Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-18 / 20. szám

2003. MÁJUS 18. 5. oldal A múlt árnyai Gyömrő, 1945 Egy érdekes előadásnak, valamint a hozzátartozók őszinte, személyes han­gú beszámolóinak köszönhetően má­jus 6-án hittudományi egyetemünk di­ákjai alaposabban megismerkedhettek az 1945-ös gyömrői vérengzés tör­ténetével. „Kutatási témám az egyház és politi­ka viszonya. A tiz alkalmat felölelő, »A Bányai Egyházkerület első találkozásai a baloldali diktatúrával« címet viselő előadássorozatomat azért tartom fontos­nak, mert lehetővé teszi a hallgatók szá­mára, hogy jobban megismerjék hazánk történelmét és benne egyházunk közel­múltját is. Ezt a törekvést szem előtt tart­va-az 1944. október végétül 1945. júli­us 1 -ig tartó időszak, azaz Raffay Sándor püspökségének tárgyalásánál - semmi­képp sem feledkezhetünk el a gyömfői vérengzésről” - nyilatkozta lapunknak Böröcz Enikő, az EHE doktorandusza, az Evangélikus Országos Levéltár tudo­mányos munkatársa az általa vezetett szeminárium megkezdése előtt. Előadásában felvázolta az akkori vi­szonyokat. A Pesti Egyházmegye közép­ső részén Péteri község (Mendével, Ecserrrel, Maglóddal, Tápiósáppal és Úrival együtt) a gyömrői járáshoz tarto­zott. Gyömrőn - röviddel a front elvonu­lása után - direktórium, majd nemzeti bizottság alakult. A direktórium tagjai 1919-es kommunisták, valamint munka- szolgálatból, illetve náci haláltáborokból visszatért magyar és zsidó személyek voltak. Majdnem bizonyos, hogy a di­rektórium és a nemzeti bizottság közti eltérő célok, módszerek és eszközök robbantották ki az 1945. február végétől május elejéig tartó - az eltűnésekre és gyilkosságokra utalva -, később gyöm­rői vérengzésnek nevezett eseményeket. „A direktórium tagjai rövid úton elintéz­ték a nemzeti bizottság leendő vezetőjé­nek tekintett személyt, majd az egész járás területéről elkezdték válogatás nélkül letartóztatni az embereket” - tudhattuk meg az előadásból. Böröcz Enikő részletesebben szólt Csaba Gyula péteri ales- peres-lelkészről, valamint Hunka Béla maglódi presbiterről. Az előbbit megkínozták, megcsonkí­tották és megölték, az utóbbi ettől megmenekült ugyan, de letartózta­tás, kínzás, állásvesztés és interná­lás lett az osztályrésze. Az 58 esztendővel ezelőtt tör­téntekre és annak következménye­ire emlékezett vissza Csaba Gyula lánya, Csaba Jolán és unokája, Csaba Péter, valamint Hunka Noé­mi, Hunka Béla lánya. Elmesélték, hogy nehéz volt úgy élni, hogy nem járhattak utána az események­nek, nem beszélhettek arról, ami történt, „isiit lehetett tenni? To­vább kellett élni. Édesapám jelké­pes temetési igéjeként a Miatyánk egy részletét választottam: »és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsá­tunk az ellenünk vétkezőknek« (Mt 6,12), mert ő engem nem á bosszúra ta­nított” - mondta Csaba Jolán. Hasonlóan vélekedett Hunka Noémi is: „Édesapám úgy tartotta, hogy cselekedhet bárki bár­mit, akkor is jónak kell lenni.” „Egyelőre tizenöt ember eltűnéséről van tudomásom, de közülük hat hullája már előkerült” - írta Dálnoki Miklós Bé­la miniszterelnöknek címzett levelében Futó Dezső kisgazda képviselő 1945. május 18-án, majd így folytatta: „Itt va­lamit tenni kell! Nem lehet fontos sem miniszter, sem államtitkár személye. Itt nem lehet pártkérdés, s nem lehet sem­miféle szempont, csak egy, a rend meg­szilárdulásának szempontja.” Érdemi lépések azonban sokáig nem történtek, mindenki igyekezett elhallgat­ni az eseményeket. A Legfőbb Ügyész­ség vizsgálati eredményei 1991-ben ke­rültek nyilvánosságra. A következő lépést az idei, 34. Magyar Filmszemle jelentette, ahol - amint arról lapunkban is beszámoltunk - bemutatták Kisfaludy András rendező „Gyömrői gyilkossá­gok” című megrázó alkotását.- gazdag ­Evangélikus Élet Az élet kapujában Könnyekkel küszködve huszonöt vég­zős gimnazista sétált végig szombaton a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ évszázados falai kö­zött, majd méltósággal bevonultak az öregtemplomi búcsúünnepélyre. A Szentírás szavaival figyelmeztette a ballagó fiatalokat Lackner Pál igazgató lel­kész: „Mindent vizsgáljatok meg, és a jót tartsátok meg!" Az így, Isten akaratából szerzett értékek mindig mélyebbek, tartó- sabbak, sokkal inkább az egyéniség részévé válnak, mint azok, amelyek csak emberi szándékból születtek. A lelkipásztor hang­súlyozta: nem szabad elfeledkezni az öröm­ről és a vidámságról sem, hiszen azok is hozzátartoznak a keresztény emberhez. Az írás után a fiatalok hangján szólt az ének: a „Velem vándorol utamon Jézus”, az „Elmegyek, elmegyek” és a Sacra Corona szívet simogató, megindítóan szép dallama csendült fel, majd Hall- gatóné Hajnal Judit igazgató búcsúzott a kedves osztálytól. „Vajon milyen kertésznek bizonyult az insula lutherana, milyen lelkek nyíltak a szigeten, vajon olyanná nőtt-e a palánta, amilyenné a szülők, a nevelők, Isten sze­rette volna?” - kérdezte beszédében, mire válaszként következett a sajátos bizo­nyosság: „Ha pedig a hit, remény és sze­retet tölti be az életeteket, gazdagabbá váltok a világ legnagyobb mágnásainál. S ha a Pál apostoli hármas örökséget képe­sek lesztek továbbadni, nem éltetek hiába, gazdaggá teszitek vele egykor születendő gyemekeiteket is.” Az igazgatónő felidézte azt a 4, 8, 10 és 11 - kinek mennyi - esztendőt, amit a most ballagott gimnazisták az öreg isko­lában töltöttek. így vált a 25 kisdiák az évek során „a nevelők, szülők kezének féltő öleléséből tapintatosan, ám határo­zottan távolodó felnőtté”. Mindenkihez volt néhány személyre címzett mondata. Ezzel a szeretetbe csomagolt útravalóval búcsúzott az iskolától Battyány Eszter, Vörös Anikó, Molnár Heni, Érsek Réka, Szikra Orsi, Pápay Imola, Németh Anett, Pap Hanga, Presszeller Dóri, Macher Bea, Pintér Heni, Meszlényi Edit, Mali Bea, Vitáris Anna, Semsei Eszter, Pon- grácz Máté, Szokodi Gábor, Farkas Sza­bolcs, Meszlényi Laci, Világi Dávid, Csicsics Georgi, Galambos Adám, Jan- csó Marci, Vitáris Dani és Farnady Laci. G. Cs. MEGHÍVÓ Ecsedi Zsuzsanna egyházzene DLA doktori istentiszteletére és hangverse­nyére 2003. május 18-án, Cantate va­sárnapján 10 órára a szombathelyi evangélikus templomba (Körmendi út 2.). A Luther-énekek a magyar evangé­likus énekeskönyvekben cimű érteke­zés védésére 2003. május 26-án, hétfőn 15.30 órakor a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Egyetem (Liszt Ferenc tér 8.) 1. emeleti tanácstermében kerül sor. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Bibliai helyek Egyiptomban Az Ökumenikus Tanulmányi Központ az iraki háború miatt elhalasztott zarán- dokútját 2003. szeptember 23-október 3. között - 11 nap (10 éjszaka) - indítja. Ara (teljes ellátással, vízummal, belépőkkel, biztosítással stb.): 295 000 Ft. Utazás repülővel a Budapest-Kairó-Luxor-Kairó-Budapest útvonalon és hajóval a Nílu­son. Az utazás célja: a Bibliából ismert helyek felkeresése; egy teljes nap a kopt egyház emlékhelyeinek, templomainak megismerésére; találkozás a kopt egy­házfővel; az ókori egyiptomi civilizáció páratlan emlékeinek megtekintése (Kairó, Alexandria, Memphis, Edfu, Luxor, Karnak, Kom Ombo, Asszuán, Philae és a bibliai Gósem földje). Jelentkezési határidő: 2003. augusztus 1. További információ az ÖTK-ban (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3.). Tel.: (061) 466-4790, illetve Gimesi Zsuzsa lelkész számán: 06 70/ 508-7624. Dinnyés József nagyszívű és szabad ember. Olyan keresztény és olyan magyar, akinek lelké- vel-kincseivel, verseiben-dalaiban tulajdona az egész, a határtalan Magyarország.- Közhelynek tűnhet, de örök igazság: ismemi kell ezt a kis hazát. Ez elsősorban nem a tájat, mű­emlékeket, nem a folyókat és völgyeket, nem a kö­veket és épületeket jelenti, hanem a tájnyelvet, amely segít igazán megérteni az írott szavakat. A költészetet, azt a sajátos híradást, ami a tiszta szó forrásához vezet bennünket. Mostanában arról pró­bálom meggyőzni a versmondókat, színészeket, hogy mielőtt egy verset megtanulnak, előtte nézze­nek utána: költője honnan származik, hová való. Annak a tájnak a nyelvét igyekezzenek elsajátítani, aszerint hangsúlyozzák a költeményt. Ha például egy Berzsenyi-verset kemenesháti tájszólásban ol­vasunk, elősej lenek a hexameterek, feléled a szö­veg. Ha mindezt pestiesen mondjuk, mekegjük-ma- kogjuk, akkor bizony meghal a vers.- Tudom, hogy egy időben az Izraelben élő ma­gyar zsidó költők verseit gyűjtötted, de legalább ilyen jól ismered a kárpátaljai, az erdélyi vagy mondjuk a nyugati magyar irodalmat. Meddig ma­gyar a magyar?- Egy tanulságos történettel válaszolok. A szarva­si rabbi fia, az annak idején Izraelbe kivándorolt ki­váló költő, Itámár Jáoz-Keszt úja Éjjeli kísértés című versében, hogy egy éjszaka felébredt, mert valami motoszkálást hallott a lakásban: „És íme, rég-felejtett könyvek léptek elém, zsibongó elégtételt követelve, ama régi, megtagadott anyanyelvemen írt kötetek tu­sázva szeretetért”. Az otthonról, Magyarországról hozott könyvek fellázadtak a szekrény aljában. Olyan ember ír erről, aki csak azért, hogy megélhessen, há­rom nyelven beszél. Sőt, ha köze van mondjuk az ut­caseprőhöz, akkor még arabul is megtanul. Itámár Jáoz-Keszt szerint az a fontos, hogy az ember milyen nyelven álmodik. Ha magyarul, akkor - vagy inkább addig - még biztosan magyar. z so Itá ro kz em ?ős zal jadi in- Őszinte bizonyságtétel, sajátos hitvallás zsoltáros lemezed. Tizen­hat zsoltár, amit a „Szentzi Molnár Albert által magyar versekre for- díttattak és rendeltettek” közül ki­választottál.- Dávid király versei Szenczi Molnár Albert fordításában jutottak el hozzám. Reformátusként ez így természetes. Megdöbbentett, hogy énekeskönyveinkben jelzések mutat­ják, hogy hol hiányzik egy-egy vers­szak. Vettem a fáradságot, és a száz­ötven zsoltárverset összevetettem a Károli Gáspár-féle fordítással - mondhatjuk úgy is: prózaverseivel -, ahol a teljes szöveg megtalálható. Ennek énekelt változatai a Szenczi- zsoltárok. Mint említettem, meg­döbbentett, mert azok a versszakok hiányoznak, amelyek vagy szelle­mi, vagy pedig fizikai önvédelemre buzdítják a hívő embert. Sajátos nyomozásomból kiderült: a Rákó- czi-szabadságharc után a magyar nyomdászat és a bécsi spionszerve- zet között kialakult egy összeeskü­vés, ennek nyomán a felségsértőnek vélt vagy ítélt versszakok szép lassan kikoptak a zsoltárokból. Ha valame­lyik gyülekezetben énekelték, azt a besúgók azonnal jelentették. Tehát a tiltás a kommunista időknél jóval korábbi korszakokban gyökerezik. Bizonyságtételem lényege, hogy mindenkinek joga van a szellemi és a fizikai önvédelemre. Szá­momra a legújabb hittétel az emberi jogok nyilatko­zata, amely kimondja, hogy jogom van megvédeni magamat. Nekem pedig az ötezer éves, százötven zsoltárba „préselt” zsoltár alapján kötelességem ön­védelemre buzdítani az embereket. Ha nem ezt te­szem, hanem helyettük akarok harcolni, helyettük akarok valamit kimondani, akkor fejjel megyek a falnak, és mártír vagyok, amitől ugyan felértékelő­dik a személyem, de az ilyen áldozat teljesen feles­leges. Visszatérve a bizonyságtételre: sajnos azt ta­pasztalom, hogy a templomokban még ma sem az eredeti formában éneklik a zsoltárokat. Ezért járom a gyülekezeteket, ezért éneklem előszeretettel a Szenczi Molnár-féle bizonyságtevő verseket.- Önvédelem. Az új Európában miként látod a magyarság jövőjét?- Bármilyen meglepő: féltem a kisiskolákat, hi­szen azok lehetnének az elitoktatás bölcsői. Onnan nőhetnének ki a kis Móra Ferencek, Tömörkények és a kis Gárdonyi Gézák, hogy maradjunk az iroda­lom tanítós vonulatánál. Vagy ha más oldalról szemléljük a „bölcsőt”, akkor Erdélyből a kis Sütő Andrások, Felvidékről a kis Tőzsér Árpádok, a kis Vári Fábián Lászlók pedig Kárpátaljáról. A nagy is­kolákban ezek a kis lelkek a csoportos lélektan ál­dozatává válnak, s csak százszor nagyobb erővel tudnak kiemelkedni a sokaságból. Ez az erőfeszítés az egyénnek és nem a közösségnek hoz jobb ered­ményt. Közösség? Erről jut eSzembe, hogy Európa még nem számolta meg azokat az adományokat, amelyek a közösség tagjaitól származnak, amit tő­lük kapott. Amíg ezt nem vette számba, és népei sem „leltározták” még végig, hogy mit adtak egy­másnak, addig torz az egyensúly. Sokszor emlege­tem, amit egy elődünk már régen megfogalmazott: aki magyarnak hitvány, az embernek is az. És ez minden népre igaz! Gülch Csaba 4 f Fotó: Horváth János

Next

/
Oldalképek
Tartalom