Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-04 / 18. szám

4. oldal 2003. MÁJUS 4. Evangélikus Élet 200 éves Nagylak (Nadlac) evangélikus gyülekezete 1803 tavaszán a tótkomlósi evangélikus szlová­kok egy népes csoportja elindult délre, hogy a Maros folyón átkelve, az illetékes hatóság enge­délyével letelepedjenek az aradi kamarai pusz­tán, s ott új életet kezdjenek. Az új telepesek szá­mát növelték a Békéscsabáról és Szarvasról érkező hittestvérek. Szorgos, szívós munkájuk­kal termővé tették az elvadult földet, megépítet­ték házaikat, s még megérkezésük évében felépí­tették első templomukat, illetve a következő évben első iskolájukat. 1812-ben tették le a mostani hatalmas templomuk alapkövét, és 1822-ben szentel­ték fel azt. A későbbi évek folyamán felépí­tettek két parókiát, valamint nyolc iskolát. A bőséges gyermekáldás követeztében a hívek száma gyorsan gyarapodott, és meg­közelítette a kilencezret. A második világhá­ború után négyezren áttelepültek őseik szü­lőföldjére, a mai Szlovákia területére. A jelentős fogyás ellenére Nagylak (Nadlac) ma is igen jelentős gyülekezet, amelyben a vasárnapi és nagy ünnepi isten­tiszteleteken kívül minden reggel van isten- tisztelet, hetenként bibliaóra, vasárnapi isko­la. Az iskolákban órarendben tanítják a hittant. Van ifjúsági és felnőtt énekkaruk, il­letve egy öregotthonuk. A gyülekezet fennállásának 200 éves ju­bileumát méltó módon igyekeztek megünne­pelni a nagylakiak. Április 23-án, szerdán a művelődési házban felidézték őseik Nagy­lakra jövetelét és szokásaikat, a következő napon pedig ünnepi istentiszteleten adtak hálát azért, hogy az Úristen ez idő alatt meg­tartotta gyülekezetüket. Az ünnepi istentiszteletre sok vendéget hív­tak közelről és távolból, Romániából, Magya­rországról, Szlovákiából, Szerbiából és Horvá­tországból. A vendégek között volt Samuel Vrbovsky szerbiai, dr. Ján Antal szlovákiai evangélikus és dr. Thimotei aradi ortodox püs­pök, több esperes és lelkész. Az igehirdetés szolgálatát Sámuel Vrbovsky végezte. A többórás istentisztelet keretében igen sok köszöntés hangzott el. (D. dr. Harmati Béla képviseletében e sorok írója is üdvözöl­te a gyülekezetét.) Közjogi méltóságok és különböző szervezetek vezetői is kifejezték jókívánságaikat a jelenlevőknek. Az ünnepi megemlékezést különböző tánccsoportok és énekkarok szolgálata, vala­mint több kiállítás és az esti tűzijáték is gaz­dagította. A nagylakiak testvéri kapcsolatokat ápolnak azokkal az alföldi gyülekezetekkel, ahonnan szár­maznak. Gyakran látogatják egymást. Az elmúlt 200 évben megőrizték anyanyelvűket és evangéli­kus hitüket. Juraj Bálint, a gyülekezet esperes-lelkésze és munkatársai nagy buzgósággal készültek a jubileu­mi ünnepre. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, siker koronázta azt. Hisszük, hogy az Úristen a jövőben is megőrzi és megáldja a nagylaki gyülekezetét. Táborszky László Sajnálat helyett egyenrangúság FELELŐSSEGÜNK A FOGYATÉKKAL ELOK IRÁNT A keresztény ember felelőssége a fogyatékkal élők iránt címmel rendezett konferenciát a Kereszténydemokrata Fórum április 26- án a Vakok Általános Iskolája Nádor Termében. A szakmai ta­nácskozásnak külön hangsúlyt adott, hogy az Európai Unió a 2003. évet a fogyatékkal élők európai évének nyilvánította. Bevezetőjében Szászfalvi Lász­ló, a Kereszténydemokrata Fórum elnöke, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bi­zottságának elnöke rámutatott: a rendezvény több kíván lenni, mint szakmai tanácskozás. Több. mert itt az állami-politikai döntésho­zók, valamint az intézmények, il­letve az egyházak és civil szerve­zetek képviselői találkoznak, s ha ezek az erők összeadódnak, még hatékonyabban tudják képviselni a fogyatékkal élők ügyét. A tanácskozás mottója — „Nincs emberem” - János evangé­liumából való. Ismert, hogy a Betesda tavánál panaszkodott egy ember Jézusnak: Uram, nincs em­berem, aki bevinne a tóba, mikor felkavarodik a víz. Ennek „mai változatai” a nincs pénz, nincs al­kalom, nincs lehetőség kezdetű válaszok, melyeket helytelenített a képviselő. Ha nő a felelősségvál­lalás, ha nagyobb lesz az összefo­gás, akkor egyre több olyan ember akad majd, akinek fáradozását a fővárosban és a kistelepüléseken élők egyaránt érezni fogják. Helesfai Katalin, a Vakok Isko­lájának vezetője előadásában em­lékeztetett rá, hogy 1825-ben, a re­formországgyűlésen maga József nádor támogatta az intézményala­pítást, amely egy év múlva már működött is Pesten. (A mai iskola 1901-ben épült.) Előadását egy ér­dekes rövidfilm egészítette ki, amelyben megismerkedhettünk az intézmény mindennapi életével. Dóra Krisztina, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium tit­kárságvezetője kijelentette: az egyházak szerepe minden korban pótolhatatlan volt, mindig is részt vettek a fogyatékkal élők és rá­szorulók megsegítésében. A mo­dem szociális ellátórendszerek is sokat köszönhetnek az egyházak­nak, a józan állami kormányok erre tudatosan építettek. Hozzá­tette: csodákat mi nem tehetünk, de emberséget, türelmet, alázatot és toleranciát mi is tanulhatunk. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlá­tozottak Egyesületének Országos Elnöke kifejtette, hogy a keresz­tény gondolkodásmód a fogyaték­kal élők számára mindig fontos volt, hiszen az érzékenység, a szo­lidaritás, a felelősségvállalás és a segítőkészség erényei sokat jelen­tenek. Ha azonban a karitatív tevé­kenységet és a jótékonyságot a fo­gyatékosok oldaláról közelítjük meg, árnyaltabb a kép: a „mindig vannak jó emberek, akik segíte­nek” nézet ugyanis egyfajta ki­szolgáltatottságot jelent a fogya­tékkal élők számára. Üdvös volna, ha a keresztény emberek segítsége az egyenrangúságon alapulna, nem a sajnálaton! Mikesy György, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsé­gének elnöke szenvedélyes hangú beszédében kijelentette: az a kö­zösség egészséges, ahol fogyaté­kosok is vannak! Ennek ellenére ma nemigen találjuk a templo­mokban őket. Az egyház a kom­munikáció egyháza: párbeszéd Is­ten és az ember, valamint ember és az ember között. És e kommuniká­cióban nem lehet senki akadályoz­tatott! Az uniós csatlakozás küszö­bén más hozzáállás kell tehát a társadalom részéről. Személyes él­ményként említette, hogy egy le­égett templom újjáépítésénél se­gédkezett. s amikor a tolókocsinak szánt rámpa szükségességét emlí­tette. mind egyházi, mind világi oldalról lebeszélték. De amikor ki­találta, hogy a rámpa a keresztelő­re érkező babakocsik számára épülne, sikerült a megvalósítás. Borbély Lajosné tanár, a Va­kok és Gyengénlátók Szövetsége nevében azt hangsúlyozta, hogy a csatlakozás miatt elkerülhetetlen a szerkezeti átalakítás: a jelenlegi megyei szervezetek ezentúl a ré­giókban fognak együttműködni. Radnai Bertalan, az ipolytöl- gyesi Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermekotthon igazgatója a Kato­likus Egyházi Szeretetszolgálat ne­vében elmondta, a fogyatékkal élők világa három oldalról közelít­hető meg: akik így születtek, akik életük folyamán ide kerültek, és azok, akik szabad döntésük alapján kerültek kapcsolatba velük. Aki itt él, újra értékel mindent. Egy fogya­tékos a jelenlétével hirdet mindent, egy fogyatékos az élet tisztaságát mutatja. Nincs két világ; egy van, és mi összetartozunk. Járay Lóránd vezető lelkész, a Magyarországi Református Egy­ház Siketek Missziója nevében ki­fejtette, a keresztény ember fele­lőssége cselekvő felelősség, s a fogyatékkal élők iránt több odafi­gyeléssel, idővel, türelemmel tar­tozunk. Néha nincs embeiünk, né­ha van, de nem ott és nem akkor, amikor kellene - utalt a mottóra. Kákái Zsuzsa elnök és Kiss Krisztina alelnök hozzászólásá­ban a Tengeri Csillag Sport- és Szabadidő-szervező Egyesületet mutatta be, akik a keresztény ta­nítás alapján foglalkoznak hátrá­nyos helyzetű, sérült, vak és értel­mi fogyatékos gyermekekkel. A tanácskozás szellemiségét és hangulatát jól jellemezte a név- választás magyarázata. „A dagály során partra vetett tengeri csilla­gok közül egy kisfiú minden haj­nalban visszadobott néhányat. Sokan nem értették fura szoká­sát, hiszen a tengerpart végtelen hosszú, és sok csillag hever magá­ra hagyatva. Sokan mondták neki: mit ér, ha néhányat visszadobsz? A kisfiú azt válaszolta: Ennek az egynek számít - és visszadobott egy csillagocskát a vizbe.” Ha ezt a gondolkodást magun­kévá tesszük, könnyebb lesz a lel­künk, és talán boldogabbak lesz­nek embertársaink is... (székely) Visszhangok az új pápai enciklikáról Fontosak a kapcsolatok! Fontosak a kapcsolatok! - ezzel a címmel foglalhatom össze azt a háromnapos missziológiai szemináriumot, amely a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet­ben zajlott április 23-25. között. Testvéri találkozóra jött a Rajnai Evangélikus Egyház Gyülekezetépítő és Missziói Munkacsoportjának tizenegy tagja, akiket ugyanennyi magyar résztvevő várt. A hangsúly a találkozásra és a tapasztalat- cserére esett, de előadások is elhangzottak. Ezeket élénk és alapos megbeszélé­sek követték. A Magyar Hírlap április 23-i száma írja: Csalódást keltett az ökumenikus mozgal­makban II. János Pál pápa húsvétkor alá­írt körlevele. Ez tiltja a vegyes vallású házasságban élők áldozását, és szót emel az elváltak és az élettársi kapcsolatban élők áldozása ellen is. „A II. vatikáni zsinat liturgiái reform­ja közeledést jelentett a hívők felé, és megerősítette a misére járulók tudatos részvételét, de mára fordított helyzet állt elő. Túlzott a szabadosság. Van, ahol az oltári szentség bemutatása teljesen elma­rad, vagy eltér a helyes hittani előírástól” - a pápa így indokolja új enciklikáját, amelyet Ecclesia de Eucharistia (Az Egyház az eucharisztiáról) címmel tett közzé, és a római Szent Péter-baziliká- ban irt alá nagycsütörtökön. RUGALMATLAN LITURGIA Mint a 76 oldalas dokumentum fogalmaz, az eucharisztia nem szenvedhet félreértel­mezést, visszaélést vagy hiányosságot. Ehhez ad útmutatást az enciklika. Határo­zott irányvonalat szab: a szentmise és az oltári szentség bemutatása a felszentelt pap feladata (nem a püspök nélküli hitkö­zösségeké, ahogyan Latin-Amerikában és Afrikában is előfordul). A vasárnapi szentmise kötelező, és nem helyettesíthe­ti semmilyen más szertartás (akármennyi­re jó szándékú ökumenikus kezdeménye­zés legyen is). Az áldozás előfeltétele a bűnök meggyónása. Visszaélésnek számít a nem katolikusokkal tartott koncelebrá- ció, tehát a protestánsokkal való közös ál­dozás (ergo az anglikán Tony Blair nem áldozhat többé katolikus feleségével egy misén - következtetett a The Times). Az is visszaélés, ha olyan személyek részesülnek az oltáriszentségben, akik nincsenek teljes közösségben a katolikus egyházzal. Az enciklika nem nevezi őket néven, de egyértelmű, hogy az elváltak­ra, újraházasodókra, élettársi kapcsolat­ban élőkre utal. Külön fejezet szól a szentmise liturgi­ái előírásairól (nemet mondva a nem en­gedélyezett és gyakran nem illő újítások­nak, például a szertartási ötletekben gaz­dag Ázsiában), valamint Szűz Máriáról, aki II. János Pál máriánus felfogása sze­rint az oltáriszentségben is jelen van. NEM KELL ÚJ PROGRAM Az iraki háború híreivel egy időben a Szent Péter tér barokk oszlopsorai között az olasz és nemzetközi vatikanisták a körlevél tartalmát találgatták. Jelentős enciklikát sejtettek, hiszen erre utalt a ki­választott időpont is: II. János Pál pápa­ságának 25. esztendeje, nagycsütörtök, amely egyben az eucharisztia és a papi szolgálat ünnepnapja. A vatikáni pletykák persze rendkívüli enciklikát rebesgettek, a miserend re­formját, női papságot. A megjelent szö­veg azonban nem ezt mutatja, és a harma­dik oldalon már ki is mondja a lényeget: az oltáriszentség az egyház életének kö­zéppontja. A szentmise kulminációja az eucharisztia. Amikor a pap a hívőknek azt hirdeti: „Krisztus teste!”, az nem kétezer éve a végtelenségig ismételt aktus, nem értékét veszített szertartás. Az Olajfák he­gyén még ott állnak azok az ősi fák - írja az enciklika amelyeknek a közelében az utolsó vacsorán Jézus a tanítványok előtt megtörte a kenyeret, és kiitta a kely- het. Ezt a mai napig megújuló áldozatot a katolikus egyház a szolgáin, a papokon keresztül celebrálja. „Emlékszem, amikor Niegowic plé­bániáján celebráltam szentmisét, a krak­kói Szent Flórián-templomban, a waweli bazilikában, a Szent Péter-székesegy- házban, pontifikáltam szentmisét tó mel­lett és tengerparton, stadionban, városte­reken, tapasztaltam az eucharisztia egyetemes, kozmikus jellegét” - osztja meg személyes emlékeit II. János Pál, aki 1946. november 2-án celebrálta első szentmiséjét. A pápa ebből vezeti le az áldozás megerősítésének szükségességét és szigorítását. „Az új évezredben az egyháznak nem kell új programot kitalálnia. A program már adott: az egyház kétezer éves hagyo­mánya” - olvasható a konklúzióban. CSALÓDTAK, AKIK NYITÁST VÁRTAK A legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera vatikanistája, Luigi Accattoli szerint az enciklika a konzervatív Ratzinger bíboros nézeteit és nyelvezetét tükrözi, aki már többször felemelte hang­ját „a hit minőségi romlása” ellen. A Corriere a német Karl Lehmann bíborost idézte: „Remélem, az ökumenikus párbe­széd folytatódik.” John L. Allen, az amerikai National Catholic Reporter római tudósítója az MH-nak úgy nyilatkozott, II. János Pál új enciklikája „személyes, aktuális és na­gyon pápai”, de csalódottak azok, akik nyitást vártak. Az enciklika a II. Vatiká­ni Zsinattól visszaugrott Tridenthez - tette hozzá. (Az 1545-től tizennyolc éven át tartó tridenti zsinat a katolikus egyház kereszténységen belüli kizárólagosságát erősítette meg. A zsinat idején a katoli­kus egyház a reformációt ellenségének tekintette, melyet le akart győzni, sem­missé téve annak újitásait.) A La Repubblica tekintélyes vatika­nistája, Marco Politi az evangélikusok fel­háborodását közölte: „Ezzel a pápa nemet mondott a katolikus ökumenizmusra.” Az enciklika csalódás mindazoknak, akik reformszellemű dokumentumot vár­tak. Ha a római pápa enciklikát bocsát ki, az egyház kormányrúdján igazít, és új vagy a korábbihoz képest korrigált irány­ba vezeti tovább a katolikus világ hajóját. Friss széllel akar vitorlát bontani, erőt me­ríteni a globalizált, értékvesztett vagy leg­alábbis értékeiben átalakult, vallásokkal, kultúrákkal, mozgással teli világban, amelyben a katolikus egyház, főleg Euró­pában, paphiánnyal küzd, és még Ola­szországban is üresednek a templomok. (Forrás: MTI) Az első napot gyülekezetlátogatással töltöttük. A Gazdagréti Református Missziói Gyülekezet építkező közösségét ismertük meg délelőtt Dani Eszter segéd­lelkész beszámolójából és néhány gyüle­kezeti tag bizonyságtételéből. A délutáni órákban a Kelenföldi Evangélikus Egy­házközség lelkésze, Szeverényi János lát­ta vendégül a csapatot. Nagyon lelkesen és szakszerűen beszélt a hagyományőrzés és az ébresztő szolgálat egymást kiegészí­tő jellegéről. (A nap közös étkezéssel zá­rult, ahol dr. Bölcskei Gusztáv református és Ittzés János evangélikus püspök, vala­mint dr. Görög Tibor, a MEÖT főtitkára is köszöntötte és értékelte a közös munkát.) A következő két nap tanulmányi mun­kával telt. Hans Hennann Pompe lelkész a missziói munka alapelveiről és lehető­ségeiről tartott előadást. Elmondta álmait és egyben kritikáit is jelenlegi missziós munkájukról. Dr. Anne-Marie Kool, a PMT1 igazgatója előadásában a magyar- országi helyzetkép felvázolása után arról szólt, hogy helyre kell állítani Isten ural­mát életünkben. Szükséges a közösséget gyógyítani, de az egyes embert is „helyre kell állítani”, hogy felismeije felelősségét és szolgálatát. Újra munkálni kell a „shalom”-ot, a békés közösséget Istennel és emberrel, mert ez az igazi misszió. A két főelőadás illusztrációjaként is értékel­hette a szeminárium Dani Eszter és Buzási Irén református lelkészek beszá­molóit az ukrajnai (Munkács) és a hazai cigánymissziós szolgálatukról. Kapcsolatok - ebben az egy szóban le­het tehát összefoglalni e három nap ese­ményeit. Kapcsolatba kerültünk egy olyan közösséggel, amelyet eddig nem is­mertünk, és testvérekké váltunk. Kapcso­latba kerültünk gyülekezetekkel, akiktől gyakorlati életet tanulhattunk. Kapcsola­tunkat újítgattuk és építettük Istennel, mert újra felismertük: csak Ővele, Ő ál­tala vagyunk képesek missziói felada­tunkat végezni. Megtanultuk, hogy el­zárkózva, kapcsolatok teremtése nélkül nincs misszió, és nincs közösség, de Krisz­tus erőterében erre is képesek lehetünk. Hálásak vagyunk a Rajnai Evangéli­kus Egyház munkatársainak látogatásá­ért, hiszen három napon keresztül együtt vizsgálhattuk szolgálatunkat, és erősít­hettük egymást Isten missziójában. Hafenscher Károlyné Ev. Rádiómisszió a világhálón! Az Evangélikus Rádiómisszió programjai hallható­ak az Interneten a http://church.lutheran.hu/misszio címen, valamint a Világrádió „Dalnok Rádió” csa­tornáján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom