Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-04-27 / 17. szám
LMSZ-MELLÉKLET 2003. ÁPRILIS 27. 1. oldal JU-L Jfc/WtUUlt u. ci" AM.q£tf Luther Márton Szakkollégium - Luther Otthon 1 1 38 Budapest Vizafogó u. 2-4. Telefon: (36 1) 329 8614 http://www.otthon.lutheran.hu ZfZX*. ClyeWvt, A felsőoktatási szakkollégium jelentősége egyházunkban Jogosan kérdezhetik olvasóink: mi is a »szak- kollégium", miért is van szükség szakkollégiumra a felsőoktatásban? Az érettségi után a mélyebb tudásra szomjazó fiatalok vagy egyetemen, vagy főiskolán folytathatják tanulmányaikat. Akik nem az intézmény településén laknak, kollégiumi elhelyezést igényelhetnek. A szakkollégium azonban több ezeknél: nemcsak szállást és étkezést, hanem a szellemi növekedés lehetőségét is nyújtja azok számára, akik kiemelkedő képességeik alapján felvételt nyernek az általános műveltséget is bővítő, de elsősorban szakmai elmélyülést nyújtó képzési rendszerbe. A rendszerváltozás után újrainduló szakkollégiumi képzés mögött vannak bizonyos külföldi modellek, amelyek közvetve hatottak a szakkollégiumok újraszerveződésére. Aki például Anglia némely híres egyetemén, mondjuk Oxfordban vagy Cambridge-ben folytatja tanulmányait, az általában egy „college"-nak is a tagja. Az angol college az egyetemtől szervezetileg teljesen független, autonóm intézmény: a diákjainak lelki, szellemi és testi neveléséről gondoskodik az alatt az időszak alatt, amíg azok az egyetem polgárai. A hallgatók együtt étkeznek tanáraikkal, közösen vesznek részt a college kápolnájában tartott istentiszteleten, tagjai lehetnek az iskola kórusának, aktív részesei lehetnek a sportrendezvényeknek, illetve ami a legfontosabb: nemcsak a college által meghirdetett órákra járhatnak, hanem minden hallgatóval egy-egy oktató, ún. „tutor" foglalkozik személyesen. Az egyes college- ok versengenek a diákokért, és a diákok is küzdenek a nevesebb intézményekbe való felvételért. Egy híres college tagjának lenni ugyanis rangot jelent. Két évtizeddel ezelőtt egy szemesztert a Cambridge-i Egyetemen tölthettem. Megragadó volt a college-beli diákélet stílusa, a szmokingkos vitadélutánok, a ceremoniális étkezések, az amatőr színházi előadások, a szalmakalapos csónakázások, a délutáni krikettek zöld-fehér színjátéka, college kápolnájában tartott „Evensong"-ok, a tanárok és a diákok rendszeres, de fegyelmezett esti sörözése. Magyarország természetesen nem Anglia, bár többször is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne egy „English College"- ot vagy valami ahhoz hasonlót hazánkban is létrehozni. A magyar felsőoktatás történetében vitathatatlanul a Ménesi úti - bölcsészeket képző - Eötvös József Collegium örvendett a legnagyobb tekintélynek. A párizsi Ecole Normale Supérieure alapján szervezett kollégium jelmondata ez volt: „Szabadon szolgál a szellem". Azok a tehetséges nyelvészek, irodalmárok kerülhettek be az elitképzés közösségébe, akik átestek a professzorokkal való felvételi beszélgetésen, amit „fejkopogtatás"-nak neveztek. 1950- ben azonban a kommunista oktatáspolitika megszüntetett minden olyan intézményt, amelynél a színvonal volt az elsődleges szempont, így a nagy hagyományokkal rendelkező Eötvös-kollégiumot is. A magyar felsőoktatásban a négy évtizedes leépülést követő sivár szellemi állapoton kívántak változtatni azok, akik egy évtizeddel ezelőtt a szakkollégiumi rendszer kiépítését kezdeményezték. Különös hangsúllyal jelentkezett a szakkollégiumi rendszer bevezetésének igénye az újonnarf induló egyházi egyetemeken. Mivel a kezdetektől fogva - éppen egy évtizede - a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem szervezője és oktatója vagyok, elsősorban az itt szerzett tapasztalataimról tudok beszámolni. Meg kell azonnal jegyeznem, hogy a református egyetem indításakor a református értelmiség egy jelentős része - kiváló akadémikusok, professzorok, kutatók - nem egy új egyetem alapításában, hanem egy jól megszervezett református szakkollégium felállításában látta a református értelmiség képzésének jövőjét. A több egyetemről verbuválódott református egyetemi diákság nagyon hamar megtalálta az alulról szerveződő szakkollégium felállításának módját. Tehetséges és lelkes fiatalok megszervezték a Kölcsey Szakkollégiumot, ahol néhány tanártársammal együtt az oktatói tanácsadó testület tagjai vagyunk. A rendszeres tanulmányi munkán kívül a Kölcsey Szakkollégium konferenciákat és vitaesteket szervez. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusán több igen jól szervezett szakkollégium működik. A hallgatók egy-egy kutatási témához tutort választhatnak maguknak, jómagam is több tehetséges hallgató munkáját irányítom e keretek között is. Néhány éve nagy örömmel értesültem arról, hogy a Luther Otthon kollégiumában élő evangélikus egyetemisták és főiskolások a kollégium igazgatójának támogatásával szakkollégiumot kívánnak szervezni. Ennek érdekében egy kuratórium jött létre, s az a megtiszteltetés ért, hogy a szakkollégium rektorának kértek fel. Kicsiny egyház vagyunk, s ezért egy több karral rendelkező egyetem építése valószínűleg erőnkön felüli vállalkozás lenne. Mégis van dbban igazság, hogy a történelem folyamán lélekszámúnk ellenére a társegyházakhoz képest jóval nagyobb számarányban biztosítottuk az értelmiséget a nemzet számára. Mindez el kell, hogy gondolkoz- tasson bennünket: egyházunknak nagyobb felelősséget kellene tanúsítania a felsőoktatásban tanuló diákjaink, nem is szólva a felsőoktatásban dolgozó evangélikus oktatóink iránti Milyen szép, hogy évek óta tarthatnak konferenciát az evangélikus pedagógusok is. De miért csak az általános iskolában és a középiskolákban dolgozó oktatók részére szervezzük ezeket? Miért nincsenek konferenciák evangélikus tanársegédek, adjunktusok, docensek, professzorok számára is? Fórumot kellene teremteni számukra, esetleg külön a humán, illetőleg a természettudományos-műszaki felsőoktatásban dolgozó, az egyházukkal kapcsolatot vállaló evangélikus értelmiség számára. Ha az „evangélikus egyetem" gondolata talán nem egészen reális (bár az elmúlt évtizedben voltak az ügynek igen lelkes és tiszteletreméltó szószólói), nem kellene-e egyházunknak több támogatást adnia az immár harmadik éve jól működő Luther Márton Szakkollégiumnak? Ne feledjük: a szakkollégium az evangélikus értelmiség képzésének, utánpótlásának legjobb biztosítéka. Ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, a Luther Márton Szakkollégium rektora „A szakkollégiumi képzés célja a gondolkozásra és helyes, felelős életre alkalmas felnőtt keresztyén értelmiségi emberek formálása, akik nem csupán magas szakmai eredmények elérésére képesek, de minőségi, példamutató emberi létre is hivatottak." Kilenc év tükrében A mellékletet szerkesztette: Győri Tamás Kilenc évvel ezelőtt indult újra a Luther Otthon. Felvételi koncepciónk akkor az volt, hogy minden Budapesten egyetemre vagy főiskolára járó vidéki diákot felveszünk, aki lelkészi ajánlást hoz. Az első két évben hamar elterjedt, hogy a Luther Otthon „jó hely", itt reggelit, vacsorát is adnak, minden diákkal személyesen törődnek, a tiszta cipőkbe Mikuláskor ajándék jár... Előfordult, hogy meggyűlt a bajunk olyan fiatalokkal, akik szekularizált családi környezetből érkezvén nemigen látták a különbséget az általános állami és az alakuló keresztyén kollégium között. Nem akarták elfogadni a spirituális alkalmakra való hívoga- tást, erős törekvést mutattak olyan életforma kialqkítása iránt, ami nem illett bele egyházi nevelésünkbe, elkötelezettségünkbe, elképzelésünkbe. Bármennyire sajnáltuk, több fiataltól is el kellett akkor búcsúznunk. A megmaradt mag azonban egyre jobb közösséggé kezdett kovácsolódni, s nagy előrelépés volt, hogy az új diákok olyan nagy számban jelentkeztek, hogy már válogatni lehetett közülük. Önszerveződő programok alakultak, mint például a lekvároskenyér-partik, ahol a diákok az őket feszítő kérdéseket egymás között megvitathatták. Igazgatóként az egyik legszebb és felejthetetlen élményem az volt, amikor a kollégium összes lakójával kirándulni mentünk Esztergomba. Idegenvezetőnk, az otthon első lelkésze, Hafenscher Károly nemcsak a bazilikát mutatta meg alaposan, hanem a Keresztény Múzeumot is, ahol a legapróbb, de leglényegesebb középkori keresztény dokumentumokra is felhívta a figyelmünket. Visszafelé menetrend- szerű hajójárattal jöttünk, ahol a fiatalok egész úton gitárkísérettel énekeltek kedvesen, fegyelmezetten, a fel- és leszálló utasok nagy csodálkozására, örömére. A negyedik évtől — új otthonlelkészünk, Győri Gábor idejében - a már megerősödött közösség egyre több rendezvényt tartott. Esténként szaporodott az előadások száma. Külmisszióból hazaérkezettek tartottak vetített képes előadásokat, társadalmunkat és egyházunkat is feszítő kérdések megbeszélése folyt. Szóba került így a droghelyzet, a környezetvédelemnek megannyi területe, az eutanázia, az abortusz, az elmúlás kérdése; zenés spirituális alkalmainkra vendégek érkeztek; az adventi, majd a költészet napi felolvasóestek a mindennapjaink részeivé váltak. Az egyházi ünnepekhez kötődő rendezvényeket már a diákok szervezték és tartották - igen magas színvonalon. Megjelent az igény az egyéni sportolásra, kihasználva a Dagály fürdő és a Margitsziget adottságait a futásra, úszásra, kerékpározásra. Elindultak a házi pingpongversenyek. Évek óta lefutják a diákok a Bécs-Budapest szupermaratont, és rendszeressé váltak az őszi és tavaszi bográcsgulyáspartik. Modernizálódott az otthon, a klubszobában intézeti számítógépek állnak a diákok rendelkezésére, de szobáikból saját gépeiken keresztül is elérhetik az Internetet. A szobákba telefonok kerültek, minden szinten automata mosógép, új tűzhelyek segítik a diákéletet. Mindezeket pályázati támogatásokból tudtuk biztosítani. Három évvel ezelőtt aztán elérkezettnek láttuk az időt, és a kollégium átszerveződött, felmenő rendszerben szakkollégiummá alakult. A képzés lehetőséget kínál a nyelvtanulásra, felkészít az egyházi, gyülekezeti felelősségteljes felnőtt életre, segíteni akarja a szakmai tudás magas színvonalú elsajátítását, a becsületes, keresztény ember közéleti vezető szerepre való felkészítését is. E tanévtől Győri Tamás a kollégium otthonlelkésze, aki elkötelezett híve a szakkollégiumi képzésnek. Az elmúlt félévben a már működő képzésrendet és több nagy hírű intézmény pedagógiai programját megvizsgálva kidolgozott egy olyan oktatási struktúrát, mely még eredményesebb és hatékonyabb lehet. Örömeink mellett hadd szóljak gondjainkról, nehézségeinkről is. Az épület, ahol kollégiumunk működik, a legendás Láng Gépgyár volt munkásőrlaktanyája, melyet kárpótlásként kapott meg egyházunk. Az épület - és maga a helyszín - számos kívánnivalót hagy maga után, a Luther Otthon ugyanis egy ipartelep része. A közmű (víz, csatorna, áram) még mindig a régi gyártelep új tulajdonosaitól jön át hozzánk, mert sosem volt pénzünk arra, hogy mindezeket saját költségünkön bevezessük. Hogyan is lehetne? Az állami támogatás diákonként évi 33 000 Ft, ez tíz hónapra lebontva érkezik, 75 hallgatóra havi 247 500 Ft jut. (Összehasonlításként: 2003 januárjában 260 000 Ft-ot fizettünk gázra. De jött még víz-, csatorna-, áram- és telefonszámla, be kellett fizetnünk az újságok és a kábeltelevízió előfizetési díját is. Számolnunk kellett a bérekkel s azok járulékaival, ráadásul hol ez, hol az hibásodik meg.) A kollégium bútorzatát középiskolás diákoknak vásárolták, ami szűkös pakolási lehetőséget biztosít. A szobákban csak egy asztal van, nem jut minden tanulónak. A heverőket tizenkét éve használják a felnőtt diákok, s cseréjük szükségszerűvé vált. Az ablakok cserére szorulnak, a lapos tető évek óta beázik - minden nyáron javítgatjuk, toldozgatjuk. Reménységgel tekintve előre elkészíttettük a terveket a tetőtér beépítésére, melyekre megkaptuk a szükséges építési engedélyt, de azt sajnos nem tudjuk, vajon lesz-e elég pénzünk a munkálatokhoz. Úgy gondoljuk, a jövő evangélikus értelmiségének ügye komolyabb anyagi támogatást is megérdemelne. Minden nehézség ellenére mégis sokszor, gondolok arra, hogy Isten a tenyerén hordozza a Luther Otthont, hiszen még mindig áll, szellemiekben egyre erősödik, épül, egyre több és több kiváló fiatal kerül ki falai közül, akikkel öröm egyházunkban találkozni. Ezt az erősödést kívánom továbbra is, e helyről is kérve hozzá az imádságos támogatást. Gaál Jánosné igazgató A LUTHER MÁRTON SZAKKOLLÉGIUM JÖVŐKÉPE Az alakuló forma A Magyarországi Evangélikus Egyház felső- oktatási kollégiuma, a Luther Otthon 1995- ben nyithatta meg újra kapuit, mint az 1908-ban alapított és az 1 952-ben kényszerűen bezárt Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyetemes Egyház Luther Otthonának utódja. Az ismét induló kollégium fő célja az volt, hogy a megváltozott körülmények között is hűségesen továbbvigye az egykor volt Luther Otthon legkiválóbb hagyományait, a szakirányú felsőfokú evangélikus képzés mellett lehetőséget adva más egyetemeken tanuló fiataljainknak is, hogy megőrizzék és megerősítsék keresztyén identitásukat. Klasszikussal szólva, van egy - talán merész - álmom: a Luther Otthon 100 éves évfordulójára, 2008-ra a Luther Márton Szak- kollégium önállóan, alkalmas formában és környezetben, mint elismert, eredményes szakkollégium működjön. A szakkollégiumi szerveződés nem újszerű ötlet, hanem évszázadokon át hatékonynak és működőképesnek bizonyult rendszer. Minden bizonnyal termékenyítőleg hatna egyházunkra is, ha kiemelkedő evangélikus értelmiségiek formálódhatnának tehetséges fiataljainkból, akik a jövőt megillető környezetben," megfelelő impulzusokat kapva készülhetnének emberi hivatásuk betöltésére. Egy ilyen jól működő intézmény az egész magyar (európai) társadalomra is hatással lehetne. Hiszünk abban, hogy van olyan magyar evangélikus keresztyén többletérték, melynek hűséges továbbadásával vagyunk megbízva. Sokszor éri a „partvonalról" való felelőtlen bekiabálás jogos vádja azokat, akik olyan szükséget látnak meg és tesznek szóvá, mely valóban hiány, de miközben ezt hangsúlyozzák, nem tesznek a dologért semmit. Mi nem szerettünk volna azokhoz hasonlóvá lenni, akik azt kiabálják, hogy „fogjuk meg!", de aztán félreállva hagyják, hogy mások vigyék a terheket. Éppen ezért az elmúlt három évben reménységgel hívtuk életre és indítottuk útjára a Luther Márton Szak- kollégiumot. Az elmúlt időszakot kiértékelve a legutóbbi nyolc hónapban erőt nem kímélve igyekeztünk dolgozni, úgy, mint akik látják a láthatatlant (Zsid 11,27). Arra gondoltunk, hogy talán minden érvnél meggyőzőbb és hitelesebb lehet, ha beszédünk mellé oda tudjuk állítani cselekedeteinket, melyeket ezért az ügyért tettünk. Ennek érdekében - a tapasztalatainkat figyelembe véve - átalakítottuk, és részben újraértelmeztük az alapképzésre és specializá- cióra épülő, ebben a tanévben is működő képzésrendszert. Amikor a struktúrán igyekeztünk javítani, először is a cél felől nézett szükség és hatékonyság fényében vizsgáltuk a meglévő szervezetet, és tettünk javaslatot a reformálásra. Pontosítottuk oktatási törekvéseinket, és úgy fogalmaztuk meg, hogy a ■ szakkollégiumi képzés célja a gondolkozásra és helyes, felelős életre alkalmas felnőtt keresztyén értelmiségi emberek formálása, akik nem csupán magas szakmai eredmények elérésére képesek, de minőségi, példamutató emberi létre is hivatottak. Úgy.tekint- jük, hogy ez az intézmény, illetve a diákok számára az itt töltött idő magvetés. Ezzel kapcsolatban fontos számunkra Pál apostol figyelmeztető biztatása: aki áldással vet, áldással is arat (2Kor 9,6). Ezt szimbolizálja a Simon András grafikus által rajzolt vető alak, mely lógónkban is látható. Munkánk teológiai alapvetését Ef 4,13-ban és lPt 1,13- ban látjuk. Ennek a két igeversnek a fő gondolatát igyekeztünk közérthetően megfogalmazni jelmondatunkban: Készen a jövőre. Nem jövőt kínálunk, hiszen nem tudhatjuk, mit rejtenek a küszöbön álló napok, de Lutherrel együtt szólva úgy véljük: ha holnap vége lenne a világnak, még ma ültetnénk egy almafát. A keresztyén hit nem csupán elmélet, hanem olyan megélhető valóság, melynek hatása van a hétköznapokra. A Krisztus-követő élet arra hivatott, hogy ennek bizonysága legyen. Ilyen értelemben minden keresztyén jó vagy rossz apologéta. Mi azt szeretnénk elérni, ha diákjaink felkészültek lennének erre a bizonyságtevő életre. Mindezek tükrében a tervezett didaktikai átalakítás legfontosabb „A szakkollégium követelménye: TT, azaz többként tovább." építőkövei szakmai, apologetikai és közösségépítő részekre oszthatók, melyek egymással szoros kapcsolatban vannak, és egymásra épülve feltételezik egymást. A diákokkal szemben támasztott követelmények meghatározásánál nem törekedtünk egy szó szerint vett egységes nívó kialakítására, hanem arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a szakkollégium mindenkinek továbblépést jelentsen. Tehát minden hallgatónál külön-külön vizsgálnánk azt, hogy ki-ki milyen adottságokkal és értékekkel érkezik, és ehhez a meglévő szinthez képest várnánk el előrelépést. Ezt a gondolatot összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a szakkollégium követelménye két t betűvel fejezhető ki: TT, azaz többként tovább. A kidolgozott tervezetet a kollégium igazgatótanácsa és a szakkollégium kuratóriuma egyhangúlag elfogadta, és azzal az ajánlással élt, hogy a következő tanévtől már az új rendszer szerint végezzük munkánkat. Jelenleg azon dolgozunk, hogy ennek a követelménynek megfelelhessünk. A legszebb álom is halálra van ítélve, ha támogató gondoskodás nélkül nap mint nap rövidlátó félelmek és kicsinyes érdekek zátonyának kénytelen ütközni. Hiszen a legnaj gyobb cédrus ígéretét is könnyű csírájában megfojtani, és nem terem gyümölcs a fán, ha elfagy a virág, vagy a bimbót letörik. Ahhoz, hogy a Luther Márton Szakkollégium sikertörténet lehessen, kevés egy-két lelkiismeretes ember elkötelezett buzgósága. A győzelemhez sokak összefogására, szellemi és anyagi tőkében kifejezett, összpontosított erejére van szükség. Ehhez várunk társakat és támogatókat, szem előtt tartva azt, hogy a bőséges aratáshoz bőséges vetés is szükségeltetik. Győri Tamás otthonlelkész
