Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-31 / 35. szám

2003. AUGUSZTUS 31. 5. oldal Megújulási lehetőség a hitoktatásban- Hittankönyv-beharangozó ­=^=^—=^= Evangélikus Elet LACKNERNÉ PUSKÁS SÁRA Isten ajándékai Evangélikus hittankönyv 6-7 évesek számára LUTHER KIÁLTÓ Az új tanév közeledtével sok lelkész és hitoktató töpreng azon a kérdésen, hogyan adja át keresztény hitünk legfontosabb ismereteit a hittanórát lá­togató diákoknak. Honnan kaphat ehhez segítséget? Egyházunk hitokta­tásért felelős grémiuma, a Katechetikai Bizottság szakmai gondozásában két új tankönyvcsomag jelenik meg idén kora ősszel. Alsó tagozatos diá­koknak szól az egyik, gimnazistáknak a másik. Az első csomagot szeret­ném ezúttal bemutatni, a 6-7 és a 8-9 éveseknek szóló könyveket. Hosszú, aprólékos munka és kipróbálás után 2002-ben vált teljessé egyházunk hit­oktatási tanterve. Ez azt jelenti, hogy a tanterv 6-tól 18 éves korig megjelöli a hit­oktatás anyagát, hangsúlyait és a tanítás céljait. Az évek egymásra épülnek, a visz- szatérő témák, bibliai történetek mondani­valóját egyre mélyebben - spirális módon - igyekszik a tanterv megragadni és a ta­nulók elé tárni. E tanterv alapján - vagyis 12 év átgondolt koncepciójában - készül­nek a tankönyvek. (Magát a tantervet fü­zet formában, a Luther Kiadó gondozásá­ban még ebben az évben kézbe vehetik az érdeklődők.) A most megjelenő két alsó tagozatos könyv hiányt pótol. Elfogyott ugyanis az a négy kötet hittan­könyv, amelyet lelké­szek egy csoportja készí­tett a rendszerváltás idején, nagy lelkesedés­sel és áldozatos munká­val. Ebből a négy kötet­ből tanultak az evangé­likus általános iskolások a legtöbb gyülekezetben. Hatalmas szükség volt a könyvekre abban az idő­ben, amikor ugrásszerű­en megnőtt az érdeklő­dés a hitoktatás iránt. Köszönet és megbecsü­lés illeti azokat a - ma már nyugdíjas - lelké­szeket, akik 15 évvel ez­előtt elvállalták és elvé­gezték a tankönyvírás munkáját. Az új könyvek - csakúgy, mint a ko­rábbi hittankönyv generáció igyekeznek az evangélium örök és változatlan tartal­mát olyan módon közvetíteni a tanulók felé, ahogyan azt az életkoruk és mai élet­helyzetük megköveteli. Aki kézbe veszi a könyveket, érzékelni fogja, hogy szeret­nénk élményszerűen tanítani, játékosan, hogy a 6-9 éves gyerekek életébe beágya­zódjon az evangélium. Ott fedezzék föl, ahol élnek, azokban az összefüggésekben, amelyekben gondolkodnak. Nem azt cé­lozzák a könyvek, hogy egyszer s min­denkorra mindent megtanítsunk az előke­rülő bibliai történetekkel kapcsolatban, amitcsak lehet, hanem azt szeretnénk, ha felfedeznék a gyerekek a bibliai tartalmat 6-9 éves életükben, hogy majd fölfedez­hessék 16 vagy 60 éves életükben is. A keresztény ember mindenféle életkorban és szituációban találkozik a Bibliával. Megszólítani őt a könyv azonban mindig csak az adott élethelyzetben tudja. Nem lehet előre megtanítani vagy bebiztosítani azt, aminek majd évtizedekkel később kell megtörténnie. A hittankönyv gyere­keknek szól, gyerek módon, a gyerekek világában. Azt pedig csak remélni tudjuk és Istentől kérni, hogy majd felnőtt kor­ban, felnőtt módon és felnőtt világukban is szólítsa meg őket az evangélium, és ők szívesen figyeljenek a szavára. Az imént leírt célok és szempontok mi­att a hittankönyvek mellett nagy szerepet kapnak a velük együtt megjelenő tanári kézikönyvek. Ha az elsős tankönyvre gondolok, azt kell mondanom, nem hasz­nálható a tanári kézikönyv nélkül. Az első osztályosok az első félévben még nem tudnak olvasni. Ezért könyvükben eleinte csak képek és rajzok szerepelnek. Hogy velük mi a teendő, azt csak a kézikönyv­ből tudhatja meg az a felnőtt, aki foglalko­zik a gyerekekkel. Az az alapelvünk, hogy a gyerekek kezébe a tankönyvet, a hitok­tató kezébe a kézikönyvet szeretnénk át­nyújtani. Milyen tanítási körülmények között használhatók a könyvek? Elsősorban a gyülekezeti hitoktatót tartják szem előtt. Ezt mutatja az a tény is, hogy minden könyv 35 leckével - azaz heti egy órával - számol. Egyházi iskolában, heti kétórás hittanóra esetében ké­nyelmesebben és ala­posabban lehet taníta­ni, és ismét csak a kézikönyv nyújt ehhez segítséget további fel­adatokkal és lehetősé­gekkel. Szép és kedves könyveket vesz kézbe, aki a hittankönyveket forgatja. A szerzők nemcsak hozzáértéssel és felelősséggel, hanem a gyerekek iránti szere­tettel és barátsággal, sőt jókedvűen írták a köny­veket. Lelkészek és hit­tantanárok a könyv­írók: Lacknemé Puskás Sára, Baranyayné Rohn Erzsébet, Schalter Bernadett és Tillai Zsófia. Ugyancsak lelkész és pedagógus a két lek­tor: Jancsó Kálmánná és e sorok írója. A könyvek jellegzetes, gyermekbarát megje­lenésében nagy szerepe van a grafikusnak, Szűcs Eduának, aki elismert művész; na­gyon sokan elsősorban a Nők Lapja pszi­chológiai rovatának illusztrátoraként is­merik. A hittankönyvek a Luther Kiadó gondozásában jelennek meg. Külön kö­szönet illeti a technikai szerkesztőt, Gal- góczi Andreát, aki szaktudása és hallatlan munkabírása mellett ugyancsak gyermek­szeretetét dolgozta bele a könyvekbe. Terveink és reménységünk szerint a következő tanév elejére megjelenik az al­só tagozatos tankönyvcsomag további két kötete is, 7-8 és 9-10 éves tanulóknak. Ezeken a könyveken ugyancsak lelké­szekből és hittantanárokból álló „team” dolgozik. Velük lesz teljes az alsó tagoza­tos diákoknak szánt könyvcsomag egyhá­zunk hitoktatási tantervének, koncepció­jának megfelelően. Szeretettel nyújtjuk át ezeket a köny­veket azoknak, akik majd tanulnak és azoknak, akik tanítanak belőlük. Kísérje áldás útjukat és szolgálatukat, hogy an­nak neve, aki tanítással bízta meg köve­tőit, ismerősen és bizalmat teremtően csengjen minél több gyermek és felnőtt számára. Szabóné Mátrai Marianna DICSŐ ELŐDÖK NYOMÁBAN Sümegi várjátékok „Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!" (33. Zsolt.) Tiszta harmóniák Pusztaföldváron Sümeg Magyarország legrégebbi és leg­szebb városainak egyike. Első írásos em­lítése 1292-ből származik. A település legfőbb nevezetessége a 87 méter magas sziklára, a tenger szintje felett 270 méter magasan épült erődítmény, mely a Bala- ton-felvidék legnagyobb várromja. A nagy múltú és történelmi hagyományok­ban bővölkődő város augusztus elején a „rombarát nap” keretében első ízben rendezte meg a „dunántúli várak talál­kozóját”. A sümegi vár tetejéről festői kilátásban le­het része az idelátogatónak. A Tapolcai-me­dence ma már nem működő vulkánjait, va­lamint keletről a Bakonyt, északnyugaton a Kisalföldet láthatjuk. Sümeg másik neveze­tessége a ferences templom egyhajós épüle­te. A Vitéz János által építtetett templom és a kolostor a ferences rendhez tartozott. Szé- ' chenyi György veszprémi püspök 1649-ben készíttette el a főoltárt Richter Domonkos győri karmelita szerzetessel. A gyönyörűen faragott mestermü ma is áll. Az oltárképhez csodás legendák fűződnek, ezekről a me­sékről készültek a templom falát díszítő festmények. Maulbertsch Antal remekmű­vű képei Krisztus életéből vett jelenteket örökítettek meg. A püspöki palota teljes pompájában lát­ható manapság - ám csak kívülről, mivel belül még nem készült el a teljes helyreállí­tás. Itt, a palota előtti barokk téren vette kezdetét a találkozó a Vám- és Pénzügyőr­ség fúvószenekarának közreműködésével. Elsőként Erkel Ferenc Hunyadi László cí­mű operájából a népszerű „Meghalt a csel­szövő. ..” kezdetű rész csendült fel. A zene hangjaira gyermekek ügyes tomagyakorla- taiban gyönyörködhetett az ekkor még saj­nálatosan kis számú közönség. A műsor a püspöki palotában folytató­dott. A dunántúli várakról fényképeket, festményeket, bemutatásokat láthatott az, aki megvásárolta a borsos ám belépője­gyet. Később ezen a helyszínen gyönyörű hangversenyek is elhangzottak. (Takarékos újításként egyébként nem jegyeket adtak, hanem bélyegzővel pecsétet nyomtak a lá­togatók kezére, és ennek birtokában min­denki valamennyi színhelyre beléphetett.) A rendezvények egyik legérdekesebb része a vár alatt, az „arénának” nevezett szabadtéri színházteremben zajlott, ahol egy várostromot mutattak be. Török zene hangjaira előbb mohamedán szokás szerint imádkoztak, aztán magyar szó hangzott fel: „Rédey Ferenc várkapitány” megeskü­dött, hogy nem engedi át ellenséges kézre a várat. A magyar védők visszhangozták szavait. Nagy zenebona közepette meg­kezdődött a csata. Fülsiketítő ágyúdörejek jelezték a harc kezdetét, és ezzel együtt füstfelleg vette körül az elöltöltős ágyúkat. A közelharc után a „török” ifjak elszántan siettek fel a létrákon a vár falára. A védők láthatóvá váltak a vár peremén. Egymás után gurultak lefelé a hordók, amint az ak­koriban szokás volt, hogy a betolakodók­nak elvegyék a kedvét a támadástól. Ez azonban nem riasztotta el a „török” kato­nákat a rohamozástól, elszántan mentek felfelé a létrákon. A nézők nagy riadalmá­ra azután egymás után röpültek lefelé a sziklás várfalról. (Ám hamarosan kiderült: csupán az erre a célra készített bábuk „szenvedtek balesetet”...) Mindenesetre a törököknek most sem sikerült bevenniük a várat, akárcsak annak idején. Ezt követően látványos zászlóbemutató következett. Ugyancsak középkori szokást elevenítettek fel, amikor a kort idéző ruhá­kat öltött daliák célbadobással vetélkedtek szép, történelmi zeneszámok hangjaira. Külön érdekességként a vár egyik he­lyiségében a papírmerítés technikájával is megismerkedhettek a jelenlévők. A nagy türelemmel végzett bemutatót a tapolcai Batsányi János Gimnázium két diákja vé­gezte fáradhatatlanul, szép számú néző- közönséggel körülvéve. A vízben oldott cellulózt merítőkerettel kiemelték, lecsur­gatva ráborították az előre odakészített nedvszívó anyagra, majd kinyomkodták belőle a vizet. Ezt követően felemelték a már folytonossá vált papírlapot, majd présbe helyezték, hogy a nedvesség 90%- át kisajtolják belőle, és máris elkészült a papír. Sötét színét teába áztatással adták meg. Volt még kínzókamra-kiállítás, sőt az érdeklődők kipróbálhatták a kalodát is. A legnagyobb sikert a kürtőskalácsos aratta, aki Nemeshanyból érkezett a rendezvény­re azért, hogy a közönséget a finom erdé­lyi különlegességgel meglepje. Délután került sor Kisfaludy Sándor A hűség próbája című darabjának ősbemu­tatójára. A közönség ismét megtöltötte a padsorokat, és pergő cselekményű, fordu­latos szövegű, érdekes és tartalmas művel ismerkedhetett meg, mely Mikó István át­dolgozásának köszönhetően valóban a helyszínhez illett. Csak üdvözölni tudjuk tehát e nemes kezdeményezést, és bízunk benne, hogy a kitűnő első alkalmat még ennél is jobb rendezvények sora fogja követni ebben a szép városban. Berényi Zsuzsanna Ágnes Felújított orgonán szólalt meg a d-moll toccata és fúga Pusztaföldváron. Az evangélikus templomban augusztus 16- án megrendezett hangverseny része volt a Fiatal Művészek Társasága által szervezett Nyári Kulturális Napok 2003. programsorozatnak. 1995-ben a helyi Bartók Béla Művelődési Ház rendezte az első templomi jótékonysá­gi hangversenyt a Békés megyei község­ben. Az evangélikus gyülekezet két évvel később folytatta a kezdeményezést, és az­óta minden esztendőben egy este a temp­lomban a muzsikáé. A bevétellel mindig valamilyen helyi cél megvalósulását segí­tették. Első alkalommal az evangélikus templom felújítását támogatták a koncert­látogatók, majd gyűjtöttek többek között egy beteg fiatalasszony gyógykezelésére, a pusztaföldvári római katolikus templom rekonstrukciójára és az erdélyi testvérfalu iskolásainak támogatására. A templom kilencven éves orgonája azonban egyre alkalmatlanabbá vált a kon­certezésre. Megépítése óta ugyanis - pénz hiányában - nem végeztek rajta felújítást. A sípok beporosodtak, a ragasztások he­lyenként megengedtek, a faalkatrészek szuvasodni kezdtek, a regiszterek nem megfelelően működtek. A gyülekezetnek most a tetőjavításra kapott pénzből sikerült egy összeget félretenni, így júliusban újjá­születhetett a hangszer. A Nyári Kulturális Napokat a puszta­földvári Fiatal Művészek Társasága szer­vezte. Az egyesület valamely művészeti ágban tevékenykedő vagy a hagyományok megőrzéséért tenni akaró fiatalokból áll. Az FMT tavaly már szervezett kézműves alkotótábort, amelyen lehetőségük volt a vendégeknek nemezelni, gyertyát önteni, agyagozni és gyékényt fonni. 2003-ban ki­állításokkal, drámajátékkal, sportverse­nyekkel gazdagították a négy nap prog­ramját. A rendezvénysorozat része volt idén Bella Rózsa grafikusművész tárlata és az evangélikusok hagyományos jótékony- sági hangversenye is. A Nyári Kulturális Napok első estéje a kultúrházban kezdődött Bella Rózsa kiállí­tásának megnyitójával. A Kecskeméten élő Pilinszky-díjas tanárt Lászlóné Házi Magdolna pusztaföldvári evangélikus lel­kész mutatta be. A művésznő félje a falu­ból származik, 1996-ban pedig a lelkésznő közreműködésével kérték Isten áldását há­zasságukra. Bella Rózsa alkotásainak gya­kori témája a szülőföld, a természet, vala­mint - hitben élő római katolikus lévén - bibliai történetek és jelenetek szentek éle­téből. Az este az evangélikus templomban folytatódott. Szép számmal érkeztek ven­dégek a kilencvenéves templomba együtt örülni a gyülekezettel a felújított hangszer­nek. A lelkész imádságban adott hálát Is­tennek a gyönyörű műemlék-jellegű orgo­na megújulásáért, majd megáldotta a hangszert. „Adja Isten, hogy évtizedeken, évszázadokon keresztül szóljon az orgona Pusztaföldváron Isten dicsőségére, az em­berek örömére és jótékonysági hangverse­nyeinken mások megsegítésére!” - fogal­mazott a lelkésznő. A hangversenyen Somogyi-Tóth Dániel zeneakadémista, a Matáv Szinfónikus zenekar orgonistája ját­szott. Változatos műsorában helyet kapott a barokk mester, Bach több müve is, vala­mint Purcell, Clerambeault, Charpentier és Boelmann egy-egy alkotása, melyekkel bemutatta, milyen sokszínű-sokarcú a Wegenstein típusú hangszer. A koncerten fellépett énekhangjával Tóth Nikoletta pusztaföldvári főiskolai hallgató. A kon­certlátogatók által a perselyben elhelyezett összeget a gyülekezet ezúttal az orgona­felújítás költségeinek rendezetlen részének fedezésére fordítja. Erre a célra ajánlotta fel Bella Rózsa grafikusművész is egy ki­állított rézkarcának vételárát. Aki ellátogatott a Nyári Kulturális Na­pok programjaira, megtapasztalhatta, hogy zajos, felgyorsult világunkban is meg lehet találni a tiszta harmóniát. Ott, ahol grafit­ceruzával, ecsettel, orgona- és énekhang­gal dicsérheti az ember a Teremtöt, a tehet­séggel és alkotókészséggel megáldó Istent. László Jenő Csaba *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom