Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-02 / 9. szám

2003. MÁRCIUS 2. 5. oldal Evangélikus Élet Márton Áron kiállítás a Terror Házában Kiállítás-megnyitóra gyűltünk össze február 21-én délután az Andrássv út 60-ban, a nyilasok, majd az ávósok egykori rettegett székházéban. A dik­tatúrák áldozatainak emlékezőhelyén most Márton Áronról, Erdély példa- adóan gerinces életű püspökéről ren­deztek, a szűkös körülmények között is szép tárlatot. A ünnepséget Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nyitotta meg, de az ökumenikus gondolkodású katolikus főpap életét - Gyulafehér­vár éppen Rómában tartóz­kodó érseke helyett - méltatta Potyó Ferenc érseki helynök is. A kiállító terem­ben néhány temp­lomi padot he­lyeztek el, a tárlóban Márton Áron főpapi ru­hái és imaköny­ve látható. A Néprajzi Múze­um eredeti képe­ket adott kölcsön a csíksomlyói bú csúról. A falon a püspök szép beszé­deinek részletei olvas­hatók, köztük azok a le­velek is, amelyeket Sztójay Döméhez és a magyarországi fő­papokhoz írt az üldözöttek védelmében. Márton Áron Csíkszentdomokoson, vallásos katolikus földmíves szülők har­madik gyermekeként jött a világra 1896. szeptember 29-én. Szüleihez mindig na­gyon ragaszkodott, a mezőgazdasági munkában sokat segített nekik. Még kis- papként, a nyári szünidőben is. Reveren­dában kaszával a vállán járt a faluban ilyenkor. Ezt a falut támadták meg első­ként 1916-ban a betörő román hadak. A tehetséges gyermek iskoláit szülő­falujában, 1907-től a csíksomlyói gim­náziumban, 1911 és 1917 között Csík­szeredán és Gyulafehérvárott végezte. Érettségi után katonaként a fronton szol­gált. ahol négyszer megsebesült és had­nagyi rangot ért el. A trianoni döntés után, igen nehéz történelmi helyzetben, 1924-ben szentel­ték pappá. így jellemezték: „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem.” A lel­kipásztori munkán sokirányú tevékeny­sége kívül kiteijedt a tanítás, a kulturális egyesületek, folyóiratok szervezésére is. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa Er­dély püspökévé szentelte. Püspökként az Erdélyben élő népek és vallások szere­tetteljes együttélésén munkálkodott. Már fogadalma letételekor erről beszélt. 1940-ben, a második bécsi döntés folytán Észak-Erdély visszakerült Ma­gyarországhoz, így Márton Áron egy­házmegyéje kettészakadt. Hívták az anyaországi részbe, de ő megmaradt Gyulafehérvárott, a nehéz, idegen sors­ban szenvedő hivei mellett. 1944 május 18-án papszentelésre uta­zott Kolozsvárra. A német megszállás alatt álló Magyarországon ekkor már megkezdődött a zsidók megkülönböztető jellel, sárga csillaggal történő megbélyeg­zése. Ezeket a magyar állampolgárokat gyüjtőtáborokba hurcolták, majd munka, illetőleg megsemmisí­tő táborokba szállították. Márton Áron az egyházi ünnepségre egybegyűlt tömeg előtt a kolozsvá­ri Szent Mihály temp­lomban felemelte szavát a faji megkü­lönböztetés, az em­berek üldözése el­len. Kérte híveit, hogy mentsék az ül­dözötteket, és levél­ben szólította fel a magyar kormányt, hogy szüntessék be a deportálásokat. Az erdélyi magyarság ügyét is következetesen szol­gálta. Hirdette, hogy nem szabad elhagyni Erdély földjét, hiszen a ma­gyarok otthon vannak Erdélyben - „még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik.” A második világháború után a kommu­nista román kormány intézkedéseivel szemben is kemény ellenállást tanúsított. A hivatalosnak elismert görög keleti val­lásba erőszakkal beolvasztották a görög katolikusokat. Elvették templomaikat, megakadályozták működésüket. Ennek politikai okai voltak, a görögkeleti vallás követői ugyanis függetlenek voltak Rómá­tól, a görög katolikusok azonban nem. A görög katolikus egyháznak sok román tag­ja is volt, tehát a román kormány nemzeti elfogultsága győzött még saját honfitársa­ik szabadságjogai ellenében is. Márton Áron elítélte ezt az intézkedést, és egyhá­zában utasításba adta, hogy fogadják be az otthontalanná vált görög katolikusokat a templomokba, a gyülekezetekbe. (Függet­lensége érdekében lemondott a papságnak juttatott államsegélyekről is.) 1949. június 21-én a hatóság Márton Áront Bukarestbe rendelte, hogy a katoli­kus egyház jogállásáról tárgyaljon vele. Tőrbe csalták, letartóztatták, hadbíróság elé állították. Hazaárulással és államelle­nes összeesküvéssel vádolták, majd élet­fogytiglan börtönre ítélték. Megjárta Ro­mánia legszömyübb börtöneit, de nem tört meg. Visszautasította az összeesküvés ha­zug vádját, ismételten hangoztatta, hogy ö igazságos határ-megállapodást indítványo­zott, amely lehetővé tette volna, hogy több mint egy millió Romániában élő magyar visszatérhessen nyelvközösségébe. Ebbéli álláspontját viszont nyíltan, a kilátásba he­lyezett retorziók tudatában is vállalta. Bizonyos engedményekért a kommunis­ta hatalom késznek mutatkozott szabadon engedni, de Márton Áron nem alkudott meg. 1955-ben ennek ellenére kiengedték, és ismét átvehette egyházmegyéje vezeté­sét. Azt várták, hogy majd bosszút áll azo­kon a papokon, akik behódoltak a hatalom­nak. Bölcs megfontolással nem ezt tette. Visszafogadta őket az egyházba, békesség­re törekedett és ezt el is érte. Röviddel szabadulása után püspöki pa­lotájában házi őrizetbe helyezték. Lehallga­tó készülékeket tettek a palota minden zu­gába. Miután ő nem mehetett ki az épületből, ettől kezdve a papjelöltek jártak hozzá. Hívei ragaszkodtak püspökükhöz, felkeresték vasárnapról vasárnapra, hogy lássák őt, és hallják beszédeit. Bíztatta, bá­torította a hozzá fordulókat. A hatóságok­nak egyre inkább a terhére volt. Kutyáit megmérgezték; egy alkalommal, golyóval akartak végezni vele, de a lövés célt tévesz­tett. Fogvatartását nem kürtölte világgá... Az 1967-es esztendőben házi fogságát megszüntették. 1968-ban meghívták a ro­mán pártfőtitkár, Nicoleau Ceausescu egyik rendezvényére, ahol kötelező jel­leggel mindenki tapsolt a szónoknak, ki­véve Márton Áront. Ekkor a nagyhatalmú és joggal rettegett diktátor állítólag imi­gyen szólt Erdély püspökéhez: „Mind a ketten az Olt mellől jöttünk”. Gerinces vi­selkedése meghátrálásra késztette az elve­temült, öntelt hatalmasságokat. Márton Áron ezután többször meglá­togatta a pápát, és így összegezte életta­pasztalatát: „A jó pásztor feladata az, hogy szavát felemelje, amikor az igazsá­got, vagy az emberi személyiség méltó­ságát és alapvető jogait támadás éri.” Hivatalát súlyos betegen is ellátta. 1980. szeptember 29-én halt meg. Híve­inek meghagyta, hogy temetésekor fe­nyőágat helyezzenek a sírjára. A Terror Háza Múzeum termében érde­kes videofilm mutatja be a szépséges erdé­lyi falvacskát, ahol Márton Áron született, valamint Csíksomlyót és a többi gyönyörű székely vidéket. Eredeti felvételek láthatók Márton Áron püspökről és kortársairól, az örömteli erdélyi magyar bevonulásról, a Szent Mihály templomról, majd az üldözöt­tekről, a megbélyegzettekről... Márton Áron gerinces magatartása pél­dája lehet - felekezeti különbség nélkül - minden hívőnek, minden embernek. Berényi Zsuzsanna Ágnes Hagyományőrzés ecsettel Petkes József kiállítása a Vármegye Galériában A mester műhelyében Kedves, szívet melengető akvarelljei a kiállítás sok-sok látogatójában idézi fel a lassan múltba vesző gyermekkor kicsi falvakban, csobogó patak mentén töltött éveit vagy a nyári „vakáció” rövid, de élménydús napjait. Ahogy maga a művész mondta: „Gyermekkorom kitörölhetetlen emlékei közé tartoznak ezek a képso­rok. A népi életforma megannyi élményt nyújtó mozzanatát a szülői, nagyszülői háznál éltem át - életre szólóan...” Petkes József 1999-ben megjelent „Néprajzi barangolások a Partiumban” című műve a Szatmár környéki népi élet tárgyi emlékeit örökíti meg. A néprajzos festőművész mintegy 100 tanulmánya, két kötete, számtalan rajza - szatmári barangolásának tanúi - hitelesen mutat­ják be a népi kultúra értékeit, kihalt kis­mesterségek szerszámait, mindennapok használati tárgyait. Mint könyve beveze­tőjében írja: „Bár Tasnádon születtem, gyakran megfordultam édesapám szülő­falujában, a belső-szilágysági Désházán. Ettől a világtól eldugott, gazdag népha­gyományokat őrző rokoni, illetve falu- közösségtől olyan útravalót kaptam, amit még, ha akarnék, akkor sem tudnék elfeledni-megtagadni. Természetes hát, hogy festőként is a falu jelenti számom­ra az egyik legfontosabb élményforrást.” Petkes József Kolozsváron érettségi­zett, és 1954-ben diplomázott. Rajzta­nárként több városban tanított, 5 évig Szatmár megye szaktanfelügyelője volt. Ebben az időben sokat foglalkozott már a néprajzzal. Festőművészként 1955-től vett részt a megyei tárlatokon, csoportos kiállításokon Romániában, majd Magyar- országon és több európai országban. Számos egyéni kiállítása is volt. 1986- ban települt át Magyarországra (Nyír­egyházára). Hamarosan bekapcsolódott a művészeti életbe, és a szülőföldről ho­zott erővel, hittel folytatta művészi mun­káját. „Kezével biztosan fogja az ecsetet, de ugyanez a kéz mindig kitárva áll ba­rátai felé - segítségnyújtásra” - olvasom a 75. születésnapjára rendezett kiállítás alkalmával megjelent színes képes al­bum megható köszöntő sorai között. Schelken Pálma A kiállítás március 10-ig tekinthető meg a Budapest V., Vármegye u. 11. szám alatt. Nyit­va kedd-péntek 10-18-ig. SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Találkozásom cirénei Simonnal Egy november eleji es­tén minden sejtésünk ellenére hívatott ben­nünket Mordóviában a táborparancsnok, és tudtunkra adta, hogy másnap reggel sora­kozzunk fel a haza- szállításhoz. Az át nem aludt éj­szaka után reggel kb. 900-an tolongtunk a vasút felé vivő terüle­ten. Idősek, fiatalok, rokkantak, betegek, mankósok arca égett a belső tűztől: hazame­gyünk. A kísérő katona azt mondta: akiknek segítségre van szükségük, szóljanak, az épek segítsenek a gyengébbeknek sze­mélyes holmijaik cipelésében. Nem volt sietős, cammogtunk, az öröm erősített bennünket. Közel volt az állomás, de gyengék voltak a „legények”: alig ha­ladtunk előre. A katona megálljt paran­csolt. Csak azt láttam, hogy a mező felé mutogat. Különös dolog történt. A magasabb növésűek egy egylovas szekeret pillan­tottak meg, ami felénk közeledett. Mi­lyen erő szólaltatta meg bennem, nem tudom, de cirénei Simon jutott eszembe: „egy ember jőve a mezőről (Mk 15,21)”. És elkezdtem a körülöttem lévőknek er­ről az emberről beszélni. Sokan nem is hallották soha a nevét... Közben megér­kezett a lovas fogat. A katona megállí­totta, és mi csak azt láttuk és hallottuk, ami történt. A katona és a kocsi gazdája egyre hangosabbak lett, an­nyira, hogy úgy vél­tük, itt valami különös dolog következhet. Már az egeket verdes- te az ordítás. A katona odament a kocsi egyik oldalához, háttal neki­feszült, és felborította. Majd átment a túlsó oldalra, és két kezével visszaállította a kocsit. A kocsi aljából lucer­na hullott a földre. A katona intett, és az idősek csomagjait felrakatta a kocsira, majd az állomásról visszairányította azt a gazdájának. Beszédemet azzal fejez­tem be: látjátok, ahogyan az Úr Jézusnak segített egy ember - név szerint cirénei Simon - a keresztjét vinni, úgy küldött hozzánk is segítőt. Egy több mint ezeröt­száz éves példa teljesedett be hát előt­tünk... Bizonyára nekünk is lesznek cirénei Simonjaink életünkben, amikor segítségre szorulunk... Vajon a nagyvilágban szétszórt sors­társak közül hánynak jut eszébe ez a je­lenet, és kérésemre hányán olvasták el Jézus keresztútjának történetét? Mit szólna most, böjt felé menetelünkben cirénei Simon ahhoz, hogy valahol emle­getik a nevét...? Böröcz Sándor A szerző a háború előtti években A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség Kékgolyó utcai temploma és gyülekezeti központja nyerte el - „középület” kategóriában - az Építőipari Vállalatok Országos Szö­vetségének 2002. évi nívódíját. A szakmai zsűri által adományozott rangos elismerést a múlt vasárnapi istentisztelet után vehette át a gyülekezet, valamint a tervező-, illetőleg a kivitelező cég vezetője: Benczúr László és Holman Attila. A templom falán ugyancsak ek­kor leplezték le a nívódíjat dokumentáló emléktáblát, Asszonyt Tamás szobrászművész al­kotását is. Fotó: Bottá Dénes Megjelent... ...a Magyarországi Evangélikus Egy­ház Déli Egyházkerülete az ezredfor­dulón (2000-2001) című kötet. A Só­lyom Jenő egyházkerületi felügyelő szerkesztésében elkészült kiadvány át­tekintést ad az egyházkerület, a kerü­lethez tartozó 5 egyházmegye és a 64 gyülekezet történetéről, az ezredfordu­lón megélt szolgálatáról és a jövőt ille­tő terveiről. A többségében gyülekeze­ti lelkészek, felügyelők által megírt áttekintés kiegészül a szerkesztő gon­dosan összeállított táblázataival (a gyülekezetek népmozgalmi és gazda­sági adatai a 2000. és a 2001. évben, a múlt században és a 2001. évben lezaj­lott népszámlálások lélekszámadatai, az egyházkerületben szolgálatot vég­ző, illetve nyugdíjas lelkészek, gyüle­kezeti munkatársak adatai). A kötet használatát személy- és helységnév- mutató könnyíti meg. Á MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ DÉLI EGYHÁZKERÜLETE AZ EZREDFORDULÓN 2000-2001 Méret: B5 • Terjedelem: 504 oldal • Ára: 2400 Ft Megrendelhető a Kiadónál: Luther Kiadó 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: 1/486-1229 • e-mail: kiado@lutheran.hu Megvásárolható a kiadó Budapest VIII. kér.. Üllői úti könyvesboltjában (Nyitva tartás: hétfő-péntek 10.00-18.00, szombat 9.00-13.00 óra között), illetve a Huszár Gál könyvesboltban (Budapest, Deák tér) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom