Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-01-12 / 2. szám

2. oldal 2003. JANUÁR 12.

Evangélikus Élet

r~---------- ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

VASÁRNAP^ "Hű az Jslen' °ki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. " lKor 1,9 (Zsolt 33,4; Mt 3,13-17; Róm 12,1-3/4-8/; Zsolt 71) A közösség formálja az embert. Egy rossz közösség magával ránthat, negatív irányba formálhatja a jellemet, míg egy jó társaság építő hatású lehet. Isten minket az O egyszülött Fiával való közösségre hívott el. A legjobbat akarja nekünk adni Jézusban. Az Úrral való közösség: részesedésű Szentlélek erején bői, egymáshoz tartozás, közeliét, bizalmas szeretetkapcsolat é#áz üdvösség ígérete. Olyan erőforrás és vigasztalás, amely sehonnan és senkitől mástól nem kapható meg! Keressük a Jézussal való közösséget! Imádkozzunk érte, és becsüljük meg, hogy Isten nem hagy magunkra, hanem alakítani, formálni akar Krisztus által!

uprpA „ Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben." 2Sám 22,29 (Mt 5,14.16; ApCsel 10,37-18; lMóz 6,5-22) Télidöben sötétedés után sok otthonban gyújtanak mécsest. Jó érzés, béke költözik az ember leikébe egy mécses mellé ülve. Azonban csak akkor vesszük „hasznát” annak, hogy világít, ha közel vagyunk hozzá. Jézus Krisztusban a világ világossága jelent meg: a mi Mécsesünk békességet hoz, tiszta látást ad, Isten és önmagunk megismerését teszi lehetővé. Rávilágít arra, hogy kicsoda az ember, és mit tett, tesz érte az Isten. De ahhoz, hogy ez a fénysugár megváltoztassa az életünket, nagyon közel lennünk a Fényforráshoz! Rá kell néznünk, fénye elé helyezve a problémáinkat, hogy megvilágítsa azokat, és megmutassa, jó úton járunk-e. S ha elvétettük volna az irányt, akkor elvezethessen a helyes útra.

KFnn -Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden HlsüHl vétkemet!" Zsolt 25,18 (Mt 9,2; Józs 3,9-17; lMóz 7,11-24) Mindenki, aki volt már beteg, magányos, akit igazságtalanul megbántottak, becsaptak, aki vesztesként került ki valamilyen küzdelemből, magáénak érezheti Dávid szavait. Magáénak érezheti továbbá az is, aki bűnös, és bántja a lelkiismerete, aki vágyódik Isten után, de fél, hogy bűne falként emelkedik Isten és önmaga közé, aki szeretne újat kezdeni, de nem tudja, hogyan, vagy nincs meg benne az erő. Ezt a zsoltárt tehát mindannyian elmondhatjuk... Isten a bűnbánattal hozzá fordulót mélységes szeretettel fogadja, mint Atya a gyermekét. Nem a nyomorúságunkban, gyötrődésünkben telik öröme, hanem abban, hogy megvigasztal, felemel a földről, ahová a bajok lenyomtak.

SZERDA ”Hagy az Úr Izráel határán túl is!" Mai 1,5 (Mt 15,28; Kol 2,1-7;

lMóz 8,1-12) „Beszélünk róla, de nem azért, mintha ezt tenni tudnánk, hanem azért, mert nem szabad róla hallgatni...” - mondta Augustinus találóan. Isten nagyságáról, szeretete végtelenségéről beszélünk, mert beszélnünk kell, mert nincs az a hatalom, amely megtilthatná, hogy hirdessük az evangéliumot. Az őskeresztények éppúgy vállalták a kínhalált hitükért, ahogy protestáns elődeink is

az üldöztetést, gályarabságot, de ugyanezt tették nagyszüleink, szüléink is az elmúlt nehéz évtizedekben, amikor megőrizték és továbbadták az örömhírt. Hirdetnünk kell nekünk is a jövő generációnak, hogy „Izráel határán túl is nagy az Úr”, és megtartja egyházát, nem engedi elveszni népét.

qcQxÖRTÖK Krisztus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzá- wmmmmtmmm. tok „ Jn 14jl8 (HÓS 14 4; Mk 10,13-16; lMóz 8,13-22) A tanítványokat megnyugtatja Jézus: nem kell félniük és szoronganiuk, az a közösség, amely létrejött, nem szűnik meg többé az Isten után vágyódó, bűneitől megszabadulni akaró ember és a hozzá kegyelemmel, üdvösséggel érkező Krisztus között. A „világ végezetéig” fennáll (Mt 28,20) és működik a kommunikáció, az Ige olvasása, hallgatása, a szentségek, az imádságban történő Isten-ember párbeszéd révén. Már itt és most részesedünk az Atyával való életközösségben, egy napon. Jézus Krisztus második eljövetelekor pedig a ma még szorító bilincseinket (betegség, fájdalom, könny, gyász, halál) is örökre leveszi rólunk (Jel 21,3 kk.).

ÍWÉNTEK R7ű; „Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek 1 ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja." Róm 10,12 (5Móz 9,26; Lk 12,49-53; lMóz 9,1-17) A mi szemünk a különbséget látja meg, Isten az azonosságra emlékeztet. Mi személyválogatók vagyunk. Isten egyformán hozza fel napját jóra és gonoszra, hullat esőt, ad mindennapi kenyeret. Mi hajlamosak vagyunk a kirekesztésre. Isten azonban befogad minket az atyai házba. Úgy állunk előtte, amint vagyunk, álarcok, felvett szerepek, begyakorolt pózok nélkül, pőrén. Sem a világban betöltött tisztségünk, sem pénzünk, sem tudományunk nem tehet mássá, mint akik vagyunk: Isten nélkül elveszett, halálra ítélt emberek, akiknek egyetlen reményük van: Krisztus. Benne öltött testet Isten bőkezűsége. Ha Jézussal élünk, az életünk értelmét találjuk meg.

SZOMBAT "Ha azl gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz kö- “ A rülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal. ” Zsolt 139,11-12 (Jn 1,5; Mt 6,6-13; lMóz 11,1-9) Isten akkor is velünk van, és kinyújtja a karját értünk, amikor teljesen reménytelennek éljük meg a sorsunkat. Nincs olyan körülmény, amely meggátolhatná Őt abban, hogy szeretetét ránk árassza, hogy megmutassa, hogy nem hiábavalóan élünk, hogy van Valaki, akinek mindennél drágábbak és értékesebbek vagyunk, akikért egyszülött Fiát is odaadta. Amikor épp elnyelne a sötétség, Isten időben segítségünkre siet. Az ő atyai tekintete áthatol rajta, és képes új utat, célt, társakat adni akkor, amikor mi már feladtuk. Bízzuk rá magunkat, engedjük, hogy átvegye életünk irányítását.

K. D.

___________________________________________________________/

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 1. VASÁRNAP

Nincs visszaút Egyiptomba!

4Móz 14,10b—23

Egész életünk akarva-akaratlanul döntések, olykor életre szóló, visszavonhatatlan elhatározások sorozatából áll. Néha olyan helyzetben kell állást foglalnunk, amelyben a lehetséges megoldások közül egyik sem látszik igazán megnyugtatónak vagy megfelelőnek. Olyan élethelyzet is adódhat, amikor a tehetetlenség szívbemarko- ló, olykor kegyetlen érzése jut osztályrészül. Ilyenkor nem tehetünk már semmit, nincs mód a változtatásra, a kocka el van vetve, nincs többé visszaút. Ahogy ezt a dalszerző is megénekelte a közelmúlt egyik népszerű slágerében: Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút, új csodák nem várnak reánk... (Ihász Gábor).

Keresztényként sem mindig könnyű egy-egy döntés meghozatala. Esetleg átéltük már azt is, hogy Isten látszólag magunkra hagyott, s végül egyedül kellett dűlőre jutnunk.

Egy-egy nemzet - s még inkább annak vezetői, képviselői - gyakran kerülnek olyan politikai, társadalmi vagy éppen gazdasági döntéshelyzetbe, amely évekre, sőt évtizedekre meghatározhatja az adott ország jövőjét, sorsát. Az Ószövetség arról tanúskodik, hogy Izrael népe többször is átélte ugyanezt. A mai epizód abban az időben játszódik, amikor Izrael népe - az Egyiptomból való sikeres szabadulást követően - lassan a pusztai vándorlás végéhez ért. Küszöbön volt a honfoglalás. A kijelölt kémek, Józsué és Káléb örömteli, ugyanakkor elrettentő hírekkel érkeztek vissza Kánaánból: az ígéret földje valóban tejjel-mézzel folyó és nagyon termékeny ország, emellett azonban be kellett számolniuk a kánaáni nép erejéről és vitézségéről is. Ez nem kis aggodalomra adott okot a választott nép körében. Egykettőre megszólalt a panaszkórus, és ajkukon felcsendült a látszólag ugyan jogos, ám mégis igen disszonánsán csengő kesergés: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? (4Móz 14,2b—3)

Ennek folytatása kijelölt textusunk, az Úr és Mózes párbeszéde. A konklúziót talán így fogalmazhatnánk meg: nincs visszaút Egyiptomba, nincs meghátrálás. Az élet kerekét nem lehet visszafordítani, a történteket nem lehet meg nem történtté tenni!

Nincs visszaút Egyiptomba! Nincs, mert Izraelnek van egy közbenjárója. Van egy Mózese, igazi pásztora, vezetője, aki nem önmagát ajánlotta és jelölte erre a

feladatra, hanem az Úr hívta el, és tette meg őt mintegy második Ábrahámmá.

Ez reánk, mai igehallgatókra, -olvasókra nézve sem jelenthet kevesebbet, minthogy akivel már megtörtént a csoda, azaz találkozott Jézus szeretetével, megtapasztalta az Ő vezetését az életében, és elindult Vele a kereszténység útján, az ne hátráljon meg, és ne adja fel! Nem fordulhat csak úgy vissza, és nem teheti meg nem történtté életének erre vonatkozó eseményeit.

Nekünk maga Jézus, a jó Pásztor mutatja Igéjében, tanításában az utat. Ő tarthat meg hitünkben, meggyőződésünkben. Ő ad erőt életünk keresztjei, tövisei és szenvedései közepette. Ő adhat erőt, mert maga is végigjárta a kereszt útját. Maga is megtapasztalta, milyen lenézettnek, kigúnyoltnak, kiszolgáltatottnak lenni. Átélte, milyen elhagyatva, embertelen kínok közepette, ártatlanul szenvedni. Mi több, „átélte a halált”. Ezért ne a vissza-, hanem a hazafelé, az atyai házhoz vezető utat keressük Krisztussal!

Nincs visszaút Egyiptomba ugyanakkor azért sem, mert Mózes népéért mondott imádsága meghallgattatik. Az eredeti ítélet (12a) végrehajtása helyett Jahve megbocsát a hűtlen Izraelnek. A választott nép ugyanis újra súlyosan vétkezett, fellázadt a Legszentebb ellen. Mózes közbenjárását azonban meghallgatja és elfogadja az Úr. A bűnbánatra van bocsánat. Igaz, tettükért vállalniuk kell a felelőséget: az ígéret földjét csak a következő generáció láthatja majd meg.

A különböző bűnök, vétkek és gyengeségek a mi életünket is pókhálószerű- en fonják be. Van kiút? Érdemes ellenük küzdenünk, harcolnunk? Megéri-e a morálisan lassan teljesen zsákutcába jutott világunkban keresztény másságunkat vállalni? Igen, érdemes, mert nem egyedül öklözünk (lKor 9,26), van egy igazi Közbenjárónk, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk (Róm 8,34). Igen, érdemes, mert ma is lehet bűnöktől szabadulni, bűnöket megvallani, és Krisztusért, az ő érdeméért ma is van bocsánat az Úrnál. Jézus Krisztus azért öltött testet az első karácsonykor, s jött el erre a világra, hogy az egyetlen és igazi Közbenjárónkká legyen. Az Ige azért inkamálódott, hogy elszenvedje bűneink büntetését - miként Luther mondja - helyettünk, miattunk és értünk. Ezért nincs visszaút a múltba! Nincs, mert van bocsánat és a bocsánattal együtt járó új feladat. Folytatnunk kell a küzdelmet a Ki- sértővel, s meg kell próbálnunk a bűneink következtében okozott sebeket bekötni és enyhíteni.

S végül, azért sincs visszaút Egyiptomba, mert az Úr ígéretei igazak és időtálló- ak! Visszatekintve izráel történetére. ,.s benne a pusztai vándorlásra -, megláthatjuk, és bátran hangsúlyozhatjuk, miként azt a szentíró is teszi: ... lehetetlen, hogy Isten hazudjon (Zsid 6,18). Az Úr mindig megtartja ígéretét. Izraelnek a pusztában, a kilátástalannak tűnő helyzetben is volt jövője. Nem lett vége mindennek. Az Ígéret ígéret maradt, s az ígéret földje a választott népé lett.

Isten emellett megtartotta másik ígéretét is! Amikor elérkezettnek látta az időt, elküldte a megígért Megváltót, s Általa elhozta az igazi Jövőt, az örök élet reménységét! Jézus nem ok nélkül mondja: ... aki hisz énbennem, ha meg hal is, él (Jn 11,25). Ez nem utópia, nem ópium, még csak nem is mézesmadzag, hanem ugyanannak az Úrnak az ígérete Krisztusban. Hányán legyintenek, legyintünk erre?! Mindent elhiszek még a történeti Jézus-kutatás eredményeit is (?!) -, egyet kivéve: a feltámadást, illetve az örök életet. Holott ezt is ugyanaz az Úr ígérte. Ahogyan Pál apostol fogalmaz: most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre (lKor 13,12), vagy miként János írja: maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé... (Jel 21,3—4). Ezért újfent nem a meghátrálás a megoldás, hanem a Krisztusra tekintés, mert Benne és Általa a te életednek is van jövője, célja és beteljesedése!

A vízkereszti időszak szentírási igéi - egyre táguló koncentrikus körök formájában - Megváltónk isteni dicsőségét ra- gyogtatják fel előttünk.

Blázy Árpád

IMÁDKOZZUNK!

Jövel, Szentlélek Úristen, nyisd fel lelki szemeinket ezen a mai vasárnapon is! Ha nincs is visszaút a múltba. Te emlékeztess szüntelen bennünket arra, hogy van folytatás és reménység, mert van Közbenjárónk. Általa bűneink megbocsáttatnak, és Benne igazi jövőnk lehet. Míg világ e világ, s abban tart a ma, ne engedd felednünk, hogy Isten ígéretei örök érvényűek. Ámen.

3

£

O

3

jr

3

••• SJ1ROK

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis!

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis!

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona nobis pacem!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: irgalmazz nékünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: irgalmazz nékünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét!

Az istentisztelet legfontosabb perceihez érkeztünk: közösségbe kerülünk Urunkkal, Jézus Krisztussal. Jelen van, velünk lakomázik, magát kínálja. Ezért élünk, ezért élhetünk.

Az Agnus Dei-tétel lényegét tekintve akklamáció, azaz a gyülekezet felkiáltása. Mint amikor egy csodálatos vízesést megpillantva vagy a csillagos égbolt végtelenségét megértve lényünk mélyéről az öröm alig artikulált felkiáltása szakad ki belőlünk, úgy az önmagát kínáló Krisztussal találkozva keresetlen egyszerűséggel énekeljük: Isten Báránya...

Agnus Dei

Az Agnus Dei háromrészes szerkezetű. Erősen emlékeztet az istentisztelet elején énekelt Kyriére, erre a görög nyelvű ősi köszöntő formulára. Abban is háromszor kiáltottuk: „... eleison!” (irgalmazz!). Most latinul mondjuk ugyanezt: „... miserere nobis!”. Hát semmi nem változott azóta? A világban nem, de bennünk - hitünk szerint - igen. Az Ige megvilágosító fényében lehettünk, Isten elé vihettük életünk terheit, rábízhattuk örömeinket. Az úrvacsorái liturgia korábbi részeiben beléphettünk az Istent dicsőítők területi és időhatárokat átlépő kórusába. Most már a megváltottak evangéliumi ujjongásával fogadjuk a „közösséget” (communio). így - bár a kérés ugyanaz („... irgalmazz!”) -, a megszólítás jelzi, hogy a Szentháromság Isten nekünk, keresztényeknek nemcsak a végtelenségében félelmetes Mindenható, az utat velünk közösen járó Vigasztaló, hanem az értünk életét adó áldozati Bárány. Ezen ismeret birtokában érezzük: kérésünk már-már hitvallás, hisz aki elveszi a világ bűnét, irgalmaz (s irgalmazni fog) nekünk. Aki elveszi a

ISTENTISZTELETI REND

______________

Bu

dapesten, 2003. január 12.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de.

II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. IQ. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. .fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktot; Csillaghegy-Békásmegver, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. (szeretetvendégség) dr. Osztie Zoltán; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (ifjúsági) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de.

9. Balicza Iván; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. (zenés áhítat) Wagner Szilárd; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) de.

10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11, de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de, 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVU., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél

11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza.

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 2,41-52; az igehirdetés alapigéje: 4Móz 14,10b-23.

HETI ÉNEKEK: 371,361.

Összeállította: tszm

világ bűnét (az enyémet is), megbékéltet - még magammal is.

Öröm, hogy énekverses rendjeinkben (11, 12, 13) az Agnus Dei helyén lévő versek mennyire közel állnak az eredeti szöveghez. A 12-es és a 13-as rendben Marschalkó Gyula jól alkalmazott verseit énekelhetjük olyan dallamokra, melyek egyértelműen utalnak a nagypénteki eseményekre; a 11-es rend Agnus Deije pedig a reformáció legkorábbi terméséből való: N. Decius parafrázisa. Az eredeti teljes ének (EÉ 188) három versszakos, s szövege - egyetlen változó sor kivételével - szóról szóra azonos: így emlékeztet a latin Agnus Dei hármas szerkezetére. Helyes lenne néha végigénekelni a teljes éneket! Ugyanígy fontosnak tartom, hogy az énekeskönyv 14-es rendje szerint is minél többet énekeljük a gregorián gyökerű Agnus Deit („Krisztus, Isten Báránya” szövegkezdettel; EÉ 78. o.), ami azért is könnyen megvalósítható, mert a dallama közismert. Hiszen aki egy kicsit is kapcsolatba került a kántorképzéssel, a „Koráliskola” első két gyakorlatában már találkozhatott vele.

Bence Gábor