné hirdette Isten igé­jét. Prédikációjában ki­emelte, hogy ebben a bibli­ai szakaszban az utolsó vacsora egyik idillinek tű­nő jelenete elevenedik meg, amikor Jézus búcsú­zik tanítványaitól, s új pa­rancsolatot ad nekik: „Sze- „ ressétek egymást! ” Az idillben azonban már ott a disszonancia is. Az Úr már tudja, hogy Júdás el fogja árulni, Péter pedig megta­gadja őt, néhány an elfut­nak, míg mások tétován szemlélődnek majd. Mind­az, amiért három éven át munkálkodott, darabjaira hullani látszik. Mégis ek­korjön az igazi megdicső­ülés, mert a kereszt a csú­csa mindennek, hiszen ott az „Isten dicsőült meg őbenne Hulej Enikő Dr. Tőkéczki I.ászló A résztvevők szá­Lépcsőházi anziksz - előtérben Szpisák Attila segédleikész, két lépcsővel feljebb Miroslav Dubek krupinai esperes és Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, mögötte Győri Gá­bor esperes és Táborszky László ny. esperes. Fotó: Bottá Dénes ma a házigazdák legmerészebb vá­rakozását is túl­szárnyalta a bu­dapesti Szlovák Ajkú Evangéli­kus Egyházköz­ség múlt vasárna­pi hálaadó isten- tiszteletén. Közel százan töltötték meg a Rákóczi úti bérházban rejte­ző kápolna és gyülekezeti te­rem székeit, jólle­het néhány héttel ezelőtt még volt olyan vasárnap, amikor egyetlen lélek sem tett eleget az istentiszteletre szóló meghívásnak... A század elején még egy hatezres lélekszámú közös­séget hívogatott a harang a Rákóczi úton, időközben azonban a szlovák ajkú gyülekezet teljesen „elfo­gyott”, sőt az egyházközségnek valójában ma már harangja és temploma sincs. Egy lakásból kialakított szerény méretű kápolna, egy gyülekezeti terem és a lelkészlakás várta Szpisák Attila segédlelkészt, aki a nyár elején az újrakezdés reményében foglalta el szolgálati helyét. (A megelőző tanévet Pozsonyban töltötte ösztöndíjasként.) Az alábbiakban álljon itt néhány mondat az ő beszámolójából: „Az első na­pok, hónapok a takarítással, a felújítással kezdődtek. 1974 óta nem lakott lelkész a parókián, tehát ráfért a rendrakás. A bezárt ajtók mögül - pozsonyi teológu­sok segítségével - kiszabadítottuk értékes könyvtá­runkat, amely ma már az érdeklődő olvasók rendel­kezésére áll. Egyik legrégibb kötetünk 1574-es kiadású, cseh nyelvű dogmatikai gyűjtemény, de még számos érdekes, lelkileg is megújító könyvet találhat a kiváncsi olvasó a sok más irodalmi mű között. A felújítási munkák mellet természetesen elkez­dődött a gyülekezet tagjainak összegyűjtése is. Boda Zoltán barátom vállalta el a megbízott fel­ügyelői tisztséget, augusztus óta pedig Pálmainé Márti személyében profi kántora is van gyülekeze­tünknek. Az ő szlováktudása nélkül bizony nehéz lenne itt kántorizálni, hiszen az istentiszteletek szlovák nyelven és szlovák énekelt liturgiával foly­nak. Lassan elkezdődött valami ebben a gyüleke­zetben... Istennek hála, már van egy ötfős megbízott presbitériumunk, és a vasárnapi istentiszteletre is mindig jön valaki. Örömünkre szolgál a két keresz­telő is, amivel kilencéves szünetet szakítottunk meg. További örömünk, hogy a budapesti szlovák tannyelvű iskolában beindult a hittanoktatás, mely­re húsz evangélikus tanuló jelentkezett.” Szeptember 28-án két ébresztő jellegű igehirde­téssel gazdagodhattak mindazok, akik részt vettek a vendég igehirdetők szolgálatával tartott hálaadó is­tentiszteleten. Miroslav Dubek krupinai esperes „Hol van a töb­bi kilenc?” címet adta Lk 17,11-19 alapján - termé­szetesen szlovákul - elmondott prédikációjának. A Déli Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter pedig a meghívón szereplő 100. zsoltárt választotta alapigé­nek. Kiemelte: „Először Urunkhoz kell mennünk friss erőért, megújulásért...” Missziós hévvel mondott igehirdetését a püspök e szavakkal zárta: „Menjetek el! - és jöjjetek visz- sza, de ne egyedül! Tudjuk, hogy sok szlovák ajkú hittestvér él a fővárosban. Hisszük és reméljük, hogy újra megszólíthatóak, összegyüjthetőek, hi­szen imádkozni, énekelni, igéf hallgatni csak a saját anyanyelvén tud az ember. Közös Mennyei Atyánk igazi megértéséhez, a Vele való őszinte beszélgetés­hez nélkülözhetetlen az anyanyelv ajándéka. Ehhez az újrainduló, nem könnyű, de nem is reménytelen missziói szolgálathoz kérjük Isten áldását. Szemléi­kének bölcsességét és erejét.” E. É. Absztinencia - hitből Testvérek közt Berekfürdőn Kék keresztes evangélizáció Mosonmagyaróváron Az alkoholbetegség korunk egyik aktuális, egyre erőteljeseb­ben terjedő jelensége, mely komoly társadalmi problémát okoz. Egy 1998-as felmérés szerint hazánk több mint egymillió alkoholbeteget számlál. Statisztikák szerint a májzsugor okozta halálesetek számát tekintve Magyaror­szág a világ éllovasai közé tartozik. Az alkohol elleni küz­delemben jelentős szerepet vállal az ökumenikus alapokon működő Magyar Kék Kereszt Egyesület, amely Mosonma­gyaróváron is jól működő csoporttal rendelkezik. A Kék Kereszt Egyesület 1867-ben Genfben alakult meg. Az alapító lelkész Angliában ismerkedett meg olyan alkoholisták­kal, akik Isten segítségével megszabadultak, és alkoholmentes életre kötelezték magukat. A mozgalom protestáns alapú, és azt hirdeti, hogy hitből, az Úr kegyelméből van szabadulás az alkohol rabságából. Magyarországon 1895-ben alakult meg a szervezet evangé­likus és református lelkészek együttműködésével. A mozga­lom híre egy olyan cipészmester révén jutott el hazánkba, aki előzőleg „kiitta” magát vagyonából. Semmije sem maradt, csa­ládja is elfordult tőle. Külföldön a kék keresztesek segítségé­vel absztinens lett, majd hazatérve sorstársaival kezdett foglal­kozni. A 20. század elején és közepén két alkalommal is betiltották a szervezet működését, de a református egyház keretein belül Evangéliumi Iszákosmentő Misszió néven tovább folyt a mun­ka egészen 1951 -ig, amikor szinte ellehetetlenítették ezt a szol­gálatot. Mindezek ellenére nem szűnt meg teljesen a misszió, hiszen először Siklós József, majd halála után Balog Zoltán és felesége foglalkozott az alkoholbetegekkel. A Kék Kereszt Egyesület hivatalosan csak 1993-ban alakul­hatott újjá, mégpedig keresztény és ökumenikus szellemben. A gyógyításban a hangsúlyt az evangélizációra helyezik. Azt vallják, hogy nem ők gyógyítanak, hanem Jézus szabadít meg, így a szolgálat lényege az ember és Isten közötti kapcsolat épí­tésén nyugszik. Az egyesület a szabadult alkoholbetegek utó­gondozására is vállalkozik. Az országban 40 településen műkö­dik kék keresztes csoport, amelyeket önkéntesek vezetnek. A csoportok célja, hogy tagjaikban az Istennel való kapcsolatot erősítve segítséget nyújtsanak az absztinencia megtartásához. A mosonmagyaróvári csoport 1999-ben alakult meg tizenöt fővel. Az elmúlt hétvégén evangélizációs alkalmát tartottak, amelyre Szigetszentmiklósról, Oroszlányból, Győrből és He­gyeshalomból is érkeztek résztvevők. Tóth Antalnak, a helyi csoport vezetőjének köszöntője és a bemutatkozások után több megrendítő bizonyságtételt hallgattak meg a résztvevők. Az egymás után megszólaló volt alkoholisták döbbenetes önvallo­másaikban őszintén szóltak arról, hogy többszöri visszaesés után, emberfeletti küzdelem árán, megtalált hitüknek köszön­hetően miként sikerült megszabadulniuk az alkohol rabságá­ból. A tanúságtételek után a jelenlévők Jézus szavairól elmél­kedtek: ,, Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. ” (Mk 14,38) Az ima és összegzés után a sorstársak kötetlen beszélgetéssel foly­tatták a tartalmas együttlétet. Kiss Miklós Megyei segítség az egyházaknak Bács-Kiskunban Bács-Kiskun megye közgyűlése 1992 óta évről évre támogatja a területén működő katolikus, református és evangélikus fele­kezeteket, valamint a zsidó hitközségeket. A jövő évi támogatásról a napokban írták alá a megállapodást az egyházi és a me­gyei vezetők. Mint dr. Balogh László, a megyei közgyűlés elnöke elmondta, ezt a pénzt a különböző címzett támogatásokon felül adják az érintett egyházmegyéknek. Elsődleges céljuk a gyülekezetekben végzett kulturális és idegenforgalmi értékterem­tés segítése, amelynek mindegyik vallásban komoly hagyománya van napjainkban. (Gondoljunk csak a kalocsai érseki könyv­tár kódexeinek restaurálására, a kecskeméti református múzeumra vagy a kiskőrösi nagy evangélikus megmozdulásokra, me­lyek jócskán túlmutatnak egy-egy település határain.) A megállapodás szerint a katolikusok 2,2 millió, a reformátusok 3,6 millió forintot kapnak (kunszentmiklósi gimnáziumuk támogatásával együtt), az evangélikusok 800 ezer, míg a zsidó hitközségek 400 ezer forintnyi hozzájárulásban részesülnek. Az aláírást követő eszmecserén elhangzott: példaértékű a megyében a politikai és az egyházi vezetés együttműködése, és ez nem­csak az intézmények, hanem az emberi kapcsolatok szintjén is megnyilvánul. A kölcsönös meghívások ezúttal sem maradtak el - legközelebb télen egy solti kihelyezett ülésen találkozik egymással az egyházi és a világi oldal Bács-Kiskunban.-a -s „Elfojtott hangok” címmel rendezték meg szeptember 15-27. között az ötödik „Frauen Casa” szimpóziumot Berekfürdőn. A Magyarországi Református Egyház Pihenő- és Konferencia-központjába, a Megbékélés Házába kilenc országból 34 nő érkezett, hogy a két hét mottójául szolgáló témát háromnyelvű (angol, német, ma­gyar) előadások és csoportbeszélgetések keretében dolgozza fel. A svájci protestáns egyházak segélyszervezete (Hilfswerk der Evangelischen Kirchen in der Schweiz, HEKS) által szervezett ökumenikus találkozón egyházunkat dr. Muntugné Bartucz Judit lelkész és Gazdag Zsuzsanna, az Evangélikus Elet munkatársa képviselte. -Az 1100 lelket számláló, Karcag melletti Berekfürdőt elsősorban gyógyvize miatt keresik fel a turisták. Hetvenöt esztendővel ezelőtt létesítettek itt melegvizű kutakat, és több mint ötven esztendeje épült fel e helyütt a református egyház konferencia- központja. A Megbékélés Háza szeretettel várja a különböző tanácskozásokra és to­vábbképzésekre érkezőket, valamint a pihenni vágyókat - mondta el lapunknak Csorna Judit helyi református lelkésznő, a rendezvény szervezőinek egyike. Tőle tud­hattunk meg többet a női konferencia történetéről is. A HEKS a második világhábo­rú után, 1947-ben vásárolt meg egy üdülőépületet a svájci Locamóban azzal a céllal, hogy a különböző felekezetek és országok közti kapcsolatfelvételt szolgálja, előmoz­dítva ezzel egymás jobb megismerését, megértését is. Az első „Frauen Casát” 1999-ben, Locamóban tartották, azóta a különböző nem­zetiségű és felekezetű nők számára évente rendeznek hasonló találkozókat. A berek­fürdői Megbékélés Háza első ízben adott otthont egy ilyen jellegű szimpóziumnak. A tanácskozás elnevezése - „Frauen Casa” - német és olasz összetételű: a Frauen szó asszonyokat, a casa pedig házat jelent. (Ez utóbbi utal a locarnói központra is, me­lyet ez év szeptember 18-án eladtak ugyan, de a HEKS továbbra is szeretne a fenti célokat szolgáló konferenciákat tartani - a Szerk.) Az általában napra és percre lebontott programokhoz szokott résztvevőknek először talán kissé szokatlan volt, hogy maguk is aktívan közreműködtek a tanácskozás menet­rendjének kialakításában. Az ismerkedési estet követően ugyanis mindenki felírta egy papírra, hogy a konferencia mottóját („Elfojtott hangok”) szem előtt tartva milyen kér­désekről szeretne bővebben is hallani, illetve milyen témáról beszélne ő maga is szíve­sen a többieknek. Ennek segítségével állt össze a - már a jelenlévők eltérő nemzeti és vallási háttere miatt is színes és érdekes - kéthetes program. Ennek során - egyebek mellett - hallhattunk a kórházi lelkigondozásról, a család és a hivatás összeegyezetésé- vel kapcsolatos nehézségekről, de még a szexuális zaklatásról is. Szó esett továbbá az erdélyi unitárius egyházról és a huszitákról éppúgy, mint a macedóniai metodista egy­házban folyó munkáról avagy az albániai nők nehéz helyzetéről is. Az előadások és a beszélgetések mellett természetesen mindenkinek módja volt a pihenésre és a feltöltekezésre is - a reggeli és esti áhítatoknak, a közös kirándulások­nak, valamint a helyi fürdési lehetőségnek köszönhetően. Az ötödik „Frauen Casán” sikerült a gyakorlatban is megvalósítani a szervező svájci protestáns segélyszervezet, a HEKS elképzeléseit. A harmincnégy különböző korú, más-más felekezetű - református, evangélikus, unitárius, metodista, huszita, a Cseh Testvérek közösségéhez tartozó, illetőleg albán ortodox - asszony két hét alatt valóban jobban megismerhette a másik hazáját, hitét és kultúráját. Másrészt ki-ki az­zal a tudattal térhetett haza albániai, bosznia-hercegovinai, cseh köztársaságbéli, er­délyi, hollandiai, macedóniai, németországi, szlovákiai vagy magyarországi otthoná­ba, hogy testvérekre lelt a többiek között. G. Zs. ÚJRA MEGSZÓLÍTHATOK? „JÖjjö/dí '7J3S2U ­é®Grű© «SD^sdJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom