Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-04 / 18. szám

2003. MÁJUS 4. 5. oldal Evangélikus Élet Felelősséggel a következő nemzedékekért Egyházi felsőoktatási kollégiumok IV. konferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) A beszélgetésbe bekapcsolódott Gaál Jánosné, a Magyarországi Evangélikus Egyház Kollégiumainak igazgatónője is, aki az elmondottakat annyival egészítette ki, hogy kezdettől fogva törekedtek arra, hogy mindig más felekezet, illetve szerze­tesrend legyen a konferencia házigazdája. Örömét fejezte ki, hogy idén egyházunk kapta meg ezt a nemes feladatot. reformokra lenne szükség” - mondta, majd így folytatta: az a cél, hogy megfe­leljünk az uniós felsőoktatási követelmé­nyeknek, biztosítva a hosszú távú ver­senyképességet. Ehhez az intézmények nagyobb mértékű önállóságára van szük­ség, ami egyben a felelősség növekedé­sét és korszerűbb menedzsmentet is je­lent. Csak akkor kerülhet el bennünket az elszigetelődés és az esélyegyenlőtlen­ség kialakulásának veszélye, ha a nem­Dr. Dinva László, ifj. dr. Fabiny Tibor, Gaál Jánosné és - a pulpituson - dr. Frenkl Róbert A KÖSZÖNET ÉS EMLÉKEZÉS SZAVAI Az együttműködést és egymás megisme­rését célzó tartalmas együttlétet egyhá­zunk nevében - D. Szebik Imre püspök . megbízásából - dr. Frenkl Róbert orszá­gos felügyelő nyitotta meg. Mint említet­te, a köszönet, az emlékezés és az ígéret szavát tolmácsolja a jelenlévőknek. Kö­szönet illeti a többi felekezetet azért, mert iskoláikba befogadták evangélikus diákjainkat is. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy valamikor egyházunk volt a legnagyobb iskolafenntartó, és mindig is szívügyünknek tekintettük az oktatást. Jelenleg 12 intézményben próbáljuk meg mi is megadni ugyanazt a gondoskodást, amiben evangélikus tanulóink a többi egyházi iskolában részesülhetnek. Vége­zetül ígéretet tett arra, hogy egyházunk továbbra is támogatni fogja a szakkollé­giumi képzés ügyét. A felügyelő szavait követően Gaál Jánosné igazgatónő üdvözölte a megje­lenteket, illetve a Rózsák terei kollégium és a Luther Otthon történetéről szólt rö­viden. ÚJ KIHÍVÁSOK Az első előadó, dr. Dinya László egyete­mi tanár, a Csatlakozás az Európai Felső- oktatási Térhez Program Operatív Cso­portjának képviselője a készülő felsőoktatási törvény legfontosabb alap­elveiről adott tájékoztatást. „A megvál­tozott hazai és nemzetközi körülmények miatt akadémiai, irányítási és intézményi zetközi tapasztalatokat a hazai viszo­nyoknak megfelelően alkalmazzuk. Az oktatási tárcának a kollégiumok fejlesztésével és normatív támogatásával kapcsolatos jelenlegi elképzeléseiről tar­tott előadást Orbánná Fűzy Veronika. Az OM Beruházási Főosztályának ve­zetője arról beszélt, hogy a minisztéri­um a kollégiumok építésével kapcsolat­ban szóba jöhető három lehetséges alternatíva közül azt fogadta el, amely a piaci igényt felismerő befektetői beru­házásokra alapozna. Ismertette azt a ha­tározatot, amely szerint a kormány tíz­ezer új kollégiumi férőhely létrehozá­sáról döntött. Elmondta azt is, hogy a di- ákonkénti éves (egészen pontosan tízhavi) állami támogatásának jelenleg 33 ezer forintos öszszegét 2006-ig foko­zatosan emelni szeretnék, havi öt, nyolc, végül tízezer forintra. Ezt a megemelke­dett lakhatási támogatást megkapnák az egyházi kollégiumok is. A szociológus-kutató szemével vizs­gálta a felsőoktatási helyzetének alakulá­sát Hrubos Ildikó, a Budapesti Közgaz­daság-tudományi és Államigazgatási Egyetem tanára. Egyebek mellett szólt ar­ról, hogy hazánkban a kilencvenes évek­től kezdve rohamosan nőtt az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. A felsőoktatás népszerűvé válásának egyik következmé­nye az is, hogy napjainkra sokak számára már a kettő vagy a több diploma a cél. Hangsúlyozta, hogy a tömegessé váló fel­sőoktatásban fennáll a minőségcsökkenés veszélye. Ez ellen a tendencia sokat tehet­nek a szakkollégiumok, melyek a felzár­kóztatás esélyét adják, és minőséget kép­viselnek, közvetítenek. AZ EGYHÁZ VÁLASZA Az egyházi kollégiumok képviselőinek megszólalását Szigeti Jenő egyetemi ta­nár (Miskolci Egyetem) előadása vezette be. A témacímként feltett kérdést - „Mit jelent a Biblia a 21. századi embernek?” - a következőképpen válaszolta meg: a Biblia közös anyanyelvűnk, az európai műveltség, kultúra egyik kulcsa. Erre épül anyanyelvi kultúránk, és erkölcsi alapel- veink is ezen alapulnak. A művé- ■ szetek (irodalom, zene, festészet) is értelmezhetetlenek a Szentírás ismerete nélkül, továbbá az euró- pai természettudományos gondol­ja kodásnak is ez a fundamentuma. „Ha európainak vallom magam. NH akkor nemcsak, hogy tisztában kell lennem a Bibliának nevezett f \ alapkóddal, hanem tovább is kell % adnom ismereteimet másoknak, függetlenül attól, hogy ők valláso- HH sak-e vagy sem” - hangsúlyozta. Pesszimistán nyilatkozott az OM-hez tartozó Nemzeti Kollégi- jgjl umi Közalapítvány helyzetéről I Ringhofer Ervin kurátor. Megtud­hattuk, hogy számos fejlesztési V; forrás megszűnt, a támogatás csak töredéke a korábbinak. Ez az oka : '<A annak, hogy ebben a tanévben I fii nem Írtak ki egyetlen pályázatot H sem. (Kissné Pap Margit ígéretet tett arra, hogy helyettesével, dr. Veres Pállal együtt Magyar Bálint oktatási miniszterhez fordulnak a közalapítvány támogatása érdekében.) A rendezvény két kollégium bemutat­kozásával folytatódott. Győri Tamás ott­honlelkész a Luther Márton Szakkollégi­um céljairól, új pedagógiai koncepciójáról számolt be a jelenlévőknek. Előadásában kiemelte: a tervezett változtatások hátte­rében az a szemlélet áll, mely célul tűzte ki, hogy diákjaik ne csak egy kollégiu­mot. hanem annál jóval többet kapjanak egyházunktól - olyan felnőtt kereszté­nyek értelmiségiek formálódjanak a Lu­ther Otthon falai között, akik nem csupán magas szakmai eredmények elérésére ké­pesek, de minőségi, példamutató életre is hivatottak. Ezt követően Obbágy Miklós igazgató a miskolci Görög Katolikus Egyetemi, Főiskolai és Középiskolai Kollégium alapításának indítékait ismertette a jelen­lévőkkel. Mint elmondta, intézményük a kiemelkedő képességű, ám hátrányos helyzetből érkező fiatalokat kívánja fel­karolni. A jelenleg 37 főt számláló kollé­giumjelmondata is ezt példázza: „Tehet­ség el ne vesszen a szegénység miatt”. A tartalmas rendezvény a köszönet, biz­tatás és ígéret szavaival zárult. Elsőként dr. Fabiny Tibor, a házigazda Luther Márton Szakkollégium rektora öszszegezte a kon­ferencia tapasztalatait, és fejezte ki köszö­netét mind az előadóknak, mind a szerve­zőknek. Végezetül Kissné Pap Margit az Oktatási Minisztérium ígértét tolmácsolta az egybegyűlteknek: a tárca a jövőben is felvállalja az egyházi felsőoktatási kollégi­umok érdekvédelmét és támogatását. A résztvevők ebben a reményben készülnek a következő találkozásra. Gazdag Zsuzsanna Dr. Szigeti Jenő a Biblia jelentőségéről tart előadást Bottá Dénes felvételei * Márai-mozaik Bánffy György előadása a Fasori Evangélikus Gimnáziumban „Utolsó leheletemmel is köszönöm a sors­nak, hogy ember voltam, és az értelem egy szikrája világított az én homályos lel­kemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csaló­dásokat. A földön éltem, és lassan felde­rültem. Egy napon meghalok: s ez is mi­lyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megél­tem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is tör­ténhetett velem” - írja Márai Sándor ön­magáról a Füves könyvben. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Erzsé­betvárosi Csoportjának titkára, dr. Berte'nyi Ivánná szerette volna, ha a ne­ves író életművét minél többen megisme­rik. Ezért hívta meg Bánffy György Kos­suth- és Jászai-díjas, érdemes művészt április 23-án a Fasori Evangélikus Gimnáziumba. „A Márai Sándor műveiből válogatott műsort először 1988-ban - néhány kanadai városban - adtam elő, amikor eleget tettem a Kanadai Magyarok Szövetsége meghí­vásának. Itthon akkor ő még csak kevéssé vagy - sokak számára - egyáltalán nem volt ismert. Egyes írásait én is csak később, a rendszerváltozás utáni »Márai-kultusz« idején fedeztem fel. Műveiből a Hungaroton által tavaly kiadott Márai-mozaik című összeállítás segítségével próbáltam meg ízelítőt adni. Ennek a CD-nek az anyagán alapul a ma esti, immár csaknem századszorra előadott műsorom is” - nyilatkozta la­punknak az előadás előtt Bánffy György színművész. „Este nyolckor születtem, fújt a szél. Kassát szerettem és a verseket, a nőket, a bort, a becsületet, s az értelmet, mely a szívhez beszél. Mást nem szerettem. Minden más titok. Nem könyörgök, s ne irgalmazzatok"- „mutatkozott be” kezdésként a kö­zönségnek az iró az Ujj­gyakorlat 7-J.-ból vett részleten keresztül. A műsorban - egyebek mellett - részletek hang­zottak el naplójegyzetei­ből, verseiből és a Gyer­tyák csonkig égnek című regényéből is. Márai Sán­dor, aki több nyelven ki­tűnően beszélt, írni csak magyarul akart. 1948- ban saját, elhatározásából hagyta el az országot. Eu­rópai polgárként bárhol is élt a világban, lélekben' mindig anyanyelvét őrző, ápoló magyar ember ma­radt. „Az író, amikor el­megy hazulról, ennek az elhagyott népnek örökké számadással tartozik. Mert csak azon a nyelven író, amelyet ez a nép beszél. Ha átlépi az országhatárt, nyomorék lesz, ki mesterséges mankók segítségével támolyog a földrészeken" tanús­kodik erről az előadásban is idézett, 1972-es Föld, föld című emlékiratában is, amely az 1945-ös korszakváltás eseményeire, illetve azok személyes életére is kiható követ­kezményeire tekint vissza. Az 1900-ban Kassán született író, költő, újságíró 1989-ben San Diegóban hunyt el, önkezével vetve véget életének. Munkásságát lehetetlen egy este alatt bemutatni, Bánffy György igényes műsora mégis nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Márai Sán­dor - a műveiből vett mozaikdarabkák segítségével - közelebb kerülhessen mind­nyájunkhoz. - gazdag ­Több mint egyháztörténet... Azt gondolom, nem túlzás ezt kijelenteni arról a kis könyvecskéről, amiről hírt adunk. Most, hogy gyülekezeti tagjaink kezébe adhatjuk papírra vetve a múl­tat, a gyökereket, a kezdeteket, az ember visszapörgeti, hogyan is indult a közös munka... Adott volt egy gyülekezeti kiad­ványokról szóló pályázat, amely ar­ra készetetett, hogy utánanézzünk, lapul-e valakinél valami a fiók mé­lyén. így találtunk rá dr. Molnár Já­nos tanár úrra, aki több levéltárban töltött órája eredményeképpen össze­állította a gyülekezet történetét, amely végül kiegészült napjaink tör­ténéseivel, hogy a „honnan indul­tunk” mellett ott legyen a „hol tar­tunk most” kérdésre is a válasz. Majd amikor kitűztük azt, hogy húsvétra megjelenjen, újabb „kuta­tómunkára” indultunk a gyülekezet tagjai között az ipolyszögi gyüleke­zet történetének megírásához, a lek­toráláshoz, a nyomdai munkák szer­vezéséhez. Az újabb szakaszokhoz újabb ember adatott, s volt, aki a pá­lyázaton kapott összegen felül ado­mánnyal is támogatta, hogy elkép­zelésünk valósággá váljék, és gyülekezetünk minden családja „feltámadás ünnepi” ajándékként kaphassa meg a könyvet. Mondhatnánk, ez így természetes. Mégsem az, mert tudom, hogy többeknek sok mindent kellett tisztázniuk magukban, letenni és félretenni. S ez sikerült, mert a meg­keresésre nem mondtak nemet, hanem együtt kezdtünk valamit a múlttal. Ezért hi­szem, hogy ennek a közösségnek van jövője. Külön köszönet a név szerint nem említettnek is! K. Zs. Molnár János A BALASSAGYARMATI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE 1577-2002 • r *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom