Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-16 / 11. szám
Evangélikus 68. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2003. MÁRCIUS 16. BÖJT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓLr Az evangélikus honlap A keresztény nevelés kollégiumi lehetőségei Mire jó a pap? Beszélgetés az EHE két új doktorával „Szerelmi háromszög” a Krisztust követő magyar egyházakban szolgáló Lelkipásztoroknak és Vezető Testvéreknek Essenből (Németország). az összeurópai műholdas evangélizáció . m 2003. március 17-24 rzany hirdeti az igét címmel 2003. március 17-24. között kerül sor hazánkban (is) az Európa-szerte zajló ProChrist 2003 rendezvénysorozatra. A 2000 éves és mégis aktuális Jézus Krisztusról szóló üzenet továbbadása a modern kommunikáció eszközeinek segítségével, az egyházak, illetve híveik széles körű összefogása, a hívő és a nem hívő emberek estéről estére való közössége, az érdekfeszítő program és az európai uniós kapcsolatépítés mind-mind jellemzői ennek a szolgálatnak. Magyarországon 73 (Erdélyben további 12) helyszín kapcsolódik be az eseményekbe, ahol megfelelő technikai háttérrel teszik láthatóvá mindazt, ami az esseni Gruga- halléban történik. Hazánkban a Magyar Evangéliumi Szövetség (Alliansz) és a Keve Társaság szervezi a ProChrist 2003 rendezvénysorozatot, több mint 600 - főként - önkéntes munkatárs közreműködésével. Az országonként eltérő igények, valamint technikai okok miatt a program- sorozat Magyarországon és Erdélyben egy nappal később, tehát március 17—24-ig lesz látható. (A különböző helyszíneken vetítővászonra kivetítve követhetik az érdeklődők az eseményeket.) A ProChrist 2003 fo témája: Hihetetlen - kétség és ámulat. Az esténként közel másfél órás program igehirdetője Ulrich Parzany Európa-szerte ismert németországi evangélikus lelkész lesz, aki a hannoveri világkiállítás jelképeként ismert Reménység Pavilonját is vezette. Kapcsolódjon be Ön is a Pro- Christ-rendezvénysorozatba, hogy így is átélhesse Isten szeretetét, a közösség erejét, egy nagyszerű tavaszi élményt! (További írások az evangélizációról a 4. és a 9. oldalakon.) Egy dicső forradalom emlékezete 1848. március 15. dicsőséges forradalmát elődeink a haza érdekében lobbantották lángra. S bár ez a láng a szabadságharc leverésével kihunyt, izzó parazsa megmaradt a lelkekben mind a mai napig. Az elmúlt 155 évben sokféleképpen emlékeztek meg erről a napról: hol igaz szívvel, hol a mindennapok politikai szükségletei szerint. Babits Mihály 1923-ban azt írta ünnepségéről: „ Ünnepe vak ünnep, s a mái napoknak szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. ” Majd így folytatja: „Ki ünnepli Őt ma, mikor a vágy, i gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. ” (Petőfi koszorúi) Babits versének születése óta is el esztendő. Mi mindent éltünk át azóta? képpen ünnepeltünk a Petőfi-szobor előtt? Március eszméit minden rendszer, minden párt igyekezett a maga céljainak megfelelően értékelni. De 1848. március idusának csak egyetlen üzenete van: szeretni a hazát. Tiszta, önfeláldozó szeretettel! Nézzünk a lelkűnkbe! Hogyan ünnepelünk ma, 2003-ban? Rohanásaink szüneteiben, anyagi javaink gyarapítása során vagy szegénységünk mindennapi nehézségei között, aggódásaink és félelmeink közepette is álljunk meg egy percre! Emlékezzünk a márciusi hősökre! Petőfire és társaira, akiknek a haza többet jelentett az életüknél. Ünnepeljünk igaz szívvel! Ahogy a lánglelkű megálmodta: „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. ” Mi, kései utódok, mondjunk imádságot értük. És magunkért. Lenhardtné Bertalan Emma LIBANON ÜZENT Keresztény nők ökumenikus világimanapja Hazánk számos evangélikus gyülekezetében tartották meg a hétvégén a keresztény nők ökumenikus világima- napját. Egyre több magyar asszonyközösség kapcsolódik be ebbe az 1887- ben indult, a világ 170 országát átfogó mozgalomba. Ez év március 7-én Libanonnal, a „cédrusok országával” ismerkedhettek meg az istentiszteleti alkalmakon részt vevő nőtestvérek. A gyönyörű táj mellett az ott élő lányok, asszonyok belülről fakadó hitével, békevágyával, őszinte reménységével is találkozhattak. Az istentiszteleti anyagot libanoni nők állították össze. „Szentlélek Isten, tölts be minket!” - választották az imanap mottójául. Ezzel azt is kiemelték, hogy a béke megteremtése nem csupán a mi elhatározásunkon múlik, hanem Isten Lelke munkálja azt a világban. Az idei imanap jelképéül Mireille Samir Chaker libanoni művésznő „Három láng” című alkotása szolgált. A nagyobb lángok a Szentháromság Istenre, a kisebbek pedig a Lélek gyümölcseire emlékeztetnek. A galamb a békét jelképezi, amelyet - a Szentlélek Isten ereje által - egy női alak kap és sugároz tovább. A kép azt a reménységet is kifejezi, hogy a Közel-Keleten egyszer megvalósulhat az igazságosság és a béke. BPM (Néhány hazai szervezésű imaalkalomról beszámolók a 4. oldalon.) „Kinek ne olvadoznék szíve az örömtől? Ki az, aki nem akarna szeretni, dicséretet mondani és hálát adni? Ki az, aki kész ne volna az egész világ szolgája lenni, sőt a semminél is szívesen kevesebbé és semmibbé válni, mikor látja, hogy mily drágának ítélt minket maga az Isten, aki atyai akaratát szent Fia engedelmességén oly gazdagon kiárasztotta és megbizonyitotta. ” Luther Márton: Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) Egyházak a háború ellen Az Egyházak Világtanácsa (EVT) - az Európai Egyházak Konferenciájával (EEK), az USA Keresztyén Egyházai Nemzeti Tanácsával és a Közel-keleti Egyházak Tanácsával együtt - találkozóra hívta az egyházak felelős vezetőit. Az eszmecserére - a Német Protestáns Egyház (EKD) vendéglátásával - 2003. február 5-én került sor Berlinben, ahol a résztvevők az alábbi nyilatkozatot fogadták el: 1. Európai egyházi vezetőkként - megbeszéléseket folytatva az Amerikai Egyesült Államok és a Közel-Kelet egyházainak tanácsaival - mélységesen aggódunk amiatt, hogy az USA és néhány európai kormány folyamatosan katonai akciókat követel Irak ellen. A hit embereiként a felebarát iránti szeretet arra ösztönöz minket, hogy ellenálljunk a háborúnak, és keressük a konfliktus békés megoldását. Mint egyházak imádkozunk a békéért és a szabadságért, az igazságosságért és a biztonságért az Irakban és a Közel-Keleten élő minden ember számára. Az ilyen imádság arra kötelez minket, hogy a béke eszközei legyünk. 2. Sajnáljuk, hogy a világ leghatalmasabb nemzetei a háborút ismét a külpolitika elfogadható eszközének tekintik. Ez a félelem, fenyegetés és bizonytalanság nemzetközi légkörét teremti meg. 3. Nem tudjuk elfogadni azokat a célokat, amelyeket ezek a kormányok különösen is az Amerikai Egyesült Államok - egy Irak elleni háború indokául felhoznak. A megelőző háborús támadás, mely egy szuverén állam kormányának megdöntésére irányul, az ENSZ alapokmányának megsértése. Arra kérjük a Biztonsági Tanácsot, ragaszkodjék az ENSZ alapokmányához, amely a katonai erőszak megengedhető alkalmazását szűkre szabja, és kerülje el, hogy a nemzetközi konfliktusok megoldásában negatív példát szolgáltatva az erőszakos megoldásoknak enged teret. 4. Hisszük, hogy a katonai erő nem megfelelő eszköz az iraki tömegpusztító fegyverek leszerelésének érdekében. Ragaszkodunk ahhoz, hogy az ENSZ-fegyverzet- ellenőrök gondosan megtervezett intézkedéseihez elegendő időt hagyjanak, hogy munkájukat befejezhessék. 5. Az ENSZ minden tagállamának a kötelező ENSZ-határozatokhoz kell tartania magát, és a konfliktusokat békés eszközökkel kell megoldania. Irak sem lehet kivétel. Arra kérjük Irak kormányát, pusztítsa el valamennyi tömegpusztító fegyverét, és hagyjon fel az ezzel kapcsolatos kutatással, illetve termeléssel. Iraknak minden tekintetben együtt kell működnie az ENSZ-ellenőrökkel, és minden polgára számára garantálnia kell a polgári, a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális emberi jogok teljes elismerését. Az iraki állampolgárokban fel kell ébreszteni a reményt, hogy a diktatúra és a háború helyett van más megoldás. 6. Egy háború elfogadhatatlan következményekkel járna a térségben élők számára. Többek között elszakadna gyökereitől a lakosság nagy része, összeomlanának az állami funkciók, polgárháború veszélye fenyegetne, és destabilizálódna az egész régió. Iraki gyermekek szenvedése és irakiak százezreinek fölösleges halála - mely az elmúlt tizenkét év szankcióinak a következménye - súlyos teherként nehezedik a szívünkre. A jelenlegi helyzetben nyomatékosan megerősítjük a régóta érvényes humanitárius elvet, hogy a szükségben levő emberek elérését feltétlenül biztosítani kell. (Folytatás a 3. oldalon.)
