Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-31 / 35. szám

4. oldal 2003. AUGUSZTUS 31. A megnyesett fa kizöldül Megtartóerő-tábor Albertiben A közös nyelv és a Krisztusba vetett hit kötött össze határon túli magyar és ha­zai protestáns fiatalokat augusztus 18. és 24. között Albertiben. A tábor célja - nevéhez híven - az volt, hogy megtartó erőt adjon minden résztvevő számára. A 15 és 33 év közötti Kárpát-medencei fiatalok ezen a héten átélhették, hogy ke­resztény hitük és magyarságuk összeköti őket, jöjjenek akár Nagydobronyból és környékéről, Szilágysomlyóról, Nagyváradról, Szovátáról, Újvidékről, avagy le­gyenek a házigazda, alberti egyházközség tagjai. Amint azt az alberti gyülekezet lelkészé­től, Szmolár.Attilától megtudtuk, immár hatodik alkalommal rendeznek ilyen határon túliakat és'ítn'yaofxzágiakat egy­aránt - vendégül látó tábort. Tavaly szü­letett az ötlet, hogy idén ők vállalják ma­gukra a szervezői feladatokat. A 80 táborozó a nyitó-istentiszteleten - augusztus 18-án, hétfőn Horkay Lász­ló kárpátaljai református püspök, augusz­tus 20-án, szerdán pedig Mike Zoltán re­formátus lelkipásztor prédikációját hallgathatták meg. O Alberti testvérgyü­lekezetéből, Szilágysomlyóról érkezett. A színes és érdekes programok sorában ellátogatott hozzájuk Berecz András népmesemondó, továbbá előadást tartott Hidán Csaba történész, valamint Jókai Anna írónő is. Szellemi honfoglalás Augusztus 21-én, csütörtökön Tőkés László hirdette Isten igéjét, valamint Né­meth Zsolt országgyűlési képviselő szólt az egybegyűltekhez. A királyhágómelléki református püspök 5Móz 8,2-3 alapján arról beszélt, hogy nemzeti ünnepünk, augusztus 20-a is alapot ad arra, hogy visszatekintsünk a múlt eseményeire. De nemcsak népünk nagyjaira gondolhatunk az ünnep és a fenti bibliai rész kapcsán, hanem egyéni és közösségi sorsunkra is. Istennek ez az igéje szól a megtett út körülményeiről, valamint a kenyérgond­okról is. Hajlamos az ember arra, hogy a körülményeit hibáztassa. Az élet sokszor állít embert próbáló helyzetek és dönté­sek elé, de nem merülhetünk ki a panasz­kodásban. A nehézségeket is vállalni kell. Isten ezeket is azért adja, hogy a figyel­met a kegyelemre irányítsa - hangsúlyoz­ta Tőkés László, majd így folytatta: „Egy-egy kort nemcsak a gazdaság, de a szellem felvirágzása is jellemez. Szükség van lelki és szellemi honfoglalásra is. Megmaradásunk záloga az, hogy me­rünk-e nemcsak kenyérrel, de Isten igéjé­vel és hittel is élni, igy nézve a jövő elé.” Remény és jövő Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke arról beszélt, hogy a tábor résztvevőit három dolog köti össze: mindnyájan magyarok, protestán­sok és fratalok. Felszólalásában hangsú­lyozta egyfelől a nemzettudat, a határo­kon átívelő nemzeti egység fontosságát, másrészt pedig a saját és a közösségi lét értelmébe vetett hitet. Végül pedig azt emelte ki, hogy nagy szükség van az if­jabb nemzedék fantáziájára és lelemé­nyességére is, arra, hogy ki-ki megra­gadja a kínálkozó lehetőségeket a jövő érdekében. „Magyarnak, protestánsnak és fiatalnak lenni nemcsak adottság, de feladat is, hiszen rajtuk múlik, hogy 15- 20 év múlva leszünk-e még” - mondta Németh Zsolt. Az istentisztelet végeztével Tőkés László püspök arra kérte a jelenlévőket, hogy az offertóriummal támogassák a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna Gimná­zium újraindulását. A tanintézményben folytatandó munkához nem kaptak álla­mi segítséget, ennek ellenére reméli, hogy - a terveknek megfelelően - szep­tember 15-én az iskola megnyithatja ka­puit. A püspök egyúttal bejelentette, hogy a következő „Megtartóerő-tábort” jövőre Nagyváradon szeretnék megszer­vezni. A megnyesett fa kizöldül A vasárnapi záró-istentiszteleten - Hós 14,5-10 alapján - Szmolár Attila végezte az igehirdetés szolgálatát. A prédikáció kiindulópontja a tábor hetére választott mottó - „A megnyesett fa kizöldül” - volt. A helyi gyülekezet pásztora egyebek mellett arról beszélt, hogy az elmúlt na­pokban erősödhettek egymás hite és bi­zonyságtétele, az egy nemzethez tartozás tudata által. Azt kérte, hogy vigyék ma­gukkal és adják is tovább mindazt, amit itt kaptak, és azzal a reménységgel térje­nek haza, hogy az ő életükben is valóság­gá lesz Isten ígérete: „A megnyesett fa ki- zöldül”. A templomi együttlét igényes kulturá­lis programmal zárult: az énekkar szolgá­lata után Mike Zoltán református lelkész lánya, Mike Agnes mondta el Reményik Sándor: Mindhalálig című versét, majd a tábor résztvevői és a helyi gyülekezet kó­rusa együtt adta elő a Millenniumi Ódát, amely elsőként 2001. augusztus 20-án, a Kossuth téren csendült fel. G. Zs. Evangélikus Élet = Négy új evangélikus lovag Johanniták - Isten és a rászorulók szolgálatában Hét új lovagot vett fel tagjai közé augusztus 23-án, Budapesten a Johannita Rend Magyar Tagozata. A Hold utcai németajkú református gyülekezet temp­lomában négy evangélikus - Bánfi Péter, a szombathelyi gyülekezet presbite­re, dr. Cserháti Péter orvos, dr. Fabiny Tamás lelkész, teológiai tanár, valamint Gregersen-Labossa György, a szombathelyi gyülekezet lelkésze állt az avatan- dók között. A Keresztelő Jánosról elnevezett Johannita Rend 1099-ben jött létre. A szervezet protestáns keresztényeket tö­mörít. (A reformáció után a Rend kü­lönvált egy katolikus és egy protestáns ágra,- a katolikusok ág: a Máltai Lo­vagrend). Küldetésük kettős: a hitért harcolni, és az embertársat szolgálni. Az alap ehhez a szeretet kettős paran­csa (Mt 22,37-39). A johanniták szá­ma világszerte három- és négyezer kö­zött van. A Magyar Tagozatot hivatalosan 1924-ben hagyták jóvá, je­lenleg mintegy 120 főt számlál. A múlt szombati kétnyelvű (német­magyar) ünnepi úrvacsorás istentiszte­leten a gyülekezet lelkésze, Balog Zol­tán hirdette Isten igéjét a Zsoltárok 13,4-6 alapján. „Mi miért imádko­zunk? Imádkozunk-e egyáltalán? Csak »végső esetben« fohászkodunk Isten­hez?” - tette fel a kérdést a gyülekezet pásztora. Természetes, hogy kérjük az Úrtól a békét, az egészséget, a minden­napi kenyeret. Dávid zsoltárában azon­ban nem a hétköznapi szükségletek áll­nak az első helyen, hanem az a kívánság, hogy az Isten tartsa meg sze­me ragyogását. Mi azonban sokszor vagyunk „vakok”, becsukjuk a sze­münket és elfordulunk a szenvedőktől. Fontos protestáns erény, ha meg tudjuk látni a kendőzetlen valóságot - szívvel és értelemmel. Emellett nem nélkülöz­hetjük az Istenbe vetett hitet sem, hi­szen a tiszta látás önmagában csak két­ségbeesést vagy cinizmust szülne. Az igehirdetés után az elhunyt rend­társakra emlékezett Kacsóh Balázs, a Magyar Tagozat kommendátora (veze­tője), majd az újonnan avatandók - a hátuk mögött álló, értük felelősséget vállaló kezes segítségével - ölthették magukra a fekete rendi köpenyt, mely­nek bal oldalán fehér vászonból ké­szült nyolccsúcsú kereszt látható. A kereszt azt mutatja, hogy a johannita kész odaadni életét Megváltójáért és felebarátjáért. (1489 óta a nyolc csú­csot a Hegyi beszéd nyolc boldogmon­dásával hozzák összefüggésbe, melyek a rend lelki alapját képezik - a Szerk.) A lovaggá avatás után négyen a rend úrmestere, dr. Oskar Prinz von Preußen által adományozott lovagi tiszteleti keresztet vehettek át, amely Németországban hivatalos állami ki­tüntetésnek is számít. (Az úrmester a rend legfőbb képviselője, mellette a rendi helytartó és a rendfőnök áll.) Az istentiszteletet követő állófogadá­son röviden nyilatkoztak lapunknak az újdonsült evangélikus lovagok. Gregersen-Labossa György lelkész és Bánfi Péter presbiter a szombathelyi egyházközségből érkezett. Elmondták, hogy gyülekezetükben 2001 óta folyik intenzívebb diakóniai munka, melyhez a johannitáktól, közelebbről a németor­szági Baden-Württemberg tartomány­ból jelentős eszmei és anyagi segítséget kaptak. Az egyházközségben 2002-ben megalakult egy Johannita Csoport is. Dr. Fabiny Tamás arról beszélt, hogy a johannitákkal egyfelől édesapja, másrészt pedig egy, a rendről - a Duna Televízió számára - forgatott film révén került kap­csolatba. (id. dr. Fabiny Tibor lelkész, egyháztörténész, hittudományi egyete­münk nyugalmazott professzora 1989- ben lett johannita lovag, jelenleg a Ma­gyar Tagozat káplánja, azaz lelkipászto­ra.) Fabiny Tamás szerint fiatalításra, valamint arra lenne szükség, hogy a ha­gyományőrzés mellett nagyobb szerepet kapjon a spirituális háttér és tartalom is. Dr. Cserháti Péter a MEVISZ Bárka táborok indulásakor, még 1989-90-ben került kapcsolatba a johannitákkal, akik a kemenesmihályfai evangélikus parókia átépítésében segédkeztek. Az Evangélikus Egészségügyi Központpt szívügyének tekintő orvos örömét fe­jezte ki, hogy az egyes európai tagoza­tok vezetőinek idei, őszi találkozóján reménység szerint talán szóba kerül ez a nagyszabású, az egyház szociális és egészségügyi munkája szempontjából fontos beruházás is. Gazdag Zsuzsanna Felvételünkön az újonnan avatott - evangélikus - johannita lovagok D. Szebik Imre elnök­püspök és id. dr. Fabiny Tibor ny. teológiai professzor társaságában. A kép jobbszélén dr. Fabiny Tamás, mögötte Gregersen-Labossa György, jobbján Bánfi Péter, D. Szebik Imre mögött dr. Cserháti Péter. Lent: az ünnepségen részt vett johannita lovagok csoportja A Johannita Rend történetének rövid áttekintése Az első keresztes hadjárat lovagjai Jeruzsálem elfoglalásakor, 1099-ben egy Keresztelő Jánosról elnevezett zarándokkór­házra bukkantak, melyet Nursiai Benedek szerzetesi regulái szerint élő laikus barátok vezettek. Néhány lovag csatlakozott hozzájuk, hogy segítse őket a rászorulók gondozásában. 1123 és 1180 között alakultak egy­házi lovagrenddé, eleinte „Ispotályos Rend”, később „Johannita Rend” né­ven, s betegápolási, valamint katonai feladatoknak szentelték magukat. A rendi szabályzatot elsőként Raymond du Puy rendi mester nevéhez köthető (1253). A hármas szerzetesi fogadalom (szegénység, szüzesség, engedelmes­ség) mellett a betegek iránti szeretetet hangsúlyozták. Cselekedeteiket pedig a főerények (bölcsesség, bátorság, mértékletesség és igazságosság) hatá­rozták meg. A 12. század végétől a ka­tonai, harci feladatok is fontossá vál­tak. A betegápoláson és a szegények istápolásán túl, ekkor került előtérbe a hitetlenek elleni harc, a zarándokutak és a szent helyek, valamint később a keresztény Nyugat védelme az előrenyomuló oszmánokkal szemben. (A katonai küldetésnek Málta - mint szuverén felségterület - szigetének elvesztése vetett véget.) Adományoknak köszönhetően a rend nagy kiterjedésű földbirtokokra tett szert a Földközi-tenger térségében és Eu­rópában, ez képezte az új fiókkórházak, és az akkori felada­tok ellátásának gazdasági alapját. A nagybirtokokat - köz- igazgatási szempontból - úgynevezett kommendákban, regionálisan pedig rendtartományokban, perjelségekben, va­lamint nagyperjelségekben fogták össze. A legfelsőbb szervezeti egység a nyolc rendi nemzet volt, melyeket „nyelvek­nek” neveztek. A rend élén a Nagymes­ter állt. A rend székhelye 1530-ban Málta szi­getére került, itt vette fel a „Máltai Rend” nevet. A négy protestáns Johannita Lovag­rend (a német Brandenburgi Rendtarto­mány, az angol Order of St. John, a Né­metalföldi Johanniter Orde in Nederland - és a Svéd Johannitarend - Johanniterorden i Sverige) szövetsége, az ún. Allianz 1961. június 13-án jött létre, a rendek közti Niederweiseli Egyezmény aláírásával. A szövetség további autonóm tagjai a svájci, a magyar, a finn és a francia, valamint az újonnan alakult - osztrák tagozatok. A Johannita Rend központja 2000 óta Berlinben van. A katolikus Máltai Renddel való együttműködést keresz­tény testvéri felelősség jellemzi. Rendi ima Áldd meg, áldd meg Urunk a Rendet! Szolgálni Te tiszteletedre kíván. Légy hozzá kegyes, mindig segítsd Az üdvért vívott küzdelemben. Erősítsd hitünket a Megváltóban, Aki győzelemre vitte a keresztet. Védj a gonosztól, segíts a jóra; Segítsd a gyengét, hogy hű maradjon, A gyengéknek segíts! Urunk, hallgass meg minket! . Ámen. 4 * » i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom