Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-06-01 / 22. szám

4. oldal 2003. JÚNIUS 1. Evangélikus Élet „Tisztelt Közgyűlés!” Részletek D. Szebik Imre elnök-püspöki jelentéséből Részletek dr. Frenkl Róbert országos felügyelő jelentéséből Méltán kérdezheti bárki: mi különbözteti meg az ál­lam szociális tevékenységétől az egyház diakóniai munkáját? a) Szolgálatunkban a Biblián tájékozódunk. Az egyes ember rászorultságát komolyan vesszük. Lát­juk nyomorúságát, szenvedését és szükségét. Benne Urunkat fedezzük fel. Munkánkban Krisztus ereje a forrásunk. b) Tiszteletben tartjuk az ember méltóságát. A másikban Isten képmását kell felfedeznünk. Elfo­gadjuk gondolkodásával és szokásaival, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Ugyanakkor Isten színe elé állítjuk az őt megszólító igével. c) Segítséget nyújtunk, és meghallgatjuk. Min­den élethelyzetében elkísérjük és támogatjuk. Szük­séget elégítünk ki, nem luxus feladatot látunk el. d) Élő tradíciót ápolva igyekszünk innovatívak lenni a lelkigondozásban éppúgy, mint a felvállalt kötelességteljesítésben, új létesítmények (öregek napközije, átmeneti szálló) szervezésében. (...) ÁLLAMI KAPCSOLATAINK A közel egy éve alakult új kormány egyes miniszte­reivel többször volt alkalmunk találkozni, így a már lemondott Kiss Elemér kancelláriaminiszterrel és utódjával, Kiss Péter miniszter úrral, valamint Cse- hák Judit miniszter asszonnyal. Mindhármukkal a létrehozandó egészségügyi központ kérdései álltak a beszélgetések homlokterében. Segítőkész döntéseik nélkül nem gondolhattunk volna evangélikus egész­ségügyi létesítmény tervezésére sem. (...) Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr kezdemé­nyezett egyeztető megbeszélést az „egyszázalékos” néven elhíresült vitában, amely sajnálatos módon a történelmi egyházakat megosztotta. Ebben a vitá­ban a törvényesség és a korrektség álláspontját kép­viseltük. (...) KÜLFÖLDI KAPCSOLATAINK A bajor testvéregyházzal való folyamatos együttmű­ködés teológiai, gyülekezeti, zenei szinten egyaránt örvendetes. Idetartozik a partneri kapcsolat 10 éves közös jubileumának schrobenhauseni megünneplése, mintegy 200 magyar részvételével. Anyagi támogatá­sukkal kerül sor és indult el a balatonszárszói üdülőnk felújítása, remélt 2004. március 31-i befejezéssel. Az osztrák evangélikus egyházzal való tárgyalás eredményeként a bécsi magyar evangélikus gyüle­kezet egyházközségi státuszt nyert a hazai evangé­likus egyházszervezetben. Szlovák testvérdelegációt köszönthettünk az el­múlt évben, amelynek kapcsán őszintén reméljük a két egyház közti kapcsolat további erősödését. A viszontlátogatásra ez év júniusában kerül sor. Az elmúlt napokban ülésezett a METT, amely testvéri légkörben vitatta meg a szórványban élő magyar evangélikusok helyzetét, és folyamatosan segíteni igyekszik a felmerülő gondokban. Finn kapcsolatainknak egyik szép és lelki gyümöl­csöket érlelő jele, hogy az ottani evangélikus egyház által kiadott finn káté lefordításra került, és a finn egy­ház anyagi támogatásával minden magyar evangéli­kus családhoz eljuttathatjuk - ajándékként. Ezen a he­lyen is köszönjük ezt a nemes gesztust és nagylelkű támogatást. A káté még szorosabbra fűzi a lelki meg­újulás iránti közös vágyunkat és esélyünket. Külön fontos megemlítenünk az erdélyi evangé­likus egyházzal való szoros együttműködésünket, amely valamennyi fontos hazai rendezvényünkön (lelkészkonferenciák, ifjúsági nagygyűlések, orszá­gos papné-összejövetel) való részvételben jut kife­jezésre. (...) í ovábbi türelem szüksé­ges az Országos Egyházi Iroda szervezeti rendjének, munkastí­lusának megszilárdításához. Él­vezzük annak előnyét, hogy a törvény módosítása lehetővé tet­te - szemben az eredeti javaslat­tal hogy lelkész álljon az iroda élén. De jelentkeznek a hátrá­nyok is, hiszen az igazgató - elég a mozgását követni - lelkészként is szinte egész embert kívánó munkát végez. Tovább nehezíti a helyzetet a gazdasági igazgató nyugállományba vonulása, és már ismeretes, hogy a pályázat egy­előre eredménytelen volt. Először rövid távon kell megszilárdíta­nunk a jelenlegi színvonalat, ami­ben komoly kihívás a gazdálko­dás megváltozása, majd a hosszú távú stabilizációt kell, hogy meg­teremtsük. Türelmet kell kémünk, ugyanakkor látni szükséges, hogy folyamatosan fokozódó terhelés közben kell a strukturális és funk­cionális fejlesztést, stabilizálást megvalósítani. Ez a folyamatosan növekvő terhelés örvendetes, a misszió erősödését, az egyházi szolgálat terebélyesedését jelenti, de igényli az arányos teherviselést. Szükséges az információ- áramlás további javítása is. A kritikusok is el kell, hogy ismer­jék az egyházi sajtó fejlődését, a sokoldalú, színvonalas tájékozta­tás jellemzővé válását. Olykor éppen a nyitottság, a tágkeblűség vált ki aggályokat, ellenérzése­ket. Egy zsigereinkben élő dikta­tórikus korszak után. úgy vélem, különösen súlyos hiba lenne az egysíkúság, a bezárkózás. (...) Meg kell találnunk azonban az információáramlás belső útjait is. Ennek hiánya is szerepet játszott abban, hogy sokan értetlenül, il­letve elutasítóan fogadták az Ül­lői úton megnyitott ökoboltot. Tanulva a tapasztalatokból ke­rült sor az egészségügyi fórumra, ahol mindenki részletes tájékoz­tatást kapott az evangélikus egészségügyi centrum előkészü­leti munkálatairól. (...) Egyházunkban mindig prioritást élvező oktatásüggyel kapcsolatban a kollégiumokat szeretném a középpontba állíta­ni. Prioritás az egyház szellemi központja, a hittudományi egye­tem kollégiumának bővítése, kor­szerűsítése. Ugyancsak az a to­vábbi budapesti kollégiumok re­konstrukciója, fejlesztése, de a békéscsabai kollégium is. Általá­ban az egyházi oktatási rendszer megszilárdulása - és itt örvende­tes, hogy Miskolc és Kőszeg gyorsan felzárkózott, és teljes jo­gú résztvevője lett a rendszernek - a figyelmet a nevelésre, érte­lemszerűen a kollégiumokra irá­nyította. (...) Erősítette az állam és az egyház kapcsolatát, az egyházak társadalmi presztízsét, hogy minden történelmi egyház egyértelműen és határozottan támogatta hazánk eu­rópai uniós csatlakozását. (...) Az egyház nem a különböző politikai erőkbe helyezi remény­ségét, de igen lényeges, hogyan viszonyul a kormányzat az egy­háznak a közjót szolgáló tevé­kenységéhez. E téren - ami a je­len kormányzati ciklust illeti - bizakodóak lehetünk. Minden ed­digi tárgyalás azt tükrözi, hogy az állami szervek a kialakult meder­ben járulnak hozzá az egyház ok­tatási, kulturális, szociális... tevé­kenységéhez. (...) * Magam is, elnök-püspök árjelen­téséhez hasonlóan - nem egysze­rűen konvencionális udvariassági formaként - köszönettel szoktam zárni jelentéseimet; különösen az Országos Elnökség tagjainak és az országos iroda munkatársainak tevékenységét megköszönve. Legyen szabad ezúttal, ezen túlmenően kihegyezni a köszöne­tét és a köszöntést Szemerei Zol­tán személyére. Magam nehéz időszakban, 1987-ben kerültem be az országos egyház vérkerin­gésébe. Az elmúlt másfél évtized­ben nem volt olyan ügy, nem volt olyan helyzet, amelyben ne szá­míthattam volna Szemerei Zoltán segítségére. De ami ennél fonto­sabb: gazdag tapasztalatával, nagy munkabírásával, példamuta­tó szerénységével szolgálta az egyház ügyét. Bizonyára lesz még a köszönet nyilvánítására hivata­los és baráti alkalom, de úgy vél­tem, hogy ezen a közgyűlésen - melyen utoljára értékelhetjük a színvonalas munka eredményeit - kell megemlékeznem az egyszerű köszönet szavával Szemerei Zol­tán harmincöt éves hűséges szol­gálatáról. ismeretes szolgálatát. Sajnálattal vettük tudomásul dr. Sólyom Jenő felügyelő úr lemondását a kettős ér­telemben elárvult déli egyházkerület éléről. Szorgal­ma és egyházunk iránti ragaszkodása példaértékű számunkra. Dr. Harmati Béla püspök nyugdíjba me­netelével olyan főpásztor köszön el az aktív szolgá­lattól, aki nevet és tisztességet szerzett hazai evangé- likusságunknak az LVSZ-nél végzett 10 éves munkájával, tudományos teológiai szolgálatával, a rendszerváltást követő időkben az új egyházi iskolák életre hívásával, gyülekezetépítéssel. Illesse elisme­rés és köszönet szolgálatát, Isten kegyelme kísérje további életét és munkásságát. Köszönöm az Országos Egyházi Iroda, az orszá­gos munkatársak, a külügyi és oktatási osztály sok­szor tapasztalt segítségét és támogató jóindulatát. í mmár két év tapasztalatai alap­ján elemezhetjük az új egyház- szervezetre áttérés, illetve az új törvények által kiszabott keretek­ben megvalósuló egyházi élet ér­tékeit, gondjait. Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a három- kerületes modell kétségkívül megélénkítette az egyházi életet, és azt a kitűzött célt is megvaló­sítani látszik, hogy a püspöki szolgálat közelebb került a gyü­lekezetekhez, és vezetői karakte­re mellett jobban érvényesült a spiritualitás, a főpásztori szolgá­lat. Talán egy kicsit meg is bil­lent a kívánatos egyensúly. So­Ez évben kerül sor az LVSZ 10. nagygyűlésére a kanadai Winnipegben. A világ evangélikusságának találkozóján a közös téma így artikulálódott: „Gyógyulást a világnak!”, pedig a gyűlést meghatá­rozó mottó kijelölésekor még nem tört ki az iraki háború. Hordozzuk imádságainkban e nagy össze­jövetel szolgálatát. Nem kevésbé jelentős a norvégiai Trondheimbe összehívott EEK nagygyűlése ez év júniusában, amely szintén a világ gyógyulásával és üdvösségé­nek nagy ívű kérdéseivel kíván foglalkozni. Kísérje az Egyház Urának áldása az európai pro­testáns és ortodox egyházak együttlétét. Ö K U M ENI KUS KA PCSOLATAINK Az elmúlt hónapok kiemelkedő eseménye volt dr. Erdő Péter esztergom-budapesti érsek-prímássá va­ló kinevezése. Ünnepélyes beiktatásán egyházunk mindhárom püspöke és az országos irodaigazgató vett részt. Nagy reménységgel nézünk szolgálata elé, aki beköszöntő beszédében külön említette az öku- mené fontosságát. E helyről is a mi közös Urunk ke­gyelemben gazdag áldását kívánjuk életére és szol­gálatára. Tesszük ezt akkor is, ha a legújabb pápai enciklika, amely nagycsütörtök napján jelent meg, és az eucharisztiáról szól, megerősíti a más egyházak úrvacsorái közösségében való részvétel tilalmát - va­lószínűleg a közeli berlini közös ökumenikus egyhá­zi napok várható igényére való tekintettel. Május 24-én iktatták be megyés püspöki tisztsé­gébe Spányi Antal eddigi segédpüspököt Székesfe­hérváron. Kísérje áldás szolgálatát. Református testvéregyházunkban is személyi változások következtek be az egyes egyházkerüle­tek tisztségviselői sorában. Új püspöke van a dunamelléki egyházkerületnek dr. Szabó István sze­mélyében. A tiszáninneni egyházkerület Csomós Józsefet választotta meg püspökének, gönci szék­hellyel. Új főgondnokok lettek: dr. Virág Pál Deb­recenben, dr. Nagy Sándor Budapesten, Kuthy Csa­ba Veszprémben, Ábrám Tibor Miskolcon. Továbbra is dr. Bölcskei Gusztáv a vezető püspök és a zsinat lelkészi elnöke, míg a zsinat világi elnöke dr. Nagy Sándor dunamelléki főgondnok lett. A jó és eddiginél jobb együttműködés reményében kívá­nunk áldást a megújult vezetőség munkájára. (...) Köszönetét mondok minden evangélikus testvé­rünknek, akik imádságukkal és szolgálatukkal, éle­tük példájával és áldozatkészségükkel hozzájárultak az evangélium szolgálatához. Krisztus személyének naggyá tételéhez és egyházunk erősödéséhez. Külön köszönöm dr. Frenkl Róbert felügyelő úr, püspöktár­saim, dr. Harmati Béla és Ittzés János szolgálatát, felügyelő testvéreim, dr. Sólyom Jenő, Benczúr Lász­ló és dr. Weltler János munkáját. Nagyra értékelem a gazdasági igazgatói tisztből nyugdíjba vonuló, de a Déli Egyházkerület felügyelői tisztére jelölt Szemerei Zoltán több mint három évtizedes szakszerű és lelki­kaknak egy évtized kellett ahhoz, hogy elhiggyék: az egyházban is őszinte, egyértelmű és általános a rendszerváltozás. (...) A három egyházkerületben ér­zékelhetően több a missziói és egyéb alkalom, mint korábban - ily módon jól indult az első új ciklus. Most már azon kell dol­goznunk, hogy kialakítsuk a megfelelő egyensúlyt az orszá­gos, a kerületi, az egyházmegyei, a gyülekezeti alkalmak között, az örvendetes sokszínűségben meg­őrizve az egyház egységét. Nem fenyeget a „három evangélikus egyház” veszélye, de jobb ideje­korán ápolni különbözőségeink egységét, mint később szembe­sülni azzal, hogy valamit elhi­báztunk, elmulasztottunk. Erőteljesen figyelmeztet­nek erre a déli kerület püspökvá­lasztásával kapcsolatos esemé­nyek. A konfliktusok hozzátar­toznak minden egészséges szer­vezet, intézményrendszer életé­hez is. Szerencsésebb esetben si­kerül ezeket megelőzni, de jelentkezésük sem tragédia: a konfliktuskezelés, a probléma- megoldás hozzátartozik életünk­höz, színvonala minősít mind­nyájunkat. (...) Kétségtelen, hogy Harmati Bé­la aktív püspöki szolgálatának be­fejezése is korszakhatárt jelent. Hazai és nemzetközi tevékenysé­ge imponáló volt, méltán sorako­zott jeles elődei nyomdokába. Nem az én feladatom - és főleg nem ebben a jelentésben -, hogy átfogóan értékeljem szolgálatát, de teljesen ki sem térhettem ez elől. Azért sem, mert Istennek há­la, ereje, egészsége lehetővé teszi, hogy továbbra is segítse az egy­ház életét, munkásságát. (...) Bottá Dénes Felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom