Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-02 / 9. szám
6. oldal 2003. MÁRCIUS 2. Evangélikus Élet A legértékesebb örökségért Megalakult Bécsben az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyarajkú Gyülekezete Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának - melynek megálmodója és mindenes lelkésze több mint 40 évig Szépfalusi István volt - 2002-ben lehetősége nyílt arra, hogy egyházi intézményből gyülekezetté váljon. A gyülekezetté válás körül Ausztriában kialakult ellentmondásos vélemények, felkavart érzelmek ösztönöztek az alábbi vallomás megírására. Gondjainkban és kiútkeresésünkben szerető segítséget és támaszt kaptunk a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőitől, akik az Ausztriai Egyházfőtanáccsal folytatott tárgyalásokon személyes jelenlétükkel erősítették meg e lépés fontosságát. Amikor február 21-én, Szépfalusi István születésnapján lelkigondozó szolgálatunk átnyújtotta az alakulási okiratot az Ausztriai Egyházfőtanácsnak, méltó emléket állítottunk volt lelkészünk népéhez hűséges személyének és példaadó munkásságának. Mi vagyunk a hírvivők Negyven éven át az Ausztriában menedéket, illetve új hazát találó magyar evangélikusok pásztorolását, Mag. Szépfalusi István lelkész vezetésével az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata vállalta. A közösség gyülekezetté alakulását azonban mostanáig nem sikerült elérni. A nagy cél érdekében folytatott kitartó küzdelem, valamint az ausztriai és az anyaországi evangélikus egyház összefogása- a hitükhöz és anyanyelvükhöz egyaránt hűségesen ragaszkodók számára- elhozta a nagy terv megvalósítását. Négy évtizednyi várakozás után, február 21-én beteljesülhetett a közösség vágya: a gyülekezetté válás. Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának küldöttsége az említett napon a Bécsi Evangélikus Központban gyűlt össze, hogy az Ausztriai Egyházfőtanács képviselőinek - Leopold Kunrath országos felügyelőnek és dr Michael Bünker egyházfőtanácsosnak - ünnepélyesen átnyújtsa a gyülekezet alapító okiratát. Az eseményen a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről a Nyugati Egyházkerület elöljárója, Ittzés János püspök volt jelen. A magyar közösség ottlévő tagjainak nem kis meglepetésére a dokumentum-átadási ünnepség egy „ajándék” átvételével párosult. Az Ausztriai Evangélikus Egyház részéről megbízott egyházfőtanácsos ez alkalomból hozta nyilvánosságra az Evangélikus és Református Közös Egyházfőtanács döntését: megalakítottnak tekintik és elismerik az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyarajkú Evangélikus Gyülekezetét. A határozatot a közös Zsinati Bizottság a legközelebbi ülésén fogja megerősíteni, a közösség viszont már mostantól gyülekezetként működhet. Az ünnepség keretében az Ausztriai Evangélikus Egyház püspökének üzenetét is tolmácsoló dr. Michael Bünker egyházfőtanácsos köszöntőjében kiemelte: az új gyülekezet elismeréséhez az osztrák és a magyar evangélikus egyház közös útja vezetett. A felszólaló szerint a magyarajkú gyülekezet és az Ausztriai Evangélikus Egyház egyformán tapasztalta, hogy mit jelent kisebbségben, fokozott mértékben megélni a krisztusi küldetést, sónak és világosságnak lenni. A gyülekezet elismerése már jogi státust jelent. A következő lépés az egyezmény megkötése lesz, amelynél figyelembe veszik a gyülekezet sajátosságait. „Az evangélikus reformációnak nagy egyháztörténeti igazsága, alapszabálya, hogy Isten igéjét anyanyelven kell hirdetni!” - hangsúlyozta Ittzés püspök és hozzátette: az idegennyelvü környezetben élők jobban érzik a szívre, egyház- hűségre, nemzeti hovatartozás megtartására ható centrifugális erőt, ám a magyar nyelvű egyházi szolgálatban megtapasztalják az ezzel szembeni centripetális hatásokat is. Ausztriai magyar hittestvéreink végre ismét úgy hallgathatják az igét, „ahogy édesanyánk szive alatt már hallottuk a szavakat. Bár új helyzetbe kerültek, továbbra is hordozzák magukban ezt az értékes örökséget.” A Nyugati Egyházkerület elöljárója ünnepi beszédében megemlékezett a lelkigondozó szolgálat elindítójáról, működtetőjéről, a 2000. novemberében elhunyt Szépfalusi Istvánról. A gyülekezetalapítást szorgalmazó lelkész éppen ezen a napon ünnepelte volna 71. születésnapját. A rá emlékező Antal Imre, a Bornemisza Péter Irodalmi Társaság tagja szerint „biblikus, hogy a magvető nem lehet jelen az aratásnál, de az is biblikus, hogy az igazi keresztény nem magának vet! Az, hogy mi most ebben a történelmi pillanatban itt lehetünk, az elsősorban annak a negyven évi kitartó, fáradságot és megtorpanást nem ismerő munkának az eredménye, amit a Szépfalusi István neve fémjelez”. Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyarajkú Evangélikus Gyülekezete megkezdte tevékenységét. Egyházi értesítőjükben közölt kérdésükre válaszolva egyre többen jelentkeznek: szívesen csatlakoznak a gyülekezethez vagy éppen támogatni kívánják működését. A gyülekezet fenntartására és a lelkészről való gondoskodásra az ausztriai és a magyar- országi evangélikus egyház - az ígéretek szerint - kiemelt figyelmet fordít majd. Csúcs Mária Ausztriában a mára kialakult helyzetben újra Szépfalusi Istvánt kell idéznem, aki a menekült-lelkigondozás során szerzett tapasztalatai alapján ezt vallotta: „első a nyelv, utána a mondanivaló, és csak ezután következik a felekezeti hovátartozás”. Az ökumené jegyében, mint egy „szent őrült” látta el országszerte a rászorulókat, és nem kérdezte, „milyen vallású vagy, fiam?”. Segített, ha tudott, mert a legfontosabb az volt számára, hogy népét szolgálja. Ezért karolta fel és terjesztette a magyar irodalmat és kultúrát, ezzel is gondozva „az idegenben hazát keresők” lelkét, a szórványban élőket, féltőn vigyázva, hogy ne hagyják el anyanyelvűket, kultúrájukat, és ne szakadjanak le magyar nemzetükről. Felkaroltuk munkáját, mert megértettük céljait. Munkatársaivá lettünk, a szolgálatban hü követői. Megismerkedtünk a lelki és szellemi szomjazókkal. Megismertük, milyen érzés egy alkalom során templommá, hagyományőrző irodalmi délutánná vagy ügyintéző irodává válni. Tettük mindezt népünkért, nemzetünkért, de elsősorban magunkért: megmaradásunkért, ösztönösen. Szépfalusi István „Ahogy Bécsben megindultam” című önéletrajzi művében így ír Luthert idézve a zenéről: „A zene Isten ajándéka, nem emberi dolog. Ugyanis elűzi az »ördögöt«, és megvidá- mítja az embert. Hallatára az ember elfeledkezik a haragról, erkölcstelenségről, gőgről és minden szenvedélyről. A zene kitűnő nevelő, mely az embereket békésebbé, szelídebbé, erkölcsösebbé és okosabbá teszi. Aki ért ehhez a művészethez, jóra hajló ember.” (Az idézet 1955. október 9-én hangzott el a vérteskethelyi zenés istentiszteleten. Köszönjük, István, hogy születésünk évében már megszólítottál minket Isten útján, hogy segítőid Kitűnő előadást hallottunk Granasztói Györgytől e kérdésről február 18-án, az Evangélikus Értelmiségi Műhely havi összejövetelén. Valódi szakember tartott magas szintű beszámolót - nem szakembereknek, hanem érdeklődő evangélikus értelmiségieknek. Granasztói György 1990-94 között Magyarország nagykövete volt Belgiumban az Európai Unió és a NATO mellett, 1995-től pedig a Közép-Európa Intézet főigazgatója. Előadásában nem tévedt el részletkérdésekben, a téma egészét nézte, mintegy a magasból - ezért került az Illyés Gyula-idézet parafrázisa az alcímünkbe. Előadónk folyamatosan, hangosan tépe- lődött előttünk, tájékoztatott, és véleménycserére is adott alkalmat. Indulatmentesen beszélt a leglényesebb mai európai problémákról nekünk, hallgatóknak, akik az igen és a nem között vívódunk, akik néha indulatoktól sem mentesen vitatkozunk az EU-ba való belépés kérdéséről. Granasztói professzor nem akart lehengerelni senkit saját véleményével, inkább gondolkodásra ösztönzött az egyre sürgetőbb választási időpont előtt, és szinte kérte, hogy hallgassunk a másik oldal véleményére is, mert csak így juthatunk világos meggyőződésre. Mindvégig éreztük, hogy nem mi vagyunk azok, akiknek dönteniük kell, viszont valamennyiünk véleménye számít. Tudjuk, vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy mi jnindig is beletartoztunk az EU-ba, ugyanakkor mások radikálisan fogalmaznak: „Tagok legyünk, vagy szabadok?” EURÓPA LELKE Granasztói professzor gondolatait hallgatva szinte szégyelltem, hogy nálunk mindenki - ebben az ügyben is - szakértőnek mondja magát, valahogy úgy, mint legyünk nehéz szolgálatodban, egy idegen országban.) „Zengjünk hát himnuszt Isten szent Fiának! Zengjünk, mert róla énekelni jó! Zengjünk mindnyájan! Zengjünk szívvel, szájjal, lélekkel: kürtzengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Jer, dicsérjük Istent: szívvel, szájjal, énekkel!” Az idegenségben elszigetelődünk egymástól - gettósodunk -, mert nem vesszük észre az egyetlen közöset, a legfontosabb, összetartó erőt, az anyanyelvűnkön elhangzott szót. Elzárnak egymástól egyéni kis érdekeink, egyéni kis világunk kibontakoztatásának lehetőségei, és nem vesz- szük észre, hogy szamárkórókká leszünk megfelelő táptalaj hiányában. Kiszáradni és sebzetten félrevonulni vagy „minden évben kétszer virágba borulni”? - fogalmazom meg a kérdést, és nem kell, hogy választ adjak rá, mert mindenki átélt már ehhez hasonlót. Tudom, hogy idegen földön mit jelent az anyanyelven elhangzott szó: az utcán, a megállóban, a villamoson, az üzletben, és ahogy erre reagálsz, amit ekkor érzel. Ezek az érzések meghatározzák szülőföldedhez, népedhez való kötődésedet. Megéltük már azt, hogy nem idegenben, hanem saját szülőföldünkön a többség erőszakos viselkedése tervszerűen rezervátumba küldte vallásunkat, visszaszorította nyelvi, kulturális területeinket és megszüntetni készült jogainkat. Nem hiszem, hogy Ausztriában az elmúlt jó pár esztendő ezt feledtette volna velünk. Ma, amikor egy olyan magyar anyanyelvű gyülekezet megalakítására kapott engedélyt a Magyar Lelkigondozó Szolgálat, amelynek lényege, megtartó ereje a labdarúgással kapcsolatban. A valódi szakértő azonban szerényen és indulatmentesen szólt. Mondanivalójának vázlata egyszerű és könnyen követhető volt: 1. Az EU eredete a II. világháborút követően; 2. az ún. „köztes” Európáról szóló megállapítás; 3. végül rendezvényünk tulajdonképpeni címe és témája: „Európa és az erkölcs”. • A II. világháborút követően hat alapító ország kezdeményezte a mai - 15 tagállamból álló - EU-t, s az új belépés előtt várakozó országok egyesülését. Eredetileg a sok háborút átélt Franciaország és Németország volt érdekelt egy új struktúra létrehozásában. Hallottunk az ún. „Rajnai Európáról”, majd a Közös Piacról, és a későbbiekben azokról a változásokról, amelyek Anglia belépésétől datálhatóak. A történelmi jelentőségű 1989-90-es fordulatot Európában váratlan eseményként éppen nyelvében rejlik, nem engedhetjük meg vallási, lelkiismereti szabadságunk révén, hogy idegen vagy szűk látókörű belérdekek eltántorítsanak józan emberi magatartásunktól. „Maradjunk hűek mindenkor” - hallottuk sokszor. Álljon itt egy apró példa erre. Fiala János Temesváron született 1822-ben, és a lexikonban az áll a neve mellett, hogy emigráns. A katonai iskolát Grazban végezte el, majd 1848-ban a szabadságharc alatt honvédből ezredes lett, aztán volt menekülő Kossuthtal Törökországba, francia szabadságharcos, majd amerikai rabszolga-felszabadító. Mi volt számára - a szabadság szeretetén kívül - a legfontosabb? A népéhez való töretlen hűség. Ezt példázza nemcsak újságírói tevékenysége - ahol nemzetének nagy fiait ismerteti meg a világgal -, hanem társadalmi tevékenysége is. San Franciscóban ő alapítja mag a Magyar Társas és Kölcsönös Segélyegyletet. Magyarságát nem csupán családjában éli meg - hiszen felesége magyar emigránsok leánya -, hanem a közösségben is, melynek motorja, valamint abban a késztetésben, hogy népe nagyságáról hírt adjon a világnak. Ki volt ő? Bem számy- segédje, mondhatnák a történetírók. Mit mondunk mi, mit mondhatnánk mi, idegenben élők - menekültek, emigránsok -, akik anyaországunk határait a másik oldalról is látjuk? Most már tudjuk, nem tett egyebet, mint hogy lelkiismerete diktálta érzéseinek engedett „szabad utat“, és népe fel- emelkedésének javára munkálkodott egész életében. Mert mi vagyunk a hírvivők, mi vagyunk a követek, és nem mindegy, hogy rajtunk keresztül milyen képet kap a világ országunkról, népünkről. Antalné Sebestyén Ágnes élték át. Sem Keleten, sem Nyugaton nem voltak felkészülve az államok erre a teljesen új helyzetre, egy világbirodalom eltűnésére. Fennállt a veszélye annak, hogy a vasfüggöny helyett egy ún. „ezüstfüggöny” húzódik majd Nyugat és Kelet között. Elhangzottak nagy nevek is a történelmi áttekintés során: Adenauer, de Gaulle, Schumann, Kohl kancellár, valamint neves közgazdászok. A „köztes Európa” kifejezés arra utal, hogy Közép-Kelet-Európában újraéledtek olyan államok, amelyek sem a Nyugathoz, sem a régi kommunista blokkhoz nem tartoztak igazán. így gondolhatunk a régi Osztrák-Magyar Monarchia volt tagállamaira, de talán többről, egy egész régióról van szó. Ebben a „köztes Európában” hiányoztak a megfelelő gazdasági tényezők, óriási különbségek mutatkoztak az életszínvonalban, de a felfogásban és mentalitásban is. Sokszor hallottuk, hogy e helyütt pesszimizmus és kételyek gyötörték a lakosságot. Másfelől arról panaszkodtak az itt élők, hogy hiányzik a Nyugat valódi szolidaritása. A vasfüggöny lebontása után is csak másodrangú rokonoknak tekintettek bennünket, akik állandóan segélyezésre szorultak, s akik sokba kerültek a gazdag Nyugatnak. Ezt követően érkeztünk tulajdonképpeni témánkhoz, Európa és az erkölcs viszonyához. Köztudott, hogy az EU eredetileg gazdasági társulásnak indult, és ma is sokan így tekintenek rá. A gazdasági értékeken kívül más értékeket szinte nem is emlegetnek. Pedig emlékszünk a szociális piacgazdaság tana egyik atyjának - Röpke professzornak - gondolatára, mely szerint a keresleten és kínálaton túl vannak még más fontos dolgok is. Ez az erkölcsi rend, amely összefoghatná a jogi és a gazdasági rendszert, illetve az alkotmányos rendet. Ezek nélkül valójában nincs sikeres gazdaság sem. Az Wier. 20 Tebruor 2003 Gd 423. f565,WbO Anerkennung tktf Ungarischen Evonge'isetiwl Gemeinde A B, Der Evangelische Oberk>rcheni at A. und H.B als kjrdhémmrfassungsms&ig zuständiges Organ zur Vertretung der Evangelischen Kirche A and H B nach auSen errichte? und anerkannt gemäß § 4 der Kirchenverfassung unter Voraussetzung der Zustimmung dar Synodalausschüsse A. B. und H ß. die Ungarische Evangelische Gemeinde A B mit aem S ir? 11>50 Wien Capishangasse 2715. als Personaigemeinde dar Evangelischen Kirche A B in Österreich, Diese Anerkennung geschieht in Abstimmung ms? éter Magyarerszagi Evangélikus Egyház (Lutherische Kirche in Ungarn), Pu*km u 12 H - 1D88 Budapest L Leopold Kunra lh tamteski r chenKurator Dr, Michael Bunker OberKirchenrat Dr. Michael Bünker átnyújtja a gyülekezetei elismerő okiratot Szépfalusi Wanner Mártának, Szépfalusi István özvegyének Fotó: Menyes Gyula UNIÓ A MAGASBÓL Quo vadis, Európa?
