Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-04 / 18. szám
4. oldal 2003. MÁJUS 4. Evangélikus Élet 200 éves Nagylak (Nadlac) evangélikus gyülekezete 1803 tavaszán a tótkomlósi evangélikus szlovákok egy népes csoportja elindult délre, hogy a Maros folyón átkelve, az illetékes hatóság engedélyével letelepedjenek az aradi kamarai pusztán, s ott új életet kezdjenek. Az új telepesek számát növelték a Békéscsabáról és Szarvasról érkező hittestvérek. Szorgos, szívós munkájukkal termővé tették az elvadult földet, megépítették házaikat, s még megérkezésük évében felépítették első templomukat, illetve a következő évben első iskolájukat. 1812-ben tették le a mostani hatalmas templomuk alapkövét, és 1822-ben szentelték fel azt. A későbbi évek folyamán felépítettek két parókiát, valamint nyolc iskolát. A bőséges gyermekáldás követeztében a hívek száma gyorsan gyarapodott, és megközelítette a kilencezret. A második világháború után négyezren áttelepültek őseik szülőföldjére, a mai Szlovákia területére. A jelentős fogyás ellenére Nagylak (Nadlac) ma is igen jelentős gyülekezet, amelyben a vasárnapi és nagy ünnepi istentiszteleteken kívül minden reggel van isten- tisztelet, hetenként bibliaóra, vasárnapi iskola. Az iskolákban órarendben tanítják a hittant. Van ifjúsági és felnőtt énekkaruk, illetve egy öregotthonuk. A gyülekezet fennállásának 200 éves jubileumát méltó módon igyekeztek megünnepelni a nagylakiak. Április 23-án, szerdán a művelődési házban felidézték őseik Nagylakra jövetelét és szokásaikat, a következő napon pedig ünnepi istentiszteleten adtak hálát azért, hogy az Úristen ez idő alatt megtartotta gyülekezetüket. Az ünnepi istentiszteletre sok vendéget hívtak közelről és távolból, Romániából, Magyarországról, Szlovákiából, Szerbiából és Horvátországból. A vendégek között volt Samuel Vrbovsky szerbiai, dr. Ján Antal szlovákiai evangélikus és dr. Thimotei aradi ortodox püspök, több esperes és lelkész. Az igehirdetés szolgálatát Sámuel Vrbovsky végezte. A többórás istentisztelet keretében igen sok köszöntés hangzott el. (D. dr. Harmati Béla képviseletében e sorok írója is üdvözölte a gyülekezetét.) Közjogi méltóságok és különböző szervezetek vezetői is kifejezték jókívánságaikat a jelenlevőknek. Az ünnepi megemlékezést különböző tánccsoportok és énekkarok szolgálata, valamint több kiállítás és az esti tűzijáték is gazdagította. A nagylakiak testvéri kapcsolatokat ápolnak azokkal az alföldi gyülekezetekkel, ahonnan származnak. Gyakran látogatják egymást. Az elmúlt 200 évben megőrizték anyanyelvűket és evangélikus hitüket. Juraj Bálint, a gyülekezet esperes-lelkésze és munkatársai nagy buzgósággal készültek a jubileumi ünnepre. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, siker koronázta azt. Hisszük, hogy az Úristen a jövőben is megőrzi és megáldja a nagylaki gyülekezetét. Táborszky László Sajnálat helyett egyenrangúság FELELŐSSEGÜNK A FOGYATÉKKAL ELOK IRÁNT A keresztény ember felelőssége a fogyatékkal élők iránt címmel rendezett konferenciát a Kereszténydemokrata Fórum április 26- án a Vakok Általános Iskolája Nádor Termében. A szakmai tanácskozásnak külön hangsúlyt adott, hogy az Európai Unió a 2003. évet a fogyatékkal élők európai évének nyilvánította. Bevezetőjében Szászfalvi László, a Kereszténydemokrata Fórum elnöke, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke rámutatott: a rendezvény több kíván lenni, mint szakmai tanácskozás. Több. mert itt az állami-politikai döntéshozók, valamint az intézmények, illetve az egyházak és civil szervezetek képviselői találkoznak, s ha ezek az erők összeadódnak, még hatékonyabban tudják képviselni a fogyatékkal élők ügyét. A tanácskozás mottója — „Nincs emberem” - János evangéliumából való. Ismert, hogy a Betesda tavánál panaszkodott egy ember Jézusnak: Uram, nincs emberem, aki bevinne a tóba, mikor felkavarodik a víz. Ennek „mai változatai” a nincs pénz, nincs alkalom, nincs lehetőség kezdetű válaszok, melyeket helytelenített a képviselő. Ha nő a felelősségvállalás, ha nagyobb lesz az összefogás, akkor egyre több olyan ember akad majd, akinek fáradozását a fővárosban és a kistelepüléseken élők egyaránt érezni fogják. Helesfai Katalin, a Vakok Iskolájának vezetője előadásában emlékeztetett rá, hogy 1825-ben, a reformországgyűlésen maga József nádor támogatta az intézményalapítást, amely egy év múlva már működött is Pesten. (A mai iskola 1901-ben épült.) Előadását egy érdekes rövidfilm egészítette ki, amelyben megismerkedhettünk az intézmény mindennapi életével. Dóra Krisztina, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium titkárságvezetője kijelentette: az egyházak szerepe minden korban pótolhatatlan volt, mindig is részt vettek a fogyatékkal élők és rászorulók megsegítésében. A modem szociális ellátórendszerek is sokat köszönhetnek az egyházaknak, a józan állami kormányok erre tudatosan építettek. Hozzátette: csodákat mi nem tehetünk, de emberséget, türelmet, alázatot és toleranciát mi is tanulhatunk. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Elnöke kifejtette, hogy a keresztény gondolkodásmód a fogyatékkal élők számára mindig fontos volt, hiszen az érzékenység, a szolidaritás, a felelősségvállalás és a segítőkészség erényei sokat jelentenek. Ha azonban a karitatív tevékenységet és a jótékonyságot a fogyatékosok oldaláról közelítjük meg, árnyaltabb a kép: a „mindig vannak jó emberek, akik segítenek” nézet ugyanis egyfajta kiszolgáltatottságot jelent a fogyatékkal élők számára. Üdvös volna, ha a keresztény emberek segítsége az egyenrangúságon alapulna, nem a sajnálaton! Mikesy György, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke szenvedélyes hangú beszédében kijelentette: az a közösség egészséges, ahol fogyatékosok is vannak! Ennek ellenére ma nemigen találjuk a templomokban őket. Az egyház a kommunikáció egyháza: párbeszéd Isten és az ember, valamint ember és az ember között. És e kommunikációban nem lehet senki akadályoztatott! Az uniós csatlakozás küszöbén más hozzáállás kell tehát a társadalom részéről. Személyes élményként említette, hogy egy leégett templom újjáépítésénél segédkezett. s amikor a tolókocsinak szánt rámpa szükségességét említette. mind egyházi, mind világi oldalról lebeszélték. De amikor kitalálta, hogy a rámpa a keresztelőre érkező babakocsik számára épülne, sikerült a megvalósítás. Borbély Lajosné tanár, a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége nevében azt hangsúlyozta, hogy a csatlakozás miatt elkerülhetetlen a szerkezeti átalakítás: a jelenlegi megyei szervezetek ezentúl a régiókban fognak együttműködni. Radnai Bertalan, az ipolytöl- gyesi Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermekotthon igazgatója a Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat nevében elmondta, a fogyatékkal élők világa három oldalról közelíthető meg: akik így születtek, akik életük folyamán ide kerültek, és azok, akik szabad döntésük alapján kerültek kapcsolatba velük. Aki itt él, újra értékel mindent. Egy fogyatékos a jelenlétével hirdet mindent, egy fogyatékos az élet tisztaságát mutatja. Nincs két világ; egy van, és mi összetartozunk. Járay Lóránd vezető lelkész, a Magyarországi Református Egyház Siketek Missziója nevében kifejtette, a keresztény ember felelőssége cselekvő felelősség, s a fogyatékkal élők iránt több odafigyeléssel, idővel, türelemmel tartozunk. Néha nincs embeiünk, néha van, de nem ott és nem akkor, amikor kellene - utalt a mottóra. Kákái Zsuzsa elnök és Kiss Krisztina alelnök hozzászólásában a Tengeri Csillag Sport- és Szabadidő-szervező Egyesületet mutatta be, akik a keresztény tanítás alapján foglalkoznak hátrányos helyzetű, sérült, vak és értelmi fogyatékos gyermekekkel. A tanácskozás szellemiségét és hangulatát jól jellemezte a név- választás magyarázata. „A dagály során partra vetett tengeri csillagok közül egy kisfiú minden hajnalban visszadobott néhányat. Sokan nem értették fura szokását, hiszen a tengerpart végtelen hosszú, és sok csillag hever magára hagyatva. Sokan mondták neki: mit ér, ha néhányat visszadobsz? A kisfiú azt válaszolta: Ennek az egynek számít - és visszadobott egy csillagocskát a vizbe.” Ha ezt a gondolkodást magunkévá tesszük, könnyebb lesz a lelkünk, és talán boldogabbak lesznek embertársaink is... (székely) Visszhangok az új pápai enciklikáról Fontosak a kapcsolatok! Fontosak a kapcsolatok! - ezzel a címmel foglalhatom össze azt a háromnapos missziológiai szemináriumot, amely a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetben zajlott április 23-25. között. Testvéri találkozóra jött a Rajnai Evangélikus Egyház Gyülekezetépítő és Missziói Munkacsoportjának tizenegy tagja, akiket ugyanennyi magyar résztvevő várt. A hangsúly a találkozásra és a tapasztalat- cserére esett, de előadások is elhangzottak. Ezeket élénk és alapos megbeszélések követték. A Magyar Hírlap április 23-i száma írja: Csalódást keltett az ökumenikus mozgalmakban II. János Pál pápa húsvétkor aláírt körlevele. Ez tiltja a vegyes vallású házasságban élők áldozását, és szót emel az elváltak és az élettársi kapcsolatban élők áldozása ellen is. „A II. vatikáni zsinat liturgiái reformja közeledést jelentett a hívők felé, és megerősítette a misére járulók tudatos részvételét, de mára fordított helyzet állt elő. Túlzott a szabadosság. Van, ahol az oltári szentség bemutatása teljesen elmarad, vagy eltér a helyes hittani előírástól” - a pápa így indokolja új enciklikáját, amelyet Ecclesia de Eucharistia (Az Egyház az eucharisztiáról) címmel tett közzé, és a római Szent Péter-baziliká- ban irt alá nagycsütörtökön. RUGALMATLAN LITURGIA Mint a 76 oldalas dokumentum fogalmaz, az eucharisztia nem szenvedhet félreértelmezést, visszaélést vagy hiányosságot. Ehhez ad útmutatást az enciklika. Határozott irányvonalat szab: a szentmise és az oltári szentség bemutatása a felszentelt pap feladata (nem a püspök nélküli hitközösségeké, ahogyan Latin-Amerikában és Afrikában is előfordul). A vasárnapi szentmise kötelező, és nem helyettesítheti semmilyen más szertartás (akármennyire jó szándékú ökumenikus kezdeményezés legyen is). Az áldozás előfeltétele a bűnök meggyónása. Visszaélésnek számít a nem katolikusokkal tartott koncelebrá- ció, tehát a protestánsokkal való közös áldozás (ergo az anglikán Tony Blair nem áldozhat többé katolikus feleségével egy misén - következtetett a The Times). Az is visszaélés, ha olyan személyek részesülnek az oltáriszentségben, akik nincsenek teljes közösségben a katolikus egyházzal. Az enciklika nem nevezi őket néven, de egyértelmű, hogy az elváltakra, újraházasodókra, élettársi kapcsolatban élőkre utal. Külön fejezet szól a szentmise liturgiái előírásairól (nemet mondva a nem engedélyezett és gyakran nem illő újításoknak, például a szertartási ötletekben gazdag Ázsiában), valamint Szűz Máriáról, aki II. János Pál máriánus felfogása szerint az oltáriszentségben is jelen van. NEM KELL ÚJ PROGRAM Az iraki háború híreivel egy időben a Szent Péter tér barokk oszlopsorai között az olasz és nemzetközi vatikanisták a körlevél tartalmát találgatták. Jelentős enciklikát sejtettek, hiszen erre utalt a kiválasztott időpont is: II. János Pál pápaságának 25. esztendeje, nagycsütörtök, amely egyben az eucharisztia és a papi szolgálat ünnepnapja. A vatikáni pletykák persze rendkívüli enciklikát rebesgettek, a miserend reformját, női papságot. A megjelent szöveg azonban nem ezt mutatja, és a harmadik oldalon már ki is mondja a lényeget: az oltáriszentség az egyház életének középpontja. A szentmise kulminációja az eucharisztia. Amikor a pap a hívőknek azt hirdeti: „Krisztus teste!”, az nem kétezer éve a végtelenségig ismételt aktus, nem értékét veszített szertartás. Az Olajfák hegyén még ott állnak azok az ősi fák - írja az enciklika amelyeknek a közelében az utolsó vacsorán Jézus a tanítványok előtt megtörte a kenyeret, és kiitta a kely- het. Ezt a mai napig megújuló áldozatot a katolikus egyház a szolgáin, a papokon keresztül celebrálja. „Emlékszem, amikor Niegowic plébániáján celebráltam szentmisét, a krakkói Szent Flórián-templomban, a waweli bazilikában, a Szent Péter-székesegy- házban, pontifikáltam szentmisét tó mellett és tengerparton, stadionban, várostereken, tapasztaltam az eucharisztia egyetemes, kozmikus jellegét” - osztja meg személyes emlékeit II. János Pál, aki 1946. november 2-án celebrálta első szentmiséjét. A pápa ebből vezeti le az áldozás megerősítésének szükségességét és szigorítását. „Az új évezredben az egyháznak nem kell új programot kitalálnia. A program már adott: az egyház kétezer éves hagyománya” - olvasható a konklúzióban. CSALÓDTAK, AKIK NYITÁST VÁRTAK A legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera vatikanistája, Luigi Accattoli szerint az enciklika a konzervatív Ratzinger bíboros nézeteit és nyelvezetét tükrözi, aki már többször felemelte hangját „a hit minőségi romlása” ellen. A Corriere a német Karl Lehmann bíborost idézte: „Remélem, az ökumenikus párbeszéd folytatódik.” John L. Allen, az amerikai National Catholic Reporter római tudósítója az MH-nak úgy nyilatkozott, II. János Pál új enciklikája „személyes, aktuális és nagyon pápai”, de csalódottak azok, akik nyitást vártak. Az enciklika a II. Vatikáni Zsinattól visszaugrott Tridenthez - tette hozzá. (Az 1545-től tizennyolc éven át tartó tridenti zsinat a katolikus egyház kereszténységen belüli kizárólagosságát erősítette meg. A zsinat idején a katolikus egyház a reformációt ellenségének tekintette, melyet le akart győzni, semmissé téve annak újitásait.) A La Repubblica tekintélyes vatikanistája, Marco Politi az evangélikusok felháborodását közölte: „Ezzel a pápa nemet mondott a katolikus ökumenizmusra.” Az enciklika csalódás mindazoknak, akik reformszellemű dokumentumot vártak. Ha a római pápa enciklikát bocsát ki, az egyház kormányrúdján igazít, és új vagy a korábbihoz képest korrigált irányba vezeti tovább a katolikus világ hajóját. Friss széllel akar vitorlát bontani, erőt meríteni a globalizált, értékvesztett vagy legalábbis értékeiben átalakult, vallásokkal, kultúrákkal, mozgással teli világban, amelyben a katolikus egyház, főleg Európában, paphiánnyal küzd, és még Olaszországban is üresednek a templomok. (Forrás: MTI) Az első napot gyülekezetlátogatással töltöttük. A Gazdagréti Református Missziói Gyülekezet építkező közösségét ismertük meg délelőtt Dani Eszter segédlelkész beszámolójából és néhány gyülekezeti tag bizonyságtételéből. A délutáni órákban a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Szeverényi János látta vendégül a csapatot. Nagyon lelkesen és szakszerűen beszélt a hagyományőrzés és az ébresztő szolgálat egymást kiegészítő jellegéről. (A nap közös étkezéssel zárult, ahol dr. Bölcskei Gusztáv református és Ittzés János evangélikus püspök, valamint dr. Görög Tibor, a MEÖT főtitkára is köszöntötte és értékelte a közös munkát.) A következő két nap tanulmányi munkával telt. Hans Hennann Pompe lelkész a missziói munka alapelveiről és lehetőségeiről tartott előadást. Elmondta álmait és egyben kritikáit is jelenlegi missziós munkájukról. Dr. Anne-Marie Kool, a PMT1 igazgatója előadásában a magyar- országi helyzetkép felvázolása után arról szólt, hogy helyre kell állítani Isten uralmát életünkben. Szükséges a közösséget gyógyítani, de az egyes embert is „helyre kell állítani”, hogy felismeije felelősségét és szolgálatát. Újra munkálni kell a „shalom”-ot, a békés közösséget Istennel és emberrel, mert ez az igazi misszió. A két főelőadás illusztrációjaként is értékelhette a szeminárium Dani Eszter és Buzási Irén református lelkészek beszámolóit az ukrajnai (Munkács) és a hazai cigánymissziós szolgálatukról. Kapcsolatok - ebben az egy szóban lehet tehát összefoglalni e három nap eseményeit. Kapcsolatba kerültünk egy olyan közösséggel, amelyet eddig nem ismertünk, és testvérekké váltunk. Kapcsolatba kerültünk gyülekezetekkel, akiktől gyakorlati életet tanulhattunk. Kapcsolatunkat újítgattuk és építettük Istennel, mert újra felismertük: csak Ővele, Ő általa vagyunk képesek missziói feladatunkat végezni. Megtanultuk, hogy elzárkózva, kapcsolatok teremtése nélkül nincs misszió, és nincs közösség, de Krisztus erőterében erre is képesek lehetünk. Hálásak vagyunk a Rajnai Evangélikus Egyház munkatársainak látogatásáért, hiszen három napon keresztül együtt vizsgálhattuk szolgálatunkat, és erősíthettük egymást Isten missziójában. Hafenscher Károlyné Ev. Rádiómisszió a világhálón! Az Evangélikus Rádiómisszió programjai hallhatóak az Interneten a http://church.lutheran.hu/misszio címen, valamint a Világrádió „Dalnok Rádió” csatornáján.
