Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-23 / 12. szám
8. oldal 2003. MÁRCIUS 23. Evangélikus Élet Közéleti kommunikáció Aki manapság nem fogyasztóként, hanem kritikus szemmel elemzi a különböző médiumokat - joggal aggódhat. A valós értékek közvetítésére vállalkozóknak - így az egyházaknak - egy mindinkább értéktelenedő, mondhatni „ellenérdekelt” világban kell utat találniuk a nyilvánossághoz. Hogyan tájékoztat a média? - Egyház és politika a közbeszédben címmel kétnapos konferencia zajlott március 12-13-án Budapesten, a Németajkú Református Egyházközség templomában. A tanácskozást - a Protestáns Fórummal és a Concentrum elnevezésű, burgenlandi székhelyű vallásközi szervezettel közösen - a tekintélyes Konrad Adenauer Alapítvány rendezte. A konferencia házigazdája a Protestáns Fórum részéről Balog Zoltán református lelkész volt, aki eh: Gottfried Mireau délkelet-európai referenssel és Klaus Weigelttel, a Konrad Adenauer Alapítvány elnökével együtt vezette a megbeszélést. Bevezetőjükben elmondták, hogy a találkozó témája a közéleti kommunikáció, amely a média nélkül elképzelhetetlen a mai világban. Elsőként dr. Bernhard Felmberg, a Berlin-brandenburgi Evangélikus Egyház főtanácsosa tartott vitaindító előadást Az egyházak mint értékközvetítők a médiában. Alapkérdések közvetítése, kölcsönös függőségek és eredmények címmel. Elmondta, hogy Istenről nem szabad faragott képet alkotni, de az egyház szolgálatát kötelességünk bemutatni a világnak. Hiteles képet kell adnunk róla, hiszen a nyilvánosság középpontjában áll, de mégis idegen az emberek többségétől. Ezért szakadnak meg a hírcsatornák az egyház és a társadalom között. Ha az emberek nem első kézből szerzik az információkat, kénytelenek mások tudósítására hagyatkozni, amely végül egy torz képhez vezethet. A médiumok látszólag a valóságról tájékoztatnak, de ezt a „valóságot” ők teremtik meg. Fel kell tennünk a kérdést, hogy igaz-e az, amit bemutatnak. Erre azért nehéz válaszolnunk, mert ha utána szeretnénk járni egy-egy hímek, nem elégséges egyetlen médiumra hagyatkoznunk. Az egyes tömegtájékoztatási eszközök azonban nem hírelemzőként lépnek fel, hanem a témák közül válogatnak. Az egyházakról szóló beszámolók gyakran töredékesek, és a néző hajlamos elhinni, hogy amit nem mutatnak, az nem is létezik. Az egyházi év eseményei azonban lehetőséget adnak annak bemutatására, hogy az egyház él és működik. Ehhez persze az egyházaknak professzionális sajtómunkát kellene végezniük. Hiszen aki nem ápolja a sajtóval való kapcsolatát, az ne csodálkozzon, hogy nem szólnak róla a híradások! Második előadóként Tudjunk a szeretet nyelvén beszélni címmel Juhász Judit, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője mop<jt? el gondolatait. Tragikusnak látja, hogy a család válságintézményként jelenik meg a.tévénézők.előtt, amelyért nem érdemes áldozatot hozni, csak kitömi belőle. Az akciófilmek ynintt a gyerekek nem ismerik a természetes halált. Nagyon nehéz dolga van annak, aki újságíróként hirdeti az evangéliumot. A magyar kormány az országgyűlési választásoknál arra figyelmeztette az egyházakat, hogy ne politizáljanak. Ugyanakkor ma mégis azt kéri, hogy foglaljanak állást az Európai Unióba való belépésünk mellett - mutatott rá az egykor rádióelnöki tisztet is betöltött szóvivő. t A média negyven évig hamis képet festett az egyházról, és ez ma is így van. A közelmúltban például egy keresztény ifjúsági találkozóról úgy számoltak be, hogy ráfizetéses volt, és közlekedési káoszt okozott. Összefoglalásként Juhász Judit elmondta, hogy az embert el kell kísérni a hit küszöbéig és megmutatni neki, hogy az irgalom a legfőbb frény, illetve az életben a hit és a szeretet a legfontosabb. Az előadásokhoz kapcsolódó hozzászólásokban megfogalmazódott, hogy a protestáns gondolkodás egyfajta dialektusokra épül, és ezért nem tud egyértelmű tanítást adni. Pedig egyértelműen kell fogalmaznunk a szekularizált világ felé, és el kell gondolkodnunk azon is, hogy a megváltott emberek közössége miért olyan szomorú társaságként jelenik meg. Evangélikus egyházunk sajtóbizottságának elnöke, dr. Fabiny Tamás kényszerházassághoz hasonlította a média és az egyház kapcsolatát. A menyasszony panaszkodik, hogy nem szereti a jegyese, a vőlegény pedig arra hivatkozik, hogy őt csak a (média)törvény kötelezi erre a frigyre. A másnap reggel folytatódó konferencia Fabiny Tamás áhítatával kezdődött, majd Információ és dezinformáció - a médiapiac 13 évvel az átalakulás után címmel Elek István, a Heti Válasz főszerkesztője tartott előadást. Kifejtette, hogy sajtószabadságról beszélünk, de a mai újságírók többsége még az egypártrendszerben tanulta a szakmát, a mai magyar médiapiacot pedig (amelynek 80-90%-a magánkézben van) főként nyugati baloldali erőcsoportok uralják. Betegen, identitászavaros helyzetben találta népünket a rendszerváltás, és ezt ma is szenvedjük. A mindenkori kormánynak kötelessége lenne felügyelnie a média-környezetszennyezést is, és nemzeti, kulturális értékközvetítésre kellene vállalkoznia. Sajnálatos, hogy amíg a bulvárlapok több százezres példányszámban jelennek meg, addig az értékorientált lapokból ennek töredéke fogy. Nem titok, hogy szinte minden újságot a hirdetők tartanak el. Az ország lakosságának 75%-a a televízióból szerzi a híreket, főként a kereskedelmi adókból. Az iskolában ezért rendkívül fontos lenne médiaismereteket oktatni, hiszen a jövő nézőit fel kellene vértezni az értéktelenségekkel szemben. Ezután dr. Oplatka András, a Neue Zürcher Zeitung munkatársa osztotta meg gondolatait. Szerinte minden információnak kereskedelmi és etikai megközelítése van. Hatalmi tényezővé válik a közvélemény, ha szélesebb néptömegek kezdenek el politizálni. A mai médiapiac telitett, sok újság nem tud már most sem megélni. Nagy részüket külföldi tőkések tartják életben valamilyen okból. Az előadásokat követő vitában elhangzott, hogy ha az állam szabályozza a médiában bemutatható értékeket, visszatérünk a tilt, tűr, támogat politikához. A 80-as évek végén nem voltak egyenlőek a sajtóorgánumok kiinduló anyagi feltételei, hiszen például a Népszabadság sajtóvagyont örökölt a párttól. Az említett okok miatt a baloldali sajtóorgánumok szívóereje nagyobb, és ezek tudják legjobban megfizetni munkatársaikat. Akik ma újságírókat képeznek, többnyire szintén baloldali elkötelezettségűek. Nem szoktuk külön említeni, de a közvélemény-kutató intézetek is a média részei, ők irányított kérdéseikkel befolyásolják az emberek véleményét. Összegzésképpen egy szomorú kérdés fogalmazódott meg az előadó ajkán: lehet, hogy mi vagyunk az utolsó mohikánok a minőségi újságírásban? A médiakonferencia egy zárónyilatkozat kidolgozásával fejeződött be, annak reményében, hogy az abban megfogalmazott tézisek nem maradnak pusztába kiáltott szavak. Menyes Gyula m ! i ! —i—r— Y h I § t ...t j | Hídverés - a médiavilág és az egyház között Beszélgetés dr. Bernhard Felmberg evangélikus egyházfőtanácsossal Dr. Bernhard Felmherg, a Berlin-brandenburgi Evangélikus Egyház vezető munkatársa is résztvevője volt az Adenauer Alapítvány szervezésében március 12-13. között lezajlott budapesti „médiakonferenciának”. A teológusképzésért felelős főtanácsossal előadása után beszélgettünk.- Mi hozta Önt erre a médiával kapcsolatos konferenciára?- A teológusképzésben - melyben magam is részt veszek - az egyház és a média kapcsolatára is hangsúlyt helyezünk. Ez azért fontos, mert mindenkinek, aki lelkész akar lenni, tudatában kell lennie annak, hogy a teendőit a nyilvánosság előtt végzi. Gyülekezetét „kifelé”, a világ felé is tudnia kell képviselni. Ha például egy templom nagyon leromlott állapotban van, sokat számít minden segítség. Jó, ha a leendő lelkészek felkészülnek arra, hogyan kell megjelenniük a médiában - legyen az akár a helyi sajtó, akár a rádió vagy a televízió.- Ön milyen képzésben részesült?- Berlinben és Erlangenben tanultam teológiát. Azután gyülekezeti lelkész lettem, és az élet késztetett arra, hogy közelebbről is megismerkedjek a média világával. Amikor ugyanis egy négymillió márkás templomfelújítási munkába fogtunk, akkor ehhez nagymértékben igénybe vettük a média segítségét is. Ezt követően 2000-2002 között egy kereszténydemokrata értékeket képviselő párt evangélikus tagozatának vezetője voltam. Sajtószóvivői teendőket is ellátva tapasztalhattam meg, milyen nehéz az egyházat érintő sajtóközleményeket úgy megírni, hogy azokat le is közöljék, s mennyire nem egyszerű elérni azt, hogy egyházi, vallási témákkal a világi, országos lapok is foglalkozzanak. Örülök, hogy átadhatom a tapasztalataimat. Remélem, hogy a munkámmal hozzájárulhatok ahhoz, hogy a leendő lelkészek és lelkésznők felkészültebbek legyenek, amikor - szolgálatuk során - az egyház és média viszonya, illetve általában véve a média világa kerül szóba.- Járt már korábban is Magyarországon?- Nem, először vagyok Budapesten. Nagyon tetszik a város, de - az idő rövidsége miatt - sajnos csak keveset láthattam belőle. Mindössze Budán és a Váci utcában tudtam egy rövid sétát tenni.- Ki hívta meg előadónak erre a konferenciára?- A rendezvény szervezőinek egyike, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviselete keresett meg. Az olvasók tájékoztatására elmondanám, hogy ez egy olyan, politikai kérdésekkel foglalkozó szervezet, amely különböző hosszú távú terveket, programokat készít, hogy előmozdítsa az országaink közti együttműködést, valamint egymás jobb megismerését. Korábbról ismerem az alapítvány képviselőjét, Klaus Weigeltet, az ő meghívásának köszönhető, hogy itt lehetek.- Előadásának címe „Az egyházak mint értékközvetítők a médiában ” volt, melyben - egyebek mellett - az egyház és média korábbi és mostani helyzetét elemezte.- Igen. Arról beszéltem, hogy napjainkban olyan világot élünk, amelyet a média erőteljesen befolyásol. Régebben sokkal egyszerűbb volt az egyház helyzete. A különböző sajtótermékek mellett csak a közszolgálati televíziózás és rádiózás létezett, nem szorultunk rá ennyire a nyilvános médiaszereplésre. Az egyház által képviselt véleménynek önmagában véve nagyobb súlya, tekintélye volt a társadalomban és a közéletben. Többen jártak templomba. Az istentiszteleteken, temetéseken, esketéseken, kereszteléseken és konfinnáción keresztül - közvetlen módon - érték el az embereket.- Mára már azonban - ahogy azt Ön is megjegyezte - erőteljesen csökkeni a templomlátogatók száma.- Pontosan. Éppen ezért fontok, hogy észrevegyék az egyházat, hogy felfigyeljenek rá. Háttérbe szorult a vallás, az egyház, a keresztény életszemlélet. Sarkítva úgy is fogalmazhatnánk: csak az létezik, amit a tévében bemutatnak és közvetítenek.- A képernyő megszerkesztett és mesterséges valóságában pedig egyre inkább veszélyeztetett az emberi méltóság.- Németországban már lecsengett a valóságshow-k időszaka. Már az előadásomban is mondtam, de most újra megismétlem: higgye el, van élet a Big Brother után is. A Nagy Testvér házát lebontották, de „az egyház épülete” most is áll. Beszélgethetünk a valóságshow-król, bosszankodhatunk miattuk. Az egyháznak is lehet véleménye az ilyen műsorokról, de el kell gondolkodnia azon, hogy amit mondani akar, valóban eljut-e a címzettekhez. Ha szót emel a Big Brother ellen, akkor - társadalmi oldalról - szinte biztos, hogy azt a választ kapja: „Tudtuk, hogy ez leszJ Az, egyház egy régimódi, poros intézmény, nem halad a korral.” Bizonyos lépésekkel nem érhetünk el mást, minthogy alátámasztjuk az egyházzal szemben már eleve meglévő előítéleteket. Véleményem szerint egyes kérdésekben az egyháznak nem egyszerűen csak reagálnia kell, hanem azon is el kéne gondolkodnia, hogyan szóljon hozzá a felmerülő problémákhoz.- Említene néhány konkrét példát?- A Big Brothemél maradva: a tiltás önmagában nem elég. Egy „ellenprogramot” kellene készíteni. Teszem azt a Nagy Testvér házához legközelebb eső templomban - a valóságshow adásával egy időben - „Big Father” (Nagy Atya) címmel egy fórumbeszélgetés-sorozatot tartani, népszerű emberek meghívásával. Ismert színészeknek, zenészeknek, sportolóknak, újságíróknak, lelkészeknek lenne lehetőségük arra, hogy elbeszélgessenek - egymással és a nézőkkel - erről a műsorról. Elmondhatnák, mi az, amit helytelenítenek, és milyen más utak, lehetőségek kínálkoznak még a va- lóságshow-kon kívül.- Fülembe cseng egy mondata: „A médiaszakemberek nem ismerik az egyházat. ” Igaz ennek a fordítottja is?- Sajnos igen. Az egyház fényévnyi távolságban van a média világától, fogalma sincs arról, hogyan zajlanak ott a dolgok, milyen kemény a verseny. Úgy gondolom, hogy közeledésre, egymás kölcsönös és jobb megismerésére lenne'szükség.- Az egyháznak azonban Ön szerint nemcsak kifelé, a világ felé keltene nyitnia. Előadása végén arról is szólt néhány szót, hogy lépéseket kellene tenni az egyházon belül is.- Véleményem szerint egyfelől fontos, hogy a médiában olyan emberekre találjuk, akik nyitottak az egyházzal szemben. Másfelől egyházi embereket, hívő keresztényeket kéne támogatni és a média világába küldeni. Kapcsolatok kiépítésére, egyfajta „hídverésre” kellene törekedni. Ez egy nagyon fontos munka. A harmadik lényeges feladat pedig - az egyházi médiaképzés mellett - az egyházi médiamunka lenne: vallási szerkesztőségek működtetése a televízióban és a rádióban, egyházi lapok alapítása és fejlesztése, valamint egyházi hírügynökség létrehozása. Gazdag Zsuzsanna 4 Menyes Gyula Felvételei
