Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-01-12 / 2. szám

Evangélikus Élet 2003. JANUÁR 12. 3. oldal SAJTÓKÖZLEMÉNY Megszűnik a nemzetközi Ordass Alapítvány Legutóbbi ülésén a nemzetközi Ordass Alapítvány elnöksége úgy határozott, hogy az alapítvány 2002. december 31-i hatállyal feloszlik. 1983-ban azzal a céllel ala­kult az alapítvány, hogy megőrizze Ordass Lajos magyar evangélikus püspök szel­lemi örökségét, és Magyarországon kívül biztonságos helyen őrizzen meg fontos egyháztörténeti dokumentumokat, megmentve ezeket attól, hogy a kommunista . uralom alatt házkutatások és elkobzás áldozatává essenek Magyarországon. , Az alapítás óta eltelt húsz év alatt az alapítvány segítséget adott Ordass Lajos . műveinek kiadásához, kezdeményezett és rendezett szemináriumokat, konzultáci­ókat és kutatói projekteket, továbbá széles körű levéltári anyagot gyűjtött a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház elmúlt 60 évének történetéről. Az alapítvány vezetőségének határozott benyomása, hogy az utóbbi években egyre erősebb érdeklődés mutatkozott fiatal kutatók részéről - Magyarországon éppúgy, mint más országokban - az utóbbi évtizedek történetének kutatása iránt. Ugyanakkor a kommunista rendszer összeomlása után az alapítvány elnöksége úgy látta, hogy célszerű lenne az Ordass-archívumot Magyarországra szállítani, és ott kutatók számára hozzáférhetővé tenni. Miután az Ordass-archívum 72 doboznyi le­véltári anyagának leszállítása a Magyar Országos Levéltárba 2001 nyarán már meg­történt, az elnökség elérkezettnek látta az időt az alapítvány feloszlatására. Ordass Lajost 1945 őszén választotta püspökévé a Magyarországi Evangélikus Egyház, de 1948-ban letartóztatták, koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, majd püspöki hivatalától is megfosztották. Rövid időre ismét gyakorolhatta hiva- . tálát 1956-58-ban, de újból eltávolították, és 1978-ban bekövetkezett haláláig a külvilágtól élt Budapesten. Alelnökévé választotta a Lutheránus Világszövetség két időszakra (1947-52 és 1957-63 között), majd élete végéig tiszteletbeli tag­ja volt a világszövetség végrehajtó-bizottságának (bár egyetlen ülésre sem jut­hatott ki). Nagyszámú kéziratot hagyott hátra, ezek között saját müvein kívül sok fordítást is a különböző nyelveken megjelent teológiai, építő jellegű és szépirodalmi művekből. A nemzetközi Ordass Alapítvány elnöksége (kuratóriuma) skandináv (északi), ’ német és amerikai egyházi vezetőkből és egyháztörténészekből állt. Elnöke volt Henrik Hauge norvég főesperes (1983-90), Landesbischof Joachim Heubach (1991 -99) és Per Limning norvég püspök (1999-2002). A titkári tisztet kezdettől fogva Terray László lelkész (RÍ de, Norvégia) töltötte be. (Angol nyelvű sajtóközlemény fordítása) Amíg a katolikus egyházban egyre komolyabb gondot jelent a paphiány, lelkipásztoraik átlagéletkora a nyugdíjkorhatár­hoz közelít, addig a református egyházban ezzel ellentétes a helyzet. Enyhe emelkedést mutatott az újonnan felszentelt papok szá­ma a rendszerváltás után, az előző évtized közepéig - tudtuk meg Bosák Nándor debreceni megyés püspöktől, a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar papi hivatásgondozásáért felelős referen­sétől. A növekedés azóta csökkent, így az átlagéletkor tovább­ra is 55-60 év. A szerzetes papokkal együtt mintegy 2200 aktiv lelkipásztor dolgozik hazánkban. A püspök szerint ahhoz, hogy a speciális feladatokat is zökkenőmentesen el tudják látni, to­vábbi 3-400 papra lenne szükség. A püspök kijelentette: tudo­másul kell venni a csökkenés tényét, és ennek megfelelően kell átszervezni az egyház feladatát. Arra a kérdésünkre, hogy a pa­pi nőtlenség eltörlése vonzóbbá tehetné-e a papi pályát, el­mondta: ez egy olyan ősi hagyomány, amin a világegyház veze­tői nem szívesen változtatnak. Vannak azonban olyan törekvé­sek, hogy a stabil házasságban élő férfiak számára esetleg engedélyezni lehetne a pappá szentelést. A katolikusokkal szemben a reformátusoknál nem okoz gon­dot a lelkészutánpótlás helyzete. Bölcskei Gusztáv református püspök szerint hazánkban 1400 lelkészük dolgozik, és 1200 gyülekezetük működik. Pápán, Sárospatakon, Debrecenben és Budapesten zajlik lelkészképzés, így a kárpátaljai és délvidéki oktatásba is be tudnak segíteni. - Egyházunkban már inkább az jelent gondot, hogy hol tudjuk elhelyezni az újonnan felszentelt lelkészeket, ezért egyre nagyobb figyelmet fordítunk a speciális képzésre - mondta. Jezsó Ákos (Magyar Nemzet, 2003. január 3.) A lelkészutánpótlás helyzete a Magyarországi Evangélikus Egyházban Hazánkban 1557 óta folyik evangélikus lelkészképzés. A történelem viharaiban megmaradt evangélikusság a tanítók utánpótlása mellett különösen fontosnak tartotta a lelkészi szolgálat biztosítását a gyülekezetekben, s ezért komoly anyagi áldozatot is hozott. Az elmúlt negyven év hatása azonban nem múlt el nyomtalanul az e hivatást választók körében. A lelkészhiány állandósult egyházunkban, mely végül a rendszerváltás éveiben érte el tetőpontját. Egyszerre nehezedett ránk az új kihívásnak való megfelelés (kórház-, börtön- és tábori lelkészi szolgálat, jelen­lét a médiumokban, a hitoktatás szabaddá tétele, iskoláink újraindítása stb.), vala­mint a sorra megüresedő lelkészi állások betöltésének feladata a gyülekezetekben. Ám a történelem Ura sok fiatalt hívott el a lelkészi munkára ez alatt az időszak alatt. Múltunk során soha nem volt annyi teológiai hallgatónk, mint 1987-től kezdődően. Ez eredményezte azt a ma már kedvezőnek mondható helyzetet, hogy korábban összevont gyülekezeteket újra önállósíthatunk, és néhány kivételtől eltekintve lelkészi állásaink betöltöttnek tekinthetők. Gondot jelent ugyanakkor a társadal­mon belüli lakosságmozgás. Ennek következtében új központokat kell létre­hoznunk, a más településekre költözött híveinket gyülekezetté szerveznünk. Ez szép, de igen nehéz feladatot ró a ma és a jövő generáció lelkészeire. Vannak jelek, amelyek a pálya elnőie­sedésének irányába mutatnak. Egyház­unkban 1967 óta szolgálnak női lelkészek- teljesen egyenrangú kollégákként. Gyakran szembe kell néznünk azonban azzal a ténnyel is, hogy szórványhe­lyzetünkből adódóan egy-egy lelkésznek sokszor 6-8 istentiszteletet kell vasár­naponként tartania, s közben 60-80 km-t autóznia - mindez egy női lelkésztől éde­sanyai hivatásának gyakorlása mellett aligha várható el. Az emlitett nehézségek ellenére reménységgel tekintünk előre, s különös örömmel tölt el bennünket, hogy évente három doktoranduszunk tudományos igényességgel készülhet szolgálatára. Ez nem csupán jól felkészült lelkészek szolgálatba állását biztosítja, hanem egyúttal a professzori utánpótlásra is lehetőséget teremt. Szebik Imre Köszöntjük első egyházzenei doktorainkat: Finta Gergelyt és Kamp Salamont (Folytatás az 1. oldalról) ' Finta Gergely a fó­ti kántorképzőből indult el. A zuglói gyülekezetnek 1986 óta kántora. 1993-ban Gergely Ferenc növendéke­ként kitüntetéssel végzett a Zeneaka­démia orgonasza­kán. Az egyházzene szakot 1996-ban fe­jezte be, ezt követő­en a Weiner Leó Zeneiskola orgona­tanára lett. És ami a számunkra a leg­fontosabb: 1994-től az Evangélikus Hit- tudományi Egye­tem tanára, tavaly óta az egyházzenei tanszék vezetője. Tevékenységének köszönhetően a teo­lógiai zenei képzés - az előadásokon és hangszeres képzé­sen túl - további fa­kultatív tárgyakkal bővült: a liturgikus ének szeminárium­mal és a kamarazenével. Finta Gergely ugyanak­kor mind bel-, mind külföldön elismert orgonamű­vész. Orgonajátékávál két CD is megjelent. Külföldi ösztöndíjasként Herfordban Uwe Karsten Gross professzornál tanult, illetve mesterkurzuso­kon vett részt, és David Titteringtonnál - aki a lon­doni Royal Academy of Music tanára - posztgra­duális tanulmányokat folytatott. Ezzel a háttérrel jelentkezett doktorképzésre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Kutatási területeként Buxtehude munkásságát választotta, aki a 17. század egyik legnagyobb evangélikus egyházzenésze volt. Finta Gergely dolgozatának témáját így határozta meg: ,, Dietrich Buxtehude orgonaművei és a liturgikus gyakorlat". E dolgo­zat megírásához Buxtehude ötkötetnyi orgonamü­vén kívül több tucat német és angol nyelvű köny­vet kellett áttanulmányoznia, illetőleg elolvasnia. Kutatásainak és dolgozatának egyik célja, hogy a Buxtehude orgonaműveivel foglalkozó igen gazdag külföldi irodalmat - feldolgozott formában és össze­gezve - a hazai muzsikusok elé tátja, immár magyar nyelven. Másik, hogy a nyilvánvalóan liturgikus cél­ra írt orgonaműveket elhelyezze a korabeli istentisz­teleti rendbe. így természetesen részletesen kellett foglalkoznia az észak-német isten- tiszteleti formákkal, gyülekezeti énekek­kel és liturgikus té­telekkel. Ezt egészí­tette ki az az elemző munka, amely az or­gonamüvek eredeté­re, a műfajok előz­ményeire, a rendel­kezésre álló orgonák­ra irányultak. A korálfeldolgozások részletes elemzése egyben lehetőséget adott arra is, hogy két jellegzetes istentisz­teleti formát (egy ka­rácsony délelőtti és délutáni liturgiát) re­konstruáljon a Buxtehude-művek alkalmazásával. A doktori hang­verseny december 10-én volt a Deák té­ri templomban. A két órát meghaladó kon­cert szorosan kap­csolódott a doktori dolgozat témájához. Finta Gergely a mű­sor első felében li­turgikus keretben mutatta be a Buxtehude-müvek istentiszteleti alkalmazását, a második felében pedig további műfajokból hallhattunk válogatást. Az istentisztelet énekes részeit a Fővárosi Protes­táns Kántorátus és az Evangélikus Hittudományi Egyetem liturgikus ének szemináriumának hall­gatói adták elő Bence Gábor vezetésével. Papi énekkel Johann Gyula egyetemi lelkész műkö­dött közre. Finta Gergely orgonajátéka nemcsak kiváló művészi adottságait és állóképességét bi­zonyította, de egyúttal bemutatta a Buxtehude- müvek korszerű, a mai felfogás szerinti leghitele­sebb interpretációját is. A dolgozat megvédésére december 11 -én került sor. Bírálója zenei részről Szathmáry Lilla orgona­művész, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközép- iskola orgonatanára, teológiai részről pedig Hafenscher Károly lelkész, országos irodaigazga­tó volt. A bírálók elismerőleg szóltak a dolgozat alaposságáról és tudományos színvonaláról. Ezt követően a doktorandusznak felelnie kellett a fel­vetett kérdésekre a bírálóbizottság előtt, amelynek tagjai Ferenczi Ilona zenetudós, Lantos István és Sebestyén János orgonaművészek, zeneakadémiai tanárok voltak. Finta Gergely Bottá Dénes Felvétele Kamp Salamon a hartai evan­gélikus gyülekezetből indult el. Zenei tanulmányait Hartán, Baján, Kecskeméten kezdte. Először a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen, majd a Budapes­ti Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola karvezetés szakán szerzett diplomát, Párkai István osztályá­ban. Tanulmányait a Bécsi Zene- akadémián folytatta Karl Österrei­cher professzor irányításával. Ide­haza az Országos Filharmónia Ma­gyar Állami Énekkarának asszisz­tense lett. Művészi pályafutásának 1990-től 1996-ig tartó szakaszá­ban a debreceni Kodály kórus kar­nagya volt. Az európai hírű kórus­sal jelentős programokat valósít­ott meg: hangversenyciklusokkal egy-egy évet szentelt Haydn, Mo­zart, Bach, Schubert oratórikus müveinek bemutatására. E kórus élén több mint háromszáz müvet tanított be, és öt CD-felvételt ké­szített. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára és egyházunk országos zeneigaz­gatója. A Lutheránia ének- és zenekar élén 1987-től áll. Ettől kezdve a Lutheránia Weltler Jenő vezette négy évtizedes Bach-hagyományához kap­csolódva immár szinte minden tevé­kenysége Bach nevéhez kapcsolódik. 1989-ben részt vett a stuttgarti Nem­zetközi Bach Akadémia mesterkur­zusán, melynek a világhírű Helmuth Rilling professzor a vezetője. 1990- ben szorgalmazására létrejött az első budapesti Bach-hét, mely minden év­ben, június első hetében megismétlő­dik. 1992-ben hívta életre a Magyar Bach Társaságot, melynek jelenleg elnöke is. A Lutherániával - a hagyo­mányos nagyheti és karácsonyi elő­adásokon túl - rendszeressé tette a kantátaénekléseket, melyeket mindig azokon a vasárnapokon mutat be a főistentiszteleten a Deák téri temp­lomban, amelyekre Bach szánta őket. Kamp Salamon doktori dolgoza­tának témája szorosan ehhez a tevé­kenységéhez kapcsolódik: „A Bach-korabeli Lipcse istentiszteleti élete és J. S. Bach korálkantáta-év- folyama Disszertációjában bemu­tatja, hogy a 17. század első felében milyen gazdag volt a lipcsei gyüle­kezet istentiszteleti gyakorlata, litur­gikus élete, s abba hogyan illeszked­tek bele a kantáták. Bach közel 300 kantátát irt, ebből mintegy kétszáz maradt ránk. Kamp Salamon vizs­gálatának tárgya az az 1724-25-ben írt negyvenegy kantáta, melyeknek egy-egy korái az alapja. A dolgozat­ból megtudható, hogy a liturgia mely pontján énekelték a kantátákat, hogyan kapcsolódtak a vasárnap igéjéhez és a vasárnap meghatáro­zott énekéhez. Az is kiderül, miként érvényesül ezekben a művekben Bach lutheri értelemben vett Krisz­tus-hite és a Szentíráshoz való ra­gaszkodása. Zenei elemzéseivel arra is felhívja a figyelmet, milyen gon­dosan komponálta a szerző a kantá­ták tételeit, hogyan alakult kompo- zíciós technikája, és milyen sokféle szerkesztési módot alkalmazott. A disszertáció kitér még a későbbi ko­rok liturgikus és egyházzenei romlá­sára, s egyben arra is inspirál, hogy mai egyházzenei gyakorlatunkat fe­lülvizsgáljuk, megjobbítsuk. A doktori hangversenyre de­cember 22-én került sor a Deák té­ri templomban. Ez alkalomból a Karácsonyi oratórium három kan­tátája hangzott el, amely kiváló­nak bizonyult a vizsgázó karmes­teri kvalitásainak bemutatására. A zsúfolásig megtelt templom kö­zönsége Kamp Salamon rendkívül koncentrált, szuggesztív vezény­lésének lehetett tanúja. Irányításá­val mind az énekkar, mind a szó­listák és a zenekar művészileg a lehető legjobbat tudta nyújtani. Az előadás hallgatóitól a legma­gasabb elismerést kapta. A disszertáció megvédése január 6-án történt. Zenei részről Zászkaliczky Tamás orgonamüvész, zenetudós volt a bíráló, teológiai részről pedig D. dr. Harmati Béla püspök. Bírálatukban hangsúlyoz­ták, hogy a dolgozat azon tétele, miszerint a liturgikus gyakorlat és Bach kantátái szoros összefüggés­ben vannak egymással, teljesen igazolt. Kiemelték a dolgozatnak azon eredményét, melyben a szerző kimutatja a kantátaszövegek kap­csolódását mind a koráihoz, mind pedig a Szentíráshoz. Úgy ítélték meg, e dolgozat a jövőben mind­azok előtt ismert kell, hogy legyen, akik Bach e műveit előveszik. Mindkét doktoranduszunk a bí­ráló bizottságtól megkapta a leg­magasabb fokozatot: a „Summa cum laude” minősítést. Őszinte szívből gratulálunk mindkettőjüknek! Büszkék va­gyunk rájuk! És kérjük az Urat, tegye munkásságukat egyhá­zunkban továbbra is eredmé­nyessé és gyümölcsözővé. Trajtler Gábor Kamp Salamon (balra) prof. Helmuth Rellinggel a Magyar Bach Társaság alapításakor, 1992-ben a Deák téri evangélikus templomban \ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom